Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-10 / 33. szám
Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség. V„ Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. az Telefon, kiadóhivatal áé hirdetési osztály 1-444-00 Olasz válasz az angol-francia nyilatkozatokra: Tovilibi erőfeszítések szükségesek az olasz nemzet katonai felkészülésének tökéletesítésére Olaszország folytatja békepolitikáját Kié lesz Spanyolország ? (sp) —*A katalán dráma lezárult. Ma, Taragona és Barcelona elfoglalása után az eseménynek nem katonai része érdekli az európai közvéleményt, mert hetek óta előrelátható volt, hogy a köztársasági hadsereg neon tartóztathatja föl többé Katalóniában a nemzetiek diadalmas előnyoiüulását, hanem a politikai rész, amely váratlan hévvel pattant ki azokban az órákban, amikor Franco katonái a pireneusi határhoz közeledtek. Franciaországot mélyen megrendítette a spanyol köztársaság összeomlása. A közvélemény úgy érzi, hogy becsapták, mert a fejlemények pontosan az ellenkezőjét mutatják annak, amit Leon Blum és tábora bejósolt. Az-olaszok ugyan tapintatosak voltak és Gerona meghódítása után kivonták légióikat a határ felé nyomuló hadseregből, itt-ott mégis megtörtént, hogy a pireneusi francia határőrökkel szemben, végig az egész vonalon, fegyveres olasz katonáik tűntek föl, vagy legalább olasz. ágyúk, fegyverek. és repülőgépek. Ez a körülmény pedig joggal idegesíti Párist és sötét" színnel festi a jövőt. Ami pedig Minorcaval történik, ennél is nyugtalanítóbb francia szempontból. A sziget a Földközi tenger nyugati részének kulcsa, s aki megveti lábát rajta és megerősíti, bármikor megszakíthatja Franciaország összeköttetését északafrikai gyarmataival, azaz elvághatja a gall impérium főütőerét. Nem véletlen, hogy Franco mindeddig nem szállta meg az aránylag kis szigetet: Franciaország nem engedte, s a nemzetiek egyelőre nem kívántak ujjat húzni Párissal. Minorcát nem Negrin katonái tartották, hanem Franciaország presztízse. Most megtörött e presztízs, s hatalmas jelentősége van annak, hogy a szigetet átvevő nemzeti ügynököket éppen angol csatahajó szállítja Minorcára. A gall impérium összeköttetésének kulcsa olyan hatalom kezébe kerül, amely hatalom mindezideig távol áll Franciaországtól és ellenfeleinek táborához tartozik. A franciák attól féltek, hogy a szigetet olaszok szállják meg, ami Páris szempontjából csaknem casus bellit jelentett volna, s , ha ez a rémkép nem is valósult meg, Franco katonái Minorca szigetén egyelőre csaknem ugyanazt jelentig, mintha Mussolini légiói ellenőriznék innen a francia útvonalakat.- • • Viszont a sziget átadása Franconak, az angol közbelépés és a francia megbízott bnrgoszi munkája arra enged következtetni, hogy Franciaország és Anglia a kulisszák mögött már szakított merev elutasító álláspontjával és hathatósan fölvette az érintkezést a spanyol nemzetiekkel, hadd mentse, ami menthető. Az angol—francia terv világos. A két nagyhatalom Franco kezére kivánja játszani a még köztársasági kézben lévő országrészt (ez kezdődött meg Minorcával), hogy így, a további harc, vérontás és kockázat megtakarításával a maga pártjára hangolja Francot, s a gyors megoldás fejében kedvező megegyezést kössön a nemzetiekkel, Franco serege ugyan a Rótta, február 9. Az Informazione Diplomatien a következő közleményt hozza: Felelős római körökben Neville Chamberlain miniszterelnöknek a franciabrit szoros politikai és katonai szolidaritásról 'mondott beszéde semmiféle meglepetést sem keltett. Chamberlain ugyauily világos nyilatkozatot tett legutóbbi római tartózkodása alatt és más előző alkalmakkor az alsóházban. Fasisztaellenes francia körök, amelyek talán túlzott örömükben Chamberlain nyilatkozatával kapcsolatban olasz „megütközéséről beszélnek, újra és erősen csalódnak. A fasiszta Olaszország any- nyira nem „ütközött meg“, hogy hosszú idő óta — nem pedig tegnap óta — elismeri, hogy a francia-angol tényleges katonai szövetség axióma. Ez a tényleges francia-angol katonai szövetség, amelyet szabályszerűen aláírtak, természetesen védelmi jellegű, de e kifejezés jelentését illetően nem lehet sok illúziót táplálni. Kizártnak kell azonban pillanatnyilag tekinteni azt az eshetőséget, hogy a ténylegesen fennálló angol-francia katonai szövetség előzetes háborút vagy támadó háborút jelent a tekintély- államok ellen, mert máskülönben nem lehetne igazolni az április 16-iki olaszangol egyezményeket és a december G-iki francia-német egyezményt. Vakmerőség volna azonban ezt a jövőre szóló zálognak tekinteni. Római felelős harctéren is legyőzné a köztársaság maradványait, de a Madridot védő Miaja tábornok semmiesetre sem az az ellenfél, aki megkönnyítené a