Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-15 / 85. szám
4 ttlvideKi 1939 ÁPRILIS 15, SZOMBAT Felvidéki csend Irta: ANDRMS KAROLY (Kassa) rA Felvidék „kettős lelke”, melyre oly élesen mutatott rá egyik cikkében Pfeiffer Miklós dr., nem sokáig váratott magára, mert már a hazatérés első pillanataiban igazolta a cikkíró megállapításait, önmagától, minden kényszer nélkül kettévált a felvidéki magyarság: az egyik ceoport hű maradt az eddig vallott elvekhez, viselkedésében, gondolkodásában nem befolyásolják, vagy paralizálják az új körülmények; állíthatjuk, hogy teljesen az eddig helyesnek megismert szellem parancsai szerint jár el most is. A másik csoport ellenben, mely valójában sohasem tudott beleilleszkedni a kisebbségi élet által kitermelt szellemi légkör hangulatába, most sietve megtagadott minden közösséget a felvidéki szellemmel és nem is az első anyaországi hullám, de már a visszacsatolás első felcsillanó lehetőségének hatására levetkőzte azt a keveset is, amit mégis beléje nevelt, helyesebben: beléje kényszerített a húsz esztendő. Nemcsak néhány idősebbről van szó, akiknek megcsontosodott világszemléletét már nem tudta, vagy éppen csak ideig-óráig tudta átalakítani a kisebbségi élet, hanem néhány fiatalról is, akik szintén elrúgták és felrúgták a húsz év tapasztalataiból, emlékeiből lerakodott szellem kötelezettségeit és felszabadultan csatlakoztak ahhoz a szemlélethez, amit a pesti magazinok szorgalmasan, hétről-hétre szállítottak hozzánk, ahová titkon, szívük legmélyén mindig vágyakoztak', csak éppen nem merték kimondani. Ők azok, akik a felszabadulástól a régi regényekből és családi krónikásoknak, a régi jó békevilág hagyományőrző lovagjainak lelkes elbeszéléseiből oly kedélyesnek megismert vármegyei állást várták, ők azok, akik a felszabadulástól remélték a legnagyobb szabadságot, amit eddig, mint legszentebb jogukat, nemcsak az idegen elnyomó hatalom, hanem a felvidéki szellem is lábbal tiport: az előnevek, címerek, címek, rangok akadálytalan használatát, mert eddig csak tárcájuk legmélyén hordozhatták előneves, címeres névjegyüket és csak titkon, bizalmas körökben mutathatták elő felszabadulásért lihegő sóhajtással. Nekik talán az volt legnagyobb sérelmük, hogy ott, a Felvidéken, a névjegyek nem kerülhettek elő a tárcából, 5k azok, akik vágyaik beteljesülését látták abban, hogy most már elmehettek erre vagy arra a fővárosi bálra, úgynevezett „társadalmi eseményre”, lekezelhettek egynéhány méltóeágos úrral, frakkban és a zsebükben tíz fillérrel, lelkűkben pedig a kétszínű önámítás veszedelmes penészével. Ee az elválás nem történt észrevétlenül. Minket, akik velük éltünk, nem ért váratlanul, mert pontosan tudtuk és tudjuk, kinek a szívében mi lakozik, kitől mit várhatunk, kire számíthatunk. Ismertük és ismerjük azokat a társainkat, akik félláh- bal mindig kifelé állottak sorainkból, indulásra készen egy olyan világ felé, amellyel a többi felvidéki nem vállal közösséget. Ismertük őket és nem lepett meg viselkedésük. Azonban a szakadás egészen különös hatást váltott ki az anyaországi közvéleményből. Egyik oldalról szívese í felhasználták a bomlást a Felvidék öntudatosadban és bátrabban megfogalmazott népi gondolkodása ellen való hadjáratra. A másik oldalon pedig a felvidékiektől bátorítást és határozott kezdeményezést váló csoportból letörést váltott ki, hitelét vesztette előtte a felvidéki szellem egysége, ereje. Az események megingatták bizalmában, mert — gyakran halljuk mostanában ezeket a vádakat — a jelenségekből következtetve méltán azt hiszi, hogy a tipikus és vészthozó magyar hibáknak elkönyvelt tulajdonságok épúgy feltalálhatok a visszatért magyarokban, mint az. anyaországiakban: egységbontás, címkór. ság, prcéekcióhájhászás, állásvadászat — és itt jegyezzük meg, hogy a most készülő igazoltatásoktól' nagyon sok felvidéki inkább embervadászatot vár — álszenteskedés, az uborkafa árnyéka bomlasztják meg sorainkat is és akadályozzák meg egységes fellépésünket. Sokan vannak az anyaországiak között, akik akaratlanul is helyt adnak bizonyos híreszteléseknek és azt hiszik, soraink már teljesen felbomlottak, a felvidéki szellem hangoztatása, az öntudatos, bátor kiállás már csak néhány utolsó mohikán hangja, akik puszta idealizmus-, hói, vagy