Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-31 / 74. szám
4 Qxdálk&záj — Szervusz. Ránézek. Ki ez? • — Nem ismersz? Lehet, hogy ismerem. Ismerős. Nagyon ismerős. Rémlik, hogy valakinek a bátyja. Tréfásan mellbevág. Erről a mozdulatáról megismerem. Pista. Csuka Pista, a negyedik béből. ; — Pista! — kiáltok fel derűsen, szívélyesen, hogy elfeledtessem vele az előbbi kínos percet. Bizonyára kínos volt. Meg kellett éreznie, hogy azért nem ismertem meg, mert öreg. Nagyon öreg. Feje félig ősz, egyben félig kopasz. Bajusza is zuz- marás. Szeme sarkából sok mély ránc fut a füle felé. Szemefénye is vizenyős. Legalább ötvennek néztem. Közben persze lelkendezek: Hát ez remek. Bizony Isten tegnap gondoltam rád. Nem is tudom, miről jutottál eszembe. Hogy vagy? Mi újság? Tudom, hogy félszegen banális kérdés ez. Mit feleljen rá? Köszönöm, megvagyok. Ez még megy. De hogy mi újság? Beszélje talán el, hogy meghalt a feleségének az unokabátyja, a Lajos, amikor ia feleségét sem ismerem. Újságolja, hogy a minisztériumban áthelyezték a vízrajzi ügyosztályba, ami azért jobb, mert előbbi helyén a főnöke barátságtalan volt. Újságolja, hogy régi bútor ’ at eladták és most újat vettek? De lehet, hogy amit a nagyszülőktől örököltek, azt alakíttatták át egy igen ügyes állásnélküli asztalossal. Bimbó-utca 7-ben lakik, ha esetleg szükségem volna hasonló munkára. Igaz szívvel ajánlhatja. És ezek közül az „újságok” közül is melyiket mondja? Hol kezdje? Hiszen előbb végig kellene mesélni mindazt, ami vele az érettségi bankett óta történt. Ezt pedig ebben az életben nemigen fogja nekem elmondani, Nos, rendben van, öt percig nagyon szívélyesen fogunk diskurálni, örvendezünk, mindjárt-jönnek a régi tar nárok s megkérdezzük egymást:' mit tudsz a régiekről? Ez olyan kisegítő kérdés, aztán kölcsönösen megadjuk egymásnak a telefónszámot, azt mondjuk: hívjál fel, majd legközelebb összehozzuk az asszonyokat és valószínűleg soha többé nem látjuk egymást az életben. És én, a hülye, mégis megkérdeztem: mi újság ? — Beszélj te valamit? — közvetlenke- dík. Legszívesebben azt felelném: Nézd öreg, én nem tudok mit mondani. Vicsorogjunk egymásra, ha jól esik, még egykét percet barátságosan, azután fogjunk kezet és menjünk szét. De nem mondhatom s voltaképpen szívesen is állok itt vele és ha lehetne, le is ülnék hosszúhosszú beszélgetésre, elvégre nagyon jól esne visszakalandozni a múltba s az emlékezések szalagjával összekötözni a diákköri barátságot. Udvariasságból mégis elmondom: „mi újság”? Panaszkodni szeretnék, de úgye, nincs értelme. Nem segíthet és annyira már mégis idegenek vagyunk, hogy részvétet nem szeretnék magam iránt kelteni. Tehát dicsekszem. Szépen, szerényen, nehogy megszóljon. És elmondom, hogy milyen boldogok vagyunk a kisfiámmal. — Igen, az nagy boldogság, — mondja és elkezd a családi élet melegeiről beszélni. Van hát időm bőven gondolkozni, szemlélődni. — Milyen öreg! Milyen öreg! — állapítom meg magamban először döbbenettel, azután részvéttel s önkéntelenül is fölényes leszek. Hiába jártunk együtt, én fiatalabb vagyok. Senki sem mond annyinak, amennyi vagyok. Nekem mindenki azt mondja: De jó színben vagy! Igazán nem változtál. Vr.gy tréfásan: Te csak n*m akarsz megöregedni! Pista sem akart, de lám, mégis megöregedett. Azért nem ismertem meg. Most jut eszembe: úgy rémlett az előbb, hogy valakinek a bátyja. A saját bátyjának néztem. Mosolygok, de úgy, mintha be;zédének fordulatán mosolyognék. Ha másra nem Jó es a találkozás, ama igen, hogy bíTEIsVIDElíI •ik<&ARHIKIAS zóbb, frissebb legyek megint és még inkább éljek a fiatalság bűvöletében, mert a fiatalság az erő, az élet, a siker kulcsa. — Én rögtön megismertelek — mondja. — Semmit sem változtál. — Lám, ő is ezt mondja. Jó érzés. Tagadhatatlanul jó érzés. Most váratlanull egy fiataáember lép hozzánk. Udvariasan meghajol. „A fiam” már egyetemi hallgató, — A fiam, — mutatja be. Az enyém — egyéves. Dicsérem az ifjút, gratulálok az apának, az ajkam mozog, a vonásaim engedelmeskednek akaratomnak, barátságosak, hangom őszinte örömet rezonál, de alig állok a lábamon. Érzem, hogy minden vér a szívemre szalad, cr jaimból kifagy a velő, izmaim elpetyhüdnek, szemem előtt sötétség táncol, karom reszket. Beszélek, tréfálok, vidámkodok. így agonizálok. Mert én még nála is sokkal, de sokkal öregebb, — mert messze mögötte vagyok. 