Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-07 / 54. szám

8

totos» JfeiáaRHiMtaE

1939 MÁRCIUS 7, KEI»B

nak a köszöntése váltotta ki belőle, aki azt kérte, hogy mint iparügyi miniszter viselje gondját az ő istenfélő, hazájukat szerető munkás apáiknak- Ez a kérdés mindig fülébe fog csengeni, valahányszor a magyar ipar kérdéseivel foglalkozik.

— Mi a magyar ipar helyzete — vetette fel ezután a kérdést a miniszter. — .Az elmúlt két napot — folytatta — munkatársaimmal a magyar nehézipar két hatalmas telepén: Diósgyőrött és özdon töltöttem el. E két ipartelep jelentőségéről a következő számok beszélnek: összesen '10.000 munkás dolgozik ma ezen a két telepen, amely így a családtagokkal együtt

150.000 lélek megélhetését biztosítja. Elképzelhető-e olyan kormány, amely ne viselné gondját 150.000 magyar ember egzisztenciájának ?

A' két ipartelep a hozzájuk tartozó feldolgozó üzemekkel együtt az elmúlt évben 200 millió pengő értéket produkált túlnyomóan fogyasztási javakban.

Ma, amikor mindenki látja, hogy az ország gazdasági és szociális problémáinak orvoslása csak a nemzeti jövedelem fokozásával érhető el, le tud-e mondani a kormány ilyen nagyértékű produkcióról? Az egész magyar ipar termelésének értéke egy évben másfélmilliárd pengőt tesz ki, felét az egész nemzeti jövedelemnek. Ezt csak úgy tudjuk a magunk számára biztosítani, ha az előállítást saját kezünkkel végezzük, mert ha külföldről kellene megvásárolni ezeket az ipari cikkeket, egész mezőgazdasági exportunkkal is csak igen kis részét tudnánk belőle kifizetni s életszínvonalunkat kulturális, szociális és más téren le kellene szállítani.

Elképzelhető-© kormány, amely a nemzetek mai éles versenyében lemondana azokról az előnyökről, amelyeket a kultúra és a szociális jól-í jelent.

— Ä mezőgazdaság árproblémái a kivitellel függnek össze. Alig van mezőgazdasági termelési águnk, amelyben nem volnánk kivitellel érdekelve. A kivitel azonban az éles tengerentúli verseny következtében ráfizetéssel folyik- Rentábilis termelésnek megfelelő ámívót csak akkor tudunk biztosítani a mezőgazdaság számára, ha a kivitel aránylag csekély és a ráfizetés differenciáját a nemzetgazdaság bevételeiből fe. dezni tudjuk. — Elképzelhetö-e kormány, ; amely lemondana a megfelelő mezőgazda- sági ámivó fenntartásáról és a magyar fßar által teremtett fogyasztóképességről ?

Gazdaságpolitika és külpolitika

— Szükségesnek tartottam a gazdasági élet számadatain keresztül megvüágítani ezt a kérdést azok számára — folytatta a miniszter —akik akár a helyzet nem kellő ismerete miatt, akár más okból a magyar gyáriparral szemben elfogult álláspontot képviselnek. Azt kérem ezektől — akiknek felfogása alkalmas arra, hogy ebben a kérdésben a közvéleményt meg. zavarják —, vegyék maguknak a fáradságot és maguk is tanulmányozzák ezt a kérdést. Megállapíthatják majd, hogy ezeken az ipartelepeken keresztény és nemzeti alapon álló munkások keresik meg nehéz munkával kenyerüket, megkeresik a velük felfogásban és mélyen átérzett szociális gondoskodásban őket vezető mérnöki és tisztviselőtársadalommal együtt. Állíthatom, hogy azok az eszmék, amelyeket a magyar kormányzat csak az utóbbi esztendőkben tudott zászlóaljára írni:

a keresztény nemzeti és szociális gondolat, a legtöbb ipartelepen már évtizedek óta meggyökeresedtek.

*— Ha azok, akik bizonyos féltékenységgel szemlélik a magyar ipart, látni fogják az iparnak az országban elfoglalt jelentős pozícióját — gazdasági, nemzeti és szociális szempontból egyaránt —, akkor olyan közvélemény fog kialakulni, amely’ meg fogja •muta tni a,, magyar nemzetgazdaság jövő vonalát s ez az iparnak nemcsak megtartása, hanem erősebb kifejlesztése. Ha ez a gazdaságpolitika a közvéleményben mély gyökeret verhet, olyan erőssé válik majd, hogy kormányok változásával sem fog önmagában változást szenvedni.