pedig hivatalból, fizetett kötelességből vallják magukat a felvidéki szellem győzhetetlen harcosainak. A helyzet azonban korántsem ennyire tragikus, mint amilyennek festik * azok, akiknek érdeke, vagy amilyennek látják azok, akik néhány elkerülhetetlen jelentőségből ítélve, de a lényegeset szem elől tévesztve, hitet, bizalmat vesztettek a Felvidékkel szemben. Hogy a szakadás, amely - *Ő1 fennebb szülöttünk, oly gyeién és minden vonalon oly egyszerre történt, ez bizonyítéka annak, hogy a kettévált részek sohasem voltak szervesen összeforrva, mert különben a leválás nem lehetett volna eny- nyire sima. A felvidéki magyar társadalom lényegében mindig két különálló rész volt és amikor mi felvidéki szellemről beszéltünk, beszélünk, sohasem tartottuk a leváltakat e szellemközösség harcos, de még csak nem is csendesen bólogató képviselőinek. A valóság az, hogy mindazok, akik az idegen uralom alatt is mindig egyek voltak gondolkodásban, cselekedetekben és az eszközök megválogatásábgn, most is együtt vannak. Nem akarnak dobveréssel verebet fogni, de a nagy csend ellenére mégis együtt vannak és élnek. Akaratukat, szilárd elveiket és bátorságukat nem züllesztette széjjel néhány búcsúzó szava. Együtt maradtak azok, akik eddig is együtt dolgoztak, de nagy szavak, széles frázisok, közéleti hangoskodás helyett csendesen tanulnak, figyelik a magyar élet minden legapróbb megnyilatkozását. Eddig is a névtelen magyar munka volt az ideáljuk és mindig elítélték azokat a kezdeményezéseket, amelyek nagy garral, hatalmas programok hangoztatásával, rengeteg frázis elpuffogtatásával indultak, mert ezekből — a kisebbségi életnek ez egyik legértékesebb tapasztalata — komoly eredmények sohasem születtek: frázisokból nem nőhet ki jelentős, elsősorban egyéneket és csak ezeken keresztül egész társadalmat átformáló szellem. Meg vannak tehát a felvidékiek, nem züllöttek széjjel, ki erre, ki arra. Hogy nem hallani róluk, annak oka a komoly felkészülés: ,,tájékozódnak és társakat keresnek” — egyik kiváló írónk így magyarázta a felvidéki csendet. Figyelik a társadalmat. figyelik és nevelik önmagukat a nagyobb szerepre. Az első pillanatok, amikor a nagy ünneplés, a sok új probléma, a sok öröm és az apró bánatok meglehetősen kifárasztották és más, haszontalan kérdések és vesződések foglalták le erőiket, mindez néhány hétre, talán egy-két hónapra is leállította bennük a vérkeringést, lefékezte azt a nagy lendületet, amely a kisebbségi élet legutolsó időszakának munkás összefogását jellemzi. De most már magukhoz tértek az áléit testek és lelkek, annyira józanok, hogy ismét van bátorságuk ahhoz, hogy az ezernyi problémasürgető feladat között is maguk felé forduljanak, meglássák saját hibáikat, hiányaikat és így továbbfolytassák azt a munkát, amely még korántsem fejeződött be: az önnevelést, egyéneken keresztül az egész társadalom átformálását... Aki szorosabb kapcsolatba jutott már eddig is a felvidéki fiatalokkal, láthatja, hogy minden téren folyik a csendes, kifelé nem sokat mutató, névtelen magyar munka, figyelnek, tanulnak, tapasztalnak, megismernek, tájékozódnak és nagyon gyakran súlyosan okulnak is. A munka tehát továbbfolyik, de ez a nagy csend érthetetlen azok számára, akik csak nagy közéleti lármából és nagy szavakból, vagy éppen parlamenti vitákból szokták megítélni a munka értékét és eredményét. A nagy csendben komoly munka folyik, a jövőre való készülődés, önnevelés és a magyar élet minden jelenségének szorgalmas tanulmányozása. Nem tévedtünk el tehát a magyar ugaron és minden előkészület nélkül, kilendülve a kisebbségi élet megszokott szerepéből, napról-napra vállalt apró és nagy feladataiból, nem vesztettük el józanságunkat. Borsosháti Kuhl Lajos dr. I. o. követség! tanácsost, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjét a berlini magyar királyi követséghez osztották be szolgálattételre első beosztott tisztviselőt minőségben. A politikai osztály vezetésével giczi, assa- kürthi és ablanczkürthi Ghyczy Jenő I. o. Rozsnyó„ április H. A húsvéti ünnepek alatt a turisták nagy tömege gépkocsik százai és társasgépkocsik sokasága látogatott el a természeti szépségeiről híres gö- möri bányavárosba, amely a Felvidék visszacsatolása után a magyar turisztikának egyik