Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
18 TFWifwVt *. Í$w&mmjxkA& 1939 MÁRCIUS 5. VASÁRNAP Ami megmaradt az ezeregyéjszakából,.. Maharadzsák csodálatos világa Apponyi Henrik gróf tapasztalatai India dúsgazdag exotikus fejedelmeinek udvarában Budapest, március i. Március van. Néhány hét még — é& már tavaszodik. A tavaszi időnek — Budapest legragyogóbb idegenforgalmi szezonja. Magyar- ország csodálatosan szép fővárosát —, amely talán tavasszal a legszebb — ilyenkor tömegesen keresik fel külföldi előkelőségek, az 'utazás legelső ínyencei- A főváros közönségét mindig érdekelték az előkelő, különösképpen az exotikus vendégek, mindenek felett pedig India dúsgazdag fejedelmei, a maharadzsák, akik közül nem egynek kedvelt tartózkodási helye Budapest. A fővárosi luxusszállodák előjegyzési könyvéből kiderül, hogy idén tavasszal ismét néhány maharadzsa érkezik Budapestre. Van köztük olyan, aki. vidékre is ellátogat, talán a Felvidéknek is jut egy-kettő. Időszerű tehát, hogy kissé megismerkedjünk az indiai uralkodókkal, akik közül egyik-másik a közeljövőben vendégünk lesz. Az egész világirodalomban alig van könyv, amely találóbban jellemezné India exotikus fejedelmeit, mint a három évvel ezelőtt elhunyt gróf Apponyi Henrik egyik hatalmas útleírása. Apponyi Henrik, a híres magyar utazó és vadász, unokaöccse volt gróf Apponyi Albertnek és gróf Apponyi Sándornak, a világhírű magyar bibliográfusnak. Örökölte két nagybátyja hatalmas kultúráját, remek íráskészségét és pompás megfigyelőképességét. És kevés európai ember tett olyan érdekes utazásokat és látta a földnek olyan távoleső részeit, mint Apponyi Henrik. Előttünk fekszik nagy munkája: Uties vadásznaplóm Indiából és a Hima- láyából és ebben a könyvben feltárul előttünk India csodálatos mesevilága. Amint gróf Apponyi Henrik könyvét forgatjuk, lépten-nyomon találkozunk India exotikus uralkodóival, akiknek vagyonáról legendák szólnak és akiknek koholt vagy valódi, de mindenképpen fantasztikus kalandjairól és csodálatos életéről nap-nap után különös történetek járják be a világsajtót. Akiknek titkairól misztikus hangulatú filmeket készítenek, akiknek egy-egy budapesti látogatása szenzációja a városnak és a duna- parti hotelek előtt százával tolong ilyenkor a nép, hogy hacsak egy pillanatra is — egy maharadzsát lásson. Gróf Apponyi Henrik könyvében valóban találkozunk a maharadzsákkal, mégpedig a leghatalmasabbakkal, személyesen, mert ő is személyesen találkozott velük és olyan híven írta le országukat, életüket és környezetüket, hogy szinte megismerkedtünk néhánnyal közülük. Párducvadászat a hyderabadi maharadzsánál Ezerkilencszázharminc januárjában hagyta el Apponyt a gróf. Utjának állomásai: Budapest, Marseille, Port-Said, a Suezi csatorna, a Vörös-tengeren át Aden, «i. január harmincegyedikén pedig tizeu- iiárom napos utazás után: Bombay. Pompás fogadtatás és hatalmas posta várta itt az utazót. A levelek között, meghívók maharadzsáktól tigrisvadászatra, párducvadászatra. Elsőnek a hyderabadi maharadzsa meghívásának tett eleget Apponyi, Azt hitte, hogy Hyderabad már istenhátamögötti, exótikus csodaváros és bizony meglepődött, amikor a modern európai stílusú pályaudvaron luxusautók várták, éppen úgy mint Bombayban. A hyderabadi maharadzsának, a „Nizam“-nak, pénzügy- minisztere fogadta gróf Apponyi Henriket a pályaudvaron. Újabb meglepetés:« hyderabadi államférfiak között néhány volt oxfordi egyetemi kollégáját találta. Hosszadalmas lenne beszámolni a fényes estélyekről, a melyeket tiszteletére rendeztek, de mindenesetre érdekes megemlíteni azt a kérdést, amit már ott tartózkodása első napjaiban intézett hozzá a leggazdagabb maharadzsa pénzügyminisztere: — Nem óhajt párducot lőni? Természetes, hogy igennel válaszolt a szenvedélyes vadász. Másnap reggel autóra szálltak és kikoesiztak a „vadász- táborba“. Azt