Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-15 / 85. szám
8 ■í^MWWíWi 1939 ÁPRILIS 18, SZOMBAT ömlik az arany Amerikába Az első kép a borzalmas svájci hegyomlásról, amely egy gyermekotthont eltemetett Tessék csak tovább sétálni, veszedelmes egyhelybőlsokáig nézni a vizet... Beszélgetés a pesti Dunapart őrangyalával A pesti Dunaparton beszélgetünk Horváth XXX. József rendőrfőtörzsőrmesterrel. Hor- JVáth XXX. Józsefiéi, aki eddig már száznál több embert mentett ki a Duna hullámaiból. Vannak a dunai mentőőrség emberei között többen is, akik száznál több lelket mentettek ki, de Horváth XXX. József tartja a rekordot. Tavaszi napfény csillog a Duna vízén és a mentőmotoroson. — A parton sétálók — mondja — sokszor elviccelnek velünk. Azt mondják: beugranak a vízbe. Mit válaszoljunk rá? Azt feleljük: majd kihúzzuk! Egyszer kis cselédlány jött a motoros mellé: ő is azt mondta: — Biztos úr! Én beugróm a Dunába. — Közben nevetett. — De én komolyan beleugrom a Dunába — ismételte. Nevetve mondtam én is: — Ugorjon, kedves, majd kihúzom! Azért vagyunk itt. — Azzal elment. Szemmel tartottam. Hát látom, hogy megy fel a hídra. Ott megáll és integet nekem. Visszaintek felfelé. Abban a percben ugrik is. Én is elindultam abban a percben. Úgy történt, ahogy beszéltük, ő beleugrott, én meg kimentettem. — És mért ugrott be a kis cseléd? Mit mondott ? — Akkor nem mondott semmit, hanem vagy két hét múlva eljött. Nem is egyedül, hanem a férjivei. Addigra ugyanis már meg is esküdtek, így aztán nem is volt oka többé, hogy öngyilkosságra gondoljon. Az öngyilkosjelöltek „kedvenc“ hídja A legtöbb öngyilkosság — s ezt nemcsak Horváth XXX József állítja, hanem a statisztika is bizonyítja — a Margit-hídon történik. Miért ? Azért, mert a Margit- hídon megáll a villamos. Úgyszólván a „tett helyére” szállítja az öngyilkosjelölteket, akik ösztönszerűen tudják, hogy réveteg járásuk felkelti a rendőrőrszemek figyelmét. Leugranak a villamosról és felugranak a szemetesládára: onnan vetik át magukat a korláton. Az élet utolsó pódiuma a szemetes- láda. — Volt már úgy, hogy délelőttől késő alkonyatig figyeltük az öngyilkosjelöltet. Állandóan figyeljük a hídon járókelőket. Megállt a híd közepén. Mondom a kollégának: ez a férfi rosszban töri a fejét. Érte kell küldeni. De az illető észrevette, hogy nézzük, tovább ment. Negyedóra mulvr visszajött. Meg sem állt, o?ak végigment a hídon. Mintha dolga volna. Azután megint, így ment ez alkonyatig. Akkor beleugrott. Ki is húztuk. — Kit mentett ki először életében? — Egy rokkant perecest. Italos volt. Kérdeztem, hogy részegségből tette-e? — Nem — azt mondta —, csak bátorságot ivott magának. Engem nem lehet megmentem ! Apró megfigyelések: Legkönnyebb a nőket megmenteni, mert ezek közül a legnagyobb réi?ze nem merül el, hanem megmarad a víz felszínén. A nők izgatottabbak, félősebbek a tett elkövetésekor és mint a mentőorvoe mondta, izgalmi állapotukban gégegörcsöt kapnak. A nagy lélegzet, amit vízbeugrás előtt öeztönszerűleg vesznek, tüdejükben marad és ez tartja fenn őket a vízen. Legtöbb dolga a mentőőrségnek tavasszal és ősszel van. öngyilkosság oka legnagyobbrészt: szerelem. Nyomorúság is. — Akad kérem olyan, aki számításból ugrik a vízbe. Biztosra veszi, hogy kimentjük s azt reméli, hogy az önvédelmi osztály elhelyezi. El is helyezett már sokat. — A kimentett öngyilkosok eszméletre- térésük után zokogásba törnek ki. Majdnem kivétel nélkül. Idegfeszültségük vezetődik le ilyenformán. Sokan megmentésük után hősködnek. — Hiába mentett ki, biztos úr — mondta az egyik öngyilkosjelölt —, én megint csak beugrók. Engem nem lehet megmenteni. — Ez a férfi harminc méterre a motorcsónaktól, a parti lépcsőkről vetette be magát. — Miért nem a hídról? — Onnan akartam — vallotta be —, de szédültem. „Égi“ rendőrök — Éjjel-nappal kell itt figyelni! Persze, nappal könnyebb. Éjjel a csobbanásról tudjuk, hogy: no most! Ezt minden zajtól külön tudjuk választani. A csobbanás után máris indulunk. De sötétben nehéz, nagyon nehéz. A sok fényreklám, meg lámpa vakítóan villog a vízben, nehéz meglátni az öngyilkos fejit. Mert csak a fejebúbját látni! Reflektorral kerekük. A beugrástól számított^ egy perc múlva 1 akik fel legkésőbb, nyolc-tíz méterre mnét, ahol vízbe ért. Mellé kerülünk, ha csak lehet, kézzel húzzuk ki, vagy csákányt akasztunk a ruhájába. — A közönség persze segíteni akar: Pest felé úszik! Buda felé sodorja a víz! — kiabálják — eokszor még olyankor is, amikor az öngyilkos már régen a csónakban fekszik. őket is megtéveszti a fény villogása a vízen. — Az öngyilkosnak először kinyitjuk a