Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

1939 MÁRCIUS 19. VASÁRNAP j muiDEla -MaöVaRHIBIiAE 11 A mátyusföldi zsellérek maguknak követelik a volt cseh telepes-birtokokat Taksonyfalva húszéves harca a cseh morva teíepesekkel Léva, március 18. Mátyásföldje déli termékeny rónáján fekszik Taksonyfalva. A neve is mutatja, hogy ősrégi település. A falusi fáma szerint Taksony vezér is itt van eltemetve. Van ugyan Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében is egy Taksony nevű község. A taksonyfal- vadak azonban büszkén hirdetik, hogy az övék az igazi, a mi határunkban nyugszik Tak?ony vezér, amott legfeljebb a svábók Taksonya. Hajdanában nagy forgalmú volt a község. Amíg a Kis-Duna hajózható volt, ha­talmas sóvontató hajók úsztak rajta. A közeli Nádszeg határában sópáholyok voltak. Ma már csak a holt Duna-ágak nevei, a „Páhó”-k emlékeztetnek erre. A hajókat a Fekete-vizen, a Sárdon is fel- vontatták. Elapadt a Kis-Duna, vele a Fekete-víz és a Sárd folyó is. Ma a Sárd olyan folyó, amelyik legtöbbször nem folyó; (t. i. sokszor nincs víz benne) mondotta egy kis taksonyi. A cseh földbirtokreíorm tükre A falu lakossága egyre szaporodott. Aprózódtak a földek a hihetetlen szorgalmú és rendszerető taksonyiak borsos áron sem tudtak földet szerezni. 10—-12.000 koronát is adtak volna egy holdért. Á falu hátárá nagyrészét ugyanis az Esterházy-birtok foglalta el. Igaz, hogy a zsellérnép talált munkát ottan. Az uradalom helybelieket alkalmazott mindig. Azután jött a cseh­szlovák földbirtókréforin. Az agrársajtó fennen hirdetted nem Idéztek rabszolgák, a magatokén fogtok dolgozni. Azonban ez csak politikai csalétek volt. Taksonyon sohasem volt talaja a cseh agrár pártnak. Egy pár házhelyen kívül nem is kaptak földet. Trencsénből hoztak telepeseket. Még maradt föld. A taksonyiak ismét reméltek. Csalódtak. Inkább Jugoszláviából hoztak még tele­peseket, de taksouyiaknak nem adtak. Gyűlölik is a cseheket Még a nevünkből is ellopták a falvát meg az ipszilont, — mon­dotta az egyikük. Helyükbe raktak két makcsonyt, vagy mi a fenének hívják, — toldotta meg a másik. Nézzük, hogyan viselkedtek tovább a telepesek. Még munkát sem adtak a tak- sonyiaknak. Felülről hoztak aratókat. A kidobott béresek, a munkanélküli zsellérek kenyér nélkül maradtak. Egyrészük Po­zsonyba húzódott. Számításaik ott sem, váltak be. A külvárosi nyomortanyák lakói lettek. Térdig kopott lábuk a munkakere­sésben, de nem találtak. Hány kis magyar pusztult el a nélkülözésben, amíg' az ide­gen telepesek kövérre híztak a zsíros tak- sonyi földeken. Pusztuljon, aki ellenünk van Megnyitották szlovák iskolájukat. Ekkor megkezdték a lélekhalászást. Vagy elszlová- kosítjuk, vagy analfabétává tesszük a ma­gyarokat, — volt a jelszavuk. Aki ellentállt nekik, könyörtelenül eltaposták, vagy leg­alább el akarták taposni. így csináltak a mai katolikus elemi, most már nyug­díjban lévő igazgatjával is. Az egyik szeptemberben két tanuló át akart iratkozni a szlovák elemibe. Az igazgató nem engedte. A cseh-szlovák törvénvek sze­rint is igaza volt. A beiratások június vé­gén történtek, év közben iskolát változtatni csak költözködés esetén szabad, de hely­ben nem. A tanfelügyelő behivatta: Kolléga úr a törvény értelmében járt el, de mégis... A puhítás azonban nem sikerült Három rendtörvényes eljárás indult erre az igazgató ellen. 