Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-07 / 54. szám
- lőfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, József-körút 5. szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Választunk vagy nem választunk? Puccs Madridban Negrín lemondott, Casado ezredes tárgyalni akar Madrid megadásáról Telies káosz a köztársa Saint Jean de Luz, márc. 6. Madridból érkezett jelentések szerint Negrin ellen lázadás tört ki, amelyhez a város helyőrsége is csatlakozott. Vasárnap este tizenegy óra után több vezető köztársasági tiszt beszélt a rádióban. Bejelentették, hogy Negrin kormányát elmozdították, amelynek helyét a nemzetvédelmi tanács foglalta el. A nemzetvédelmi tanács tagjai rádióbeszédeikben súlyos vádakkal illették Negrin kormányát. Kijelentették, hogy Negrin áruló, őt terheli az összeomlás felelőssége. Ngerin esztelen, gyalázatos ellenállásával csak azt akarta elérni, hogy a spanyol nép kifosztásával meggazdagodjék s környezetével együtt a rablott kincseket külföldre mentse ugyanakkor, amikor a spanyol nép az éhhalál szélén áll. A nemzetvédelmi tanács — rádiójelentésük szerint — a becsületes békét akarja. A tanácshoz közelálló körökből származó értesülések szerint hajlandók volnának Francóval tárgyalni, ha eltekintenek a megtorlástól és biztosítják a nemzeti szolidaritást. Casado rádióbeszédében kijelentette, hogy Negrin a külföld zsoldjában álló áruló, aki új világháborút akar szítani. Negrin nemcsak Spanyolországgal, hanem az egész emberiséggel szemben is bűnös. Az elmúlt éjjel megalakult madridi nemzetvédelmi tanácsban Casado, a középspanyolországi hadsereg feje, a néphedsereget képviseli, Besteiro volt kortez-elnök a szocialista pártot, San Andres a köztársasági balpártot, Carillo, Vall és Marin pedig a különböző munkás-szervezeteket. A madridi nemzetvédelmi tanács „hivatalos” nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a tanács nem azért alakult, hogy egyezkedjék, hanem hogy becsületes békét vívjon ki a hazának. Szükség esetén a végsőkig folytatják az ellenállást. Mostantól kezdve egyetlen felelős vezető sem fogja Spanyolországot elhagyni. A nemzetvédelmi tanács kiáltványa Madrid, március 6. A madridi rádió vasárnap éjjel közölte a nemzetvédelmi tanács kiáltványát, amelynek tartalma röviden a következő: Döntő pillanathoz érkeztünk. A jelenlegi helyzetben nem habozhatunk. A A politikai berkekben egyre több szó esik a képviselőház föloszlatásáról. Az ellenzékiek már szinte biztosra veszik, hogy a zsidó javaslat és a földreform elfogadása után legkésőbb június második felében választunk. Mint a legközelebbi határidőt május közepét emlegetik. Május közepénél hamarább azért nem lehet kitűzni a választást, mert az új választójogi törvény rendelkezése szerint az első választás csak az új választókerületek beosztásáról szóló kormányrendelet hatálybaléptétől számított hatvan nap letelte után tartható meg. A rendelet eddig nem látott napvilágot s a legutóbbi minisztertanács sem foglalkozott vele, ennélfogva legjobb esetben csak e hét végén kérül- hetne tető alá, vagyis a választások legkorábbi dátuma nem lehet korábbi május első harmadánál. Viszont a legkésőbbi dátum június vége, mert Péter és Pál napja az aratás kezdetét jelenti, az aratás főidényében pedig egy agrár jellegű országban nem szoktak választások lenni. Ezzel kapcsolatban fölmerül a kérdés, hogy az általános választások során a visszacsatolt Felvidék is fog-e választani. Akárhány budapesti