száját, hogy nem fordult-e vissza a nyelve; nem csúszott-e torkára a műfogsor; nem nyelt- rögöt, falevelet, vagy más egyebet, amitől megfulladhat. Azután hasrafektet- jük. A gyomra alá teszünk valamit és mesterséges légzés közben kinyomjuk belőle a vizet. Az őrházban levetkőztetjük, jó pirosra dörzsöljük a bőrt, különösen ott, ahol a víz megütötte. Azt piros folt mutatja. Aztán lepedőbe csavarjuk. A mentők adnak rá ruhát. Bizony megtörténik, hogy néha szoknyát adnak a férfira, mert csak azt hoztak magukkal. Esetleg nadrág kerül a nőre. — A legtöbb eszméletretért nem tudja, hogy hol van. Volt itt egyszer egy suszter. Mikor magáhoztért, nem győzte dörzsölni a szemit. — Hol vagyok? — kérdezte egyre. — A másvilágon? — Nem ment a fejibe, hogy rendőrök fehér ruhában lehessenek a földön. Nyár volt akkor, és ő még nem látott rendőrt fehér ruhában. Azt hitte, az égi rendőrök veszik körül. Vonz a víz . . . A legtöbb öngyilkos leteszi még a parton kalapját és a felső kabátját; van úgy, hogy a cipőjét is. Értelme nincs, csak megszokták, hogy vízbemenés előtt vetkőzzenek. Beidegződés... Kevesen vannak, nagyon kevesen, akik nem örülnek megmentésüknek. Akad köztük olyan is, aki a kórházból kikerülve, eljön megköszönni a biztos úr „szívességét”. Pillanatnyi elmezavar számos embert sodor a Dunába. Cigányprímás ideáljával, külföldi utazása előtt ért a MargiUhídra. Panaszkodott: milyen keserves megválni szerelmétől. A leány nem hitte. — Ugorj a Dunába, ha szeretsz! — kiáltotta. — Hol? — Itt! — állt meg a leány és a prímás a következő pillanatban ugrott. Ráesett egy usztályhajóra és meghalt. És kerülnek a Duna vizébe olyanok is, akiknek eszük ágában sem volt az öngyilkosság. Csak nézték, nézték a vizet, amikor meg volt áradva. Megálltak, nézték és többre nem emlékeznek. — Már ismerjük ezt! — mondja a biztos úr. — Vonzza őket a víz, ha áradt, még akkor is, ha már jégzajlás van. Beleszédülnek. Ha látjuk, hogy valaki soká nézi a zajló vizet, odamegyünk és azt mondjuk: tessék csak inkább sétálni. Veszedelmes egyhelyből soká, nézni a vizet. A legtöbb öngyilkosság az alkonyati időben történik és éjjel, éjfélig. Nagy emberszeretet kell ehhez a hivatáshoz. Nem is teljesítheti más, csak az, aki a négyezer főből álló legénységből önként vállalkozik erre. Egyik rendőrtiszt ellenőrző kőrútján rajtakapott egy rendőrt, amint valamit dugva elrejtett a motorcsónakon, amelyen téli időben háromszor is meg kell rántani a gyújtót, hogy begyulladjon. — Mit csinál itt maga? Mit vitt a csónakra ? A rendőr bíborpiros arccal mutatta. Melegített téglát vitt a motorra, hogy begyulladjon rögtön, ha netán kellene. Mint a huszár — szénát a lovának... Meleg téglát vitt a motornak! Á német délsarki expedíció nagyjelentőségű eredményei Levegőből felvett fényképek segítségével készítettek újrendszerű térképeket jelentett jogához. Az expedíció munkáját február 5-én feHamburg, április 1%. A német délisarki expedíció a Schwabenland gőzös fedélzetén szerdán, április 12-én érkezett vissza Hamburgba. A német kutatóexpedició Ritscher kapitány vezetése alatt a múlt év december 17-én indult el Hamburgból. A sarkvidéki felfedezőutat Göring tábornagy megbízásából a négyéves terv keretében hajtották végre. A német kutatók januárban érték el a Déli sark vidékét és a magukkal vitt két repülőgépről összesen 350.000 négyzetkilométernyi területről készítettek felvételeket. Az expedíció földrajzi szakértői eddig egyedülálló pontos térképeket készítettek a felfedezett területekről. Ezek az újrendszerű térképek a levegőből felvett fényképek összeállítása útján készültek. Ez a pontos felvétel annál* inkább fontos, mert a németek által felfedezett területek egyrászére Norvégia is igényt tart, Németország azonban e bizonyítékok alapján ragaszkodik e területekre bejezte be és hatodikán már útnak is indult hazafelé. A repülőgépen elért legdélibb pont, ahova az expedíció résztvevői eljutottak, a déli szélesség 74. foka és 44. perce s a 0 fokú délkörön fekszik. A felfedezett terület legnyugatibb pontja a déli szélesség 71. foka, 23 perce és a nyugati hosszúság 4. foka, 50. perce alatt, legkeletibb pontja pedig 72. fok, 10 perc, déli szélesség és 16. fok, 30. perc keleti hosszúság alatt van. Ezeket a pontokat az expedíció tagjai horogkeresztes zászlókkal jelölték meg. Az expedíció tudományos eredményeit a szakértők kitünőeknek tartják és a résztvevő szaktudósok valamennyi feladatukat megoldották. A meteorológiai méréseknél húszezer méter magasságot értek el s biológiai kutatásaik a sarki tenger vizében a bálnavadászat szempontjából értékes ered* ményekkel végződtek.
