Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-12 / 59. szám

fir MA KEPESMELLÉKIET Ára. 20 fillér II. évfolyam 59. szám. Budapest, 1939 március 12. Vasárnap tAÍGkRHffiMD Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, József-körút 5, szám Telefon: 144-400 O Telefon: 144-400 Prágában új szlovák kormány alakul nso az előtérben - Szíván nem tagadta el a minisz­terelnökséget -csendőrök és Hiinka-gárdísták újabb harca: 3 halon, több sebesült Hitler asszehiuta a titkos tanácsot a szlovákiai o toltatok agytken • • ■' *< i j Jugoszlávia és kisebbségei (sp) — Már Sztojadinovics minisz­terelnöksége alatt nyilvánvaló volt, hogy Jugoszlávia komoly kísérletet tesz külső és belső helyzetének megszilár­dítására s főleg tisztázására. Pál ré- gensherceg valóságos angol értelemben vett államfő, aki szerényen a háttérben maradva • egyetlen feladatot ismer: ki­egyensúlyozni, békíteni, erős, de igaz­ságos kézzel szolgálni az ország köz­vetlen érdekeit, s nem tűrni egyetlen csoport, vagy irány túlzásait sem. Szto­jadinovics bukása után az új minisz­terelnök elődjénél is hathatósabban folytatta a régens politikáját, s igyeke­zett megtisztítani az utolsó salakdara- boktól is. Két vonatkozásban politikája határozottabb, mint Sztojadinovicsé volt. Míg az előd nem foglalkozott ko­molyan a horvát kérdéssel, amit elha­nyagolható mennyiségnek tartott, az utód a belpolitikában nem ismer ége­tőbb kérdést, mint a horvát probléma igazságos megoldását. Ez az egyik kü­lönbség. A másik az, hogy Cvetkovics bizonyos mértékben nagyobb súlyt he­lyez a jugoszláv külpolitika teljes füg­getlenségének megóvására, mint elődje, s ha főcélja ugyan az, hogy mindenki­vel, főleg szomszédaival a legteljesebb barátságot építse ki (ebben nem külön­bözik Sztojádinovicstól), mégsem kí­vánja lekötni országát egyetlen euró­pai vezérirányzathoz sem, s igyekszik gazdasági és politikai kapcsolatait min­denfelé kiépíteni. Cincár-Markovics, az új belgrádi külügyminiszter első expo­zéjában részletesen elemezte e politikát, amelynek előterébe a béke megőrzését helyezte. Jugoszlávia ma kétségtelenül a Balkán legfüggetlenebb állama, amely mindenfelé posszi'bilis, mindenütt ro­konszenves és biztosítani tudja gazda­sági prosperitását is. örömünkre szolgál, hogy a jugoszláv külügyminiszter beszédében meleg és szívélyes szavaikkal emlékezett meg Ma­gyarországról. Egyetlen jugoszláv mi­niszter sem beszélt még így, s e tényből joggal arra következtethetünk, hogy a két-három évvel ezelőtt megkezdett, ju- goszláv-magyar közeledés örvendetesen halad előre, s az új belgrádi kormány legalább annyira a szívén viseli e köze­ledés fejlődését, mint elődje tette. Horthy Miklós kormányzó 1926-os mo­hácsi beszédének szelleme lebeg a két állam között, s 1934 félreértései sem tudták eloszlatni a két népnek egymás felé vezető jóindulatát. De mielőtt vég­legessé és megpecsételté válnék e jóvi­szony, el kell tüntetni az utolsó gátló akadályokat is. Ebből a szempontból rendkívül érdekes és megszívlelendő az a beszéd, amit Fodor Gellért, a szkup- stina egyetlen magyar tagja mondott él szombaton, s amelyben egyrészt há­lával és elismeréssel adózik az új belg­rádi kormány közeledési szellemének, másrészt rámutat a kisebbség kívánsá­gaira is, s azokra a problémákra, amik ezen a téren megoldásra várnak. Mi felvidékiek természetszerűen feszült fi­gyelemmel kisérjük még ma is az Er­délyben és Jugoszláviában élő magyar kisebbségek sorsát s jól esik megtudni, hogy a jugoszláviai magyarok sem él-. Pozsony, március 11. Ä szombati nap nagy politikai meglepetéssel kezdődött: a prágai kormány által eltávolított Tiso volt miniszterelnök belekapcsol lódott a kibontakozásra irányuló ta­nácskozásokba. Most már minden jel arra mutatott, hogy kompromisszumos megoldás készül s olyan között, amelyekben a leszakadás utáni első évtizedben éltek, s amelyek bizony rosszabbak voltak, bizonyos tekintet­ben, mint a mi szlovákiai viszonyaink. Ma a jugoszláviai magyar kisebbség is hallatja hangját és reménykedve vár­hatja sorsának jobbrafordulását. Fodor Gellért elsősorban arra mu­tatott rá, hogy a jugoszláv belpolitiká­ban nemcsak horvát kérdés létezik, ha­nem ott yan a bácskai probléma is. Ha az új kormány eltökélt szándéka, hogy az előbbit a kölcsönös jóakarat és a belgrádi engedékenység jegyében meg­oldja, ugyanilyen tiszta és önzetlen szándékkal kell hozzányúlnia a másik országrész kényes kérdéseihez is, ha tényleg egyszer s mindenkorra ki akarja küszöbölni Délszlávia belső fe­szültségeit, s így megelégedett, boldog országot, külső-belső