Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-10 / 57. szám

Előfizetési ár évente 36^— P, félévre 18— P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, József-körút 5. szám Telefon: 144-400 O Telefon; 144-400 R. uozáry Riaifáp a kárpátaljai zsidákárdásrűi ás a Dunamedence szentistuánl poiiUkáláról Gürtler Dénes erélyesen visszautasította egy szocialista képviselő támadásét Kis ország gondjai (síp) — Aránylag kis állam Bel­gium, de egyrészt geopolitikai helyzete, másrészt kényes nemzetiségi összetétele annyira fontossá teszi Európában, hogy évszázadok óta Belgiumért és Bel­gium jogelődjéért, Flandriáért tört ki a legtöbb háború a kontinensen. Talán a világháború is, mert ki tudja, beavat­kozott volna Anglia, ha a német csapa­tok nem vonulnak be meglepetéssze­rűen a semlegesnek nyilvánított Bel­giumba? Nagy-Britannia évszázadok óta Flandriát tekintette biztonsága zá­logának, s nem engedte, hogy kontinen­tális nagyhatalom megvesse lábát az angol partokkal szemben fekvő kényes területen, s innen veszélyeztesse a „splendid isolation”-t. Legelőször a spa­nyol világhatalommal gyűlt meg a baja Flandria miatt s a hosszú, elkeseredett harc Fülöp armadájának megsemmisü-. lésével, angol győzelemmel, a brit ten­geri és gyarmati hatalom megszületé­sével végződött. Azután a francia elő­nyomulás likvidálására került sor, é ez a még elkeseredettebb küzdelem, mely XIV. Lajostól Napoleon bukásáig tar­tott, ismét csak angol előnnyel végző­dött. Megalakult az önálló németalföldi királyság, majd száz év előtt Belgium elvált Hollandiától és független, gaz­dag és boldog kis országként élt kiegyen­súlyozottan Anglia és Franciaország között. Amikor egy harmadik európai hatalmasság, Vilmos császár Német­országa, megkísérelte, hogy Belgiumot tengeri hegemóniája kiindulópontjává tegye, ismét szemben találta magát Angliával, s a brittek újra megvédtek Belgium függetlenségét. A háború után az ország visszanyerte egyensúlyi és kiegyensúlyozó semleges helyzetét a három nagyhatalom, Ang­lia, Franciaország és Németország kö­zött, s újra boldog nyugalomban él­hetne, ha a külső nehézségek leküzdése után nem léptek volna föl eddig isme­retlen méretű belső nehézségek és nem taszították volna krizisből-krizisbe az országot. A belső bajok kétirányuak: egyrészt gazdaságiak, másrészt nem­zetiségi jellegűek. Belgium hallatlanul gazdag ország lett a múlt században, a világ ipari föllendülésének idejében és I. Lipót nagyszerű pénzügyi zsenijé­nek gyámolításában, mert népének szor­galma és hagyományos flamand józan­sága, földjének szén és ércgazdasága, kikötőinek pompás fekvése, mely már a középkorban a kontinens északi ke­reskedelmi gócaivá tette Gentet és B rü­gyét, a királyok szerencsés gyarmati politikája tartós jólétet varázsolt az or­szágba. A háború után a* régi áldás, az ipari termelés intenzitása és a nép ma­gas életstandardja, átokká változott, mert a kis ország a szomszédos hatal­mak autarkiává fejlődése után nem ka­pott többé piacot, maga pedig — Kongo ellenére — túl kicsiny volt, hogy hiper- trófiába jutott iparával önálló autar- kiát fejlesszen ki. Belgium egyetlen, hatalmas gyár üzem, csupa munkás, mérnök, hivatalnok és kereskedő, csupa termelő, akihez nem tartozik elég fo­gyasztó, nem tartozik önálló piac, mint az autark nagyhatalmaknál, például a domíniumokkal rendelkező 400 milliós angol impér hunnál, — a határokon túlra eladni pedig manapság lehetetlen, ha pénzért kívánunk eladni, s nem a Ä képviselőháznak csütörtökön igen élénk, érdekes és változatos ülése volt. Az ülés elején Komis Gyula ismertette a mo3t megalakult ellenzéki párt programját, majd utána, még a napirend előtt Gürtler Dénes személyes kérdésben utasította vissza igen határozottan Peyer Károly szocialista kép­viselőnek egy k'özbeszólását, amelyben tu­lajdonképpen az egész felvidéki képviselői gárdát megbántotta. A zsidójavaslat vitájában nagy figyelem­mel és érdeklődéssel hallgatták R. Vozáry Aladárnak beszédét, melyben a kárpátaljai cserekereskedelem alapján. Belgium pe­dig nem cserélhet, mert aránylag cse­kély számú lakóságának távolról sincs annyi gabonára, húsra, s más csere­cikkre szüksége, mint amennyi értéket fejlett ipara termelni és exportálni kí­ván. A nehéz helyzet évről-évre nyo­masztóbb lesz, benne van a piacnélküli kis iparállam egész tragédiája, amely egyre veszélyesebb politikai válságok­ban csattan ki. Belgium a másutt ke­letkezett autarkiák áldozata lett, s a megoldhatatlan gazdasági probléma idő­vel könnyen bajba sodorhatja az or­szág állami létjogosultságát is. A válságok második csoportja a nemzetiségi kérdés köré tömörül. Ez a gond német örökség, a világháborús négy év maradványa. Wallónokat és flamandokat, az ország francia (4 mil­lió) és germán (5 millió) lakosságát akkor fertőzték meg a nemzetiségi kér­dés bacilusával, s a betegség egyre tart, különösen