Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-16 / 86. szám

1939 ÁPRILIS 16. VASÁRNAP JfeöVmHnaaB 7 ARANYLAPOK A KISEBBSÉGI KRÓNIKÁBÓL Dunaújfalu m példás küzdelme szövetke­zetéért és iskolájáért r A fiatal gazdalegény alig bírta tar­tani a repülő méneket. A patkóik tüzet csiholtak az út kövéből. Az esős, majd napsütéses idők szinte emelték a vetést az ég felé. A farügyek már hasadoztak. Mintha az új diadalmas magyar tavaszt jelképezte volna az ébredő természet. De a gondolkodásra alig volt idő. Megérkez­tünk a faluba. Dunaujfálu nagv ünnepé­lyességgel ülte meg az első magyar husvét ünnepét, hisz elérkezett számukra a várva várt Feltámadás. Az utcán cigány- zenekarok játszottak. Az egyik nagyon modern akart lenni és az újdonsült szaxo­fonos kegyetlen hamissággal üvöltötte: „Leszek a cselédje, felmosom az előszo­bát . . ." A vendéglátó gazda már várt. Szép, hatalmas portája volt. Modern bútorok, tágas, szelló's szobák, rádió. A falak között észre sem vettem, hogy falun vagyok. Mindjárt bor került az asztalra. A gazda mentegetőzött, hogy ne nézzük a színét, fő az íze. Igaza volt, a végén már úgy sem láttuk a színét, de az ízét éreztük. Általában a mentegetődzésnek se szeri, se száma. A gazdasszony állandóan sopán­kodott, hogy gyenge az ebéd. Közben azonban órákon keresztül hordta a jobb­nál jobb pecsenyéket, tortákat, sütemé­nyeket. Modern gazdasági gépek A sok jó után kikívánkoztunk. Érdekelt, vájjon a gazdaság is modern-e? Bizony, ott ig érvényesült" az új idők, a célszerű­ség elve. Hiába, nyolcvan holdas nagy gazda a vendéglátóm, a portája, mint ál­talában a dunaújfalusiaké. nem egykés. Hét gyermeke van. Gondoskodni kell vala­mennyiről. Mindenből ki kell hozni a leg­többet Ezért nemcsak a családi után­pótlásról gondoskodott a gazda. A szarvas- marha, ló, sertés, baromfiállomány külön­böző’ korosztályai hemzsegtek az istálló­ban, az ólakban és az udvaron. A szőlő­ben fokozatos az utánültetés. A konyhá­ban a játszadozó pirospozsgás ember- palánla Ernő mellett ott sarjadozott két ládában 3500 darab szőlőojtvány. Ha az egyik kivénül, jön a másik. Emberben, állatban, szőlőben egyaránt. Modern gaz­daság: gépek a kocsiszínben. Gondos számlás mindenütt. — Mi nevezetes van a faluban? — kér­deztem. — Hát a falunk ugyan új, mondotta a gazda, a legújabb a környezők között, de templomunk nagyon régi, hajdanában város volt mellette, Pomsa városa. Szán­tás közben sokszor kicsorbul az ekénk vasa i sok régiségben. De gyerünk át a szomszédba, ott mulatgat a tanácsos úr, az majd többet tud mondani. A kövekből is olvasgat. Az elmerült Pórusa városa Át s néztünk. A tanácsos űr először az asztalon levő régiséget a jó ó-borocskát dicsérne, de csakhamar rátért a tem­plomra. Román stílusa a XII. századra mutat Rokokó stílű oltára és oltárképe azonban újabb eredetű. Valószínűleg a XVII. században készült. Magáról Pomsa városéról semmi sem biztos. Nem ma­radt fel róla okmány. Valószínűleg léte­zett és a gyengekezű vegyesházi királyok alatt pusztították el a rablólovagok. Többe': nem lehetett kihúzni a tanácsos úrból, részint mivel már túlsókat húzott ki ő a borosüvegekből, részint mivel csalhatatlan gyógyszere volt az epekövek ellen és látszott rajta, hogy rossz néven veszi epém rendezett viszonyait, mert nem gyógy .that ki. Eredményes harc a szövetkezetért * ■ 3C húszéves elnyomatás gazdasági és kulturális harcáról sok szó esett Duna­újfalun. Mindkettőt győzedelmesen vívták meg. Az első a falu zsidó kereskedője ellen folyt le. Szegényen jött a kereskedő és lassan csúszni kezdett a föld a gazdák alól, o pedig gyarapodott, 40 hold földet szerzett rövidesen. A falusiak azonban