gyors sikert. Hónapokig, évekig eltarthat, amíg a köztársaság megmaradt félmilliós hadseregét és rengeteg betonerődjét a nemzetiek megsemmisíthetnék, rengeteg vérbe, pénzbe, áldozatba ke-, rülne, s a spanyol népet az eddigieknél is alaposabban legyöngíthetné. A nemzetiek kétségtelen megragadnak minden alkalmat, amely a gyors megoldáshoz vezet és ha Angliának és Francia- országnak tényleg módjában áll, hogy Azanát, Negrint s Miaját visszariassza a további ellenállástól, akkor szívesen adnak cserébe politikai Ígéreteket, különösen, ha ugyanakkor a két gazdag nagyhatalomtól anyagi támogatást is kapnak az ország újjáépítésére és uralmuknak megszilárdítására. ‘London és Páris pedig tényleg lebeszélheti a köztársaság illetékeseit a háború folytatásától. Ha máskép-nem, megadja a hadviselési jogot Francénak, vagy esetleg körökben úgy vélekednek, hogy Olaszország — néha a békepolitika folytatása mellett — az előzményekből más következtetést nem vonhat le, mint azt, hogy szabad elvonulást és nyugdíjat biztosít Negrinéknek, vagy megengedi Franco hathatósabb külföldi támogatását. A tárgyalások máris megindultak, s hiába beszél komor hangon Miaja a végső ellenállásról (örök optimizmusát egyébként most veszítette el először a tábornok), ha egyszer a köztársasági kormány fegyverletételre utasítja, ő sem húzhat ujjat az egész világgal. A kérdés most csak az, vájjon Franco hajlandó-e kezét megkötni a háború utáni időkre és elfogadni a franciaangol feltételeket. Itt nagy beleszólása lesz Rómának és Berlinnek is, ámbár Francónak ma módjában áll, hogy saját elhatározásából cselekedhessek. Végeredményben belpolitikai meggondolások vezetik. Anglia és Franciaország szívesen látná a független és alkotmányos spanyol királyság visszaállítását, — s Franco sem áll messze a monarchista gondolattól — míg Németország és Olaszország a Franco vezetése alatt álló jobboldali népi diktatúra uralmát látná szívesebben. A epatovábbi erőfeszítések szükségesek a nemzet katonai felkészülésének tökéletesítésére és ennek meggyorsítására. Ez as erőfeszítés meg fog valósulni. nyol nemzetiek táborában mind a két irányzatnak vannak hívei. A requetek monarc-histák és szívesen kacsintgatnak Anglia-Franciaország felé, a fal- lánxisták fasiszták és eszményképük a német és az olasz rendszer. Nem lesz könnyű feladat a két, körülbelül egyforma erős tábort összeegyeztetni, s Francónak ugyancsak diplomatikusan kell eljárnia, nehogy a vita a győzelem után újabb veszedelmes ellentétet plántáljon a spanyolok szívébe s kockára tegye a szörnyű polgárháború vívmányait. A közeli hetek meghozzák a kibontakozást. Sok függ Franco erős kezétől, s a kitűnő hadvezér és szervező most fog levizsgázni az államférfiúi képességekből. Az sem lehetetlen, hogy egy gyors és sikeres offenzíva közép- spanyolország ellen véget vet a dilemmának és fölöslegessé teszi a választást. A spanyol-kérdés politikailag mindenesetre döntő szakaszba érkezett és könnyen olyan végkifejlödést eredményezhet, amire senki sem számított, ........................................................................................................................................................................................................ Átszervezik a francia nemzetvédelem legfőbb vezetőségét Páris, febrtíár 9. Daladier miuiszter- elnök beavatott forrásból származó értesülések szerint a nemzetvédelmi tanács szerdai titkos ülésén bejelentette, hogy a kormány gyökeresen átszervezi a nemzetvédelem legfőbb vezetőségét. Gamelin tábornokot, a szárazföldi hadA Irancia hadihajóépítési program végrehajtása Páris, február 9. A szenátus hadügyi tengerészeti és légügyi telles bizot „i,u- nak második ülése csütörtökön délelőtt 10 órától délig tartott. Az ülésen a három állam-védelmi miniszter közül csak Campinchi szólalt fel, minthogy ez az ülés kizárólag tengerészeti ügyekkel foglalkozott. Legorgeu előadó örömmel állapította meg, hogy a francia hajófelszerelés olyan jó állapotban van, hogy minden eshetőséggel báterő főparancsnokát, az összes haderők fő- parancsnokává nevezik ki, vagyis a haditengerészetet és a légiflottát is az ő parancsnoksága alá rendelik. A szárazföldi haderők parancsnoka és a nagyvezérkar főnöke Gamelin eddigi helyettese, Georges tábornok lesz. ran szembenézhet, akár egyedül, akár az angol íengercszetUu együttműködve. Azután Campinchi tengerészeti miniszter részletesen beszámolt a francia hadihajóraj állapotáról, valamint a folyamatban levő hajóépitésekről. Utóbbi tekintetbe egy év óta lényeges javulás mutatkozik. A hajóépítési program végrehajtása gyors ütemben halad előre. Ha volt is bizonyos késlekedés, ez néni olyan jelentékeny, mint ahogy egyesek gondolták.