hitte Apponyi, hogy néhány sátorból fog állapi a tábor, ehelyett tizennégy pompás és Óriásméretű sátor várta, köztük fényűzően berendezett étkezősátor és társalgó, úgyhogy amikor a gróf megpillantotta a tábort, önfeledten felkiáltott: — így képzeltem a hatalmas szultánok sátortáborát! A tábortól félórai gyaloglásuyira egy fához csalétekként kecskét kötöttek ki. A sűrűben lésbe álltak. Egyórai várakozás után megjelent a fák között zajtalan léptekkel egy hatalmas, karcsú, nagy macska: a párduc. Amikor meglátta a kecskét, szeme felcsillant, szájával jóízűen esettintett — és máris ugrott. Ez az ugrás repüléshez volt hasonlatos. Abban a pillanatban, amikor a párduc a kecskére vetette magát, eldördült a gróf vadászfegyvere és holtan feküdt előtte az első indiai zsákmány. Zárkózott ember ez a maharadzsa, vendégeivel csak konvencionális társalgást folytatott, ő volt az egyetlen a gróf által megismert indiai fejdelmek közül, aki nem engedett bepillantást magánéletébe, tehát — nem rombolt szét egyetlen illúziót, egyetlen maharadzsa-legendát sem. Fukar és nőgyűlölő a leggazdagabb indiai fejedelem Néhány nap múlva megismerkedett gróf 'Apponyi Henrik a „Nizám“-mal- E sorok írója különös érdeklődéssel olvasta gróf Apponyinak erről szóló sorait, mert szerencséje van személyesen is ismerni a hyderabadi maharadzsát. India leggazdagabb fejedelme ugyanis néhány évvel ezelőtt Budapesten járt. Sötétbarna arcbőrű, ötven év körüli férfi a Nizám, neve olyan hosszú, hogy négy teljes sort tölt ki az útlevélben. Budapesten úgy élt és úgy viselkedett, mint bármelyik egyszerű utazó polgár. Mindig barna zakót viselt és egy miniszter kíséretében járta a várost, legtöbbször gyalog. Megállt a kirakatok előtt, felsétált a Gellért-hegyre, szóval egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy azt előírják egy maharadzsának a feszült atmoszférájú regények és a misztikus indiai környezetben játszódó filmek. Gróf Apponyi Henrik is körülbelül ilyen embernek látta a Nizámot. Megjegyzi, hogy ez a maharadzsa nemcsak India egyik leggazdagabb fejedelme, de a világ egyik leggazdagabb embere is. Amellett hallatlanul fukar. Nem is lakik xneseszerű palotában, hanem hitvány kis házban. Vendégeket ritkán fogad — takarékosságból. így természetesen nagy megtiszteltetés volt, hogy Apponyi társaságát meghívta a Nizám tigrisvadászatra és még nagyobb szenzáció volt, hogy egy Marie nevű bécsi hölgy, aki Apponyi Henrikkel együtt vadászott, bécsi kedélyével és közvetlen modorával valósággal meghódította a Nizámot, — aki pedig nagy nőgyűlölő hírében áll. Ferenc Ferdinand alteregoja — Apponyi Albertról beszél Sokkal érdekesebb látogatást tett gróf Apponyi Henrik a bikaneri maharadzsánál. Az első találkozáskor megdöbbentette a grófot a hallatlan hasonlatosság a bikaneri maharadzsa és a meggyilkolt Ferenc Ferdinánd trónörökös közt. Hamarosan kiderült, hogy a fejedelem éppen olyan kiváló vadász is, mint amilyen Ferenc Ferdinánd volt- A hivatatalos feljegyzések azt tanúsítják, hogy rövid idő alatt nem kevesebb, mint 139 tigrist ejtett el. Amellett a legmodernebb indiai uralkodó, akinek fő ambíciója, hogy csatornáztassa országát• A csatornázások ról, hogy milyen pompás lakomákban volt része a bikaneri maharadzsa fényes palotájában. Találkozott a fejedelemmel az indiai alkirálynál rendezett bálon is, ahol megismerkedett többek között a patialai maharadzsával is, aki Delhiben a fejedelmek gyűlésen az elnöki tisztséget szokta betölteni és szintén gygkran jelent meg a Népszövetség előtt India képviseletében. Patiala ura is rögtön Apponyi Albertról kezdett beszélni, akinek több beszédére is pontosan emlékezett. A két maharadzsadiplomatával azután hosszasan elbeszélgetett Apponyi Henrik. Autón üldözik az antilopokat és madarakat A bikaneri maharadzsa társaságában volt része Apponyinak egyik legérdekesebb vadászélményében. A