emberrel beszéltem eddig erről a kérdésről, mind meggyőződésesen rávágta, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a Felvidéken is lesz választás. Igen neves ellenzéki politikusok ütköztek meg ellenvetésemen, hogy szerintem a Felvidéken nem lehet választás mindaddig, amíg nem egyesítik az óhazai és a felvidéki választójogi törvényt. Azt felelték nekem, hogy a Felvidéknek nem lehet külön választójoga, a Felvidék kedvéért nem lehet extra választási reformot, vagy külön felvidéki törvényt csinálni, elvégre ami jó Magyarországnak, ugyanúgy jó kell legyen a Felvidéknek -is, nem a kilenctized igazodik az egytizedhez, hanem az egytized igazodjék a kilenctizedhez, nem lehet itt jogi dualizmus, egyszóval: a hazai törvényt a Felvidékre is ki kell terjeszteni és punktum. Hiába magyaráztam, hogy a felvidéki közvélemény egy emberként ellenzékbe vonulna egy ilyen megoldással szemben, nem értették „különvéleményemet”. Csak nagynehezen tudtam kifejteni, hogy a Felvidéken már 21 éves férfiak és nők választanak, nem úgy, mint az óhazában, ahol csak 26 éves férfiak és 30 éves nők léphetnek a választók közé, továbbá, hogy a Felvidéken három havi egyhelyben lakás elég a választói jog megszerzéséhez, míg az óhazában hat évi egyhelyben lakás szükséges, így tehát jogfosztás lenne ezer és tízezer felvidéki polgár számára, ha részben fiatalabb korosztálya, részben az egyhelyben lakás hiánya miatt elvesztené azt a jogot, amit a nemzeti elnyomatás éveiben élvezett. Erre végre azt a választ kaptam az ellenzéki politikusoktól, hogy akár azt se bánják, ha a cseh választó törvény szerint választunk a Felvidéken, de mindenesetre választanunk kell. Ezt a k!is példát csak annak tanulságára hozom föl, mennyire kevéssé ismerik és milyen nehezen értik meg óhazai testvéreink a mi helyzetünket és érdekeinket. Annyira a vérükben van a rideg centralizmus, hogy még a demokrata meggyőződésűek is inkább föláldoznak egy szerzett demokratikus népjogot, semhogy hajlandók lennének azt az óhazai törvénybe bekebelezni és az egész országra kiterjeszteni. Más oldalról azt bizonyítja a kis eset, hogy az óhazai közvéleménynek legszélesebb rétegei kívánják azt, hogy egy választás esetén a Felvidék is válasszon. Ez általános nézet Budapesten, s ezért foglalkoznunk kell vele. Ha a parlamentet föloszlatják, ez természetesen a felvidéki tizenhat mandátum megszűntét is fogja jelenteni. Tehát jogilag a Felvidéken is bekövetkezik a választás szükségessége. A választást tehát az érvényben levő lajst- romos aránylagos választási rendszer szerint kellene végrehajtani, de ehhez szükséges lenne a választókerületeket újonnan beosztani, és a kerületek mandátumainak számát megállapítani. Ez azonban a csehszlovák választói jognak átvételét, jogdualizmust jelentene. Ezért nem valószínű. A jogdualizmus teljes kiküszöbölésével járna az ellentétes megoldás: a cseh-szlovák választói jog elvetése és helyébe a magyar választói jognak a Felvidékre való ki- terjesztése. Ez megfelelne sok óhazai irányzatnak, de nem a Felvidéknek. Mert igen sok felvidéki választópolgárt fosztana meg eddig gyakorolt szavazati jogától. Ezért egy ilyen megoldást egyetlen felvidéki törvényhozó nem írhat alá. Ez az út tehát szintén járhatatlan. A Felvidékre nem lehet kiterjeszteni a hat évi egyhelybenlakás kritériumát, mert ezzel éppen a gyakori áthelyezésnek kitett alkalmazottakat és az elköltözésre ítélt munkás és földműves-réteget taszítanák ki a választók