hamarosan észretértek, megalapították a szövetkezetét, megfogadták, hogy másutt nem vásárolnak. A kereskedő ekkor be­szerzési áron alul árusította portékáját. Azt gondolta magában: a szövetkezet nem bírja az olcsó konkurenciát, megbu­kik azután majd versenytárs nélkül ural­hatja a piacot és a ráfizetés majd busá­san megtérül. A falu azonban kitartott a szövetkezett mellett. nem tántorították meg a pilanatnyi olcsóbb árak, ösztön- szerűleg megérezték, hogy mi rejtőzik mögöttük. Nem vették be a mézes mad­zagot. Késhegyig ment a harc. A magyar összetartás teljes diadalt hozott A ke­reskedő mindene elúszott, úgy távozott, ahogy jött, egy batyuval a hátán. A szö­vetkezet pedig egyike a legjobban menők­nek a környéken. Zóna Ilona kálváriája A kulturális harc a szlovák iskola kö­rülfolyt le. Itt nagy körmönfontsággal a Slovenskár Liga nélkül szervezték meg. A pozsonyi tanfelügyelő és a magyarbéli plébános (Dunaújfalu magyarbél filiális községe) rávették az iskolaszéket, hogy szervezze meg a szlovák osztályt mert a törvény szerint kötelesek. A hamisan for­dított és magyarázott törvénypararafusok megtették a hatást. A második tanítói ál­lást szlovák állássá szervezték át. A plébá­nos úr azonban gondoskdni kívánt arról is, hogy mindig legyen növendék a szlovák osztályban, ezért a határozatot úgy szöve- gezte meg, hogy az I—IV. évfolyam ma­gyarul, az V—Vin. évfolyam szlovákul fog tanulni. Ez a lehetetlen és törvény- ellenes állapot nagy nehézségeket okozott Dunaújfalun. A négy évig magyarul ta­nuló dmaújfalusi az ötödik évfolyamban szlovákul tanult. Ha szülei ezután tovább akartáktanttatni polgáriban, vagy gimná­ziumban, rendszerint megbuktak. A szlo­vák iskolában azért, mivel még nem tud­ták jól a nyelvet. A magyarban sem lehe­tett sikerük, mert az előző évi szlovák nyelvű iskolaév hátráltatta tanulmányai­kat. 1937-ben azután minden önkény el­lenére győzött a dunaújfalui magyar öntu­dat. A szülők kimondották, hogy inkább szerveznek még egy állást, de gyermekei­ket magyarul kívánják végig taníttatni. A szlovák iskolában alig maradt 1—2 növendék. Egyszerre halomra dőlt a tan- felügyelő és plébános mesterkedése. A plébános ekkor erővel kényszerítette a gyermekeket, hogy a szlovák osztályban maradjanak. A padokat odaszögeztette a padlóhoz. A gyermekek azonban csak a magyar osztályba mentek. Ekkor hatósá­gilag megakadályozták. A szülők inkább vállalták a büntetést, de a szlovák osz­tályba nem engedték gyermekeiket. Zóna Honát a magyar gyermekek bátor tanító­nőjét letartóztatták a csendőrök. Külön­féle vádakat emelteik ellene,, hogy útlevél nélkül járt külföldre. Évekkel ezelőtt egy Cseh-olasz körutazással tényleg járt Olaszországban, útlevelét a vállalat hibá­jából nem kapta meg, de a határon szó nélkül át és viszanengedték őt, most évek múltán kezték piszkálni az ügyet. Meg­vádolták. hogy Horthy-nótát énekelnek a gyermekei stb. A vádaktól csak úgy me­nekült meg, hogy időközben az amnesztia rendelet értelmében megszüntették ellene az eljárást és kiszabadult. Egy ügye azoban így is a pozsonyi törvényszék elé került. Azt írta be ugyanis a községi kró­nikába, hogy Dunaujfálu színmagyar. Mi­vel az 1930. évi népszámláláskor sikerült kb. 10% szlovákot hamisítaniok, (meg­jegyzem, a faluban senki sem tud 1—2 gyermek kivételével még beszélni sem szlovákul) bejegyzését közokirathamisí­tásnak nyilvánították. A koronatanú, a tanfelügyelő azonban a magyarokál is alibit akart szerezni. A tárgyaláson októ­berben kijelentette, hogy a tanítónő iga­zat írt. Dunaujfálu színmagyar. Ezt leg­joban bizonyítja, hogy a szlovák iskola tanulók hiányában megszűnt. Különben is, a szlovák iskola a magyarbéli