fejedelem fehér luxusvonatán utaztak a vadász- területre. A vasútállomáson pompás sportautók várták őket és ezekkel vágtak neki a sík vidéknek. Egyszerre antilopszerű, pompás, karcsú vadak tűntek fel, amelyek hihetetlen sebességgel menekül tek az autók élői. A hasonlóképpen karcsú, de még sebesebb gépkocsikon a vadászok üldözőbe vették az antilophádat. A fegyverek dörrentek, egymásután hullottak el az állatok és a később teherautókon érkező szolgaszemélyzet szedte össze a zsákmányt. Az autós vadászatért lelkesedő grófnak csak annyit mondott a maharadzsa: — Ez még mind semmi . . . Valóban, egy óra múlva a vadászatnak még különösebb módjával ismerkedett, meg Apponyi. Ismét gépkocsin hajtották a vadakat, de ezúttal nem antilopokat, hanem — madarakat. A több, mint. százkilométeres sebességgel száguldó autókból vették üldözőbe a puskák az exótikus madarakat. Rendkívül gazdag zsákmánnyal ért véget ez az élményt jelentő vadászat. Sok izgalmas tigrisvadászatot is leír gróf Apponyi Henrik. A tigrisnek nem kecskét, hanem bivalyt kötnek ki Indiában s a dzsungelt ilyenkor bennszülött hajtők lármája veri. A hajtők felzavarják rejtekéről a tigrist és az erdőben, amit vad pávák rikácsolása tesz hangossá, egyszerre feltűnik a csodálatos vad. Azt írja Apponyi, hogy felejthetetlen élmény először látni a bozót közül felbukkanó több, mint három méter hosszú tigrist. Az első lövés, úgy látszott, nem sikerült. A tigris eltűnt. Percek múlva ezüstfácán csapott le, de erre kár volt most a golyót vesztegetni. Nemesebb vadra vártak. Kissé előrehaladtak a sűrűben és egyszerre — hörgést hallottak. Tapasztalt tigri svad ászok rögtön felfüleltek és megállapították, hogy sebesült tigristől ered a hőrgés. Percek múlva meg is találták a vadat, amelyet a gróf második golyója kivégzett. Megállapították, hogy az első sebet is Apponyi fegyverétől kapta. Udiapur maharadzsája a vaddisznók között Egy tigrisvadászat után a lakománál egyszerre több maharadzsát is megismert Apponyi. Azt írja, hogy egészen különös benyomást tesz az ilyen előkelő exótikus társaság. A miliő: óriási fogadótermek, széles lépcsők, tágas árkádok. Hullámzó tarka embertömeg: karcsú angolok gálaegyenruhában, kövér Baják, mesébe illő ékességekkel, elegáns angol hölgyek. A fejedelmek nagy részét azonban csak a sok drágakő tekzi fejedelmi jelenséggé. Ott ült közöltük a nagy eszéről és még nagyobb kegyetlenségéről hires alwari maharadzsa, aki méltán lehetne bőse a közismert maharadzsa filmeknek, vagy regényeknek. Azt mesélik például róla, hogy egy ponnyját, amely elrontotta mulatságát bosszúból elevenen eltemot- tette. A sikkimi maharadzsa apró tipikus mongol ember, fedreszemű, nyomorúságos jelenség. Elegáns, mosolygó arcú, viszont Kapurthalo szalónkabátos fejedelme, aki egyébként szintén járt Budapesten. Valamennyien — még a kegyetlen alwari fejedelem is -- nagyon -en- dégszeretőek: a grófot elhalmozták meghívásokkal. A bikuri maharadzsa udvarából Udia- purba utazott Apponyi, ahol az ottani uralkodó meghívása várta. Minden eddigit felülmúlóan pompás fejedelmi palotába vezették. A teremnek volt egy mélyebb része, amely úgy hatott, mint egy úszómedence. Csodálkozva látta a magyar utazó, högy a medencében szinte rajzanak — a vaddisznók. A medence szélén karosszékben mosolygóarcú öreg úr ült és nagy jóindulattal nyers húsdarabokat dobált a vaddisznók közé. Kiderült, hogy ez a bácsi, nem más, mint — Udiapur maharadzsája. Régimódi, patriarchális, öreg uralkodó. Ez a fejedelem nagyon szereti az állatokat, főleg az elefántot és a vaddisznót. Vadkanjait naponta személyesen eteti. Az eladósodott fejedelem 43 Rolís=Royce autója Udiapurból utazott a társaság a patialai maharadzsa székvárosába. Már útközben azt hallotta gróf Apponyi Patiala uráról, hogy ő — szegény — a legeladó- sodottabb maharadzsa. Természetes, hogy nem kis