Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

24 TECTiDEta -MäC&ARHIRME 1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP " SZÉN A VÁ RI BOLDOG ŐSZ írta: Balogfi István Huvöä szél söpört végig Szénaváron. A kis szalmafedeles házak riadtan húzód- 'tak meg a lombtalan fák alatt. Egyetlen pislákoló fény az egész faluban. Éjjel tizenegy óra volt. Páll „deszátnyik” mántlija gallérját fel­hajtotta, az opaszekon egyet szűkített és behúzott nyakkal sietett a szunyókáló ut­cán, melyen megsárgult faleveleket hem pergetett az októberi szél. Gyors, határo zott léptekkel haladt. — Ki az? — szúrt mele a csendbe egy suttogó, de mégis erélyes hang. — Páll Béla — felelt szintén suttogva Páll deszátnyik az őr mellé állt. — Mi újság? — Senki sincs az utcán. A hotovoszty a falu túlsó végén van. A poszádkovit se láttam . . . — hadarta az útkereszte ződésre állított őr. — Ott mi van? — és fejével a közelben álló faibódé felé bökött, ahol a rádiócse" tartott szolgálatot. — Komáromban megszakadtak a tár gyalások.. Csak a Csallóköz egy részét akarják visszaadni. Sós újságolta. Éppen most váltotta fel a rádiónál egy „svéd”. Páll nagyot köpött és fergeteges lépé sekkel vágott neki a mellékutcaszerű ház sornak. Az egyik ablakból sárgás fény kacsint­gatott a sötéttel. Megzörgette az ablakot. A fény kialudt, de a nevetségesen ki ablak, kinyílt. — Készen van Marusa? Marusa szó nélkül kinyújtotta az abla kon nagy kezét és egy maroknyi lapos csomagot nyújtott át. Páll megszorította a kérges kezet. ■— Megvan? — kérdi az előbbi őr? — Meg — vetette oda Páll és rohant tovább. A szegényes viskóban, ahol huszonha- tan, vegyesen magyarok, szlovákok és cse­hek voltak elszállásolva, csak az alvók mély lélegzetvétele és hortyogása volt hallható. Pálit rázta az öröm és megelé­gedés, szeretett volna beleordítani a szoba nehéz, savanyú levegőjébe, hogy itt van megszerezte, nála van, amire már hetek „Óta vágytak. '^■Valaki váratlanul cigarettára gyújtott A gyufa lángja pillanatra bevilágította a szobát. Páll mozdulatlanul meghúzódott A szíve a torkát fojtogatta. A beavatottá, kon kívül senkinek sem szabad tudni, hogy éjjel tizenegykor eltávozott kvártélyáról A kis csomagot a derékaljat helyettesitő poros szalmába dugta és hosszas hányko- lódás után elaludt. Páll deszátnyiknak másnap reggel szo­katlanul jó kedve volt. A Rákóczi-indulót dúdolva fröccsenitette arcába a piszkos vá­szonvödörből a hideg vizet. Balázs melléje furakodott. — Te, Jani... — suttogta Páll. — Mi az?-— Megvan! •— Meg . . . megvan? — It van nálam. — Mutasd! — Ne szamárkodj, most nem lehet. Az émelygős fekete után a dozorcsi de­szátnyik jelentkezett és Pátit az üteg­parancsnokságra hívta. — Páll keményen lépett be. — Pane nadporucsiku deszátnyik v zá- loze Páll hlászi sze na rozkaz! — Deszátnyik Páll! Hol volt tegnap éjjel tizenegy után? — szegezte neki a kérdésit Siroky nadporucsik, a tartalékos cseh főhadnagy, a kilencedik üteg pa­rancsnoka. Váratlanul érte a kérdés. Megzava­rodva tekintett hol a főhadnagyra, hol az Írnokra, miközben fordult egyet vele a szoba. Erre nem volt felkészülve. Szent meggyőződés élt benne, hogy éjjel nem látta őt senki, sem eltávozásakor, sem visszatérésekor. Az éjjel felvillanó gyufa­lángnak semmi fontosságot nem