— Ahhoz, hogy ezt a közvéleményben kialakult gazdaságpolitikát valóra is tudjuk váltani, ahhoz különösen az iparosítás terén

az egyes államokkal békés kollaborá- cióra van szükség,

mert hiszen a nyersanyagellátás, a külföldi piacok biztosítása, a külföldi államok részéről, a hazai földön való éles verseny kikapcsolása érdekében elsőrendű szükségesség olyan külpolitika ápolása, amely mindezeknek a kívánalmaknak teljesítésére alkalmas. Itt látom jelentőségét annak, hogy Ózkifejezetten ipari kerületnek maga a magyar külügymiszter a képviselője, aki most közvetlen közelből is meggyőződést szerezhetett a felelős magyar gazdaságpolitika helyes célkitűzéseiről és

átérezve a magyar ipar nagy jelentőségét, minden vonatkozásban olyan külpolitikát fog folytatni, amely nemcsak az ipar jelenlegi fennmaradását, de fejlesztését is lehetővé fogja tenni. Kunder Antal miniszter beszédét a résztMunkács, március 6. Hatalmas hazafias ünnepe volt Munkács városának. 2500 újonc tett esküt a legfőbb Hadúrra és ugyanekkor történt meg a január 6-iki cseh orvtámadás magyar hőseinek kitüntetése. November 10-ike óta, amikor a dicsőséges felszabadító honvédcsapatok bevonultak Munkácsra, nem volt ilyen nagy ünnepe Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc ősi városának, mint most. Munkács hazafias erzületű lakossá.ga már kora délelőtt benépesítette a főutcát, ahol az ünnepély lefolyt. Tízezrek szorongtak a széles útvonalon. A Rákóczi-ksstély közelében díszemelvényen felállított tábori oltár körül az egyházi személyek, a katonai és polgári előkelőségek helyezkedtek el, az oltártól jobbra pedig a kitüntetésre váró rendőrtisztek, rendőraltisztek, ieg^iységbeliek és a polgári önkéntesek álltak feszes vi- gyázzban. Szikrázó tavaszi napsütésben tündökölt a város. Mintha a természet is fokozni akarta volna azt a hatást, amelyet az összes fegyvernemek felvonulása, a délceg katonák vállán csillogó fegyverek és a rohamsisakosok ezrei keltettek a nézőkben.

A vendégek fogadása után, féltízkor Nemes József nyugalmazott ezredes, megyebiztos Munkács város nevében köszöntötte a honvédeket:

— 1914 augusztus havában Munkács város akkori polgármestere elbúcsúztatta a helyőrségnek azokat az alakulatait, — mondotta, — amelyeket a kötelesség a becsület mezejére szólított, hogy ott a magyar kardnak dicsőséget szerezzenek. Azóta 25 év múlt el és ma, mint Munkács város megyebiztosa tolmácsolom a polgárság szívből jövő üdvözletét dicső honvédségünk azon fegyvernemeinek és részeinek, amelyeket a felsőbb vezetés helyőrségi gyanánt Munkács városába vezényelt, illetve rendelt. Húszévi megpróbáltatás után Munkács városa visszatért az anyaországhoz. De a magyarok Istene rövid időn belül meg fogja adni a még elszakított területen levő magyaroknak is azt, hogy visszakerüljenek az ezeréves Magyarországhoz.

Életünket és vérünket!

Ezután a tábori mise vette kezdetét, amelynek befejezése után Sörös János római katolikus esperes-plébános, Dulis- kovics Eumén görög-katolikus főesperes, Berták Béla református püspök, valamint Günsz Herman zsidó hitoktató és a görögkatolikus püspöki adminisztrátor — ez utóbbi ruszin nyelven — méltatta a nap jelentőségét.

A csapatok tisztelgése és a Himnusz hangjai mellett

a harmadik huszárezred csapatzászlaját az oltár elé hozták.

ahol magyarruhás leányok a következő szavak kíséretében koszorúztak meg: Dicső honvédek! Vigyétek ezt a zászlót Istenért, a Hazáért, Nagymngyarországért előre!

Ezután a zászlótartó Csáky Egon hadnagy lépett a díszemelvényre és a hangszórókon is közvetített beszédben méltatta az eskü .jelentőségét, hangsúlyozva, hogy húsz év óta az itt álló ujoncsereg az első, amelyet Munkácson honvéddé avatnak. A közelmúlt munkácsi események fényes példáját adták annak, hogy milyen a honvéd esküje. Lehulltak Trianon rabbilincsei és nem messze az idő, amikor Szent István koronája a régi fényijén fog ragyogni a Kárpátoktól az Adriáig.

