Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-16 / 86. szám

Ma: Képesmelléklet Ara: 20 fillér Előfizetés, ár évente 36f— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, POLITIKAI NAPILAP •gyes szám ára 10 fillér, vasarnap 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzsef-körút S, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-400 A római út (sp) — Teleki Pál gróf miniszterel­nök és Csáky István gróf külügyminisz­ter római utazása, bármennyire beletar­tozik azoknak az udvariassági látogatá­soknak a sorába, amelyek évek óta minden új magyar miniszterelnököt Ma­gyarország legrégibb nagyhatalmi ba­rátjának, Olaszországnak fővárosába ve­zetik, mint mindig, most is több az egy­szerű etikettnél és elsősorban annak a törhetetlen barátságnak újabb kihang­súlyozása, amely Magyarországot Itáliá- hoz fűzi. Nem árt a világesemények for­gatagában időről-időre újra megpecsé­telni ezt a barátságot, hadd lássa a vi­lág, hogy a két országot semmi el nem választhatja egymástól, s minden ese­mény, amit az egyik vagy a másik fél kezdeményezett, föltétlenül a partner helyeslésére talált, s nem változtathat a barátságon. Az olasz-magyar egység ma már az európai politika megingathatat­lan alappillérei közé tartozik, s a béke egyik legbiztosabb záloga. Nemcsak a politikai érdek tartja össze, hanem az a mély érzelmi közösség, mondhatnánk: szeretet, ami az olasz embert a magyar emberhez fűzi. Történelmi és vérmérsék­letbeli rugói vannak e szeretetnek, a kölcsönös nagyrabecsülésen alapszik, az ősi latin kultúra közösségén és felvirá­goztatásán. De ha államférfiak utaznak, akkor lá­togatásaik manapság nem szoktak már megmaradni egyedül az ünnepek légkö­rében. Mindig akad valami, ami szük­ségessé teszi a megbeszéléseket. A mo­dern diplomácia egyik legjellegzetesebb, — s eddig talán legszerencsésebb — módszere az utazás, az államférfiak köz­vetlen eszmecseréje, amelyek folyamán gyakran sikerül békésen elintézni olyan problémákat, amelyeket a kancelláriák rideg és nehézkes érintkezési módjaival aligha lehetett volna megoldani. Emlé­kezzünk Münchenre, Berchtesgadenre, Godesbergre, e nagyjelentőségű talál­kozókra, amelyek az európai béke szem­pontjából döntően fontosnak bizonyul­tak. A magyar és az olasz államférfiak Rómában ez alkalommal bizonyára szin­tén végig tanácskozzák az aktuális kér­déseket s tovább építik a gyakorlati egy­séget is, amelynek ma Olaszország és Magyarország között minden tekintet­ben uralkodnia kell. A kontinens diplomáciai helyzete az utazás napjaiban nem éppen a legrózsá- sabb. óriási eltolódást jelent az eddigi állapotokkal szemben, hogy Anglia ki­lépett szokásos tartózkodásából és bizo­nyos aktiv szerepet vállalt Európában. De legalább ennyi változást jelent a vi­lágpolitikában a határtalan megerősö­dés, amit egyrészt Olaszország ért el az elmúlt hónapokban a spanyol kérdés szerencsés likvidálása és az albániai pro­tektorátus átvétele következtében, más­részt Magyarország a Felvidék és Ru- szinszkó visszatérésével, továbbá a kö­zös lengyel-magyar határral. Amióta a múlt év nyarán magyar miniszterelnök legutoljára Rómában járt, a tengelyha­talmak és Magyarország sokkal jelen­tősebb tényezők lettek a világon, mint addig voltak. Ez az új helyzet sok le­tárgyalni valót állít az előtérbe, mert a multévi problémák egy része elavult, illetve tárgytalanná vált, de helyükbe új és talán fontosabb kérdések kerültek, amelyeki'ől bizalmas és közvetlen eszme­cserét folytatni föltétlenül a baráti ha­talmak érdekében áll. Biztosra vesszük, Magyarország és a szomszédállamok viszonyáról tárgyalnak Rómában a magyar államférfiak Teleki Pál gróf és Csáky István gróf kedden reggel érkezik Rómába Róma, április 15. Teleiki Pál gróf minisz­terelnök és Csáky István gróf külügyminisz­ter hivatalos római látogatásának prog­ramja nagy vonalaiban a következőképpen alakul: A miniszterelnök és a külügyminiszter kedden reggel érkezik meg Rómába a Tér- mini-pályaudvaron, ahol nagy ünnepélyes­séggel fogadják őket. Délelőtt a magyar államférfiak koszorút helyeznék el a Pan- theonban levő olasz királysírokon, a Név­telen Katona sirján és a fasiszta hősök em­lékművén. Déli egy órakor III. Vittorio Emánuel Olaszország és Albánia királya, Etiópia császára viUÁsrtggelit ad Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter tiszteletére. Délután öt órakor a magyar államférfiak a Vene- zin-palotába hajtatnak, ahol Mussolini mi­niszterelnök fogadja őket és megtörténik az első politikai megbeszélés az olasz és ma­gyar kormányfő között. Este 9 órakor Mus­solini miniszterelnök a Venezia-palota ter­Bukaret, április 15. (Orient Radio.) A miniszterelnökség a következő