Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-15 / 85. szám

4 ttlvideKi 1939 ÁPRILIS 15, SZOMBAT Felvidéki csend Irta: ANDRMS KAROLY (Kassa) rA Felvidék „kettős lelke”, melyre oly éle­sen mutatott rá egyik cikkében Pfeiffer Miklós dr., nem sokáig váratott magára, mert már a hazatérés első pillanataiban igazolta a cikkíró megállapításait, önma­gától, minden kényszer nélkül kettévált a felvidéki magyarság: az egyik ceoport hű maradt az eddig vallott elvekhez, viselke­désében, gondolkodásában nem befolyásol­ják, vagy paralizálják az új körülmények; állíthatjuk, hogy teljesen az eddig helyes­nek megismert szellem parancsai szerint jár el most is. A másik csoport ellenben, mely valójában sohasem tudott beleilleszkedni a kisebbségi élet által kitermelt szellemi lég­kör hangulatába, most sietve megtagadott minden közösséget a felvidéki szellemmel és nem is az első anyaországi hullám, de már a visszacsatolás első felcsillanó lehetőségé­nek hatására levetkőzte azt a keveset is, amit mégis beléje nevelt, helyesebben: be­léje kényszerített a húsz esztendő. Nem­csak néhány idősebbről van szó, akiknek megcsontosodott világszemléletét már nem tudta, vagy éppen csak ideig-óráig tudta átalakítani a kisebbségi élet, hanem né­hány fiatalról is, akik szintén elrúgták és felrúgták a húsz év tapasztalataiból, emlé­keiből lerakodott szellem kötelezettségeit és felszabadultan csatlakoztak ahhoz a szem­lélethez, amit a pesti magazinok szorgalma­san, hétről-hétre szállítottak hozzánk, ahová titkon, szívük legmélyén mindig vágyakoz­tak', csak éppen nem merték kimondani. Ők azok, akik a felszabadulástól a régi re­gényekből és családi krónikásoknak, a régi jó békevilág hagyományőrző lovagjainak lelkes elbeszéléseiből oly kedélyesnek meg­ismert vármegyei állást várták, ők azok, akik a felszabadulástól remélték a legna­gyobb szabadságot, amit eddig, mint leg­szentebb jogukat, nemcsak az idegen el­nyomó hatalom, hanem a felvidéki szellem is lábbal tiport: az előnevek, címerek, cí­mek, rangok akadálytalan használatát, mert eddig csak tárcájuk legmélyén hordozhat­ták előneves, címeres névjegyüket és csak titkon, bizalmas körökben mutathatták elő felszabadulásért lihegő sóhajtással. Nekik talán az volt legnagyobb sérelmük, hogy ott, a Felvidéken, a névjegyek nem kerül­hettek elő a tárcából, 5k azok, akik vágyaik beteljesülését látták abban, hogy most már elmehettek erre vagy arra a fővárosi bálra, úgynevezett „társadalmi eseményre”, leke­zelhettek egynéhány méltóeágos úrral, frakkban és a zsebükben tíz fillérrel, lelkűk­ben pedig a kétszínű önámítás veszedelmes penészével. Ee az elválás nem történt észrevétlenül. Minket, akik velük éltünk, nem ért várat­lanul, mert pontosan tudtuk és tudjuk, ki­nek a szívében mi lakozik, kitől mit vár­hatunk, kire számíthatunk. Ismertük és ismerjük azokat a társainkat, akik félláh- bal mindig kifelé állottak sorainkból, in­dulásra készen egy olyan világ felé, amellyel a többi felvidéki nem vállal kö­zösséget. Ismertük őket és nem lepett meg visel­kedésük. Azonban a szakadás egészen kü­lönös hatást váltott ki az anyaországi közvéleményből. Egyik oldalról szívese í felhasználták a bomlást a Felvidék öntu­datosadban és bátrabban megfogalmazott