Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-08 / 55. szám
Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18-P. Szerkesztőség ős kiadóhivatal: negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, POLITIKAI NAPILAP i V \V-- « >"/ Budapest, Vili. kerület, József-körút 5. szám egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. Telefon: 144-400 O Telefon: 144-400 megállapították a vágieges magyar szlovák határt Húsz községet uisszakapunk, nyolca! átadunk A ruszinszMH végleges határt míg nem állapítottak meg Ä cseh-szlovák határ öt szakaszra oszta- | tott be és a szóbanforgó zárójegyzőkönyv | aláírásával a határmegállapítás négy ösz- szefüggö szakaszon nyert elintézést. A ha- tármegállapításnak e szakaszokon való mielőbbi rendezése azért mutatkozott szükségesnek, hogy a határ megállapításával és a területek tényleges birtokbavételével a meginduló mezőgazdasági munkák elvégzése megkönnyíttessék. A határ ilyetén megállapítása folytán az eddig ideiglenes határt képző demarkációs vonalhoz viszonyítva, bizonyos területváltozások államik ell* Magyar fennhatóság alá kerülnek Vága, Alsójattó, Nagycétény, Kálasz, Nagyhind, Bori, Hévmagyarád, Felső- zellő, Alsópokorágy, Pádár, Felsőfalu, Rekenyeujfalu, Andrási, Ájfalucska, Jászó, Jászómindszent, Rudnok, Arany- ida (Réka), Mészpest és Bajánháza községek. Cseh-Szlovákiához visszacsatoltatnak Cseklész, Gány, Barakony, Zsitvauj- falu, Mikszáthfalva, Nandrás, Velejte Spanyol tanulságok (sp) Az anarchia rettenetes napjait éli a köztársasági Spanyolország, s minden jóérzésű európai embernek most már tényleg egyetlen kívánsága van: gyorsan véget vetni a fölösleges ellenségeskedésnek és megkezdeni az építőmunkát a szerencsétlen országban. Nem teljesen világos, vájjon Casado új juntájának és Miaja hirtelen megalakított kormányának ez-e pontosan a célja, vagy pedig a köztársasági katonák még egy utolsó, őrült kísérletet kívánnak tenni a végzet megállítására. Egyes hírek szerint Miaja Görgey szerepét vállalta a spanyol köztársaságban, s csak azért vette át a hatalmat, hogy a lehető legjobb feltételek mellett történő fegyverletétellel megmentse népét és katonáit a végpusztulástól. Kétségtelen, hogy eddig Miaja volt a köztársasági Spanyolország aránylag legrokonszenvesebb alakja, katona volt, nem politizált, nem vitatkozott, csak fáradthatatlanul dolgozott és szervezétt. Nem rajta múlott, hogy sikert nem érhetett el. Most, az általános felbomlásban mindent reá bíztak, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja. A spanyol köztársaság népét mélyen elkeserítette a polgári vezérek magatartása: Azana, Negrin, del Vayo, Companys és több száz más politikus a legveszélyesebb pillanatban elhagyta hazáját és a külföldön jóelőre fölhalmozott vagyonokból megkezdi az úri „számkivetettek” kényelmes és puha életét, ezt a luxusemigrációt, amely földi paradicsommá tudja változtatni az életet a Riviérán vagy Párizs előkelő negyedeiben azok számára, akik előre számoltak a szökés lehetőségeivel és átmentették pénzüket a külföldre. Holott a felelős vezérek számára csak két lehetőség kínálkozott volna: vagy megszervezni a végső ellenállást és harcolni, vagy hősi önfeláldozó gesztussal megmenteni a népet a pusztulástól és letenni a fegyvert. Ha egyik sem megy, akkor a vezetők kötelessége, hogy a süllyedő hajón maradjanak és ne törődjenek a saját sorsukkal. Nem így történt. A vezérek, akik két és fél évig beszéltek a hősi önfeláldozásról, a végső kitartásról, a harcmezői haláltól, s számtalanszor megismételték, hogy inkább elpusztulnak, de nem engednek, — ma, amikor az együgyűen hívő nép feje fölött összecsapnak a hullámok, már a Riviérán üdülnek és élik a dologtalan gazdag magányzók nizzai gyöngyéletét. Néhány katona kitartott, amikor a polgári vezérek elfutottak. Még a vér- Íázítóan ocsmány népuralmi „kormányzatban”’ is bebizonyosodott, hogy nehéz, döntő pillanatokban egyedül a katona- jellem az, amely ismeri kötelességét. Miaja, Casado s a junta többi vezére régi aktív katonatiszt, akit tudj’ Isten miféle véletlen, személyes megbántott- ság, vagy kielégűlési vágy sodort a baloldalra. Amikor a híres régi uszítok, a köztársasági nép felbujtói és irány- kitűzői egytől-egyig kereket oldottak, ők kitartottak, talán maguk sem tudják miért, — illetve csak egyet tudnak, azt, hogy kötelességüK a csapatok élén maradni, s vagy meghalni, vagy biztosítani a rájuk