meglepetés volt ezekután a pompás fejedelmi palota és az a negyvenhárom Rolls-Royce autó, amely a palota előtt táborozott és kiderült, hogy valamennyi a fejedelem tulajdona. Rendkívül kedvesen fogadta őket az uralkodó. Apponyi megjegyzi, hogy a bikaneri maharadzsa inkább európai grand seigneur-re emlékeztet, de a patialai előkelő, érdekes keleti jelenség. Rolls-Royce kocsikon a Himaláya lábához mentek párducvadászatra. Egy este a maharadzsa megmutatta az európai társaságnak családi ékszereit. A billiárdterem két óriási asztalán tündérmesékbe illő kincset teregettetett szét az „eladósodott“ uralkodó. Apponyi szerint, ha a herceg Eszterházy, Schwarzenberg, Lichtenstein és még néhány főúr családi ékszereit összehordanák, akkor sem tennék ki a patialai kincsek felét. Ezek pedig csak az ő saját ékszerei, mind a hat feleségének külÖn- kiilön hasonló kincsei vannak. Az egyik legpompásabb gyémántnyakláncot még a maharadzsa nagyapja vette Eugénia császárnétól, amikor Sedan után Angliába menekült és pénzzavarokkal küzdött. A collier tojásnagyságú gyémántokból áll. Egy másik nyaklánc értékét másfélmillió fontra becsülik. Az „anyagi zavarokkal küzdő“ fejedelem birtokában vau többek közt a világ harmadik legnagyobb gyémántja is. Külön palotában laknak a maharadzsa feleségei és leányai. Férfivendég ide néni teheti be a lábát, de az európai hölgyekét meghívta feleségeihez a fejedelem. Egy’ szerre azután különös gondolata támadl: a gróf felé fordult és azt mondta, hogy elhatározta, hogy a kedves vendéggel kivételt tesz és őt is bevezeti a nők pala- tájába. Irigy szemmel nézett Apponyira egy jelenlevő napali herceg, aki a maharadzsa egyik leányának vőlegénye, de még sohasem látta menyasszonyát. Meg is kérte a magyar vendéget, hogy ha visszajön, referáljon neki híven jövendő-« belijéről. A maharadzsa leányai — feministák Hosszú folyosók során át jutottak az asszonyok palotájába, a „purda“-ba. Patiala ura útközben közölte vele, hogy feleségeinek, természetesen, nem mutathatja be a grófot, de leányainak igen. Nagy meglepetés volt, hogy a maharadzsa leányai csinos, európaiasan öltözött megtermékenyítették a földet, így nem hölgyek, akik egész elfogulatlanul kezd- csoda, hogy alattvalói rajonganak a feje- tek el angolul beszélgetni az urakkal, delemért. Kiderült, hogy esak itthon vannak ilyen Bikaner ura egyébként már többízben szigorú zár alatt, ha Európába utazik képviselte a Népszövetség előtt Indiát, apjuk, gyakran magával viszi őket és Amikor Apponyi Henriket bemutatták ilyenkor úgy élnek, mint az európai nők, neki, mindkét kezével megfogta a gróf ke- — még talán lokálba is járnak. zét és meghatottan fordult környezetéhez: Gróf Apponyi a nepáli herceg menyEz az én legjobb európai barátom- asszonyának a kedélyes diskurzus közben nak,, gróf Apponyi Albertnek, Európa leg- elárulta hogy milyen megbízást kapott a kitünŐbb államférfidnak unokaöccse, romantikus lelkű vőlegénytől: A maha- Óhajtom, hogy mennél több párducot lőj- radzsalány jót nevetett és megjegyezte: jön nálam... | — Én már ismerem az úrfit. Miközben Külön megemlékszik az utazó gróf ar- I ebédelt, megfigyeltem egy titkos ablakon keresztül. Egész rokonszenves, csak kissé elhízott. És, ami még nagyobb baj, esúnyán eszik. Az utolsó maharadzsalátogatást Ka- purthala uránál tette gróf Apponyi Henrik. Itt azután nyoma sincs keleti stílusnak, minden európai modorú. A fejedelem felesége éppen úgy fogadja a vendégeket, mint bármilyen nyugati úri- asszony. A maharadzsa leányai Párist járt flapperek és ráadásul — feministák. Sok más érdekesség mellett ezeket olvastuk a híres magyar utazó könyvében a maharadzsákról, családjaikról és országaikról. Mindezt azért érdekes olvasmány, mert leleplezi az exótikus uralkodókat, őszintén megír mindent, bemutatja a maharadzsákat legenda- és misz- tikummen tosen — papucsban. Gosztonyi Lajos.
