Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

.4 n rev-orr rmmfci • Bányászatról Kárpátalján, a sótól el­tekintve, amely ez idő szerint legértéke­sebb ásványi kincse s amelyből 1937-ben 160.579 tonnát bányásztak, beszélni alig lehet. A cseh statisztika az 1937. évre mindössze 310 tonna bamaszéntermclést és 370 tonna vastermelést mutat ki. A barnaszenet Viskón és Bereg észak­keleti részében bányásszák, a vasércet pedig köztudomás szerint Dolha környé­kén, A statisztika egyéb bányászati ered­ményekről nem ad számot, ami beszéde­sen igazolja, hogy a csehek ezt a terü­letet a húszéves megszállás alatt ebből a szempontból tökéletesen elhanyagolták, annak ellenére, hogy Kárpátalján szá­mos különféle ércelőfordulat van. To­vábbá egyáltalában nem fektettek súlyt az olaj- és földgázkutatásra sem, amely a háború előtti Kőrösmező környéki ku­tatások során eredményesnek Ígérkezett. 'Az egyetlen komoly vasgyárat Dolhán le- építették s úgyszólván teljesen tönkre­tették a lakosságnak kereseti lehetőséget nyújtó üzemet. Igen jelentős Kárpátalja területén az ásványvízforrások szám* is, amelyeket azonban a csehek az azóta már megszánt, úgynevezett történelmi országrészek (Bohemia és Morvaország) érdekében háttérbe szorítottak. így Kár­pátalján, Polenán, Szolyván, Hársfalván, Királyszálláson, Szarvaskuton, Rahón stb. vannak jelentősebb ásvány- és gyógyvízforrások. //. EMELE1200... Elesett emberek beszélnek bűneikről a főkapitányság hírhedt folyosóján Visk, Bustyaháza, Nagybocakó és Huszt határában folyik. Fejletlen az állattenyésztés A bécsi döntés után még egyelőre cseh megszállás alatt maradt, most felszaba­dult Kárpátalja állattenyésztéséről saj­nos, nincsenek teljesen kimerítő ada­taink, mindössze a szarvasmarha-, ser­tés-, juh- és kecskeállományra vonatko­zóan bírunk az 1988 január 1-re kiszámí­tott adatokkal. Ezek szerint darabot tett ki, amelyből a tehén 90.580 darab, a sertésállomány 45.580 darab volt, a juhállomány 94.739, a kecskeállo­mány pedig 25.346 darab. ■Ezek a számadatok, tekintettel a terület nagyságára és az állattenyészésre kivá­lóan alkalmas voltára, szinte fantaszti­kusan alacsonyaknak látszanak, tény az, hogy az állatenyésztés Kárpátalján meg­lehetősen visszamaradt s ezen a té­ren nagy feladatok előtt állunk, hi­szen Kárpátalján 1000 kát. holdra mindössze 95 szarvasmarha esik, a novemberben megnagyobbodott, anya­országi 112.2 szarvasmarhával szemben. Sertésből 1000 kát. holdra 23.5 darab esik, a csonkaországi 156.8 darabbal szemben, juh pedig 48.8 darab a csonka­országi 87.9 darabbal szemben. Ipar, mezőgazdasagi ipar Kárpátalja iparára vonatkozóan nem állanak rendelkezésünkre teljesen pon­tos adatok az egyes iparüzemek számát illetően, csupán az egyes iparágakban foglalkoztatottak számából alkothatunk magunknak némi képet. A legjelentősebb a faipar, amelyben a foglalkoztatottak száma 2398 személyt tesz ki. A faipari üzemek túl­nyomó része fűrészelepekből áll, kivéve a huszti hajlított bútor- és botgyárat. rrt A vegyi iparban foglalkoztatottak • száma a legutóbbi 1935. évi statisz­tikai adatok szerint 915 volt. A leg­komolyabb két üzem a nagybocskói és a perecsényi gyár. Ezenkívül még a kő- és földipar foglal­koztatott 404 személyt, a fém- és elek­trotechnikai ipar 141 személyt, a többi iparágak alig, vagy egyáltalában nincse­nek képviselve. Lényegesen pontosabb adatokkal rendelkezünk a mezőgazdasági ipart illetően, tehát a sör-, a szesz- és élesztő-, a