tulajdo­nított. Megemberelte magát. — Sehol. Alutam — vágta ki határo­zottan. — Mit keresett a faluban? — Alutam, kérem. Siroky észre se vette a tagadást. Vybehal, a dozorcsi deszátnyik Páll háta mögött vigyorgott vörös pofával. — Nagyon jól tudja, hogy statárium van — kezdte emeltebb hangon a cseh fő­hadnagy. — A katonák még külön paran­csot. is kaptak, hogy este hét óra után nem szabad kvártélyukat elhagyni.. Ma­guk magyarok úgyis sokat súgnak-búg- nak. igen sok hírt hamarabb tudnak, mint és magam. Nem akarom most magam fárasztan.i azzal, hogy kacskarin- gós kérdéseken törjem a fejeiti, amikkel magát vallomásra bírom. Ellenben, hogy az éjjeli kiruccanások ne ismétlődjenek, arra nekünk nagyon jó eszközünk van. — A dozorcsi deszátnyik felé fordult. — Ve zesse le ezt az embert az alattunk levő pincébe és a készültségből azonnal hoz­zon ide őrt. Majd én véget vertek ezeknek az összesúgásoknak. Páll deszátnyik dacos sóhajjal ült le pincében felhalmozott krumplira. A csiz­maszárából kihúzta a lapos csamogot, megsímogatta és visszatette. Majdnem egy hónapja penészednek itt ebben az isten- hátamögötti faluban tétlenüll. Szénavár Rongyos kis fészek. Korpona mellett, ijed ten guggoló, széles szalmatetők alatt ros kadó viskóival, mákszemnyi ablakaival. A lakók mogorvák, ha megszólalnak, szidják az armádát, mert felette mindent, ami hatíbavonult állataik után megmaradt. A férfiakon sötét gúnya, a nők a hároméves kislányoktól a vénasszonyokig fekete, apró fehérpettyes ruhákban, úgyhogy az ötéves kislányok törpe véneknek, a haja donok anyókáknak néztek ki és a javakor- beli asszonyok a gyermekmesék csúf bo­szorkányait idézték fel. Csak a vénasszo nyok mutatták igazi arcukat. Vasárnap persze szemrevalóbb látványt nyújtottak A falu felső végében egyetlen csinos ném- bért fedeztek fel a szimatoló magyar tü zérek (pedig a katonaszemek nem váloga tósak), kiről azt gondolták, hogy har mincötéves, később kiderült: tizenhét. Kö rül is repkedték aztán, mint a legyek a mézet, de megízlelni nem tudták.. A ma- tyer szigorúan őrködött. Később az is ki­derült, hogy törvénytelen. Apja szerb fo goly volt, kinek sorsát az őrködő matyer egy nagyobb magyar községben, hol cse­lédlány volt, ahogy csak tehette, enyhí­tette. Talán innen eredt a hajthatatlan ellenszenve az egyenruha iránt. A magya­rokkal szemben mindemellett engedéke nyebb volt s ő volt az, akit Páll tegnap éjjel is meglátogatott, A mozgósítás utáni napokban legfőbb gondjuk volrt, hogy megoldják a háború kérdését, ha erre sor kerül. A szerepeket szét is osztották. Jól tudták, hogy az üteg kétharmada magyar, a többi német és itt- ott bespékelve egy-két cseh vagy szlovák. A szlovákok nagyokat ásítottak, szidták a mozgósítást és köptek a csehekre. A németekben is forrt a harcvágy: ahol csak tehették, kerekkötők voltak. Maradt mindössze öt-hat cseh. Igaz, azoknak ki­adták a parancsot, hogy az legelső gyanús megmozdulásra használják a kézifegyve­rüket. Azonban nagyon békésen viselked­tek. Minden haditevékenykedésük árulko- dásban merült ki. Az ütegparancsnokság teli volt a magyarok elleni panaszaikkal. Besúgás besúgásnak adott kilincset. így történt az is, hogy ő egy rothadó burgo­nyával teli, poshadt pincében várja a fel- szabadulás napját... Este a kvártélyon