közle­ményt tette közzé: Csáky István gróf magyar külügy­miniszter április 13-án a magyar törvény­meiben ünnepélyes estebédet ad a magyar államférfiak tiszteletére. A vacsora során Mussolini miniszterelnök pohárköszöntöben üdvözli a magyar miniszterelnököt, aki vár laszol Mussolini beszédére. Szerdán délben Villani Frigyes báró kvirináli magyar követ ad villásreggelit Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter tiszteletére. Szerdán este Ciano gróf külügyminiszter a BarbiíM-palotában levő Circolo déllé Forze Armate-ban (tiszti kaszinó) estebédet ad a magyar államférfiak tiszteletére. Csütörtökön délelőtt Teleki Pál gróf és Csáky István gráf a Vatikánba hajtat, ahol XII. Pius pápa ünnepélyes magánkihallga. táson fogadja őket. A magyar államférfiak ezután Maglione bíboros-államtitkárt kere­sik fel. Délben Chigi herceg, a Máltai-lo­vagrend nagymestere ad villásreggelit a magyar államférfiak tiszteletére, akik csü­törtökön este hagyják el az olasz fővárost. hozás külügyi bizottságai előtt azt a ki­jelentést tette, hogy Magyarország tiszte­letben szándékozik tartani Románia hatá­rait. Ennek a kijelentésnek az alapján — amelyet Bárdossy László, Magyarország bukaresti követe közölt a román kor­mánnyal — a román kormány elhatározta, hogy az összevont csapattestek legidősebb évjáratait elbocsátja. A rosszul felfogott kollektivizmus új mezéhen... Berlin, április 15. Csáky István gróf külügyminiszternek Magyarországnak a Népszövetségből történt kilépéséhez fű­zött indokolásával kapcsolatban a „Deutsche Diplomatisch-Politische Kor­respondenz” többek között a következőket írja: — A genfi liga csődjének és a bábtán- coltatók tulajdonképpeni törekvéseinek a magyar külügyminiszter által történt ki­mutatása a jelen pillanatban különösen helyénvaló volt. Mert ugyanazok a hatal­mak, amelyek Genfben a kíméletlen impe­rializmus játékait irányították, most a rosszul felfogott kollektivizmus új mezé­ben kezdték meg teljes erővel ugyanazt a politikát a kis nemzetek izgatásával és félrevezetésével. Megint csak nem arról van szó, hogy a népeket közelebb hozzák egymáshoz, hanem egymás ellen akarják kijátszani őket, hogy ilyen módon gyám­kodjanak felettük vak eszközökként és feláldozzák őket a maguk érdekeinek, ha pedig nem engedelmeskednek, kárukat és vesztüket okozzák. Éppen a román példa mutatja legvilágosabban a különbséget az „erényes” és a „ném-erényes” nemzetek eljárása között. Míg a nyugati hatalmak egyenesen rákényszerítik Romániát arra, hogy veszélyeztetésének hitében egyéb kel­lemetlenségek elkerülése végett „köszö­nettel” fogadja „segélyajánlatukat”, Ma­gyarország egyidejűleg hangoztatja azt a készséget, hogy az állítólag fenyegetett Csáky gróf kijelentéseinek alapján a román kormány elbocsátja az összevont csapattestek legidősebb évjáratait hogy a magyar államférfiak római útja tisztulást és gazdagodást eredményez a két állam politikájában, de nyugalmat és bizonyosságot is, amire annyira szük­ség van a mai feldúlt világban. Olaszország és zseniális vezére, Mus­solini, évtizedek óta tudatában van a magyarság középeurópai kulcs-helyzeté­nek és tudja, hogy a Duna könyökénél fekvő központi jellegű ország nélkül le­hetetlen Közép-Európa nyugalmát és fejlődését biztosítani. Számításai bevál­tak, s az idők igazolták a duce első elha­tározásának helyességét, amikor elsőnek nyújtott baráti jobbot a trianoni justic- mord levertségében szenvedő magyar nemzetnek. Minden magyar örökké há­lás marad az olasz nemzetnek a legszo­morúbb időkben nyújtott segítségért, s egy-egy ilyen miniszteri utazás Rómába újabb és újabb alkalmul szolgál arra, hogy háláját és szeretetét a leglelkesebb és a legodaadóbb módon kifejezte. Tíz esztendő óta soha egyetlen zavaró köd­folt sem homályosította el az olasz-ma­gyar töretlen barátságot, nem volt pil­lanat, amikor félreértést kellett volna tisztázni. Teleki és Csáky útja most is mentes az ilyen gondoktól, mint ahogy mentes volt mindig. A magyarság ta­pasztalatból tudja, hogy az olasz nép a legkényesebb pillanatokban is mellé áll s következetesen kitart alap-meggyőző­dése mellett, amely szerint csak'az erős Magyarország biztosíthatja Közép- Európa egyensúlyát. A megbeszélések, amelyek hangjának és tartalmának szí­vélyes, sőt testvéri jellege felől nem le­het kétség, most is e probléma körül fognak forogni, s kétségtelenül hozzá-* járulnak ahhoz, hogy a nagy és biztos középeurópai baráti rendszer, az olasz- német-magyar egység és egyöntetűség még jobban megerősödjék, a barátság eddigi tisztasága folytatódjék és Ma­gyarország ugyanolyan biztos nyuga­lommal tekinthessen két nagy nyugati barátjára, mint eddig tette. ■*

Next

/
Thumbnails
Contents