1939 MÁRCIUS 31. PÉNTEK Dr. Kászonyi Richard bajai főispán eskütétele Elfogadta a litván képviselőház a Memelvidék Németországhoz csatolásáról szóló egyezményt Kaunas, március 30. A litván országgyűlés elfogadta a memeli területnek Németországhoz való csatolásáról szóló egyezményt. Vrbsys külügyminiszter háromperces beszédet tartott, amelyben kérte, hogy a képviselöház egyszerűen vegye tudomásul a berlini egyezményt. A képviselőház elnke kérte azokat a képviselőket, akik távol akartak maradni a szavazástól, vagy az egyezmény ellen akartak szavazni, hogy felkiáltással szavazzák meg az egyezményt. Az elnök kérését a képviselőház teljes csendben hallgatta meg, majd a kéréshez híven felkiáltással megszavazta az egyezményt. A képviselőház ülése mindössze hat percig tartott. egész életében különcként ismerték. A háború előtt ő alapította a „Készpénznélküliek Egyesületét” és akkoriban a montmartrei mulatóhelyeken sanzonokat énekeltek róla. Cochon egy érdeklődő újságírónak kijelentette, hogy nem csupán a magas címért pályázik az államfői méltóságra, hanem egyesületének és az egész emberiségnek érdekeiért akar sikrá- szállni. A másik ilyen elnökjelölt Honfleur normandiai halászvároska gyógyszerésze, ő már sokkal szerényebb és kijelentette, hogy csupán városa kedvéért szeretne köztársasági elnök lenni, mert így polgártársainak minden kívánságát teljesíthetné. MÁRCIUS: a Harmadik Birodalom szerencsés hónapja Berlin, március 30. A márciusi eseményekkel kapcsolatban német politikai körökben rámutatnak arra, hogy a Harmadik Birodalom és a nemzeti szocialista mozgalom történetében milyen nagy jelentősége van ennek az első tavaszi hónapnak. A párt és a hitleri Németország életében minden sorsdöntő esemény márciusban játszódott le. Valóban mintha valami végzetszerűség mutatkoznék a március hónap jelentőségében a legújabb német történelem folyamán. 1924 március 27-én tartotta Hitler Adolf a müncheni néptörvényszék előtt emlékezetes védőbeszédét, amidőn az 1923 november 9-én lezajlott nemzetiszocialista forradalom miatt felelősségre vonták és ebben a beszédében megjósolta, hogy a nemzetiszocializmus akkori veresége ellenére is diadalmaskodik. 1933 március 5-én jutott uralomra Németországban a nemzetiszocializmus a szavazatok abszolút többségének megszervezésével. 1935 márcis 1-én csatolták vissza újra a birodalomhoz a Saarvidéket és még ugyanebben a március hónapban két további esemény Járult hozzá a német katonai hatalom újjászületéséhez, 9-en bejelentették a német légiflotta megalakulását -és 16-án az általános hadkötelezettség bevezetését. A következő évben ugyancsak márciusban, 1936 március 7-én szállták meg a német csapatok a versaillesi szerződés értelmében védtelenül hagyott Rajnavidéket. 1938 március 13-án mondották ki Ausztria egyesítését a német birodalommal és végül 1939 március 15-én jelentette be Cseh- és Morvaország is a csatlakozást, néhány nap múlva, március 22-én a Memel-vidék is visz- . szatért. Ezeken a sorsdöntő eseményeken kívül azonban még a kisebb fontosságú események egész sora bizonyítja, hogy milyen nagy szerepet játszik ez a hónap az újjászületett Németország életében. A nemzetiszocializmus csaknem valamennyi sikerei a márciushoz fűződik s minden nagy diadalt jelentő népszavazás is ebben a hónapban ment végbe. A „ Készpénznélküliek Egyesületének“ alapítója francia köztársasági elnök akar lenni Mint minden francia köztársasági elnökválasztás alkalmával, úgy a most esedékes elnökválasztáson is fellépnek olyan „önjelöltek”, akiknek ugyan a megválasztásra semmi esélyük sincs, de a rendes hivatalos úton jelöltetik magukat és így elérik azt, hogy legalább egy ideig beszélnek róluk.. A küszöbönálló elnökválasztásnak két érdekes „ön- jelöltje” van. Egyiküknek már a neve is különös: Cochon, ami magyarul disznót jelent. Cochon a párizsi lakás-bérlők egyesületének elnöke és Göring meg látogatja a Dacét Róma, március 30. Úgy tudják, hogy Göring vezértábornagy és felesége április 4-ig marad San Remoban. Utána ellátogat Rómába, ahol felkeresi a Dúcét. Fenczik befejezte kárpátaljai körútját & Ungvár, március 30. Fenczik István őre szággyűlési képviselő a Kárpátalja felszabadulása után körutat tett a felszabadult területen, ahol párthíveit kereste fel. Fenczik István körútját most fejezte be. 1 FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Telefon: 144-400 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili, József-kőrút 5 Gamelin tábornagy fogadta Párisban lord Gort tábornokot, az angol haderő vezérkari főnökét FELVIDÉKI Magyar hírlap II, József-krí 5. 144-400-dóhivatal, Bp, VIII, József-krí 5. Telefonsaim:
