Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

' 1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP

EGy NÉP

MUTATJA MEG MAGAT OSÍ KINCSEIBEN

—- Ruszin népmesék, kiedelmelc és néplegenclálc —

Noé meg az ördögök

Ruszin népmese

Még egy-két ütés s aztán kész a bárka, amelyen Noé atyus dolgozott. Az ördög ám folyton-folyvást nógatta a Noé feleségét:

— Kérdezd meg az uradtól, hová járo- gaf ?

Az úgy is tett. Faggatta únos-untig az urát, de bíz Noé soha nem akarta megmondani. Egyszer azután az ördög dióhéjában pálinkát visz az asszonynak s így szól hozzá:

— Mikor hazajön az urad, add oda neki ezt a kis italt, hadd igya ki, de úgy itasd meg vele, hogy meg ne tudja, mit ivott, így aztán majd kimondja: hová járogat.

1 Az asszony úgy cselekedett. Hazajön Noé a munkából, a szíves kínálásra megissza a kevés pálinkát a dióhéjból. Persze ki is mondta azonnal, hogy bárkakészíteni járogat. Az ördögnek sem kellett több. Nosza abban a szent percben úgy szanaszét szedik a bárkát, hogy két forgácsa se maradt együtt. Noé a bárkához menve, meglátja a sok forgácsot szanaszerte, szegény feje, látva, hogy sok fáradsága káPbaiveszett, elkezd keservesen sírni. Itt letkemteremtette, egy angyal jön hozzá — oly igaz, mint ahogy élek, úgy láttam, mint most s aszongya neki a szárnyas angyal:

— Sose búsulj jó ember! Eredj ahhoz a tőikéhez, amelyikből a legelső deszkát kivágtad, verd meg azt, szenteltvízzel hintett bottal, az ördögög íziben úgy összerakják, a desakadarabokat, amint azelőtt volt.

Ügy is lett, Noé elővesz egy szenteltvízzel locsolt botot, megveri a tőikét. Az ördögök tüstént egybeszerkesztették a bárkát.

O

Szent Péter és a sült lúd

Ruszin néplegenda

Egyszer, mikor Jézus Krisztus Szent Péterrel mendegélt, egy sült ludat vittek útravalónak Péter elmaradt, s titokban megette a liba egyik combját. Amikor leültek, Krisztus Urunk észrevette, hogy csak egy lába van a libának s mindjárt Péterhez fordult:

— Péter, hol a másik combja?

Péter felel:

— Uram, hisz a libának csak egy lába van.

Aztán tovább menek. Útközben Péter egy féllábon álló libát vett észre az árok szélén. Rögtön figyelmeztette Krisztust:

— Uram, nézz csak oda, ennek a libának is csak egy lába van.

Krisztus csak ennyit válaszolt:

— Menj csak és zavard tovább!

Péter felzavarta a ludat és az két lábra állt. Péter ekkor elröstellette magát, hogy hazudott...

O

Krisztus

és az ökrös-gazda

Ruszin néplegenda

Amikor két tanítványával, Péterrel és Pállal a földön járt Krisztus Urunk, útközben egy nagy vízhez ért. Nem tudtak átmenni rajta, leültek hát a partjára és vártak. Arra ment egy négyökrös gazda üres szekérrel. Kérték, hogy vigye át őket, de arra azt felelte nekik, hogy koldusokat nem fog szekereztetni. tltána jött egy szegény ember apró tinaival. Azt is kérték, hogy vigye át őket. A szegény ember így felelt:

— Jóemberek, szívesen átviszlek benneteket, tinóim ugyan olyan gyöngék, hogy nem tudom, elbírnak-e bennünket, de azért csak üljetek fel, lassacskán majd csak átmegyünk. ■»

Át is vitte őket a másik partra, ők megköszönték és tovább álltak. Péter az úton megszólította Krisztust:

— Uram, mit adunk annak az embernek, azért, hogy átvitt bennünket?

Krisztus így felelt:

— Péter, mire az az ember haza ér, mind a két tinója megdöglik.

— Nem jól van az úgy Uram! -— el. lenkezett Péter.

— De biz jól van az Péter, mert ez az ember a miénk!

— És annak mit adunk, aki nem akart minket átvinni?

— Még négy ökröt adunk neki, mert még nem a miénk.

Annak, akinek sok van, még több adatik, akinek pedig kevés van, az is elvétetik amije van. Legyen áldott az Űr neve mostantól fogva mind örökké. Isten az Űr, ki megjelent nekünk! áldott, aki az Űr nevében jön. Adjon az Isten a ko- váesnak kalapácsot, a csizmadiának árat és nekünk jó gabonát...