plébános erőszakos istézkedése volt. Ez igaz, azon­ban elhallgatta, hogy a plébánosnak ő adta a tippeket. Vallomása után kényte­len volt a meghurcolt tanítónőt felmen­teni a bíróság. A plébános úr a bécsi döntés után jobb­nak látta elhagyni Magyarbélt, de még mindig nem nyugszik. Pörli, aki újságok­ban szellőztette működését, nem törődve azzal, hogy az illető’ ujságrók már Ma­gyarországon élnek. A múlt hónapban volt egy ilyen tárgyalás Pozsonyban. Természetesen ez már sok vizet nem za­var, rossz emlékét már elfeledték úgy Magyarbélen, mint Dunaujfalun. Helyre­állt a béke és nyugalom győzedelmes harcuk után. A falu végén méltóságtelje­sen folydogáló Fekete víz tavaszi napsü­Róma, április 15. Pénteken éjjel Rómá­ban nagyarányú légvédelmi gyakorlatok voltak. A város 40 percig teljes sötétség­be borult. A légvédelmi ágyúk többízben megszólaltak. A lakosság az elsötétítést a legna­gyobb fegyelemmel hajtották végre. A világosságot még a szobákban is elöl tótták, minthogy az ablakok nyílásán ke­resztül némi fény szűrődött ki az utcákra. Crim. ojt twJytr tlíXt, f kóc t<ajlÁ£A cut euuAiC&ie. • téstől csillogó tükrében csak boldog, meg­elégedett, magyar arcokat látni. FÉJA TIBOR így -ztán teljes volt az elsötétítés. v A több kilométr magasságban repülő „támadó” repülőgépek Rómából sem­mit sem láttak. A város felülről nézve teljesen egybefolyt a körülötte elterülő síksággal. A légvédel­mi ryakorlrto'-, amelyeken Göring vezér­tábornagy is résztvett, a legteljesebb si­kerrel zajlottak le. Külföldiekből álló hadsereg terve Franciaorszá Párizs, április 15. Az Epoque felszólítja a miniszterelnököt, hogy a Franciaország­ban élő külföldiekből alapítsanak hadsere­get, amely a lap szerint a francia haderőt 200—250.000 emberrel megerősítené. Franciaországban körülbelül 4 millió kü­lönböző nemzetiségű külföldi él. Meg kell kísérelni, hogy • ezekből a külföldiekből há­ború esetére Franciaországért harcoló ka­tonákat neveljenek. Első helyen a spanyolok kerülnek szóba, akik a francia gyűjtőtáborok­ban élnek. Bizonyosan van ezek kö­zött sok gyilkos és gonosztevő, de van köztük igen sok paraszt és mun­kás is, aki igen jó katona lehetne. " Ezenkívül a Franciaországban élő más nemzetiségű emberek között is igen sokan lennének, akik vagy „a Franciaország iránti hálából, vagy ideológiai okokból, vagy pedig Németország és Olaszország elleni gyűlöletből’’ készek lennének Fran­ciaországért fegyvert ragadni. Tehát arról van szó, hogy szabályos külföldiekből álló hadsere­get kell szervezni. Ezt már megtették a világ­háború alatt is, de most nincs szükség arra, hogy megvárjuk a háború kitörését. Kötelezzék Reiseveltet, hogy személyesen vezesse csatába az amerikai csapatokat — indítványozza egy szenátor Washington, április 15. Osmers, a kép­viselőház legfiatalabb köztársasági tagja, törvényjavaslatot terjesztett elő a parla­mentben, amely szerint a kabinet és a szö­vetségi kongresszus ama tagjai, akik Amerikának egy tengerentúli háborúban való részvétele mellett foglalnak állást, elsőkként kötelezzék harctéri szolgálatra. Sport sziiiflapaplr és hüvely. Samum Átfesse Egyúttal arra kell kötelezni a köztársa­sági elnököt, hogy személyesen vezesse csatába az amerikai csapatokat. Ezeknek a határozatoknak csak az esetben ne le­gyen érvényük, ha megtáma^gáp»*^ Egye sült ÁUar okát. . Osmers képviselő kijelentette, hogy en­nek a törvénynek aríelfogadása a légjobb eszköz arra, hogvrtávol tartsák »é Egye­sült Államokat £idegen kala)idU)kwV\^ Gyártja: szivarkapapír és dobozgyár R. T. XIH, Gömb-u. 32. .vvxsjsssssssaSSSSSÍ táíí>íy><X>Xosaxmm Nagyszabású éjszakai légvédelmi gyakorlat Rómában

Next

/
Thumbnails
Contents