A beszéd elhangzása után Szentgyörgyi József százados felolvasta az eskü szövegét és 2500 újonc ismételte azt:-— Esküszünk, hogy a .szent Hazánkért; minden belső és külső ellenség ellen mindenkor mindenütt és minden alkalommal, ha kell életünk és vérünk feláldozásával is vitézül és férfiasán harcolunk. Isten minket

úgy megéljen, Amen..

vevők hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadták.

Csáky István gróf külügyminiszter Kun- dér Antal kereskedelem- és iparügyí miniszterrel együtt gépkocsin elhagyta ózáot. Útközben az útvonalon fekvő községekben

Az eskü után felhangzott a Szózat, majd Vozáry képviselő helyett, aki beteg, Fékésházy Zoltán alispán mondott ünnepi beszédet.

Büszkék vagyunk rátok munkácsi hősök

— Hős katonák! Hős rendőrök! Hős polgárok! Kedves magyar, ruszin, német testvéreim! Pár héttel ezelőtt szomorú gyászünnepet ültünk Munkács főterén. Azokat a hősöket temettük, akik életüket áldozták fel hazánkért és közelebbről Munkács városáért. Ma ismét ünnepet ülünk, azoknak a hősöknek az ünnepét, akik ugyanúgy készek voltak feláldozni életüket hazánkért, Munkácsért, a magyar Munkácsért, de akiket jó sorsuk életben hagyott.

Büszkék vagyunk rátok, munkácsi hősök;

kicsi számotokkal, hősi önfeláldozó magatartástokkal a meglepetésszerűen orvul rátok támadó ellenséget fenntartottátok, visszavertétek. Amilyen szomorú volt az előbbi gytászünnep, olyan örvendetes ez a mai. Amilyen mély tanulságot vonhattunk le a pár hét előtti temetésből, olyan tanulságául szolgál ez a mai, hősöket avató ünnepély. A tanulság pedig az, hogy itt, az ezeréves Munkácson a hős katonákkal és hős rendőrökkel egysorban Ti, hazátokat annyira szerető hős polgárok védté- tek meg a hazát és a szülőföldet. Csathók, Szarkák, Szánthók, Balogok, Jirkovszkyak, Ti Seppentálok és így tovább, mind,

akik itt álltok, és akik odalent nyu- : gosznak a magyar föld kebelén, büszkék vagyunk rátok,

akik ma itt álltok a melletekre tűzendő legmagasabb kitüntetés előtt, a hős katonák, a hős rendőrök mellett és velük egy sorban, A magyar nemzeti gondolat itt, Munkácson is egy az őslakos lelkiséggel, a szentistváni gondolattal, amely ezen a területen ezer év óta összeforrasztotta, összekovácsolta magyar lelkületűvé a magyart a ruszin és a német testvérrel, anélkül, hogy az ő nyelvét kívánta volna áldozatul. Büszkék vagyunk mindnyájatokra, mert hősiességtekkel igazoltátok a szentistváni gondolatot, azt a mindent és mindenkit átfogó gondolatot, hogy

a haza mindnyájunké, akik itt szere- tetben évszázadok óta élünk egymással egy testvéri közösségben

Fékésházy Zoltán alispán felszólította a jelenlevőket, hogy az elesettek lelki üdvéért egy percnyi csönddel adózzanak, majd így folytatta:

— Hősök vagytok, mert szembenéztetek a halállal. De nem kevésbé hősök azok is,, akik ma az ukrán Szicsek, a szovjet cse- kák terrorja alatt Munkács északi határain túl szenvednek, mert azok a testvéreink is részesei a szentistváni gondolatnak, elszakított ottani magyarok, ruszinok, németek. Ennek az őslakos lelkiségnek egyszer még győzedelmeskednie kell itt, a Kárpátok alatt. Ti megmutattátok, hogy ennek az őslakos lelkiségnek, a szentistváni gondolatnak jegyében meg tudtátok menteni Munkácsot, de én hiszem és remélem, hogy ez győzedelmeskedni fog azon a jerikói falon is, amely titeket ma elválaszt még az ukrán terror igájában nyögő testvéreinktől.

Felszabadulásunk boldogsága csak akkor lesz teljes, ha ismét együtt leszünk veletek, elszakított testvéreink.

— Csak az igazságnak kell érvényesülnie és a Ti hősies magatartástok nem marad gyümölcsözetlenül. Európának fel kell figyelnie erre a ti hősi önfeláldozásotokra és akkor mi eggyel több joggal várjuk Európától az igazságot.

