Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-12 / 82. szám
8 í rmmm naa& Ciano gróf olasz külügyminiszter Tiranán Gnzzonl tábornokkal, a megszállott csapatok parancsnokával Gróf Ciano olasz külügyminiszter az albán néj, között Otthont a szlovákiai magyaroknak! A háború befejezése után, az önkényes határmegvonások következtében mindenütt megindultak a nemzetiségi küzdelmek s kifejlődött a kisebbségi népcsoport gondolata. A lefolyt húsz év alatt bebizonyosodott, hogy elkerülhetetlenül szükséges az egyes népcsoportok valamennyi tagjának a nagy nemzeti munkába való beszervezése. Ott, ahol a kisebbségi népcsoport egy tömbben él, főleg pedig, ha ez a tömb az anyaország határán fekszik, megszervezése lényegesen könnyebb és szinte önmagától megoldódó feladat. Mert a határmenti érintkezés következtében a népcsoport állandóan tájékozva van az -anyaországban történtekről s az anyaország élete közvetlen és folyamatos impulzust jelenít számára (Szudétavidck!). Az utódállamokban azonban a magyarságnak elszórtan települő életformája fokozott mértékben teszi szükségessé, hogy decentralizálva- több kultúrgócpontot alakítson ki magából. A különböző népcsoportok küzdelme világosan megmutatta az utóbbi időkben, milyen nagy vállalkozások teljesítésére képesek akkor, ha összefogva a közösségi szellem erővonalának irányában hatnak. * Az új harcmód, mely nem fegyverrel, hanem a közösségi szellem erejével akarja és tudja kielégíteni a népeknek kulturális, sőt territoriális igényeit is, kényszerűvé válik számunkra is. Ezért életkérdés a megszállott területen maradt magyarság számára, hogy köreiben az egyetemes magyar szellemiség és kultúra őrhelyei alakuljanak ki. Ezeknek kell képviselniök a magyarság részére az ösz- szekötő hidak szerepét s ezeken keresztül kell a mi nemzeti szellemiségünknek és kultúránknak az egyesek életébe kisugároznia. Kikristályosodási pontokat kell teremteni, melyek maguk köré csoportosíthatják a kisebbségi sorsban sínylődő magyarságot s azt szellemileg és kulturálisan irányíthatják és életharcában megacélozhatják., Azonban nemcsak kulturális, hanem égető szociális feladatok megoldására is kell, hogy a megszállt területi magyarság minden tagja egy központilag irányított és a kisebbségi élet minden kérdésére kiterjedő munkatervbe kapcsolódjék be. Kenyérkérdés megoldását jelenti ez például a napszámosok, kisiparosok és mindazok esetében, kik nemzetiségük miatt nem jutnak munkaalkalmakhoz. De életkérdést jelent nemzeti szempontból is, a csecsemő- és gyermekgondozás terén. Szlovákiában például vannak az állami cse- csemőgondozáson kívül a német párt által felállított és államilag szubvencionált gondozók. Hasonló magyar intézmény felállítása ügyében azonban döntés még nem történt, bár a kezdeményező lépések már régen megindultak. Pedig éppen minél kisebb számú a kisebbségi népcsoport,, annál nagyobb jelentőségű annak minden egyes tagja. A belvederei döntés következtében a szlovákiai magyar kisebbség majdnem egytizedére csökkent, ezzel párhuzamosan azonban a nemzetfenntartó feladata mérhetetlenül m-egnövekedett. A megváltozott helyzet s a súlyos és sürgős feladatok torlódása késztette Esterházy János grófot, a szlovákiai Egyesült Magyar Páft országos elnökét arra, hogy haladéktalanul elindítsa a Magyar Ház mozgalmát. Ennek a mozgalomnak célja, hogy minden városban, községben és mindenütt, ahol magyarok nagyobb számban élnek,, kultúrházat létesítsen. Esterházy János proklamációjában a következőket mondja: „Régi óhaja a törzséről leszakított szlovákiai magyarságnak, hogy a magyar összetartás, magyar szervező erő és minden magyar tevékenység összpontosítása