bízott emberek sorsát akármilyen formában, ha kell, akár a fegyverletétel formájában. Előttük a legnagyobb bűn: csapot-papot felejteni, elhagyni a zászlót és kizárólag a személyes sorssal törődni s „utánam az özönvíz” jelszóval eltűnni. Miajában, a katoA Magyar Távirati Iroda jelenti: A november 2-i bécsi döntőbírósági határozat végrehajtására hivatott magyar- cseh-szlovák határmegállapító bizottságok folyó hó 6-án kelt zárójegyzőkönyv aláírásával véglegesen megállapították az északi határt a Duna és az Ung folyók közti Szakaszon. A végleges határ megállapítása lényegében a bécsi döntés vonalának pontos meghatározásából állott. nában, szemmelláthatóan van felelősség- érzés, s akár így, akár úgy, véget kíván vetni a fejetlenségnek, vagy az utolsó nagy kirohanással, mint Zrínyi, vagy a szomorú, de emberséges fegyverletétellel, mint Görgey. Ha majd lezárul a két és féléves spanyol polgárháború tragikus történelmi fejezete, a spanyolok bizonyára kikutatják a háború sötét és világos mozzanatait, elmélkedni fognak a fékevesztett emberi gazságról, amely hosszú hónapokig szabadon dühöngött az országban, de elmélkedni fognak a nagy és nemes jelenetekről is, amelyek bőven vannak minden tragikus korszakban. A katonai erények és az emberi hősiesség csodákat művelt a hosszú háborúban. A spanyol ismét bebizonyította, hogy a legkitűnőbb katonanépek egyike, még mindig ugyanaz, aki V. Károly korában volt, a nagy délamerikai pioni- rek, a Cortezek és a Pisarók idejében, a renaissance olasz hadjárataiban, s később is, amikor a szívós és lebírhatat- lan spanyol guerilla Napoleon uralmát is elmálasztotta az ibériai félsziget zord hegyei között. Egy évszázadig a spanyol bátorság és harci kedv legföljebb szomorú polgárháborúkban nyilvánult meg, s most is ez történt, de a legújabb küzdelem nem volt már két vezér vagy két jelentéktelen árnyalat harca a hatalomért, hanem két világnézet küzdelme olyasvalamiért, ami nemcsak Spanyol- országnak, hanem egész Európának szólt. Az győzött benne, aki több elszántságot és katonai erélyt mutatott, az, ahol több volt a katonai jellem, a a fegyelmezett felelősségérzés. Nem csoda, ha ezek után a katonai erények ismét becsbe kerülnek az országban, ugyanolyan mértékben, mint Németországban és Olaszországban, s előre megállapítható, hogy Spanyolország ezentúl katonaország lesz, amellyel számolni kell a kontinensen. Franco néhány év alatt bizonyára erőteljes és megbízható állóhadsereget szervez azokból a fiatalemberekből, akik katonai pályafutásukat többéves harcokkal kezdték meg. A spanyol ipar az elmúlt két és fél év alatt úgy kifejlődött, hogy csaknem biztosítani tudja a haderő önellátását. Katonai szakemberrel az ország bőven el van látva. Csak egyet mondunk: egyetlen európai hadsereg sem rendelkezik aránylag annyi s oly edzett repülőkkel, mint az két spanyol ármádia. Az utolsó madridi probléma elintézése után Franco hozzáláthat országa alapos és hosszú időre szóló megszervezéséhez. Bizonyos európai körök máris igyekeznek előre zavart kelteni és bejósolják, hogy a megszervezés nem mehet simán, mert Franco táborában két „ellentétes irányzat” van, a fallan- gisták és a requettek, a német és olasz barát fasiszták, s az angolbarát mon- archisták. Kétségtelen, hogy Franco elé a békében komoly problémák tornyosulnak. Eltekintve a gazdasági újjáépítés nehézségeitől, az is igaz, hogy Spanyol- ország régi, elhanyagolt társadalmú ország, ahol nehéz lesz egészséges reformokat gyorsan és zökkenő nélkül megvalósítani. A nép katolikus alapbeállítottságát mindenesetre figyelembe kell venni s lehetetlen olyan uralmat megalapozni, amely hűvösen és elutasítóan néz egyházi dolgokra. A requettek mentalitásának itt okvetlenül érvényt kell szerezni, viszont a fallangisták szervező ereje és aktív lendülete nélkülözhetetlen. Szerencsére Franco ma olyan tekintély s olyan hatalom áll rendelkezésére, hogy nehézség nélkül keresztülviheti akaratát és megfékezheti a nehézségeket okozó különvéleményeket. A spanyol szabadsághős kettőt már bebizonyított, azt, hogy pompás katona, aki egyformán ért a hadviseléshez és a hinterland megszervezéséhez, s azt, hogy kitűnő diplomata, aki le tudta szerelni az európai demokráciák ellenállását. A spanyol nép bízik abban, hogy a vezér egy harmadikat is bebizonyít, azt, hogy politikus és országépítő, aki a béke problémáit ugyanúgy megoldja, mint megoldotta a háború kérdéseit.