O

A Tiszától a Beszkidig

Ruszin lakodalomban éneklik

Víg lakodalom kezdődik,

A nagy Tiszától Beszkidig, Házunknál ma vigalom van, öröm árad a faluban.

Oh nagy Isten, légy mi vélünk, Hogy itt szerencsések legyünk.

S te is, Jézus, a keresztfán,

Légy mi vélünk e víg tanyán.

Násznagy uram, készíts italt, Szólítsd elő a hangászkart, Zenéljetek kedvetekből,

Ti is angyalok a mennyből.

Örömhang szól mindenfelől,

Vidám zene harsog elől.

Jó emberek minek álltok,

Minket úgy miért csodáltok.

Tovább mentek a falun keresztül vezető úton. A kocsmából éppen akkor dü- löngött ki egy részeg ember, de sehogy- sem bírt továbbmenni és a sárba esett. A pocsolyában egyre fohászkodott:

— Istenkém, legalább hazáig segíts, sohasem bántalak meg többé!

Krisztus ezt látta és Pálhoz fordult:

— Menj, emeld fel és vidd haza.

Pál hozzáment, megfogta a kezét és a részeg fölkelt.

—Dicsőség neked Istenem a te szent kegyelmedért, hogy vezető embert küld- tél hozzám, akár csak Tóbiáshoz angyalt, máskülönben itt vesztem volna a sárban! — hálálkodott a részeg.

Otthon meg így szólt feleségéhez és gyermekeihez:

— Térdeljetek le fiaim és feleségem a földre és imádkozzatok az Istenhez ezért az emberért, aki hazavezetett. A kocsmában voltam, de soha többé nem megyek oda.

O

A magyarok és ruszinok jóban-rosszban együtt

Ruszin néphit

Mikor az Úristen jólétet osztott a népek között, hogy igazságos legyen az eljárás, elküldte a magyart, a ruszint és a zsidót aludni s azt az ígéretet tette, hogy aki hamarább fölkel és megjelenik előtte, azé lesz a jólét. Csakugyan úgyis történt; elmentek mindhárman aludni, hanem a magyar csak tetette magát, de nem aludt; reggel felkelt korán és elment az Úrhoz. Az Űr adott szavát teljesítve a következő szavakkal eresztette el a magyart:

— Látom, te magyarom, nem vagy rest, hamar jöttél, te megkapod a legnagyobb jólétet: menj a kövér alföldre, az tiéd lesz örökre, élvezd áldásait!

Ahogy a magyar elment, fölébredt a ruszin. Midőn meglátta, hogy a magyar már nincs ott, fejét vakarva ő is elsietett.

19

Szent János éje

Szent János születése napja* nak előestélyén éneklik a verhew vinai ruszinok egy magas hegy ormán, nagy tűz körül, koszo* rúkkal és csengőkkel feldíszített juhok és marhacsordák jelenlétében.

Világos Szent János Éjszakád világos,

Míg előtted leszek,

Tiszteletet teszek,

Addig légy világos,

Azután homályos.

Hajtogassuk A cseresnye ágát,

Mert most éli

A legszebb világát,

Tépek leveléből,

Szeretőm színéből...

O

Ruszin

néphiedelmek

A ruszin nép a meteor hullását mennyország ketté nyílásának véli, aki ezt látja, szerencsés ember lehet, mert amit kér, Isten megadja. Egyszer egy ruszin ember egy véka pénzt akart kérni s ő ehelyett azt találta mondani, hogy olyan nagyságú fejet adjon neki az Isten, mint egy véka s feje tüstént oly nagy lett, hogy nem tudta behúzni az ablakon.

A hegyek keletkezéséről azt beszéli a ruszin nép, hogy mikor az ördög a földön járt s innen elkergették, ő bebújt a földbe s mérgében fölnyomta hátával a föld kérgét. így keletkezett a hegy. Ezért nem is terem úgy minden a hegyeken, mint a síkságon.

#

Isten és az ördög együtt teremtették d földet a tengerből hozott homokkal. Az ördög nem akarta, hogy egyenletesen szórják el a síkföldek és hegyek magvát s ezért darázsnalc változottan megcsípte az Isten kezét. Az Isten ijedten bocsátó 'ki markából a sok hegymagot s ez éppbi Máramaros területére pottyant le. Ezért van Máramarosban egy rakáson annyi ha- vas és hegység.

