Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
Ti Ma; Képésmelléklet Ara: 20 fillér II, évfolyam 76. szám. Budapest, 1939 április 2. Vasárnap Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egye3 szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Jözsef-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 A gárda megtorpant? Irta: Sinhó Ferenc A sokat emlegetett felvidéki szellem sorsa elválaszthatatlanul egybeforrt a felvidéki fiatal nemzedékekkel. Az elmúlt tizenkét esztendőben harcai, vitái közben ez a fiatalság tette általánossá, égette bele a felvidéki nemzetrész közvéleményébe azokat a jelszavakat és fogalmakat, melyek összességét úgy ismerik az anyaországban és a trianoni határokon kívül maradt nemzetrészekben, hogy „felvidéki szellem”. A fiatalság magatartásában valósultak meg maradéktalanul az új eszmék, erre a fiatalságra hatott legkevésbé a magyar nevelési eszmény sarktétele: az „úri” beállítottság a világgal és a társadalommal szemben, benne váltotta fel a fent említett háborúelőtti és trianoni magyar ideált az új, a népi magyar eszmény, mely minden társadalmi rétegben a nemzettársat, az egyenrangú sorstársat keresi, mely gátlások, úri fölény és elfogódottság nélkül indul a paraszti és munkásrétegek felé. A „felvidéki szellem” körül nagyobb a propaganda és a sajtó, mint a szervezetekké, törvénnyé, intézményekké valósult eredmény, de kialakult a gárda a fiatalokból és fiatal lelkű idősebbekből, mely fölsereglett a felvidéki nemzetrész életében, hogy intézményeket teremtsen, régi és meglévő politikai, köz- művelődési kereteket alakítson át saját képére és hasonlatosságára. A gárda elindult, kibontotta zászlóit, megzúgatta az új magyar tavasz és az új magyar húsvét kürtjeit. Tehát felelős a továbbiakért, felelős a mindenfelé felébresztett várásért, a feléje fordított szemekért, a feléje nyújtott karokért. Ép ezért jogos, sőt kötelesség megkérdezni az első szabad húsvét előtt, mit csinál egy fél éve ez a fiatalság, hova lett egyszerre, miért nem megy tovább? A gárda megtorpant. Hónapok óta tétován áll az új körülmények között és valahogy azt kell éreznie annak aki figyeli útját, hogy nem tud mihez kezdeni. Mi az oka ennek a megtorpanásnak, kérdezi az érdeklődő, a várakozó. Ha elgondolkozik, olyan felfedezésekre jut, melyeket hasznos és jó tudni, melyek mélyen belevilágítanak egy küzdő nemzetrész leikébe. Ezt a megtorpanást már az első hónapban érezni lehetett a felvidéki fiatalságban, vezetőiben, munkatársaiban egyaránt. Nyugtalanság nehezedett mindannyiunkra, nem találtuk helyünket. Amint egymás után siklottak el me lettünk a hetek, a nyugtalanság tanácstalansággá nőtt, melyben elégedetlenség lobogott magunkkal, környezetünkkel, helyzetünkkel szemben. Igyekeztünk magunkat és egymást azzal nyugtatni, hogy átmeneti állapot. De tudtuk és éreztük, hogy nem az. Egészen más, nagyjelentőségű, döntő fontosságú folyamat indult bennünk. Brogyányi Kálmán fogalmazta meg légprecízebben e folyamat egyik alapvető indító okát, mikor hónapokkal ezelőtt egyheti pesti eredménytelen várakozással eltöltött napok után kirobban: „Barátaim, olyan közegbe kerültünk, melyben közlekedni Az új magyar- szlovák határ részletes leírása Több mint 1000 négyzet kilométerrel gyarapszik Kárpátalja - Körülbelül 40 községet kapunk vissza 40-45 ezer lakossal A magyar—szlovák határmegállapító vegyes bizottság az elmúlt héten napokon át tanácskozott, hogy megállapítsa azt az új határvonalat, amely Szlovákia és Kárpátalja között kezdettől fogva kérdéses volt. A bizottság pénteken tartotta uolsó ülését és ekkor a tárgyaló felek Vömle János meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese vezetésével lényegileg és elvileg megegyezésre jutottak. E megegyezés alapján az új határ a következőképpen alakul: Az új határ a lengyel határon a Czere- nin nevű magaslatnál indul ki és egyenesen déli irányban fut, úgyhogy Zellő, Szedreske, Czirókaófalu, Jármo8, Takcsány és Kiskolon községektől nyi-~ ' általában a vízválasztót követi. Kiskolontól délre az új határ Halaspataktól nyugatra halad és ezáltal magyar területre esnek Remetevasgyár, Jeszenőremete, Felsőhalas, Jeszenő, Alsóhalas, Bunkó8, Sárosremete és Sárosmező községek. Innét a határ a*, hr.g-folyórai fut rá és egy darabon annak a folyását követi, úgyhogy Magasrév község szlovák területen marad, viszont ettől keletre Bező, Lakárd és TJng- pinkoc magyar területre esik. A pontos határ ugyanúgy, mint legutóbb a szlovák—magyar határren ’ ~zé8 alkalmával, a községek közigazgatási határát követi. A végleges és pontos határ lerögzítése céljából a szlovák—magyar vegyes bizottság még ülést tart. Értesülésünk szerint a szlovák bizottság hétfőn reggel érkezik Budapestre és azonnal megkezdődik a végleges és részletes határ megállapítása és lerögzítése, és várhatóan ez a munkálat már a keddi napon befejeződik, amikor