Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
Húsz évvel ezelőtt döntötték sárba a kassai Szabadság-szobrot A megszállás első március Idusának élő és élettelen vértanúi. — A kassai szoborrombolás hiteles története és egy szobortorzó kálváriás útja a beolvasztásig A felszabadult Ka«ssa mámoros március ünnepsége alkalmával a kegyeletes emléke zés visszagondol a megszállott Kassa két ségtclenül legtragikusabb márciusára, arr az ünnepre, amikor a lélek az elvesztet szabadságot siratta és amikor Kassa ma gyarsága könnyt és vért áldozott énnél az elvesztett szabadságnak az oltárán. A megszállás els£ évének március Idusa vértanúk emlékezetével kapcsolódik, ennek ^ tragikus napnak két élő és egy élettelen áldozata volt, két szerencsétlen teremtés, akiket leterí- tett a cseh katonák golyója és Kassa ma- gyarságóirak büszkesége, a Szabadság-téren ék,e«kedő honvédszobor, amelyet porba döntött az új vandáloknak a magyar tör- ténf/tmi múlt irányában érzett ádáz gyűlölet^. Ma már történelem mindaz, ami az emlékezetes húsz év előtti márciusi napon lejátszódott és elérkezett az ideje, hogy a rendelkezésre álló források alapján és a még ma is élénk emlékezés segítségével igyekezzünk a jövő számára megörökíteni ennek a napnak az eseményeit. Ennek a napnak az emlékezete még ma is olyan élénk mindazok leikében, akik részesei voltak a történéseknek, mintha csak az elmúlt esztendőben zajlottak volna le a város egész lakosságának lelkét fölkavaró viharos események. Kassa történelmi város, múltja a magyar történelem legfontosabb eseményeivel, legdicsőbb és legtragikusabb fejezeteivel van elválaszthatatlanul egybekapcsolva. Lakossága mindig éiénk részt vett az ország népét mozgató eseményekben, hiszen a város ott feküdt a történelem sodrának útjában. így az alkotmányért vívott évszázados szabadságharcok során valameny- nyi fölkelő fejedelem hadműveletének közvetlen célja Kassa megszerzése volt és ha ezt a célt elérték, akkor már a hadjárat sikere is biztosítva volt. Bethlen Gábor, Bocskey István, Rákóczi György, Thököly Imre és a Nagyságos Fejedelem hadai szállották meg és Kassa polgársága mindig magáévá tette azokat az eszméket, amiket ezek a hadseregek fegyvereik élén hordoztak. Amikor Thököly szerencsecsillaga már Iebukóban volt s a felsőmagyarországi megerősített városok rendre meghódoitak a szerencsés Lipót császár ostromló hadseregeinek, Kassa hősiesen tartotta magát Caprara Aeneas császári fővezérrel szemben. És ha a tör$k el nem követi azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy kedvező békefeltételek reményében a Váradra siető Thökölyt vasraverte, akkor Kassa talán hónapokig, sőt évekig dacol az ostromló sereggel. így azonban váratlanul megadta magát, örömére a nyugati keresztény világnak, amely tudta, hogy Budavár eredményes ostrorr!;hoz nem l»b°t adóit» hozzáfogni, amíg Kassa a törökkel szövetséges Thököly pártján vein. Olyan nagy fontosságot tulajdonítottak Kassa megadásának. hogy amikor XI. Ince pápa meztudta az örömhírt, hálaadó imádságban tört ki ég megkondítta«tta Róma minden harangját ... Amiképpen Kassa hűségesen kitartott Thökölv fejedelem pártján, éppen oiyan odaadó hive volt Rákóczi Ferencnek és a legutolsó pillanatig kitartott a Nagyságos Fejedelem ügye mellett. A negyvennyolcas időkben pedig Kassa régi hagyományaihoz híven esküdött fel a magyar szabadság zászlajára és a kassai vö- rössiokások haditetteit a magyar hadtörténetem legragyogóbb lapjaira jegyezte fel. így jegyezte el