egyensúlyi hely­zetet teremteni. Az a terület, amely a jugoszláv határtól lefelé húzódik a Duna—Tisza közében egész a Duna ka- nyairulatáig és a .Tisza torkolatáig, szlovák kormány alakul, amelyet úgy a prágai központi kormány, mint a szlovák néppárt többsége támogatni fog. Az új kormány összetételét az éjszakai tanácsko­zások során már meg is állapították s azt hiszik, hogy Hacha köztársasági el­nök most már rövidesen kinevezi az új mi­nisztereket. Az általános benyomás az volt, hogy a válság szünőfélben van. nek többé ama rettenetes körülmények majd tovább terjed a Tisza—Maros szögében a román határig, s délen a versed, dunai vidékekig, népraj zilag kétségtelenül egyike Európa legérdeke­sebb területeinek. Északi részében szé­les sávban csaknem tisztán magyarok laknak, délebbre (s keleten átterjedve a mai Romániába is, Temesvár vidé­kére, egész a krassói hegyekig) valósá­gos népkonglomerátummá alakul át, ahol magyarok, svábok, szászok, lota- ringiai franciák, szerbek, horvátok, bu- nyevácok, vendek, románok, szlovákok, cigányok, zsidók laknak a legtarkább összevisszaságban, de mindenesetre úgy, hogy á magyarok és a németek együtt a lakosságnak mintegy 70—80 százalékát alkotják. E nópmozaiknak Jugoszláviára eső részében jóval több mint egymillió ember lakik, köztük félmillió magyar és csaknem ugyanannyi német. A ju­goszláv belpolitika becsületes rendezé­sénél a bácskai és bánsági probléma megoldása csaknem ugyanolyan szere­gai tanácskozások során kialakult szlovák miniszterlista, egyik jelöltjével, Zdanov- val, majd a többi kiszemelt miniszterrel is és tanácskozásokat kezdett velük a helyzet további alakulása ügyében. A haj­nali órákban állítólag teljes megegyezés jött létre a tárgyaló felek között és Sidor államminiszter elküldte Prágába az új kormány kinevezésére irányuló javaslatot, amelyet a reggeli órákban Hacha elnök elé terjesztettek. A vidéki városokból és falvakból még nem érkeztek megbízható jelentések a pénteki nap lefolyásáról, általában véve azonban azt hiszik, hogy sehol sem került sor komolyabb zavargásokra. Mindössze Malackából jelentenek nagyobb lövöldö­zést. Körmöcbányáról érkező jelentés sze­rint az ottani cseh katonaság a pozso­nyi események hírére pénteken össze­szedte a körmöci bányák és állami raktárak minden arany- és ezüst­készletét, és ismeretlen helyre szállította. A koradélelőtti órák csendben és nyuga­lomban teltek el Pozsonyban. A helyzetet pet játszik, mint a horvát kérdés, — s erre mutatott rá beszédében Fodor Gel­lért, magyar képviselő. A jugoszláviai magyar kisebbség első és legközvetlenebb kívánsága az, hogy kisebbségi jogait ugyanúgy, s ugyan­olyan mértékben rendezzék, mint a ju­goszláviai németek jogaival teszik. A második kívánság az északjugoszláviai egész tarka nyelvterület sorsának egy­séges rendezése olymódon, hogy e ve­gyes lakosságú terület jellege kidombo- ríttassék. Csak ha ez megtörténik, ha a horvát és a bácskai belső probléma el­tűnik a világból, akkor válik végleg te­hermentessé Jugoszlávia viszonya a szomszédaival és kezdődhet meg az a közeledési korszak, amit a dunai népek annyira vágynak. S akkor építhető ki az a biztos barátságokon alapuló jugo­szláv külpolitikai függetlenség is, amely egyetlen irányban sem követel behódo- lást, hanem az államok békés és szívé­lyes egymás mellé rendelésével őrzi meg az ország rangját és szuverénitását. fi mérsékelt irányzat lutatt túlsúlytól... Amióta a szlovák kormány prágai képvi­selője, Sidor államminiszter éjfél után tar­tott rádióbeszédében bejelentette, hogy az alakulóban lévő új szlovák kormány a zsolnai egyezményben lefektetett alkot­mány alapján fog működni, a hangulat lé­nyegese: megnyugodott Pozsonyban s az utcai tüntetések is alább hagytak. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy kompromisszu­mos megoldás van készülőben. Amikor azután reggel közismertté vált, hogy az éjszakai tanácskozásokban már Tiso volt miniszterelnök is résztvett, min­denki ^uüta, hogy a mérsékelt irányzat jutott túlsúlyba és Szlovákia egyelőre nem fog el­szakadni Csehországtól. A döntő fordulatot, egyes ellenőrizhe­tetlen hírek szerint, az a körülmény hozta meg, hogy Tiso volt miniszterelnök, aki pénteken — mint ismeretes — jegyzéket küldött Hitler kancellárnak, vagy egvál- talán nem kapott választ erre a jegyzé­kére, vagy pedig olyan értesülések birto­kába jutott, amelyek szerint a berlini vá­lasz nem bátorítja fel a szlovák szepara- tistákat akciójuk folytatására. Tény, hogy Tiso éjfél után érintkezésbe lépett a prá-

Next

/
Thumbnails
Contents