35 éves szolgálata volt. Ha elítélik, nem kap nyugdíjat. A telepesek tanítója vezette ellene a hajszát, gyermektanukkal. Az igazgató mentőtanuját ki sem hallgatták a cseh csendőrök, öreg ember nem számít, - mondották. A szövetkezet könyvelését ez az öreg ember vezette, de tanúnak nem volt jó... A felbujtatott iskolás gyerme­kek annál inkább. Legalább is azt hitték. Pozsonyban volt a tárgyalás. Az egyik vasúti kocsiban szomorúan utazott az igaz­gató. Elveszítem nyugdíjamat, egész életem munkája eredményét, gondolkozott magá­ban. A má3ilt kocsiban a tanfelügyelő, a telepes tanító és a koronatanú gyermekek. Megkezdődött a tárgyalás. A koronatanú azonban nem emlékezett a dátumra. Emlé­kezz vissza kis leányom, hisz a csendőr bácsiknak megmondtad, — mondta az elnök. Most becsapott a bomba. A gonosz terv elcsúszott azon a bizonyos narancs- béjjon. Akkor tudtam, mert a szlovák tanító bácsi mondta, hogy melyik napot vall- jam, a vonaton is mondta, de elfelej­tettem, szepegett a kis leány. Fölmentették az igaz­gatót. A. tanfelügyelő kényszeredetten gra­tulált, de figyelmeztette, jó lesz nyugdíjba mennie. Harc a telepesekkel De a szántóföldek sem voltak elégségesek a telepeseknek. Irigy szemekkel nézték a taksonyiak kis erdejét. Emberemlékezet óta a falusiak használták fáját. Irtották, de ültették is. A telepesek egyszerre hirdetni kezdték, hogy az erdő egy része az Ester- házyaké volt, a falusiak csak bitorolják. Elvették tehát a „bitorlóktól” az erdőt. Megkapták, no nem az Esterházyak, hanem a telepesek. De evéssel jött meg az étvá­gyuk. Hiába volt a Sárd-beli nád mindig a falusiaké. A telepesek azt állítotiák, hogy az is az Esterházyak é. Magyaroknak pedig igazuk telepesek­kel szemben nem lehetett, így a nád is a telepesekké lett, ami a tied, az az övé, tehát az enyém — csehszlovák igazság alapján. Nagy körmönfontsággal mindig más mögé bújtak. Itt is az Ester­házyak igazságát keresték, olyant követel­tek nekik, amit sohasem bírtak, nem is kértek, hogy ezzel saját kapzsiságuk kielé­gítést nyerjen. Ne higyjük azonban, hogy beérték azzal, hogy a földet, erdőt, nádat, munkaalkalmat elvették a taksonyiáktól. Legújabban egy útra is ráfogták, hogy az Esterházyaké, tehát az övék, fel akarták szántani, járjanak másutt a falusiak. Erre már nem jutott idő. Taksony visszatért a magyar hazához. A jó zsíros föld kedvéért még a magyar kokárdát is feltűzték a telepesek. Kivonul­tak fogadni diadalmas honvédeinket. Nem bántunk titeket, de ha nem kotródtak haza, dolga lesz a karónak, — figyelmeztették őket a taksonyiak. Ha eddig büdös magyarok voltunk, ne szagoljatok minket most se. Hímeztek-hámoztak, Magyarország a mi hazánk, — alakoskodtak. Szántak-bántak mindent, hűek leszünk a magyar hazához, hangoztatták. De mindez csak külsőség volt. Ismét bebizonyították igazi érzelmei­ket. Az összes katonaköteles telepes át­lógott Szlovákiába. Fényes tanú jelét adták azzal, hogy a magyar földből élni ’termé­séből meghízni tudnak, de érte meghalni