Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

Ma képesmellé

Ára: 20 fillér

II, évfolyam 70. szám. Budapest, 1939 március 25. Szombat

E öfiza'és ár évent8 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szán ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér.

POLITIKAI NAPILAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. kerület,József-körút5, szám Telefon: 144-400 O Telefon: 144-400

Egy nap eseményei

(sp) — Trianon óta elször hangzott el Magyarországon külpolitikai expozé, mely több volt, mint egy gyenge nemzet óvatos és fájdalmakkal telt nyilatkozata, több volt, mint bizonytalan útkeresés, általánosságban tartott helyzetkép és egyoldalú jog- és barátkeresés. Csáky István gróf csütörtökön megerősödött és pozitív önérzetű ország nevében beszélhetett, s nemcsak világraszóló diplomáciai és katonai eredményekre mutathatott rá, hanem erélyesen és főleg katonai nyomatékkai . szembehelyezkedett Olyan, külföldi — határmenti — intézkedésekkel is, amelyek mintha nem vették volna figyelembe az idők változását s azt hitték, Magyarországgal ma is úgy lehet bánni, mint-a trianoni megszégyenítés sötét éveiben. Nem, ma így senki nem bánhat Magyarországgal, s a legkevésbé azok, akik annakidején leplezetlen gúnnyal és indokolatlan politikai izadizmussal szívesen execiroztatták a mákoktól legyőzött és legyengített hazát. Tizenégyrnilliós erős ország felel ma minden fenyegető próbálkozásra, s a fiatal honvédsereg, amely éppen az elmúlt napokban mutatta meg, hogy felkészült éte méltó a magyar hagyományokhoz, őrt áll a határoknál.

Jól esik tudni, hogy e kitűnő hadsereget ügye» és eredményes magyar diplomácia egészíti ki, mert egyik a másik nélkül nem elégséges és a nemzet csak akkor haladhat tovább a fellendülés sikeresen megkezdett útján, ha a két intézmény, a hadsereg és a diplomácia egyformán tökéletes és vállvetve dolgozik. Csáky külügyminiszter nyilatkozatából, amely feltűnően pozitív és szokatlanul gazdag felvilágosításokban, éppen azt tudjuk meg teljes részletességgel, hogy hadseregünk és diplomáciánk egyaránt derekas munkát végzett az elmúlt hetekben. Nincs mit lepleznünk. Az eredmények a magyar felfogást igazolták. Tökéletesen működött valamennyi kormányszervünk, esemény eseményt, tett tettet, eredmény eredményt követett, s Csáky beszámolójából arra következtethetünk, hogy a jövőben is rendben lesz minden, mert a vezetés jó kézben van. A történelem vad rohanása közben a helyes utat választottuk. Rendeztük a német-magyar viszonyt, kiépítettük az olasz barátságot, tisztába jutottunk szomszédainkkal, s kellő diplomáciai kerettel rendelkeztünk, amikor hadseregünknek minden előkészítés nélkül s a kedvező pillanatot villámgyorsan kihasználva hirtelen meg kellett indulnia észak felé és bravúrt barvúrra halmozva, az idegen beavatkozás lehetőségét csirájában elfojtva, fagyban-hóban elérni az ezeréves magyar határt és kezet szorítani a lengyel katonákkal. Csáky gróf beszédéből tudtuk meg valójában, mennyire nehéz és bonyolult volt a helyzet, mennyi férfias elhatározásra és fegyelmezett értelemre volt szükség, hogy sikerüljön az álomszerű és csodált tett. Az a tett, amely nem volt véletlen szerencse, hanem hosszú és íjiegfontolt diplomáciai munka s tökéletesen kivitelezett katonai műveiét gazdag eredménye. Hálás szívvel köszönjük meg Csáky Istvánnak, hogy őszintén elmondott mindent s az eddiginél is nagyobb bizalmat adott a jövőre.

Azon a napon, amikor az első erőteljes magyar külügyi nyilatkozat elhangzott, sok minden történt Európában.