Fékésházy Zoltán alispán ezután a következő szavakkal fejezte be beszédét:

— Az a kitüntető szerencse ért engem, hogy a magyar királyi kormány nevében

mindenütt diadalkapuvai várták és leik js éljezéssel fogadták a minisztereket, akik több községben rövid időre meg is álltak megköszönni az üdvözlést- A miniszterek Borsodnádasdon is megtekintették a mezgyárat.

én tűzhetem fel domború melletekre a kormányzó úr őfőméltósága kegyes kitüntetéseit. A kormányzó úr őfőméltóságánák e magas kitüntetései legyenek továbbra ás zálogai az őslakos testvériségnek, amely belőletek hősöket nevelt, a magyar haza védelmezőit, akik ha kell, meghaltok mindnyájunkkal örök vágyunkért: az ürmét szabad, az ismét nagy magyar haza, a szentistváni gondolat megvalósulásáért. Isten adja, hogy úgy legyen!

Legyetek büszkék arra, hogy honvédek lehettek

Ezután vitéz Béldy Alajos ezredes, a* első lovasdandár parancsnoka mondott beszédet.

— Munkács város közönsége és polgárai, kedves honvédbajtársak! Hálásan köszönöm Nemes József nyugalmazott ezredes, megyebiztos úr kitüntető szavait é;s ígérem a helyőrség nevében, hogy feladatunkat mindenkor teljesíteni fogjuk. A. mai ünnepélynek három célja van. Először újoncaink letették az esküt a hazára, a kormányzóra és az alkotmányra, Másodszor meghajtottuk a zászlót a január

6-iki hősi halottak előtt. Harmadszor hozsannát mondunk azoknak az élő hősöknek, akiket a kormányzó úr öfÖméltósága a legmagasabb elismerésével tüntetett ki.

— Honvédbajtársak! Az eskü elhangzott és ti örökre eljegyeztétek magatoka t a hazával. Ez az eskü arra kötelez benneteket, hogy harci erényekkel vértezzétek föl magatokat.

Legyetek büszkék arra, hogy honvédek lehettek,

akik békében őrtállói vagytok a munkás életeknek, háborúban pedig veszélyei a-; ellenségnek. Legyetek becsületesek és fegyelmezettek, mert a fegyelmezettség a honvéd legnagyobb erénye. Legyetek fegyelmezettek fölfelé, de fegyelmezettel; magatokkal szemben is. Legyetek vitézek, mert a vitézség ősi erény, amely híressé tette a magyar honvédet az egész világon. Legyen erős akaratotok arra, hogy amit magatok elé tűztök célul,azt végre is hajtsátok. Legyetek tudatában annak, hogy a magyar királyi honvédség a polgárság védelmezője.

—- A történelmi példákért Munkács város helyőrségének nem kell messze mennie. Itt áll előttünk Rákóczi történelme és itt van előttetek a január 6-ika példája,

A hősi halottakról vegyetek példát,

akik életük feláldozásától sem riadtak vissza a hazáért.

Béldy ezredes ezután megemlítette, hogy ezúttal csak a hős rendőrök és a térképészekkel együtt oly önfeláldozóan harcolt polgári önkéntesek kitüntetésére került a sor. Húsz honvéd katonatiszt és 97 hős honvéd kitüntetése későbbi időpontban fog megtörténni.

Ezután a munkácsi ifjúsághoz lelkes buzdító beszédet intézett azzal, hogy készüljenek fel ők is a katonaéletre. Béldy dandárparancsnok ezután Munkács város derék polgárságának azt üzente,

menjen nyugodtan munkája után,

aludjék nyugodtan, mert álma felett

virraszt ennek a helyőrségnek minden egyes katonája,

igaz becsülettel és kötelességérzettél.

Béldy 'dandárparancsnok beszéde után Halász Elemér, a rendőrség vidéki főkapitányának helyettese kitűzte a kitüntetett munkácsi rendőrtisztek, altisztek ős legénységi állománybeliek mellére az arany-, ezüst-, illetőleg bronzérmet.

A kitüntetett polgári önkénteseknek mellére Fékésházy Zoltán, Bereg és Ugocsa vármegyék alispánja tűzte föl a kitüntetéseket.

Seppentál Ferenc hősi halált halt munkácsi tűzoltó felesége átvette a kitüntetést fia számára „

Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc felszabadult városa honvédeket avatott

A munkácsi Rákőczl-kastély melleit 2500 ugonc tett esküt: Hazánkért életünk és vérünk feláldozásával is vitézül harcolunk