malom- és a tejipart illetően. Kárpátalján egyetlen sör- és maláta­gyár van, a Munkács mellett» Podherin- gen. Ez a gyár az 1936. évi kampányban 3224 q malátát és 20.673 hl. sört termelt. A foglalkoztatottak száma 112. t I A mezőgazdasági szeszgyárak száma 9. Ezek közül 2 finomítással és foglalkozik. A kilenc szeszgyár 4818 hl. abs. szeszt ter­melt. A foglalkoztatottak száma 40 sze­mély. Ezenkívül 1 ipari szeszgyár műkö­dik. Igen jelentős Kárpátalja malomipara. Az 1936—37 .gazdasági évben Kárpátalján 585 üzemben lévő mal­mot számláltak meg. Eből 3 kereskedelmi, 575 vám és vegyes A barnaszenet Visken és Bereg észak­összesen 172.628 q búzát, 64.687 q rozsot és 121.647 q kukoricát dolgoztak fel. Kárpátalja területén ezeken kívül műkö­dik mindössze 1 tejszövetkezet 8 vajtermelő üzem és 3 sajttermelö üzem. Mg m éri kér az állattenyésztés, a termelés s a gazdál­kodás má3 terén sem. ha a most megjelent 224 oldalas Gazdasági Tanácsadó című könyvet beszerzi. A mű a magyar gazdasági szakirodalom legkiválóbbjainak, — közöttük Bíldy Bál nt. dr, Bors Adám Dorr.er Bála, Horn János, dr, Kadocsa Gyula, Kállay Béla, Király Elemér, dr. Kukuljevic József. Ulcsny Károly, dr. Zajtay Artur tanácsadásait tartalmazza. Megrendelhető az összeg e’-Szetes beklll- d'se ellenében (bélyegben 1b1 Stádium Sajtővállalat Rt.-nál, Budapest VI. kerület, Rózsa-utca 111. Ára: 1.20 pengő. n. emelet 200. Hirhqdt ajtószám ez. Ezt a számot viseli a főkapitányság cella­folyosója. A keskeny folyosón egymás mel­lett sorakoznak a kiSebb-nagyobb cellák. Itt őrzik a főkapitányságon letartóztatott foglyokat. Aki mögött a 200-as ajtaja be­csukódik, aligha szabadul egyhamar, in­nen a letartóztatást követő második na­pon már átkerül az ügyészség fogházába. Minden reggel raportot tartanak itt. Egy rendőrtiszt megkérdezi a letartóztatott foglyokat, nincs-e jxunaszulc a bánásmódra, nincs-e valami mondanivalójuk. Sok rab szive-lelke megnyílik és őszintén beszél ilyenkor, mások még itt is cinikusok, lel­ketlenek és vállvonogatva beszélnek a bűnről. Tragikus és tragikomikus figurák sora­koznak a rapportot tartó rendőrtiszt író­asztala előtt. A rendőrtiszt asztalán fekszik a fo­golyra vonatkozó irat, minden jegyző­könyv, mellette ül a bűnügyi nyilván­tartóhivatal egyik embere, kezében a nyilvántartólap, innen ellenőrzik, amit az esetleg rovott múltú rab mond, az újabb adatokat pedig a kihallgatás alapján fel­jegyzik. Jakab bácsit nem leheti. Jól öltözött, hajlotthátú öregember az első rab. A rapportot tartó rendőrtiszt régi ismerőst fedez föl benne: — No, mi az, Jakab bácsi, már megint itt van? Jakab bácsi arról nevezetes, hogy szen­vedélyes üzleti tolvaj. Kereskedelmi iro­dája van, de nem folytatja ezt a prak- szist. Legalább is ezt mutatják a bűn­Mogt szívbemarkoló jelenet következik. | Kopottruhás embert állít a foglár a rendőrtanácsos elé. Rovottmultú, lopás­ért, betörésért már tízszer megbüntették. — Hát maga már sohse javul meg, mi lesz ennek a vége? Lassan megöregszik, miért nem tér a tisztességes útra? — Kérem szépen, már késő... Nem le­het, ügyi nyilvántartóhivatal adatai. Az esz­tendők során egyre-másra jegyezték be, hogy Jakab bácsit lopáson érték és letar­tóztatták. — Kérem szépen, tetszik tudni, hogy én nem vagyok tolvaj — válaszolja a kérdésre. Én beteg vagyok, kleptomanias írásom is van róla, engem nem lehet ké­rem ... Megnézik az iratokat, tényleg ott van egy Igazolvány arról, hogy Jakab bácsi