népi gondolkodása ellen való hadjáratra. A másik oldalon pedig a felvidékiektől bá­torítást és határozott kezdeményezést váló csoportból letörést váltott ki, hitelét vesz­tette előtte a felvidéki szellem egysége, ereje. Az események megingatták bizal­mában, mert — gyakran halljuk mostaná­ban ezeket a vádakat — a jelenségekből következtetve méltán azt hiszi, hogy a tipikus és vészthozó magyar hibáknak el­könyvelt tulajdonságok épúgy feltalálha­tok a visszatért magyarokban, mint az. anyaországiakban: egységbontás, címkór. ság, prcéekcióhájhászás, állásvadászat — és itt jegyezzük meg, hogy a most készülő igazoltatásoktól' nagyon sok felvidéki in­kább embervadászatot vár — álszenteske­dés, az uborkafa árnyéka bomlasztják meg sorainkat is és akadályozzák meg egysé­ges fellépésünket. Sokan vannak az anya­országiak között, akik akaratlanul is helyt adnak bizonyos híreszteléseknek és azt hi­szik, soraink már teljesen felbomlottak, a felvidéki szellem hangoztatása, az öntuda­tos, bátor kiállás már csak néhány utolsó mohikán hangja, akik puszta idealizmus-, hói, vagy pedig hivatalból, fizetett köte­lességből vallják magukat a felvidéki szellem győzhetetlen harcosainak. A helyzet azonban korántsem ennyire tragikus, mint amilyennek festik * azok, akiknek érdeke, vagy amilyennek látják azok, akik néhány elkerülhetetlen jelentő­ségből ítélve, de a lényegeset szem elől té­vesztve, hitet, bizalmat vesztettek a Fel­vidékkel szemben. Hogy a szakadás, amely - *Ő1 fennebb szülöttünk, oly gyeién és minden vonalon oly egyszerre történt, ez bizonyítéka annak, hogy a kettévált részek sohasem voltak szervesen összeforrva, mert különben a leválás nem lehetett volna eny- nyire sima. A felvidéki magyar társada­lom lényegében mindig két különálló rész volt és amikor mi felvidéki szellemről be­széltünk, beszélünk, sohasem tartottuk a leváltakat e szellemközösség harcos, de még csak nem is csendesen bólogató kép­viselőinek. A valóság az, hogy mindazok, akik az idegen uralom alatt is mindig egyek voltak gondolkodásban, cselekede­tekben és az eszközök megválogatásábgn, most is együtt vannak. Nem akarnak dob­veréssel verebet fogni, de a nagy csend ellenére mégis együtt vannak és élnek. Akaratukat, szilárd elveiket és bátorságu­kat nem züllesztette széjjel néhány búcsúzó szava. Együtt maradtak azok, akik eddig is együtt dolgoztak, de nagy szavak, széles frázisok, közéleti hangoskodás helyett csendesen tanulnak, figyelik a magyar élet minden legapróbb megnyilatkozását. Eddig is a névtelen magyar munka volt az ideáljuk és mindig elítélték azokat a kezdeményezéseket, amelyek nagy garral, hatalmas programok hangoztatásával, rengeteg frázis elpuffogtatásával indul­tak, mert ezekből — a kisebbségi életnek ez egyik legértékesebb tapasztalata — komoly eredmények sohasem születtek: frázisokból nem nőhet ki jelentős, első­sorban egyéneket és csak ezeken keresz­tül egész társadalmat átformáló szellem. Meg vannak tehát a felvidékiek, nem zül­löttek széjjel, ki erre, ki arra. Hogy nem hallani róluk, annak oka a komoly felké­szülés: ,,tájékozódnak és társakat keres­nek” — egyik kiváló írónk így magya­rázta a felvidéki csendet. Figyelik a tár­sadalmat. figyelik és nevelik önmagukat a nagyobb