néma dühvei vett'k tudomásul, hogy Páll tizennégy napi osz- trit kapott, hetenként kétnapi böjttel. Az ítélet nem volt túlszigorú, de az árulko­dót nyársalni szerették volna. Enyhítette gőzölgő dühüket a kerülő utakon hozzájuk vergődött pozsonyi „Uj Hírek” eléggé friss száma. Mint a farka sok a koncra, vetették rá magukat a tar­talékos magyar altisztek. Mind egyszerre akarták olvasni. Minden betűjét fenékig akarták inni. Sugár deszátnyik, ki civilben tanító volt, fogta az újságot, elhelyezke­dett és hangosan olvasni kezdte: — Ipolyságot a lakosság kimondhatatlan üdvrivalgása mellett birtokukba vették fel­szabadító honvédeink. . . Pozsonyban téli az utcák, piros-fehér-zöld kokárdás, mo­solygóarcú járókelőkkel .. Csallóköz egész lakossága minden kétséget kizáró módon tanúságot tett magyarsága mellett. . . Nyitrán megalakult a Magyar Nemzeti Tanács... A hatóságok megengedték a magyar nemzeti jelvények viselését... és a csallóközi kis falu templomában szent­mise után a hívők apraja-nagyja boldog­ságtól félig sírva énekelte el húsz év után először a minden magyarok legszebb imá­ját, az Isten áldd meg a magyart... Sugár hangja az utolsó mondatnál el- elcsuklott és hirtelen kitörő sírással fel­ordított: — Fiúk!... Hát lehet ezt sírás nélkül megállni ?!... Összegyűrte az újságot, földhöz vágta és értelmetlen sírva-kiabálás között ölel­gette Balázs szvobodnyikot, aki mellette guggolt. A többiek is valamennyien fel­ugráltak, egymásba kapaszkodtak. A szo­bában tartózkodó csehek riadtan húzód­tak egymáshoz. Nem tudták elképzelni, mitől bolondultak meg ilyen hirtelen de­rék magyarjaik. Szó nélkül nézték a lár­mát, amely nehezen akart lecsillapodni. Vybehal szvobodnyik, a vöröspofájú cseh altiszt, aki délben adta át a szolgá­latot, annak ellenére, hogy pgy álmatlan éjszaka volt mögötte, felrángatta csiz­máit és kikelt arccal távozott. Ő volt egyébként a tegnap éjszakai dohányzó is Maly csertár, a cseh szobaparancsnok, összehúzott szemöldökkel füstölt fekhe lyén és nem szólt bele a felfordulásba. Balázs felkapta a félrehajított újságot és indult kifelé. — Hova mégy? — kérdezte Sugár. — Elviszem Pálinak az újságot. — Hogy adod oda neki? — A pincének szellőzőnyilása is van, benyújtom azon. Ezt neki is tudni kell. — Én is veled megyek — ugrott fel Rados. * Rados szlovák fiú volt. Nem vett ugyan hangoskodva részt a magyarok megmoz­dulásaiban, de mindenben néma hívük volt. Néhányan gyanakodva néztek utána amint hosszú lépésekkel kifordult az ajtón. Balázs és Rados némán siettek az üteg parancsnokság felé. Hamarosan megtalálták a pince szel lőző-nyílásált. — Béla! ... Béla-! — Ki az? — hangzott a pincéből. — Balázs ... Te, csuda híreket hozok Itt az újság. Holnap olvasd el. — Mi van benne? — Nem dumálhatok sokat, félek, hogy itt kap a sztrázs. — Akkor nyújtsd be a kezedet!... Úgy — Ezt tedd el úgy, hogy senki meg ne találja. Félek, eszükbe jut, hogy átkutas sanak és megtalálják nálam. De a két sze med semmi, ahogy erre vigyázni kell. — Ne félj!... Holnap ismét jövök. Néhány lépés után csatlakozott újból Rados is", aki őrt állott és ügyelt arra hogy az őrségre állított cseh meg ne lepje őket. Balázs kibontotta a csomag egyik végét és közvetlen a szeméhez melte. Meg állt. A mennyország lehet olyan szép mint amilyent most látott. Nehéz csizmái a piszkos utcához nőttek és állt mozdu­latlanul. — Mi az? — lépett közelebb Rados. Balázs egyik karjával átölelte őt, a má­sikkal a szeméhez emelte a kis csomagot, Rados hüledezetit. — Jezsis! Honnan került ez ide? Ha a „svéded” meglátnák ... — Hová tudnánk ezt eldugni? — Várj csak.,., én... én eldugom. — Bejáratos vagy az irodára ... Sircky nagyon ravasz.