közül. Azonkívül a Felvidéken alig találnánk képviselőjelölteket. Mert az új magyar választójog szerint csak volt törvényhozók és három éve működő törvényhatósági bizottsági tagok volnának jelölhetők képviselőknek. Már pedig nekünk a Felvidéken választás esetén nem tizenhat, hanem legalább harminc képviselői mandátum jár. Voltaképpen már a decemberi behívásnál is súlyos megrövidülést szenvedtünk, amikor csak a tényleges nemzetgyűlési képviselőinket és tényleges tartománygyűlési képviselőink mandátumát ismertették el a magyar törvényhozással s nem voltak tekintettel a megválasztott lajstromokon szereplő pótképviselőkre. Ez azonban főleg annak tulajdonítható, hogy a behívást tartalmazó javaslatot olyan igazságügyminiszter készítette és vitte keresztül a kormányban, aki akkor már féllábbal a disszidensek közt volt s a disszidensek részéről a Felvidék eddig vajmi kevés megértést tapasztalt. A disszidenseknek természetesen nem volt szívügyük, hogy a Felvidék sok képviselőt kapjon. Ellenkezőleg, az volt az érdekük, hogy lehetőleg mentői kevesebbet. Mert a disszidensek jól sejtették, hogy a felvidéki idealisták a parlamentben a reformok híveihez fognak csatlakozni, nem a reformok ellenzőihez, a disszi- densekhez. Ha tehát most a Felvidéken is lesz választás, akkor olyan választó- kerületi beosztás kell, amely mellett mostani megrövidítésünk helyett megkapjuk az összes mandátumokat, amelyek a Felvidéknek számarányunk szerint járnak. A választás elrendelése előtt a Felvidékre vonatkozólag már csak azért is kell hozni választási novellát, mert hisz törvényhatóságok szerint is van lajstromos szavazás, már pedig a legtöbb felvidéki megye olyan, hogy egyik része visszacsatolt, másik része óhazai terület, azaz ilyen novella nélkül választójogi dualizmus volna benne. Nem valószínű, hogy a novella végleges unifikációt célozna, hanem csak ad hoc átmeneti intézkedéseket fog tartalmazni, mert a választási törvény végleges reformjára nincs elég idő. Az ideiglenes novellának azonban a Felvidéken mindenesetre el kell vetnie a választhatóságra vonatkozó megszorításokat: mert nálunk nem voltak törvényhatóságok, következésképpen törvényhatósági tagok sem, akik ma képviselőknek volnának jelölhetők. Ezt a megkötést legfeljebb a járási képviselőtestületi tagokra lehetne átvinni, de a jogfolytonosságból is következik, hogy mindenki jelölhető legyen, aki a cseh-szlovák választójog szerint jelölhető. A novella másik főtétele viszont azt kell hogy tartalmazza, hogy a Felvidéken mindenki szavazó polgár, aki a cseh-szlovák jog szerint igényjoggal birt a szavazati jogra. Ez az a minimum, amely számunkra a választójog unifikálását elfogadhatóvá tes:i. Novella akkor is kell, ha a Felvidéken nem lesz választás. Ez esetben az les*, a tartalma, hogy meghosszabbítja a felvidéki törvényhozók mandátumát. Egyébként a választás előkészítése a Felvidéken még elég hosszadalmas föladat, hiszen nincsenek választói névjegyzékeink. Ezeket decemberben kellett volna összeállítani, de a polgári, köz- igazgatás éppen a határidő után lépett életbe s így nem volt erre a munkára módja és ideje. A cseh-szlovák hatóságok azzal is megnehezítették a munkát, hogy a régi választói névjegyzékeket a kiürítéskor magukkal vitték. Arról nem hallottunk, hogy az új névjegyzékek azóta elkészültek volna. Ilyen körülmények között igazán nagy kíváncsisággal tesszük föl a kérdést, mi lesz a Felvidéken, ha választás lesz: választunk, vagy nem választunk?