magát Kassa városa a magyar szabadság ügyével. Magyar, német és szlovák ajkú lakossága egyaránt. Rákóczi kurucainak és Damjanich vörössipkásuinak szelleme mindig élő valóság volt a város falai között és ennek a szellemnek akart a város lakossága látható kifejezést adni akkor, amidőn a szabadság szobrának eszméje fölmerült és megvalósításra került. Amikor 1898-ban az 1848-as szabadság- harc ötvenéves fordulóját ünnepelte kegyeletes lélekkel az ország, Kassán nagyszabású ereklyekiállítást tartottak a nagy idők emlékeiből. Az ereklyekiáll'ítás alkalmával merült fel az az eszme, hogy szobrot kell állítani Kassának legszebb pontján, a dóm, illetve Szent Mihály-kápolna előtti térségen annak a yezérlő eszmének, amely a város hétszázéves történelmén keresztülvonul. így született meg a szabadságszobor eszméje. Nyomban bizottság is alakult, amelynek elnöke Fábián János alispán, titkára pedig Horváth Balázs pré- montrei kanonok volt és a bizottság nagy ügybuzgalommal látott munkához. Országos gyűjtés indult meg, amelynek eredményeképpen tíz éven belül meg lehetett valósítani az esizmét. Mielőtt még a Nagysá~ gos Fejedelemnek; és társainak hamvait hazaszállították volna a legdicsőbb magyar Pantheonba, a kassai dóm kriptájába, már föl lehetett állítani a szobrot, Horvai Jánosnak és Szamovolszky Ödönnek mesterművét. A művészi alkotás nagyszerűen oldotta meg a feladatát és így testet öltött a Szent Mihály-kápolna előtti téren a város történelmi szellemét kifejező szimbólum: a rongyos kalpagú, tépett dohpányú ku- ruc biztató kézszorítással küldi a szabadságért új harcba induló, zászlót lengető vörössipkás honvédet... Országos ünnepség keretében leplezték le 1906 április 10-én a szabadság-szobrot. Blanár Béla dr. ismertette a szobor történetét, Rakovszky Endre főispán mondotta az ünnepi beszédet, a szoborbizottság nevében Münster Tivadar adta át a szobrot Éder Ödön polgármesternek. Tizenhárom évig állott ott ez a szoboralkotás a Szabadság-téren, hirdetve a város történelmi múltját és élő jelenét... A képrombolás új korszaka Amikof a kassai Szabadság-szobor elleni merényletet elkövették, a hivatalos körök igyekeztek ezt a semmiképpen nem menthető vandál cselekedetet bizonyos értelemben megmagyarázni, érthetővé tenni és azt állították, hogy a szoborrombolást a kassai magyarságnak március tizenötödikén tanúsított provokáló magatartása váltotta ki, így az bizonyos értelemben a felgerjedt szenvedélyek müve volt és nem megfontolt cselekedet. Már akkoriban is nyilvánvaló volt, ami most már történelmi dokumentumok erejével igazolható, hogy a kassai szoborrombolás nem elszigetelt jelenség, hanem szerves alkotórésze, láncszeme annak a szégyenletes korszaknak, amely az első Csehszlovákia dicstelen húsz esztendős történelmének lapjaira mint a képrombolás korszaka kerül. Kimutatható, hogy az újonnan berendezkedő állam hivatalos apparátussal szervezte meg Égertől, a köztársaság nyugati csücskétől el egészen Munkács váriig azt a romboló akciót, amelynek hallatján művészi becsű alkotások is áldozatul estek. Ez a korszak három teljes esztendőn keresztül tartott és Fadrusz remekművének, a pozsonyi Mária Terézia-szobornak lerombolásában kulminált. Ennek a szisztematikus romboló hadjáratnak, amely a csehszlovák köztársaságot a népvándorláskorabeli vandálokkal helyezi egy rangra, áldozatul estek mindazok a műemlékek, amelyek a történelmi múltra emlékeztettek, vagy a vallásos kegyelet tárgyai voltak. Hiszen az új államalkotók mérhetetlen