nem egyedül a magyarság szervezetei, egyesületei és itestületei útján, tulajdonképpen lelkileg és szellemileg valósuljon meg, hanem láthatólag is a Magyar Házak létesítése útján. Nagyon jól tudom, hogy ez a régen nyilvánuló óhaj a magyar élet beható fejlesztése tekintetében minő fontossággal bír. Nem a külszín miatt, hanem éppen az erők ösz- szefogása és hathatósabb felhasználása végett és nem kevésbé gazdasági szempontokból is.” * Mind az elszakított szlovákiai magyarság, mind az anyaország a proklamáció első órájában megértette és teljes egészében felmérte ennek a mozgalomnak nagy nemzetmentő jelentőségét. Még a gyűjtési akció megindítása előtt nagy számmal érkeztek felajánlások és adományok pénzben, építőanyagokban és -szellemi javákban egyaránt. Azóta ez az akció egy egész irodát foglalkoztató országos megmozdulássá fejlődött, mely megmozdulásnak sok megható jelenetéről számoltak már be napilapjaink és a szlovákiai magyar sajtó. Sajnos, még ma sem kerülhet sor a részletkérdések kidolgozására, bár már egy negyed év telt el a mozgalom elindítása óta. Szlovenszkónak szinte óráról órára változó politikai helyzete mindmáig nem adta meg a lehetőséget a kivitelezés kérdéseinek érdemleges 1-etárgyalására. Hiszen, amíg a szlovákiai magyar kisebbségi népcsoportnak jogi helyzete és kulturális jogai nem nyernek törvényes elintézést, addig nem indulhat meg a belvederei döntésben biztosított nemzeti élet sem. Ettől függetlenül azonban a szlováki .i Magyar Házak kulturális és szociális szerepét illetően az irányelvek már teljesen tisztázódtak. Ez- természetesen nemcsak az utolsó három hónap munkájának eredménye, hanem ennek előkészítése visszanyúlik kisebbségi életünknek úgyszólván egész tartamára. Ha végig tekintünk a szlovákiai magyarságnak húszéves alakulásán, tisztón látjuk a fejlődésnek azt az egyenesvonalú irányát, mely a Magyar Házak megteremtéséhez vezet. Az első politikai megmozdulásokkal egyidőben megindultak az egységesítő törekvések is, melyek azonban csak több mint másfél évtizedes fáradozás után, 1936-ban, Be- nesnek elnökké választása idején tudtak eredményt elérni, amikor a magyarság két pártjának: a Magyar Nemzeti_Pártnak és a Keresztény-szocialista Pártnak sikerült egy pártba olvadnia. Ez természetesen már a cs-eh-szlovákiai magyarság politikai tanultságának és képzettségének eredménye is volt. A húsz év alatt a kisebbségi magyarság kollektív tömeggé egyesült és megtanulta, hogy nincs külön életproblémája a különböző társadalmi osztályoknak, hanem csak egy életprobléma van: a közösségé. * A Magyar Házak, bár „nem a külszín fontosságával bírnak”, mégis kifelé is már bizonyítékai és hirdetői lesznek ennek a kollektív szellemnek. Nem építünk kaszinókat -többé, amelyek csupán a véres pénz-arisztokrácia excluzív kedvteléseit szolgálják és nem építünk marxista munkásotthonokat sem, hanem olyan otthonokat, ahol nemzettestvéri öntudatban egymással és egymásért él az elszakított magyarságnak minden tagja. Helyet kell talánii.a ezekben a Magyar Házakban a szellemi, a kulturális és a szociális élet ■kérdéseit felölelő minden intézménynek. Ami nem jelenti azt, hogy óriási palotákat akarunk építeni. Erre nincs szükség, először azért, mert Pozsony, Nyitra, Eperjes és még nagyobb városok kivételével nem él olyan nagyszámú magyarság egy tömegben, másodszor pedig azért sem, mert ennek -az egészséges magyarságnak nem j-elent problémát az, hogy egy „úriember” leülhet-e egy munkás mellé. De igenis szükséges, hogy minden házban legyen egy megfelelő terem, ahol minden magyar együtt hallgathatja Bartók és Kodály zenéjét, együtt énekelhesse a magyar dalokat és a magyar szellemiség