legjelentősebb állomása lett. A régi Rozsnyó a maga sok érdekes látnivalóival hemzsegett az idegenektől, akik ezenkívül a krásznahorkai és tornai várat, a páratlan természeti szépségű vadregényes szádellőc és áji völgyet, a magyar karsztit, a sziíicei és pelsöri fensi- kót, valamint annak számos barlangját, köztük a világhírű hosszúszói csepkőbarRégi céljainkat nagyon jól át fogjuk tudni hangolni a jelen körülményei szerint. Megtaláltuk új hivatásunkat. Nem lettünk foglalkozásnélküliek, mint a szívesen látott vendég, akit a vendéglátó nem enged munkához nyúlni. Egyelőre azonban félre- állottunk és nyugodt lélekkel engedjük magunk felett elvonulni a frázisok dúló viharát. És miközben mások veszekednek és serleget emelnek, a felvidéki szellem, a népi szellem bátor és öntudatos felvidéki harcosai tanulnak és készülnek új szerepükre. Elmondhatjuk ezt bátran, nincs ebben semmi titkolnivaló, még akkor sem, ha nemcsak „vigasztaló”, hanem bizonyos oldalak felé akaratlan fenyegetés is ez. követségi tanácsos bízatott meg, aki e beosztása előtt a berlini magyar királyi követségen teljesített szolgálatot. Ghyczy Jenő I. o. követségi tanácsos már it is vette a külügyminisztérium politikai osztályának vezetését. lángot keresték föl. Olyan nagy volt az idegenforgalom ezeken a helyeken, aminőre eddig még nem volt példa. Javítani kell a vasúti közlekedést Kassa és Ungvár közöttKassa közlekedési problémája állandóan! foglalkoztatja a kassai kereskedelmi és iparkamarát. Az itt érintett érdekek szolgálatában is szorgalmazza a vasúti üzletvezetőség sürgős felállítását. Újabban amiatt élt felterjesztéssel a Kamara a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumhoz, valamint a MÁV igazgatóságához, hogy a kassa—sátoraljaújhelyi vonalon csak a személyvonatokat helyezték újból forgalomba, a gyorsvonatot pedig nem. Míg a múltban naponként két gyorsvonat, azonkívül Kassa és Ungvár között motorosvonat szolgálta a gyors és kedvező ösz- szsköttetéshez fűződő érdekeket, azonkívül rendelkezésre állott a Kassa—Ungvár közötti kitűnő autóűt, ma nem lehet a két vidék tisztán személyvonatokra utalva. A Kamara beadványában, melyet támogatás céljából az érdekelt városoknak és testületeknek is megküldött, a gyorsvonat ég 8 kassa—ungvári motorosvonat beállítását sürgette. Legújabban Kassa város közönségének érdekében átirattal fordult a Kassai Közúti Villamosvasút igazgatóságához villamoskocsi beállításáért az éjjel érkező áramvonalas gyorsvonathoz.-----------------------------Nemzetközi postakongresszus Buenos Airesben Buenos Aires, április H. Az argentínai fővárosban ülésezik jelenleg a XI. nemzetközi postaügyi kongresszus. Nyolcvan állam 191 kiküldöttje érkezett ebből az alkalomból Buenos Airesbe és legelőször természetesen megtekintették Délamerika legnagyobb és legmodernebb városát. A kongresszust Orth dr. német kiküldött nyitotta meg és bejelentette, hogy a német posta az ülésezés folyamán bemutatja a távolbalátó készüléket és a távolbalátó telefont is. Argentínában nagy érdeklődéssel várják ezt a bemutatót, mert ez az első eset, hogy az új német találmányokkal megismerkedhetnek. A német posta kiküldöttei szabadelőadásokat is rendeznek a kongresz- szus résztvevői számára. > Magyar a magyarért! Ez a mindoa m#í*&rt lelkesítő akció, a nemes ügy szolgálatában művészi kivitelű- a Felvidék térképével ellátott - cigarettadobozt hozott forgalomba, mely gyönyörű emléke lesz minden hazafias magyar embernek. Ennek a szép és hasznos, ajándéknak is különösen alkalmas ajándéktárgynaK megvásárlásával a nemes, jótékony célt Is szolgáljuk, mert úgy jegyirodánk, valamint az összes eladással foglalkozók, az eladást haszon nélkül, teljesen önzetlenül végzik, ezért a teljes összeg a kitűzött jótékony célt szolgálja. Egy dobi ára {külön védőhuzatban) 7.- pengő Kapható egyelőre a kővetkező helyeken: Lapunk jegyirodájában: Vili., József-körút 5. Pfeifer Ferdinánd-féle könyvkereskedésben: Kossuth Lajos- utca 5. Az „Erka“ kötelékébe tartozó 140 fővárosi előkelő cég központi irodájában IV.. Eskü-út 6. Klotild palota, valamint az „Erka“ összes megbizottaínál Ghyczy Jenő követségi tanácsos átvette a külügyminisztérium politikai osztályának vezetését ROZSNYÓ a magyar turisztika egyik legjelentősebb állomása lett