ideges, de ott a hivatalos orvosi bizonyít­vány is, hogy beszámítható. Szóval mégis lehet.,, és Jakab bácsit délben már vi­szik az ügyészség fogházába. Borostásállú, magas ^férfi a következő rab. A ruhája remekbeszabott, a cipője kifogástalan. Ha nem látnánk a borostás állát és nem látnánk, hogy elvették a nyakkendőjét és cipőjéből kifűzték a zsi­nórt, azt hinnénk, elegáns külföldi úr. Pedig régi híres budapesti szélhámos. Most is csalás miatt tartóztatták le. — Mire való volt megint ez a csalás? — kérdezi a rendőrtiszt —, hiszen az ira­tokból kiderül, hogy tavaly 15.000 pengőt sikkasztott. Hová lett as a pénz, mire költötte? A nyakkendő nélküli dandy mélabúsain legyint a kezével: — Jaj, kérem szépen, nagy története van annak. A sikkasztott pénzzel kül­földre mentein. Nagylábon éltem, úr vol­tam, fölvettek tagnak egy klubba. Ott sá­ntán alaposan elbántak velem. Tetszik tudni, a kártyaasztalnál csupa kitűnő úr ültj én pedig osak egy egyszerű pesti szél­hámos vagyok. Hát versenyezhetek én velük ? . | — Miért? — Tetszik tudni, egyszer-kétszer meg­botlottam, "fogházba kerültem. Mikor ki­szabadultam, elhatároztam, hogy becsüle­tes ember leszek. Lakatos vagyok, mun­kába álltam. Egy szép napon detektívek jöttek a mesteremhez, érdeklődtek, hogy viselem magam, tisztességes ember va- gyok-e, A mesteremnek nem kellett egyéb. 1939 MÁRCIUS 19, VASÁRNAP Nincs szüksége olyan munkásra, akiről a rendőrség érdeklődik. Kitett az utcara. Állás nélkül voltam, élni kellett, megm loptam. A börtön után megint munka, azután megint jöttek a detektívek ... Ké­rem, én tudom, hogy a rendőrségnek « kötelessége, érdeklődni kell a rovottamul betörő után, de hát hiába, a végén én ra.- fizetek: én már nem mehetek vissza <t tisztességes emberek közé... Egyszer ol­vastam 'egy regényt, még emlékszem ra, az volt a címe: kísért a múlt. Vége a riportnak, a rendőrtiszt össze­szedi iratait és elmegy. Becsapódik a 200-as ajtaja... Március 18-tól 20*ig fellpbogózzák a fővárost Szendy Károly Budapest polgármestere aláírásával a kövéájcezó szövegű, a nemzet színeivel keretezett irifai falragaszok je­lentek meg a fővárosban; „Honvédségünk a Kárpátok gerincén el­érte az ezer esztendős határokat. Évszáza­dos vágyunk teljesedett: a testvéri lengyel és magyar nemzet közös határon nyújt egymásnak baráti jobbot. A magyar nép túláradó örömmel tekint Verecke felé és magához öleli hazatérő hűséges ruszin testvéreit. A magyar remények teljesedtén, ősi szent jogaink felélesztén érzett nem- zeti örömben a székesfőváros közönsége hazafias lelkesedéssel osztozik. Felhívom a lakosságot, hogy ünnepi érzéseink külső kifejezéseképpen házait március 18-ától 20-áig nemzeti lobogóval díszítse.” ítéletek az értelmiségi munkanélküliség kormány- biztosának feljelentésére Az Értelmiségi Munkanélküliség ügyei­nek kormánybiztosa feljelentésére a buda­pesti VII. kerületi rendőrkapitányság mint rendőri büntetőbíróság Goldmann Sándort* a Goldmann Mechanikai Cipőgyár kft. ügy­vezetőjét 15 napi elzárásra és 3000 P pénz­büntetésre ítélte, mert zsidó alkalmazott­jait nem jelentette be. A vállalat pót- bejelentésében egyik keresztény munkását értelmiségi munkakörben alkalmazottnak, egy zsiidó alkalmazottját pedig kellő iga­zolás nélkül tűzharcosnak tüntette fel* végül a helyszíni vizsgálat során ellene további szabálytalanságokat állapítottak meg. Az „Automobilig” Kemény és Krwusz cég tulajdonosát, Krausz Mórt a budapesti VII. kerületi rendőrkapitányság 