legnagyobb értékeiben egyesülve tántoríthatatlanná váljon a nagy küzdelemben. Szükséges továbbá, hogy ezek a Házak a magyarság önfenntartásának és önsegélyezésének gócpontjai legyenek, ahol a kis cseléd és a munkásember bejelentheti kenyéi'telenségét, amelyen keresztül a magyar parasztasszonyok szőttesei és kézimunkája eljutnak a magyar családokba s így a munkából áldott kenyér lesz kis magyarjaink kezében. Itt várnak a nagy szociális feladatok a magyar intelligencia asszonyaira, akik Esterházy Lujza vezetése mellett idáig is már péida-adó munkát teljesítenek. Itt kell a szlovákiai magyar asszonyoknak önkéntes szolgálatot teljesíteni, hogy minden jelentkezőit meghallgathassanak, testvérként őrködhessenek testvéreik élete felett, számontarthassák a panaszokat és kéréseket s tudásukkal és tehetsegükkel az összmagyarság érdekeit szolgálják. Otthonok lesznek ezek a szlovákiai Magyar Házak, ahova joga van betérni minden magyarnak, ahol a nagy családhoz való tartozás melege űzi el az elhagyatottRimaszombat, április 11. A Felvidéknek az anyaországhoz való visszacsatolásával visszatért területeken életbelépték a magyar egyházjog rendelkezései és ehhez képest az összes egyházaknak újonnan kell szervezniük igazgatásukat. A rimaszombati evangélikus egyház most tartott közgyűlésén felügyelőjévé Fényes Sándort, a Rimaszombati Taság érzését, ahol gondjait testvéri megértéssel osztozza mindenki. Otthonok lesznek, ahol gyermekeik megtanulhatják az édes magyar szót, a magyar dalt, ahol az egyetemes magyarság történelme és szellemisége sugározza be életüket és tudatos, bátor magyarokká erősíti őket. A c„alád az emberi együttélés alap-egysége, mely —- ha tiszta erkölcsre épül és- meg tudja teremteni és meg tudja tartani az anyagi és szellemi erők nemes egyensúlyát —, ennek az emberi együttélésnek legnagyobb erőforrásává lesz: mert belőle fakad a jövő. Az elszakított szlovákiai magyarság nagy családja a Magyar Házakban alakítja majd meg otthonait s éppen ebben rejlik ennek a mozgalomnak felmérhetetlen jelentősége. S itt visszautasíthatatlanul feltolakszik egy kérdés: mikor gondolunk már ilyen otthonok létesítésére itt is? D. Garzuly Mária. nr miff in..... . ^őadi- taláLnituuj - c/LmejéikáLum Washington, április 11. A nagy fegyverkezési láz hatása alatt havonta ezernél több haditalálmányt ajánlanak fel az amerikai hadügyminisztériumnak szakemberek és laikusok egyaránt. A találmányok legnagyobb része teljesen értéktelen, de azért akdnk figyelemreméltó tervek is, amelyeket a hadügyminisztérium természetesen gondosan felülvizsgál és kipróbál. Az új rendszerű ágyuk, bombák és repülőgépek tömegével kísérletezik már az amerikai hadsereg. Az új találmányok között természetesen szép számmal akadnak egészen fantasztikusan hangzó elgondolások is. Az egyik feltaláló például olyan vasutakat akar létesíteni, amelyek segítségével az egész amerikai flototát a száraz földön át lehetne a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánra szállítani, vagy megfordítva, ha háború esetén & Panamacsatornán megakadna a közlekedés. Egy másik feltaláló olyan pajzsot tervezett, mint amilyent a római légiók használta1 , azzal a különbséggel, hogy *z a pejzs a gépfegyvergolyóknak is ellenáll. A rohamnál kitűnő szolgálatot tesz. karékpénztár nyugalmazott vezérigazgatóját, eddigi másodfelügyelőt, ügyészévé dr. Baráth László ügyvédet, jegyzőivé dr. Fényes Elemért és dr. Szabolcs Andrást választotta meg, egyhangúlag. Az 55 tagból álló presbitérium választása is egyhangú szavazással történt. A Felvidéken életbelépték a magyar egyházfog rendelkezései A rimaszombati evangélikus egyházkerület közgyűlése
