Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
/ 1939 MÁRCIUS 19, VASÁRNAP telvideKi A legfelsőbb Hadúr nyomában a kárpátaljai honvédsereggel A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött tudósítója a ruszinföldi bevonuláson (A Felvidéki Magyar Hirlap kiküldött tudósítójának telefonjelentése.) Féléven belül másodszor indultunk el Budapestről autón a Felvidék felé, hogy részt vegyünk abban az örömben, amelyet nemcsak számunkra, az anyaország számára, hanem a felszabadítandó, illetve felszabadult területek lakossága érez a visszacsatolás alkalmából. Egész éjjel utaztunk, reggel hét órakor értünk Csapra, ahol az az örömteli meglepetés ért, hogy a Kormányzó úrral találkoztunk. Horthy Miklós kormányzó meglátogatta Munkácsot, Ungvárt. Közben kiszállt Csapon, ahol kerékpárosok és harcikocsik vonultak el előtte. A felvonulás közben a kormányzó szemmel láthatólag gyönyörködött a katonák nagyszerű magatartásában, egyszerre csak hirtelen hátrafordult és megkérdezte vitéz Szombathelyi Ferencet, a kassai hadtestparancsnokot, hogy milyen évjáratúak ezek a katonák. Kiderült, hogy a múlt ősszel bevonult újoncok. A kormányzó arcára büszke megelégedés jele ült és így szólt: — Ezt még senki sem csinálta meg, hogy öthetes regrutákkal megy a harcba. A kormányzó kíséretében volt a honvédelmi miniszter, KereSztes-Fischer Lajos altábornagy-főhadsegéd. A kormányzó honvédéi között A rövid szemle után a kormányzó kíséretével a pályaudvarra ment. Mielőtt külön- kocsijába szállt volna, észrevette, hogy a síneken teherkocsikban indulásra váró legénység van. Hirtelen hozzájuk lépett, néhány kérdést intézett hozzájuk, majd hirtelen meglepő látványban volt részem: a kormányzó kitárta két karját katonái felé, mire a katonák pillanat alatt megértve a mozdulatot, megragadták a főméltóságú úr kezét és felsegítették a magas kocsiba. Fiatalosan lendült fel a magas lépcsőn és megszólításával tüntette ki az egyszerű katonákat. Megkérdezte, hogy aludtak-e az éjszaka, megnézte a teherkocsiban elszállásolt lovakat és megkérdezte, miért kevés alattuk a szalma. — Megették — jelentette Palásthy Ferenc. — A kormányzó még néhány szóval elbeszélgetett katonáival, majd fürgén beugrott a kocsiba. A mellette lévő kocsinál Marton János tiszthelyettes jelentkezett. A kormányzó tőle megkérdezte, hogy mikor indultak el. — Tegnapelőtt reggel, — hangzott bátran a felelet. — Honnan? — kérdezte a kormányzó. — Ceglédről. — Fáradtak-e? —T- Nem, — hangzott frissen, örömmel. A kormányzó ezután kocsijába szállt és tovább folytatta útját Munkácsra. Mi néhány óra múlva követtük a főméltóságú urat Munkácsra, de mire mi ideértünk, ő már elutazott. A mai nap programján szerepelt volna a Vereckei szoros, de technikai akadályok miatt ez az út ma elmaradt. Munkács nyilvánvalóan igen nagy öröm jegyében él. Felszabadult a környéke és ennek a következménye már a piac hirtelen olcsó áraiban nyilvánul meg. A környező falvak népe már bejött, eladja termékeit, Munkács lélekzethez jutott, Munkács környéke kenyérhez. Az ebédnél sok ismerőssel találkozunk és a beszélgetésből is meghatóan alakul ki annak a gazdag napnak a képe, amikor Munkácsról elindult hadseregünk Ruszinföldre. Csak úgy kikapva az emlékezet hálójából sorolcm fel a következőket: A munkácsi nemzetőrség egy százada, amely a sorkatonasághoz tartozott, a Munkács védelmében éppen a minap kitüntetett Szántó László parancsnoksága alatt állott. A sorkatonasággal együtt indultak meg. A sorokban együtt lépdelt a pénzügyi tanácsos és az egyszerű munkás. Régi, derék katonákhoz hasonlóan tartottak ki a rájuk szakadt hóviharban és meneteltek a térdigérő hóban elővédként 10—20 kilométert. Várkulcsánál tűzharcba kerültek, úgy állták meg a helyüket, hogy dicséretére válik a leggyakorlottabb katonának is. Csodálatos eset történt menetelés közPiros-fe Annak a lelkesedésnek jellemzésére, hogy a felszabadult területen a lakosság milyen boldogan fogadta katonáinkat, meg kell említeni a perecsényleket, akiket háromnegyed 3 órakor értek el katonáink.. Az emberek Perecsényben felkeltek az ágyból és átadták a pihenésre szoruló magyar katonáknak. Tarnyica-magaslaton, Antalóc felett kétszáz cseh csendőr szorult össze. Közöttük két ruszin csendőr is. Ez a két ruszin csendőr lefegyverezte a kétszáz cseh csendőrt és a mi katonáinkat karjukon nemzetiszínü szalaggal már várták. A csehek az asszonyokat és a gyermekeket itt hagyták. Természetesen nem történik bántódásuk, sőt a katonáknak sem, mert csak leszerelik őket és elengedik. Itt kell megemlítenem, hogy a három cseh tisztviselő kérte annak közlését, még a magyar rádión keresztül is, hogy a cseh és Uréter c6o^o€ádéJkuA ben. Az egyik autó elé egy ukrán felkelő kézigránátot vágott. A kézigránát felrobbant, nyolc méterre visszanyomta a kocsit, de a bentülőkben nem tett kárt. morva állami alkalmazottak nevében közük: mindnyájan egészségesek és teljes biz. tonságban vannak. Cserha Aladár dr. tanácsos, Konopasek dr. pénzügyi tanácsos és Rubicsek közigazgatási főtitkár. Szérednyén három hatalmas hordó borral és hatalmas kondérokban párolgó gulyással várta a lakosság a katonákat. Noha előző nap házkutatás volt minden házban, a házakat mégis piros-fehér-zöld színnel díszítették. Polena felett két cseh katonának öltözött csendőrt fogtak el, akik résztvettek a munkácsi orvtámadásban. Beregváron megtalálták a munkácsi kórház röntgenkészülékét és az anr.eri'kái íróasztalok egész halmazát. A betegsegély; á pénztár kasszáj H egy villában találták meg. Mielőtt a magyar csapatok bevonultak, egy cseh tiszt 22 ezer koronát kiemelt a pénzből és megszökött. MÁRIÁSS IMRE