- Mihelyst kívánjátok, visszakapjátok Sirokyitól ne félts... éppen őt fogom fel használni. Megszorították egymás kezét. ... A bekövetkező napok lehűtötték a magyarokat. A napok teltek-múltak, de csak nem kapták meg a várva-várt hírt. A néhnapján elcsípett újságok sem ke­csegtettek gyors megoldással. Tárgyalá­sok ... tárgyalások. Minden este biztató híreket sütöttek ki — reggel minden szertefoszlott. Hírek innen-onnan . .. Csak Csallóköz szabadul fel ... Holnap már hazaengedik a magyar tartalékosokat... Pozsony, Nyitra, Kassa újból magyar lesz. ... Majd a kezek szorultak ökölbe, fogak csikordultak: nem jön vissza semmi... A koszt ehetetlen. Malacoknak való .. Siroky a hangoskodó magyarokat munka­táborba viteti ... Pálit kiengedték a pin­céből. Letelt a tizennégy napi osztri.. Magyar területen cseh repülőgépet lőnek le ... Bonyodalom ... A magyarok széles­körű autonómiát kapnak. Nem kell. yisz- sza az anyaországhoz... Uj hírek: kitar­tás,, közeleg a pillanat és nagy, világító ablakok... A magyar nemzetiségű kato nákat engedjék haza. Minek tartanak itt bennünket? Mi közünk hozzájuk? Haza! Haza!... Végre november elsején nagy fellélegzés: döntés holnap, Bécsben. A mozgósítás óta nem volt ilyen nyug­talan éjjele a „devátá bateria” magyarjai­nak. Hajnalig tárgyalták az eshetősége­ket. Reggel minden mosoly aggályba fül ladt. Mit hoz a döntés? Páll ismét a pin­cébe került: arculcsapta Maly esetért. Disznó magyarnak titulálta őt. Egész nap felhőtlen volt az égbolt. Szá­nakozásból vagy biztatásból melengette őket a késő őszi nap? Este hirtelen beborult. Az alkony kö­döt cipelt hátán, a nedves sötétség határ­talan idegességet. A piszkos kvártély leve­gője kibírhatatlan volt. A füst benn sű­rűbb, mint künn a köd. Bécs ... Becs ... Végre minden feszültség feloldódása: ro­hanó lépések, valaki az ajtót berúgja és egy hang ordit:- Komárom, Érsekújvár, Diószeg, Léva, Losonc, Rozsnyó Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Munkács a mienk. Fiúk... a miénk ... Sugár deszátnyik volt. A logykák lerepültek a fejekről, Balázs Radost ölelgette, Bátai leteperte Majort és irgalmatlanul páholni kezdte, Vadas félmeztelenre vetkőzött, egymásután verte falhoz a logykát, blúat, kalhotit, csiz­máit, Lukács kiugrott a -szoba közepére, vad táncba kezdett, a félmeztelen Vadas Bátaira lökte őt, ki Majort püfölte, Mák Vybehalt a vörösképű csehet csókolgatta* Sugár pedig állt csendesen, mozdulatlanul és könnyezett. A dozorcsi deszátnyik harsány hangjai térítette őket észre: — A magyar nemzetiségű katonák azo w­nal az ütegparancsnokságra! Vigyék nn- gukkal a bodákot, plástyot, szumkit, -szt u növi gyilecet... — Fogd be a pofád, te majmos ... tét hülye kolotocs — torkolta őt le Vadas. Pálit még este kiengedték. Rohant Maíy csetárhoz, hogy bocsánatot kérjen a po- főnért... Megölelte őt és megcsókol a szőrös arcát ott, ahol dagadt volt. Utána gyorsan elfordult és nagyot köpött. Nem tudta, mit csinál. Aztán h-azarohanrt, le­kapták Vybehalt, lehúzták a nadrágját és barátságból a nehéz bőrövekkel eszmélet­lenre verték. És harmadnap útra készen állott a de­vátá batéria. A hetedik és nyolcadik üteg magyarjait a kilencedik üteghez osztották be, innen a szlovákokat és cseheket a le. szerelő magyarok helyére. Teljesen ma­gyar üteg sorakozott fel, csupán a gyelo- vodok s a tisztek voltak csehek. A lovak, ágyúk, a legénység felvirágozva. A falu­ból az őszi rózsák mind eltűntek. Az mind a lovakon, az ágyúkon és a logykák mel­lett volt. Siroky nadporucsik szemlét tartott az indulásra kész üteg felett. Páll izgatottan várta őt, mert feltétle­nül kellett vele beszélni. Nem váratott sokat magára., Mogorván nézte őt végig és megszólalta . — Most már megmondhatja őszintén. Hol volt azon az éjjelén, amiért tizen, négy osztrit kapott ? — Dolgom volt a kis utcában. — Éjjel? Mit keresett ott? — Szíveskedjék pan nadporicsuk a tér* képtáskáját kinyitni., Siroky bambán nézett rá. Nem mozdult. Páll erre kinyitotta a parancsnoka övé ni lógó térképtáskát és lapos kis csamagot húzort-t elő onnan. Remegő ujjakkal bontotta fel a csőm?.* got Rados nem csapta be őket. Sirokyt már nem is látta., Lovak, ágyúk) eltűntek, elsötétült minden, csupán a ke­zéből a földig lelógó széles zalag világí­tott: piros-fehér-zöld, a magyar szent tri­kolór. A zümmögő üteget templomi csend ülte meg. — Szakra __el vele gyorsan ... herr­gotthimml... — hördült fel Siroky,. Páll erre enegedelmesen zsebébe dughat a nemzetiszínű szalagot, miközben sze­rette volna megölelni Zúzát, a szövetke­zete« lányát, aki Zólyomban szalagokat vásárolt a szövetkezet részére, megcsó­kolni Marusa nagy kérges kezeit, amelyek) a piros-fehér-zöld szalagokat egymáshoz varrták, hálásan gondolt a pan nadporu­csik hanyagságára, mely sohasem vetettel vele elő a mozgósítás óta térképtáskájáiti és áldotta Rados Matyejt, aki bejáraoS volt a kilencedik üteg irodájába, amely •egyúttal Siroky nadporucsik kvártélya isi volt. Siroky káromkodott. ... befejezte a szemlét és a cseh pan — Szakra magyari... szakra ... mar gyári... szakra .. szakra ... ... befejezte a szemlét és a cseh pan- nadporucsik gyorsan elindította a bőrébe nem férő üteget Zólyomba, honnan derék katonái szétrebbentek a magyar Feltáma­dás felé. Kész az ebéd 20 perc alatt a francia konyha receptjei szerint. Minden kötet 100 elkészítési módot tartalmaz. Nélkülözhetetlen minden jó gazdasszonynak! 100 diétás recept és étrend. Hogyan éljen a beteg ember. Az egészséges táplálkozás mód­jai. Megbízható tanácsadó. 100 sütemény, torta és desszert elkészítési módja. Rétes, torta, felfújt, habossütemények stb. receptjei. 100 mód a gyümölcs elkészítésére. A gyü­mölcs tápereje, vitamin- és cukortartalma. Kompótok, gyümölcssaláták, szirupok előállí­tási módjai. 100 mód főzelék és saláták elkészítésére. A. húsnélküli étrend összeállítása, a zöldfőzelé­kek, pürék ötletes receptjei. Kötetje 96 fillér, portó kötetenként 10 fillér» Az összeg előzetes beküldése esetén — bé­lyegben is lehet — forduló postával küldi Píeiíer Ferdinand (Zeidler Testvérek) nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca $ Kak** iÄ-SJ-ao,

Next

/
Thumbnails
Contents