Mindenekelőtt megtudtuk, hogy déli határunkon a szomszédos nemzet: Jugoszlávia végre pozitív módon is megadta barátsága és jóindulata tanujelét. Annak ellenére, hogy ugyanolyan régi kis- antant-ellenfél volt, mint Románia, merőben másként viselkedett, s nem a régi kardcsörtetéssel reagált a magyar mozdulatokra, hanem megértette és jóindulattal figyelte azokat. Megtudtuk, hogy a német birodalom tovább folytatta vér- telen diadalszériáját és egyetlen napon két hatalmas eredményt ért el: bevonult Memelbe és megkötötte az előnyös német-román gazdasági szerződést. Az utóbbi sokkal jelentősebb esemény, mint az első pillanatra látszik, különösen, ha előzményeit ismerjük. Románia többször kísérletet tett, hogy Németország helyett angol-francia segítséggel rendezze gazdasági és politikai ügyeit. Különösen a király szerette volna országát London és Párizs karjába hajtani, de legutóbbi nyugateurópai utazása ezen a téren kudarccal végződött. Csehország megszűnése után Németország ismét ajánlatot tett Bukarestnek a gazdasági kapcsolat szorosabbá fűzésére. Románia Tilea londoni követe révén kérdést intézett Londonhoz, vájjon visszautasítsa-e a túlszoros német gazdasági kapcsolatot, s ebben az esetben számíthat-e Nyugat politikai és gazdasági támogatására. A válasz meglepetésszerűen határozott „nem” volt. Senki nem hitte volna, hogy az erősködő és fenyegetőző nyugati műfelháborodás után, amely Csehország megszüntetését követte, a nyugati demokráciák ennyire passzívan fognak viselkedni, amint nem szavakról és újságcikkekről, hanem Közép-Európa pozitív támogatásáról van szó. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kollektiv biztonságot ismét nem sikerült megszervezni. Anglia és Franciaország nem vesz át semmiféle középeurópai kötelezettséget és nem védi meg keletet, legfeljebb a nyugati — s egyáltalán nem esedékes — támadások kivédésére készül föl. Románia a legizgalmasabb napokban kénytelen volt belátni e tényt, s más híján elfogadni a német szerződést, amely felvirágoztatja ugyan az országot, de messzemenő jogokat biztosít a németeknek, Romániát megtartja agrárországnak és a birodalom nyersanyagszállítójává lépteti elő. A gazdag ország természeti kincseinek kiaknázásával Németország háborús potenciája hihetetlen mértékben nőtt: ezentúl nehéz az ország kiéheztetéséről vagy nyersanyaghiányáról beszélni. Fát, gabonát, húst, sót, vasat, olajat, érceket és ásványokat bőségesen kap s olyan tartalékokat halmozhat föl, amelyek a többéves hadviselést is lehetővé teszik, s kellőképpen alimentálhatják a félelmetes német hadiipart.

De ilyen háborús képeket festeni fölöslegesnek látszik a csütörtöki európai események után. A nyugati hatalmak általános visszavonulást fújtak. Az angol és a francia közvélemény békevágya ismét diadalmaskodott, s Sztálin legutóbbi beszédéből is kiviláglott, hogy a szovjet „nem engedi, hogy háborúba hecceljék.” Ilyen körülmények között „háborús veszedelemről” nem lehet szó. Lebrun elnök és Viktor Emánuel király és császár békebeszéde lényegesen kristályosította a békehangulatot, általános föllélegzés kísérte a komoly értelmű szaA Németországtól

keletre fekvő államokkal szemben semmi további követelése nincs a Birodalomnak

Lengyelország szembehelyezkedik a németellenes tervekkel — Chamberlain koncentrációs kormányt akar alakitani — Róma nemlétezőnek tekinti a francia-olasz egyezményt

Berlin, március 2-j. A Szlovákiával, Romániával és Litvániával kötött csütörtöki szerződések ismét azt bizonyítják, hogy Németország hatalmas építömunkát folytat Európában, — ebben a mondatban foglalja össze a r.cmet külügyminisztérium szócsöve, a Börsenzeitung a csütörtöki nap három nagy eseményének jelentőségét. A legrészletesebben a félhivatalos lap a nérMtromán együttműködés kilátásaival foglalkozik és megállapítja, hogy a bukaresti egyezmény olyan gazdasági együttműködést teremt két teljesen különböző szerkezetű ország között, amilyenre még alig volt példa a világtörténelemben. A bukaresti szerződés lehetővé teszi az egész román gazdasági élet újjáépítését, anélkül, hogy elviselhetetlen adósságokkal terhelné meg Romániát. Németország a bukaresti egyezmény létrehozásával megkezdte az eddiginél jóval nagyobb térségeket magában foglaló gazdasági összhang politikáját s ezt a politikát semmiféle féktelen agitáció nem tudja többé elgáncsolni.