gyűlölettől voltak eltelve a katolicizmus ellen is, amely szerintük a Habsburg- uralom legfőbb támasza volt. Ezért porba döntötték Prágában a városháza előtti téren a gyönyörű Mária-szobrot, a barokk Prágának egyik legértékesebb műemlékét is. Ledöntötték Égerben II. Józsefnek szobrát, de nem kímélték meg az irodalmi nagyságok emlékműveit sem, azok ellen a nagy szellemek ellen is irtó hadjáratot viseltek, akikpek alkotásai a művelt világ közkincsévé váltak. így a szudétaföldön elpusztították Schiller szobrait, Pozsonyban leszerelték és istállóba vitték Petőfi szobrát. Rendszeres hadjáratot indítottak a köbe faragott történelem ellen, mert érezték,1 tudták, hogy az írás szavai szerint; „la- pides clamant.” Ezek a kövek kiabálnak g hangos tiltakozásuk világgá harsogja az összehazudott állam történelemellenes, nemzetellenes és kulturaellenes mivoltát. Ennek a céltudatos, megszervezett képromboló hadjáratnak volt egyik állomása a kassai honvédszobor ellen elkövetett merénylet is. Borús, esős napra virradt Kasga 1910 március tizenötödikén. Hideg esőcseppek hullottak alá az égből, mintha sohasem akarna már kiderülni, ólmos volt az ég- boltozat, éppen mint azon az emlékezete« márciusi Iduson. Nem volt megszervezett tüntetés, de Kassa egész lakossága kifejezést akart adni ezen a napon a szívében égő érzelmeknek. A város apraja-nagyja még testi épségének, szabadságának kockáztatása árán is tanúságot akart tenni ezen a napon a lelkében lobogó szabadságeszméről. Még az éjszaka folyamán zöld fenyögallyakbó.1 készített koszorú került a szobor talpára. Reggel nyolc óra tájban pedig három k,is diák a maguk fonta koszorúval a szobor elé sietett. Az egyik letette a koszorút a szobor talpára, a másik harsányan elszavalta a Talpra magyart. Mire a vers végére érkezett, már közre is fogták őket a katonai rendőrség polgári ruhás detek- tlvjei és cipelték magukkal a rendőrkapitányság épületébe. Persze, hogy az egybe- sereglett tömeg érdeklődéssel figyelte az eseményeket és így végigkísérték a kis csoportot a Fó'-utcán, közben pedig tüntető kiáltásokkal adtak kifejezést érzelmeiknek. A diákokat mintegy félóra hosz- szat tartották a rr ndőrságen, ezal itt a tömeg kitartott a bezárt kapuk előtt. Félóra múlva szabadon bocsátották őket. Közben a detektívek a koszorúkat is beszállították és még másnup is látható volt a rendőrség folyosólyán a diákok széles fenyögallyakból font koszorúja, amelyet hóvirággal díszítettek s haraszt- rojtokból formáltak rá nemzetiszínű rózsát. . A Fő-v‘:a már a reggeli órákban is eléggé élénk volt. Itt-ott nemzetiszínű szalagocska is látszott a kabátokon, de inkább sok virág, apró csokrok, különö* sen a nőkön, diákságon. A hóvirág alatt zöld fenyőgally, a virág fölött kis vörös szalag, eléggé érthető szimboÜsztika. Kohut rendőrkapitány előtte való napon rendeletben utasította embereit, hogy ahol provokáló« nem történik, ott ne avatkozzanak be. Azonban a nemzeti színt kifejező csokrokat provokációnak tekintették s felszólították viselőjüket, hogy távolítsák el a csokrot ruhájukról. Akik nem engedelmeskedtek, azokról leszaggatták a virágot és megesett, hogy a sárba is tiporták. Déltájban mind erősebben hullámzott a tömeg a Fő-utcának korzó részén és egyre sűrűsödtek a katonai őrjáratok is. Most már sorban szaggatták le a virágokat mindenkiről, aztán a Fő-utcát átfogó rajvonalban tisztították. meg az utat. Délután már kihaltabb volt az utca, de azért feltűntek virágot viselő járókelők, akikről sorban