«

A ruszin nép rendkívül fél a boszorkányoktól, akik, hite szerint, képesek őt természetfeletti bűverővel megrontani. Fent a Verhovinán, Ábránkénál a völgyben az átmentében mutatnak egy halmot, mely alatt egy ilyen boszorkány a tatárok idejéből porlanék. Miért is min. den arramenő a sírra egy követ, vagy gallyat szokott dobni. Még a forgószélben is boszorkányt képzelnek, s ily légáramlatba e miatt kést vagy követ szoktak dobni, hogy abban a gonosz szellemet megöljék. A monda szerint egy fuvaros, ki kését ily forgószélbe ütötte, több napi járás után messze az alföldön találta meg ismét azt egy olyan házban, hová nyugodni betért s melyben egy megsebesített vén asszony az ágyon nyögött, kinek testében e kés megakadt voit.

O

A keményszívű gazda

Ruszin nép legenda

Egyszer Krisztus szent Péterrel egy jómódú gazdánál kért szállást. A gazda. így felelt neki:

— Ilyen koldusok számára nincsen szó* bám, hanem ott van az ól, menjetek oda.

Krisztus erre Péterhez fordult:

—- Menj csak Péter, nézd meg, hogy milyen az a hely.

Péter megnézte és azt mondotta, hogy ott egy nagy tócsa van. De azért csak oda kellett menni aludni. Reggel felkeltek és elmentek a gazdának megköszönni a szállást. A gazda ezzel nem elégedett meg, hanem utánuk ment és követelödzött. Akkor Krisztus elővett egy húszast és a földre dobta. A gazda látta, hogy valami csillant a földön, felkapta,' de tovább is utánuk ment. Péter hátranézett, észrevette és így szólt:

— Uram, a gazda nyomon követ bennünket.

— Nézd csak meg jobbam — mondó az Úr.

Péter erre így válaszolt:

— Uram, hisz az egy ló és a szójában tartja a húszast.

Nemsokára egy kocsma mellett haladtak elt Éppen akkor, döglött meg egy fut

Nem tábor, nem harci sereg,

Vonul át itt most közietek.

Nem vad török s pogány tatár, Hanem sak egy boldog szép pár.

Pengessük meg patkóinkat,

Hadd hallják érchangjaikat.

Ez lesz a mi dicsőségünk,

Örömünk és büszkeségünk.

O

Krisztus és Szent Pál

Ruszin néplegenda

Egyszer Jézus szent Pállal járt-kelt. Pál fiatal és csinos férfi volt. Egy faluba értek, hol éppen lakodalom volt. A cigány javában húzta és a vendégek táncoltak. Pál így szól Krisztushoz:

— Jó mester, és bemennék egy kicsit széjjelnézni.

Jézus így felelt:

— Pál, ne menj oda ahová nem hívnak, mert megjárod.

— Miért járnám meg? —• felelte Pál — hisz senkinek sem ártok.

S azzal bement a lakodalmas házhoz. Rögtön észrevették és táncolni hívták, de ő nem akart menni, mert hozzá, mint szent férfiúhoz a tánc nem illett. Amint óit álldogált, táncközben egy részeg ember megrúgta, egy másik fejbe ütötte. Erre aztán kiment, Jézus rögtön meg- íeddette:

— Látod Pál, kellett ez neked? előre megmondtam, hogy megjárod.

— Uram, eljöttem a jólét után.

— Elkéstél kedves ruszinom — mondja az Isten —, sajnállak, de a jólétet már a magyarnak adtam, hanem hogy ne légy földönfutó, ide teszlek a hegyek közé, legyenek a hegyek tieid!

A ruszinnak ez nem tetszett és azt mondta:

— Na, ez aztán szép dolog!

Az Úr e szavakkal bocsátá el:

— Ha dolog van az eszedben, örökös dolgozással és erős munkával keresd a kenyeredet!

Ezóta van úgy, hogy a ruszin úgy dől. gozik, mint a barom. Végre nagy sopán- kodássa^ jó későn az Űr elé érkezett a zsidó is és kérte a jólétet, de az Isten visszautasította és azt mondta, hogy ez már a magyaré. A zsidó kérte a hegyeket, hogy majd fával fog gseftelni, de az Űr azt mondta: ez pedig már a rusziné. Erre a zsidó reávágta, hogy micsoda csalás az!

— Nohát ha csalás, mehetsz és örökösen csalással keresd kenyeredet! — mondá az Isten.

Ezidő óta van úgy, hogy a magyar jólétben van, a ruszin munkával és a zsidó csalással keresi kenyerét.

Később a magyar újból elment az Is. tenhez, hogy neki fája nem lesz; de az Űr azzal bocsátá el:

— Te adj a ruszinnak kenyeret, ő adjon neked fát.

A magyar belenyugodva eltávozott s ez idő óta a ruszin a magyart fával és a magyar a ruszint búzával tartja, illetve segíti...