A Völkischer Beobachter pénteken vezércikkben foglalkozik az elmúlt tíz nap történetével és megállapítja, hogy ez a tíz nap teljesen megváltoztatta Európa képét.

Ami a jövő kilátásait illeti, a nemzeti szocialista párt hivatalos lapja leszögezi, hogy a Németországtól keletre fekvő államokkal szemben semmi további követelései nincsenek a birodalomnak. Csehországot azért kellett bekebelezni a nagy- német birodalomba, mert szerencsétlen földrajzi helyzete folytán nem adódott számára más megoldás. Szlovákia számára teljesen elegendő a most létrejött védelmi viszony. A többi keleti ország szempontjából csak az a fontos, hogy úgy a saját, mint a német birodalom érdekében, szoros gazdasági együttműködésre és kiegyenlítődésre törekedjenek.

A Hamburger Fremdenblatt berlini levelezője a német-szlovák védelmi szerződésről ezeket írja:

A birodalmi kormány és a szlovák kormány között létrejött védelmi szerződés befejezéséhez juttatja azt az ujjárende- zést, amelyet Cseh-Szlovákia összeomlása után a középeurópai térben Nagynémetor_ szag erős vezetése alatt végre kellett hajtani. Ez a rendezés világosan küíönbözik a cseh és morva protektorátusi megoldástól. Míg ezelk a történelmi országok, mint a németek birodalmának ezeréves tagjai,

vakat, a béke esélyei megnőttek. Az angol háborús párt nem tudta összehozni a tizenegy államot a — legalább részletes — kollektiv biztonság megszervezésére; s mindaz, ami a harcias hangulatból megmaradt, egy háromhatalmi, an- gol-francia-orosz németellenes „békenyilatkozat” lesz. A jövő egyébként Mussolini vasárnapi beszédétől függ, tekintve, hogy a kezdeményezés most Olaszországot illeti meg a világpolitikában. Nem csoda, ha e hangulatban a középeurópai események is nyugattól függetlenül fejlődhetnek. Németország huszonötéves védelmi szerződést kötött az új Szlovákiával, s bizonyos katonai és gazdasági kedvezmények fejében vállalta az ország protektorátusát, anélkül, hogy Szlovákia felségjogait megsértette volna, de kikötötte, hogy a szlovák nemzet mindenképpen a német politika irányában fog haladni és nem zavarja köreit.

E német-szlovák szeződéssel kapcsolatban rá kell mutatni arra a nem túl jelentős ellentétre is, ami Szlovákia és Magyarország között Erdős-Kárpátok határának ügyében még fönnáll s tegnap teljesen indokolatlanul fölösleges izgalmat okozott az európai sajtó egy bizonyos részében. A volt szlovák-ruszinszkói határ kérdése — mi felvidékiek a legjobban tudjuk, — évek óta tisztázatlan. A magyar csapatok a határmenti vasútvonal biztosítására megszálltak néhány állítólag már Szlovákiában fekvő községet s ebből keletkezett a magyar csapatmozdulatokról szóló európai vaklárma. Csáky István gróf azonnal tisztázta a helyzetet és a leg- előzékenyebb módon fölajánlotta, hogy szlovák-magyar vegyesbizottság intézze el végérvényesen a vitás határ ügyét. Ezzel ezt a félreértést is sikerült kiküszöbölni, s az utóbbi hetekben örvendetesen javuló szlovák-magyar viszonyt semmi meg nem zavarhatja, örömmel halljuk, hogy a szlovák nép hangulata feltűnő magyarbarátságot mutat és likvidálja az elmúlt hónapokban Prágától mesterségesen szított ellentétet, sőt tudatában van annak, hogy sem a magyarság, de méginká'ob a szlovákság nem oldhatja meg nemzeti jólétének kényes Problémáit a szoros együttműködés é3 kölcsönös megértés nélkül. Hlinka magyarbarátságának szelleme ismét diadalmaskodott, s r-eméljük, hogy az új szlovák belátásoknak és fölismeréseknek még áldásos következményei lesznek Kö* zép-Európában.