megszövegezik a jegyzőkönyveket és azt az illetékesek aláírják. Az új határvonal megvonásával Kárpátalja területe, — amely tudvalévőén tízezerötszáz négyszögkilométert tesz ki, — az új terület folytán több mint ezer négyszögkilométerrel növekszik meg. Kárpátalja lakossága pedig, amely ötszázötvenezer lelket tesz ki, most körülbelül 40 községgel és negyven-negyvenötezer la, kossal gyarapszik. Végredeményben tehát Kárpátalja területe a mostani határrendezés utón közel tizenkétezer négyzetkilométer lesz, lakóinak száma pedig megközelíti a hatszázezer lelket. Az új határ végleges megállapítása után a jövő héten életbelép az új megállapodás, megindul a normális élet és remélhetően helyreáll a jóviszony is a két szomszédos ország között. Az új területen egyelőre katonai közigazgatás lép életbe. végtagjaink”. Nem egy nekünk új társadalom szervezetét kell megismernünk, hanem a szó szoros értelmében újra kell megtanulnunk járni, beszélni, új mozdulatokat, arckifejezést és modort kell elsajátítanunk, ha azt akarjuk, hogy egyáltalán megértsenek. A felvidéki fiatalság és az anyaország embere között éppen a magatartásban van legnagyobb különbség. Megtörténik, hogy órákhosszat vitatkozunk, s csak a végén derül ki, hogy egy és ugyanazon szó mögött más tartalom van nálunk és más az anyaországbelinél. Akkor döbbentem e tényre, mikor egy anyaországbeli pedagógussal az ifjúság szabadságáról eszmecseréz- tünk. Az ifjúság szabadsága alatt itt az ifjúság szabadosságát értik, koedukáció alatt fiúk-lányok közös tornagyakorlatait. Folytathatnók tovább: mást értenek demokrácia alatt, mint mi, szakszervezet például tisztán szociáldemokrata érdekközösséget jelent nekik. Viszont vannak íratlan törvények, társadalmilag szentesített szokások és szabályok, amelyek ismerete nélkül mi csetlünk-botlunk, esetlenül mozgunk. Nincs „fellépésünk” s ezért ott, ahol ennek oly fontosságot tulajdonítanak, bizalmatlanságot és ellenszenvet váltunk ki. És sok itt az ilyen hely. Viszont hiba részünkről, hogy mindenáron ezeket az utakat akarjuk járni. Megigézett Pest és a magyar középosztály, oda akarunk mindenáron, nincsenek bejutni. Lehet, hogy sok felvidéki fia- * tál tiltakozik e megállapítás ellen, de bármint is tiltakoznának, így van. Nem támaszkodtunk annyira a népre, hogy mögöttünk éreznők erőként, támaszként, tehát csak azt látjuk, ami előttünk van, a magyar uralkodó közép- osztályt, a maga egyedülállóan eredeti szervezetével, magatartásával, „fellépésével” és módszereivel. Ebből fakad a másik tény, amely hozzájárul megtorpanásunk okához: a perifériára taszított, lecsúszott ember érzése. A felvidéki nemzetrészben magyar szempontból a társadalom központjában voltunk, közvéleményt irányítottunk az utolsó esztendőkben, tényezőként, jövőként foglalkozott a fiatalság jó részével politikai párt, kulturális szervezet. Most azt érezzük, hogy egy nagyobb szervezet, szélesebb társadalom szélén állunk és be kell kéredz- kednünk. A harmadik és legalaposabb ok, hogy a felvidéki szellem vezércikkekben, vitákban született és élt. A felvidéki szellem hordozói publicisták és pedagógusok voltak. Az esszé volt a felvidéki szellem legkomolyabb megnyilvánulási formája. Mint fent említettem, kevés volt az intézmény, amelyet teljesen meg tudott szállni a fiatalság s ezért a felvidéki szellem nem valósult átfogó, társadalmat irányító gazdasági intézményekké. Irtunk szép tanulmányokat, szépen zúgattuk a kürtöket, de homokról és nem kőszikláról, zátonyról és nem erős várakból. Kevés volt a közgazdász, kevés volt a gyakorlati ember. Híres egységünk politikai szövetség, becsület, magyar virtus volt, mely mögött annyi gazdasági kohézió nem rejlett, mint a homokban vagy kavicsban. Ezért a visszacsatolás után úgy omlott a felvidéki magyar társadalom az anyaországba, mint a lavina, szervezettség, irány nélkül. A felvidéki szel’em hirdetőit, a gárdát pedig átsodcrta magával ez az áradat és nem volt, nincs egyebük, mint árva szép tollúk, a szervezőnek pedig szép szándéka, szép tapasztalatai. Ugyanakkor, mikor sokan, nagyon sokan vannak az anyaországban, akik eredményeket, segítséget várnak tőlünk a maguk harcában az új magyar élet akadályozói ellen, ugyanakkor, mikor magunk is érezzük, hogy töretlenül él bennünk a „felvidéki szellem” lényege, a nagy, közös és minden különbséget elsöprő vágy: szabad, független nemzettársak között élni. Tudjuk, hogy fiataljaink nem engedtek és sohsem engednek álláspontjukból, vágyaikat, álmaikat a szép magyar életről soha fel nem adják. Akkor miért ez a széthullás, hallgatás hónapok óta? Miért nem megy. tovább a fiatalság azon az úton, melyen eddig mentünk? Legjobbjainknak ösz- sze kell fogniok és megkezdeni a felvidéki erők új koncentrálását. A gárda nem torpanhat meg és a felvidéki szellemnek eredményekké, intézményekké, gazdasági, politikai és kulturális erővé kell valósulnia.