szerepre. Az első pillanatok, amikor a nagy ünneplés, a sok új prob­léma, a sok öröm és az apró bánatok meglehetősen kifárasztották és más, ha­szontalan kérdések és vesződések foglal­ták le erőiket, mindez néhány hétre, ta­lán egy-két hónapra is leállította bennük a vérkeringést, lefékezte azt a nagy len­dületet, amely a kisebbségi élet legutolsó időszakának munkás összefogását jel­lemzi. De most már magukhoz tértek az áléit testek és lelkek, annyira józanok, hogy ismét van bátorságuk ahhoz, hogy az ezernyi problémasürgető feladat kö­zött is maguk felé forduljanak, meglás­sák saját hibáikat, hiányaikat és így továbbfolytassák azt a munkát, amely még korántsem fejeződött be: az önneve­lést, egyéneken keresztül az egész társa­dalom átformálását... Aki szorosabb kapcsolatba jutott már eddig is a felvi­déki fiatalokkal, láthatja, hogy minden téren folyik a csendes, kifelé nem sokat mutató, névtelen magyar munka, figyel­nek, tanulnak, tapasztalnak, megismer­nek, tájékozódnak és nagyon gyakran súlyosan okulnak is. A munka tehát továbbfolyik, de ez a nagy csend érthetetlen azok számára, akik csak nagy közéleti lármából és nagy sza­vakból, vagy éppen parlamenti vitákból szokták megítélni a munka értékét és eredményét. A nagy csendben komoly munka folyik, a jövőre való készülődés, önnevelés és a magyar élet minden jelen­ségének szorgalmas tanulmányozása. Nem tévedtünk el tehát a magyar ugaron és minden előkészület nélkül, kilendülve a kisebbségi élet megszokott szerepéből, napról-napra vállalt apró és nagy felada­taiból, nem vesztettük el józanságunkat. Borsosháti Kuhl Lajos dr. I. o. követség! tanácsost, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjét a berlini magyar ki­rályi követséghez osztották be szolgálatté­telre első beosztott tisztviselőt minőségben. A politikai osztály vezetésével giczi, assa- kürthi és ablanczkürthi Ghyczy Jenő I. o. Rozsnyó„ április H. A húsvéti ünnepek alatt a turisták nagy tömege gépkocsik százai és társasgépkocsik sokasága látoga­tott el a természeti szépségeiről híres gö- möri bányavárosba, amely a Felvidék visszacsatolása után a magyar turisztiká­nak egyik legjelentősebb állomása lett. A régi Rozsnyó a maga sok érdekes látnivalóival hemzsegett az idegenektől, akik ezenkívül a krásznahorkai és tornai várat, a páratlan természeti szépségű vad­regényes szádellőc és áji völgyet, a ma­gyar karsztit, a sziíicei és pelsöri fensi- kót, valamint annak számos barlangját, köztük a világhírű hosszúszói csepkőbar­Régi céljainkat nagyon jól át fogjuk tudni hangolni a jelen körülményei szerint. Megtaláltuk új hivatásunkat. Nem lettünk foglalkozásnélküliek, mint a szívesen lá­tott vendég, akit a vendéglátó nem enged munkához nyúlni. Egyelőre azonban félre- állottunk és nyugodt lélekkel engedjük magunk felett elvonulni a frázisok dúló viharát. És miközben mások veszekednek és serleget emelnek, a felvidéki szellem, a népi szellem bátor és öntudatos fel­vidéki harcosai tanulnak és készülnek új szerepükre. Elmondhatjuk ezt bátran, nincs ebben semmi titkolnivaló, még akkor sem, ha nemcsak „vigasztaló”, hanem bi­zonyos oldalak felé akaratlan fenyegetés is ez. követségi tanácsos bízatott meg, aki e be­osztása előtt a berlini magyar királyi