nem. V. Taksonyfalva népe fegyelmezetten várja igazsága diadalát. Biztos benne, hogy be­következik, hisz vezérük Jaross Andor jelentette ki a magyar etnikum maradéktalan, teljes helyreállítását. Tudják, hogy nemsokára nekik zöldéi a taksonyi hátár és fehérebb, nagyobb darab kenyér lesz a taksonyi magyarok kezében, Fája Tibor. A GYERMEK VÁSÁR BUDAPESTEN Expediciós kör út a szeretet birodalmában, ahol papát-mamát szereznek a babáknak és hivatalból közvetítenek házasságot Vas-utca 8—10. I. emelet. Délben egy óra. Kihámoznak a bundámból, fehér kö­penyt adnak rám, arcom elé fehér vászon­ból készült lélekzetvédőt kötnek. Nem gáz­támadás készül! A Stefánia Szövetség anya- és csecsemővédő otthonban vagyunk. Az igazgató úr engedélyével expedícióra indulok a csecsemő-birodalomban. Ide csak hófehéren, elfödött orral és szájjal szabad belépni. Még a levegő- től is óvják a csecsemőket. Az előszobában kedves arcú csinos fiatal­arcú lányok ülnek fehér köpenyben. Hal- ványrózsaszinü és világoskék gyermek- ruhácskákat horgolni. A körülfutó polco­kon kaucsukbabák, hintalovak és egyéb játékszerek. Ez a gyermekparadicsom be­járata. Az egyik kisasszony óriási te rembe vezet. Hármas ikrek a gyermekparadicsomban Hatalmas ablakok. Fény, világosság. Minden hófehér. A falak mentén, fehér függönyös, rácsos kicsi ágyacskák. Mind­egyikben egy-egy ragyogóan tiszta, kék­szemű gyermek. Az ágy fölött kis fekete tábla, a gyermek neve van ráírva. Az ágyacskák oldaláról spárgára erősített gumibabák, lovak, kutyák függnek, ezek­kel játszanak a csöpps'gek. Harmincnégy ágy a teremben: har­mincnégy „lakó”. Telt ház! — mondja mosolyogva kísérőm. A terem szenzá­ciója két hármas iker: három fiú az egyik, két fiú és egy lány a másik. Leginkább elhagyott lányar.yák hozzák be csecsemőiket. Sok anya pedig azért helyezi ide kisgyermekét,, mert egész nap el van foglalva, nincs ideje a csöppségek­kel foglalkozni. A mamákat, akik egyedül táplálják gyermeküket, egyenruhába bujtatják, ami­kor bejönnek. Akik örökre elszakadnak A szomszédos kisebb teremben ugyanaz a kép. Kicsi ágyacskák, de itt minden gyermek hófehér pólyában van. Nagy pá­lyázó asztal, kis gyermekmérlegek. Min­den ágyacská mellett kis asztal, rajta cuclis tejesüveg. Ezeket a kis pólyásbabá- kat a mamájuk nem tudja táplálni, üveg­ből kapnak anyatejet. A félemeleten van a szövetség irodája. Itt foglalkoznak a szövetség munkájának legdrágább részével, a gyermekek örökbe­adásával. Kís. rőnőm átad egy másik fiatal hölgy­nek. Most már ő kalauzol a „gyermekvásár” helyiségében, ahova naponta jönnek anyák, akik iem tudják gyermeküket maguknál tartani és örökbe akarják adni. Mindegyik anya szegénységére, nagy nyomorúságára hivatkozik. A szövetség amenyire teheti, segíti őket, munkát sze­rez nekik. Megmagyarázzák az anyának, hogyha örökbeadja gyermekét, végleg le kell mondania róla, soha nem látogathatja; meg és soha nem kaphatja többé vissza. Gondolkozás} időt adnak neki* de legtöbben azzal térnek vissza* hogy a gyermek jóléte érdekében lemonda­nak az anyai jogokról. A szövetség védőnője ilyenkor helyszíni szemlére, nyon ózó körútra indul. Ha az anya valóban nem tudja gyermekét ma­gánál tartani, akkor