1000 P-re büntette, mivei a cég részéről foglalkoz­tatott ügyvédet a kormánybiztos írásbeli felhívása ellenére csak kéthavi késede­lemmel jelentette be. 121761/1939. szám. VIII. 2. ügyosztály. Haszonbérlet versenytárgyalási hirdetmény A magyar kát. vallásalap tulajdonában álló és Bars vármegyében, Űjtót község határában fekvő mintegy 463 kát. hold 1398 négyszögöl kiterjedésű Máriacsalád- puszta elnevezésű mezőgazdasági birtok­nak 1939. évi október h© 1-től 12 eszten­dőre leendő újbóli haszofebérbeadása iránt a m. kir. vallás- ésMcozolltatásügyi minisz­térium (közalapítváiWi) jVIII. 2. ügyosz­tályában (Budapest? V., Báthory-utca 12, III. em. 20. 3z,)\ 199ß. ávi »április hó 15-én-..déli 12 órakor zárt ajáiiaai «yityános versenytárgyalást tartol,\ vX f \ SzefzSdési \iz\qytékul kát. holdanként 2 (kettő) pengő, — az általános felté­telek mel|é csatolt (10.827. számú Nemzeti Hitelintézet rt. uradalmi letétszámlája, Budapest) csekklapon, az összeg rendel­tetésének feltüntetésével, — lefizetendő és a feladóvevény az ajánlat melle csatolandó. Részletes versenytárgyalási éa haszon- bérleti feltételek 5 P lefizetése ellenében a minisztérium VIII. 2. ügyosztályában kaphatók. Budapest, 1939. évi március hó. M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Megérdemlőm, hogy felakasszanak! Fejkendős munkásasszony áll az íróasz­tal előtt. Gondatlanságból okozott ember­ölés miatt tartóztatták le. Gondatlanul a konyhaasztalon hagyta a lúgköoldatos edényt. Két kis gyermeke ivott belőle, az egyik meghalt a másik torkát súlyosan összeégette a maró folyadék. — Miért van itt? Az asszony keservesen zokog: — Bűnös vagyok én. nagyságos uram, megérdemlőm, hogy fölakasszanak! Én vagyok az oka, hogy szegény kisgyerme­keim így jártak. — Van valami panasza, vagy kíván­sága ? — Csak egyet kérek, nagyságos uram, tessék úgy intézni a dolgot, hogy minél súlyosabban megbüntessenek, nagy a vét­kem, bűnhődni akarok. Tagbaszakadt, szálas-vállas legény kö­vetkezik. Súlyos testisértés szerepel a bűnlajstromán. — Hát hogy történt a dolog? — Kérem szépen, tanácsos úr — mondja tisztelettudóan —, nem vagyok én közönséges gonosztevő. Muszájból csinál­tam! A tánciskolában panaszkodott a Ma­riska, hogy a Lajos megsértette. Kérem, mifelénk a Ferencvárosban nem szoktunk párbajozni, ez az urak dolga. A Lajos megsértene a Mariskát, hát én elégtételt vettem. Nem szúrtam meg nagyon, csak egy kicsit szaladt bele a bicska. Ha ki­szabadulok, majd összebékülünk. Tarkaruhás cigányasszony. Barna, für­tös arcából vakítóan ragyog a fehér fog­sora, amint mosolyog a rendőrtisztre. Azért tartóztatták le, mert jeggyűrűket adott el, becsapta a vevőket, aranygyűrű helyett rézgyűrűt sózott a nyakukba. — Méltóságos fékápitány úr, nem tu­dom mir bánfának engem, hisen nem vé­tettem én a légynek se. — Hát ki adott el rezet arany helyett f — Ást én. tettem, ást én tettem, de hát kinek van abbul kára. Tessék elhinni, sok­szor adtam el én már ilyen jegygyűrűt, a vőlegénynek és a menyasszonynak, ha sérelmesek, úgyis mindegy, attól még bol­dogok lehetnek. Sápadt arcú, magas férfi. A rendőr­tiszt lapozgat az iratokban és megütközve emeli föl a fejét; doktori diplomája van a rabnak. Lopás miatt tartóztatták le. Meglopta a szobaasszonyt abban a kül­telki szállóban, ahol lakott. — Szerencsétlen ember. Mit csinált maga? Hogy jutott ide? A válasz rövid, csak egyetlen szó: — Morfium... Kisért a múlt... i

Next

/
Thumbnails
Contents