leszedték a virágokat. Tragikus iniedens történt a Fő-utca és a Tinódi Sebestyén-utca sarkán. Délután öt óra és hat óra között az olasz tiszteknek arra haladó autóját egy kis cső. port megéljenezte. Emiatt egy cseh katona szóváltásba keveredett egy Banduraj nevű 16 éves magyar diákkal és a szóváltás hevében megütötte, mire a fiú szintén megütötte a katonát. Egy cseh katona sohasem volt elég az ilyen terme: szetű ügyek elintézésére, a mi hősünknek is nyomban egy fegyveres társa sietett segítségére és puskatussal fejbeütötte a szerencsétlen gyermeket, aki vértől borítva, eszméletlenül esett össze. A katonai mentők szállították kórházba. Még egy incidens játszódott le ezen a délután. Alattomos emberek följelentést tettek a kassai prémontrei rendház ellen, hogy a templomban valóságos fegyvertárat rejtegetnek. Katonai és rendőri bizottság szállott ki, amely teljesen átkutatta a templomot, a kriptát, a kórust és a sekrestyét és a sekrestyében álló egyik ládában, amelyben a sekrestyés leánya őrizte holmiját, találtak is egy szétszedett ócska mordályt. Az első eredménytelen roham a honvédszobor ellen Ez volt a kassai magyarság szabadság« ünnepe a megszállás első esztendejében, Hangos provokáció nem történt, a lakosság csupán virágok kitűzésével tüntetett érzelmei mellett, a nap aránylag nyugodtan telt el és senki sem gondolt arra, hogy a bősz« szúra vágyó vandálok ... «iUÚ az ártatlan márciusi tüntetés ürügyét* használták fel, hogy a honvédszobor ellen tervszerűen elkészített gúlád merényletüket végrehajtsák. Március tizenhatodikán, vasárnap Igló-. ról érkezett magyarok fájdalommal be« szélték., hogy a szabadságünnepen megcsonkították a honvédemléket. Éjjel történt a gálád merénylet, az urnái» a földre döntötték, a szívétől fosztotta meg a műemléket, amely magyar, német és szlovák szabadságharcok közös ideál« jaiért folytatott szent harcok emlék t örökítette meg a város közepén. Azon 4 szent helyen, azon véráztatta rögön, ahol az iglói utcai harc örök dicsőséget szem zett a számukra ... A kassai honvédszobor még a helyén ál» lőtt ekkor. Huszonnégy óra sem telt el éj rettentő fájdalomra ébredt a váró». A honvédszobrot, a kassai vörössipká- sok meghatóan szép, művészi emlékét szentségtörő vandál kezek ledöntötték és megcsonkították. Horvai és Szamovo’szky csatába indulj honvédjét, az őt megáldó megdic^öü t ku» ruc ősével már régtől fogva« gyűlölettl nézték az új hatalom fegyveres és fagy- vertelen képvise'ői. Amikor február 14—13 között a város egész polgársága öt napa* át hatalmas, néma küzdelmet folytatott 4 ráerőszakolt megszállással szemben és ál» talános sztrájkkal tiltakozott az önrende!» kezesi jog megcsúfolása ellen, már fei» ütötte a fejét a rombolás szelleme Kassái’» Az estéken harmincas cseh katonák jártát be az utcákat, leverték a magyar cégtáb. Iákat, bezúzták az üvegeket, aztán egy csapat rávetette magát a kőhon-. védre. De meg sem bírták mozdítani a helyéből, a verefcsipkás honvéd biztos, nyugodt bizalommal tekintett alá talapzatáról a kassai magyarság életének megnehezedett folyására. Gyöngéd kezek ezután a merényi« t után vörös plakátot ragasztottak a szobor talapzatának négy oldalára, amelyek fi- gyelmeztetőleg hirdették: Pomnik slobodyj Szabadság emlék. Nem használt. A barbár, gonosz tettet valóságos összeesküvés készítette elő. Március 17-én, hétfőn hajnalban o dón körül 70—80 cs«eh katona gyülekezett, akik a park különböző részein és a Mihály-kápolna körül rejtőztek el és adott Jelre ne-