hozzásegíti, hogy örökbeádhassa. Nagy előjegyzési könyvet mutat most a kisasszony. Bankigazgató, sofför, kereskedő, vil­lanyszerelő, háztulajdonos, cégvezető, ügyvéd neve szerepel benne. Mind gyermeket szeretnének örökbefogadni. A szövetség nagy körültekintéssel intézi ezeket az ügyeket. Nagyon megválogat­jákhogy kinek adnak gyermeket. Orvosi bizonyítványt kell felmutatni, hogy nem lehet gyermekük, nehogy egy új kis jöve­vény háttérbe szorítsa és mostoha sorsra juttassa az örökbefogadott gyermeket. Persze az új „szülök” anyagi piszonyait,, életkorát és egészségi állapotát is meg­vizsgálják. Itt, minden a gyermekért tör* térik! Legnagyobb keletje az egy év körüli gyermekeknek Van. Sokan viszont egyhetes kis bébit kérnek, hogy még a legközelebbi ismerősök se tudják meg, hogy nem saját gyermek. Ezek dadát is hoznak maguk­kal. Sók megható eset játszódik le itt. An-» gyalian szőke, kékszemű kislányt akartak elhelyezni. Bejött egy cégvezető a felesé­gével. A gyermek nagyon megtetszett nekik. A férfi, elszaladt, néhány perc múlva kezében nagy zacskó cukorkával, hóna alatt já szerekkel megrakodva tért vissza. A "ond->zónők észre sem vették, már lehasalt a padlóra, úgy játszott a csöpséggel. Múltkoriban pedig ötven év körüli házaspár jelentkezett. Egyetlen lányu­kat égpen akkor adták férjhez. . ^ Most nagyon üres, csöndes, a ház — mon­dották — szeretnének egy kis gyermeket. — Az örökbefogadott gyermeket elhoz, zák ide látogatóba? — kérdezem. — Hogyne. Ali" ismerünk rájuk, olyan elegánsak és ápoltak. Legtöbbjüket nörsz, vagy frejlein kíséri ide. Egy kis cseléd­lány gyermekét bankigazgató vette magá­hoz. Pár hónap múlva luxusautón hozták el. A pöttöm gyerek úgy ült a párnázott ülésen, mintha beleszületett volna. Az édesanyák, akik kénytelenek meg­válni gyermeküktől, sokszor eljönnek a szövetségbe. Érdeklődnek az örökbeadott kicsikék után. Könnyes szemmel hallgat, ják ról a híreket. A fájós boldogság könnyeit sírják: örülnek, hogy jó sorba jutottak, ha már meg kellett válni tőlük. Soha sem fordult elő, hogy valaki vissza­kérte volna gyermekét. Házasság közvetítés hivatalból A földszinten van a jogvédő iroda és házassági tanácsadó. A félemeleten és az emeleten a gyermekek sorsát intézik a leg­nagyobb szeretettel, itt a felnőttekét vise­lik szívükön. — Házasságkötés, törvényesítés, örökbe, fogadás és gyermektartás. Ezekben az ügyekben segítünk a szegény tudatlan embereken, — mondja a vezető. — A szö­vetség mindent elkövet, hogy a vadházasságokban élők esküdjenek meg és gyermekeiket törvényesítsék. Gyermektartási ügyükben ingyen kép­viseljük érdeküket. Nem kell nekik hivatalokban ácsorogni. Egy é ben 700 vadházaságban lévő pár kötött törvényes házasságot. 1400 ember boldogságát és sok-sok gyermek családi otthonát készítették elő itt, a „hatósági házasságközvetítőben” és gyermekbiroda­lomban, amelynek kapujára ki koMtfni írni az örök szeretet mondatát: /Engedjétek hozzám a kisdedeket” ... 16 lakóépülettől egVütt Romáron? 000 pengőért sürgőin eladó. \v pl hold, melyből 15 hold -a gyümöl- szőlő. A telep magas drótkert- erítve. Alkalmi vétel. Cím: Szénássy Adria” • .biztosító r.. t.. Komárom.

Next

/
Thumbnails
Contents