azóta, amióta a fla- mandok számszerűen erősödnek s a csökkenő arányú franciák megrettenve védik régi, a többségi időből származó kedvezményeiket. Második és Harma­dik Lipót rendkívül kíméletes és ügyes, sőt átmenetileg szerencsés kézzel igye­kezett rendezni a kétnyelvű ország nemzetiségi problémáit, de végleges megoldást és megnyugvást nem tudott teremteni. A flamandok elértek min­dent, amit óhajtottak, s a genti egye­tem ügyének rendezése óta nincs nem­zetiségi követelésük. Újabban azonban már politikai követelésekkel lépnek elő s többségükre hivatkozva, irányítani óhajtják Belgium világnézeti politiká­ját és külpolitikáját, ezen a téren pedig germánságuk előbuggyan s más nézete­ket hirdet, mint a wallónok, akik sza­zsidóság helyzetével, ezen túlmenően pedig több általános felvidéki, problémával és magyar nemzeti problémával foglalkozott. Igen nagy sikere volt a beszédnek, mely után elhalmozták szerencsekivánatokkal Vozáry Aladárt. A vitát holnap, pénteken folytatják és mivel nyolcórás ülések tartására nyújtot­tak be a csütörtöki ülésen indítványt, ezt a holnapi ülés elején megszavazzák, tehát már a holnapi, pénteki ülés délelőtt tiz órától este hat óráig tart. A Ház folyosója igen élénk volt, s ez al­badabb és latinabb magatartást helyez­nek szembe a flamandok nehezebb, né­metebb, megkötéseket kívánó felfogá­sával. Belgium esetében kibontakozik min­den nemzetiségi állam végső tragé­diája, amely egyébként kisebb és gyor­sabb módon Cseh-Szlovákia fejlődését is jellemezte. Olyan államban, ahol két hozzávetőlegesen egyforma erejű külön nemzetiségű front létezik, az elnyomot­tak (Belgiumban a flamandok, Cseh­szlovákiában a német—magyar—szlo­vák—ruszin tömb) mindenekelőtt tel­jes nemzeti egyenrangúságáért küzd az államon belül. Néha már ez a feszültség szétrobbantja az államot, néha a kisebb jogúak elérik az egyenjogosítást, mint Belgiumban, s az ember azt hinné, ezzel az ügy elintéztetett. Korántsem. Ha a két nemzetiség kibékült és egyenrangú lett, másfajta nehézségek szoktak föl­merülni. A két nemzetiségben a hosszú küzdelem folyamán rendszerint két különböző belső magatartás, sejtmag, politikai és világnézeti felfogás kristá­lyosodik ki, s ilyenkor ez ütközik össze. Mindkettő vezetni kíván, s azt akarja, hogy az ország arra a politikai és világ­nézeti útra lépjen, amit ő tart célra­vezetőnek. A másik tiltakozik. így tor­kol a kiegyensúlyozott nemzetiségi politika a világnézetek ellentétének politikájába, egyszerűen azért, mert minden egymással küzdő faj és nemze­tiség idővel más-más módszert, maga­tartást, szokást, felfogást alakít ki. Hiába egyezett volna meg például Cseh-Szlovákiában a németség a csehek­kel a nemzetiségi jogok teljes paritása alapján, újabb ellentéteket szított volna (s Henlein magatartásán már ‘látszott is), hogy a csehek a demokrá­kalommal is a választás lehetőségeit és időpontját mérlegelték. A folyosón Rassay Károly aláírásokat gyűjtött arra, hogy harminc képviselő a zsidójavaslat általános vitája végén névszerinti szavazást kér. A mai ülésről itt számolunk be. az digs Darányi Kálmán házelnök tíz órakor [ nyitotta meg az ülést. Meizler Károly mentelmi bizottság határozata értelmé­ben megkövette a Házat. ciát kivánták, a németek a totalitást, Prága népfront külpolitikát, Karlsbad a tengelyhez való csatlakozást. Ugyan­ez történt Belgiumban a wallónok és a flamandok között a nemzetiségi kibé­külés után. A franciák túlnyomó több­ségben a demokrácia és az angol—fran­cia demokratikus blokk mellett foglal­nak állást, önálló, latinos Belgiumot kívánnak, liberális gazdasági rendszert, a materiális krízisnek a demokratikus elvek alapján történő megoldását. A flamandok közelebb állnak a német rendszerhez, főleg a gazdaságpolitiká­ban. A kötött gazdálkodás hívei, a kül­politikában pedig nem bánnák, ha Hol­landiához csatlakozhatnának és meg­születne a 14 milliós új németalföldi flamand állam, talán Németországgal együttműködve, s elkergetve azt a „bűnös és korrupt” liberális brüsszeli rendszert, amelyet az ország tönkre­tételével vádol meg. A krízis tart. Jelenleg arra vezetett, hogy sem Spaak, sem Soudan, sem Pierlot nem tudott kormányt alakítani, s a király egy szemrehányó hangú le­vélben kénytelen volt az 1936-ban vá­lasztott parlamentet feloszlatni, s ápri­lis 2-re új választásokat kiírni. A vál­ságot, amely gazdasági és nemzetiségi, aligha sikerül tartósan megoldani, mert a válság krónikus és előbb-utóbb ismét ki fog törni. Mi lesz a vége ennek a fejlődésnek? Megalakul-e a nagy fla­mand állam, a wallónok Franciaország­hoz csatlakoznak s eltűrheti-e Anglia az új flandriai erőeltolódást, megold­ható-e a kisipari ország gazdasági problémája s megbirkózik-e Belgium az autarkia nélküli országok új autar- kiás világirányzattal — olyan nrcblé- mák ezek, amikre csak a jövő adhat feleletet.

Next

/
Thumbnails
Contents