kö­vetségen teljesített szolgálatot. Ghyczy Jenő I. o. követségi tanácsos már it is vette a külügyminisztérium politikai osz­tályának vezetését. lángot keresték föl. Olyan nagy volt az idegenforgalom ezeken a helyeken, ami­nőre eddig még nem volt példa. Javítani kell a vasúti közlekedést Kassa és Ungvár között­Kassa közlekedési problémája állandóan! foglalkoztatja a kassai kereskedelmi és iparkamarát. Az itt érintett érdekek szol­gálatában is szorgalmazza a vasúti üzlet­vezetőség sürgős felállítását. Újabban amiatt élt felterjesztéssel a Kamara a ke­reskedelem- és közlekedésügyi miniszté­riumhoz, valamint a MÁV igazgatóságá­hoz, hogy a kassa—sátoraljaújhelyi vona­lon csak a személyvonatokat helyezték új­ból forgalomba, a gyorsvonatot pedig nem. Míg a múltban naponként két gyorsvonat, azonkívül Kassa és Ungvár között moto­rosvonat szolgálta a gyors és kedvező ösz- szsköttetéshez fűződő érdekeket, azonkívül rendelkezésre állott a Kassa—Ungvár kö­zötti kitűnő autóűt, ma nem lehet a két vidék tisztán személyvonatokra utalva. A Kamara beadványában, melyet támogatás céljából az érdekelt városoknak és testüle­teknek is megküldött, a gyorsvonat ég 8 kassa—ungvári motorosvonat beállítását sürgette. Legújabban Kassa város közön­ségének érdekében átirattal fordult a Kas­sai Közúti Villamosvasút igazgatóságához villamoskocsi beállításáért az éjjel érkező áramvonalas gyorsvonathoz.-----------------------------­Nemzetközi postakongresszus Buenos Airesben Buenos Aires, április H. Az argentínai fő­városban ülésezik jelenleg a XI. nemzetközi postaügyi kongresszus. Nyolcvan állam 191 kiküldöttje érkezett ebből az alkalomból Buenos Airesbe és legelőször természetesen megtekintették Délamerika legnagyobb és legmodernebb városát. A kongresszust Orth dr. német kiküldött nyitotta meg és bejelentette, hogy a német posta az ülésezés folyamán bemutatja a tá­volbalátó készüléket és a távolbalátó tele­font is. Argentínában nagy érdeklődéssel vár­ják ezt a bemutatót, mert ez az első eset, hogy az új német találmányokkal megis­merkedhetnek. A német posta kiküldöttei szabadelőadásokat is rendeznek a kongresz- szus résztvevői számára. > Magyar a magyarért! Ez a mindoa m#í*&rt lelkesítő akció, a nemes ügy szolgálatában művészi kivitelű- a Felvidék térképével ellátott - cigarettadobozt hozott forgalomba, mely gyönyörű emléke lesz minden hazafias magyar embernek. Ennek a szép és hasznos, ajándéknak is különösen alkalmas ajándéktárgynaK meg­vásárlásával a nemes, jótékony célt Is szolgáljuk, mert úgy jegyirodánk, vala­mint az összes eladással foglalkozók, az eladást haszon nélkül, teljesen önzetlenül végzik, ezért a teljes összeg a kitűzött jótékony célt szolgálja. Egy dobi ára {külön védő­huzatban) 7.- pengő Kapható egyelőre a kővetkező helyeken: Lapunk jegyirodájában: Vili., József-körút 5. Pfeifer Ferdinánd-féle könyvkereskedésben: Kossuth Lajos- utca 5. Az „Erka“ kötelékébe tartozó 140 fővárosi előkelő cég központi irodájában IV.. Eskü-út 6. Klotild palota, valamint az „Erka“ összes megbizottaínál Ghyczy Jenő követségi tanácsos átvette a külügyminisztérium politikai osztályának vezetését ROZSNYÓ a magyar turisztika egyik legjelentősebb állomása lett

Next

/
Thumbnails
Contents