Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-10 / 33. szám

Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség. V„ Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. az Telefon, kiadóhivatal áé hirdetési osztály 1-444-00 Olasz válasz az angol-francia nyilatkozatokra: Tovilibi erőfeszítések szük­ségesek az olasz nemzet katonai felkészülésének tökéletesítésére Olaszország folytatja békepolitikáját Kié lesz Spanyolország ? (sp) —*A katalán dráma lezárult. Ma, Taragona és Barcelona elfoglalása után az eseménynek nem katonai része érdekli az európai közvéleményt, mert hetek óta előrelátható volt, hogy a köztársa­sági hadsereg neon tartóztathatja föl többé Katalóniában a nemzetiek dia­dalmas előnyoiüulását, hanem a politi­kai rész, amely váratlan hévvel pat­tant ki azokban az órákban, amikor Franco katonái a pireneusi határhoz közeledtek. Franciaországot mélyen megrendítette a spanyol köztársaság összeomlása. A közvélemény úgy érzi, hogy becsapták, mert a fejlemények pontosan az ellenkezőjét mutatják an­nak, amit Leon Blum és tábora bejó­solt. Az-olaszok ugyan tapintatosak voltak és Gerona meghódítása után ki­vonták légióikat a határ felé nyomuló hadseregből, itt-ott mégis megtörtént, hogy a pireneusi francia határőrökkel szemben, végig az egész vonalon, fegy­veres olasz katonáik tűntek föl, vagy legalább olasz. ágyúk, fegyverek. és re­pülőgépek. Ez a körülmény pedig jog­gal idegesíti Párist és sötét" színnel festi a jövőt. Ami pedig Minorcaval történik, en­nél is nyugtalanítóbb francia szempont­ból. A sziget a Földközi tenger nyu­gati részének kulcsa, s aki megveti lábát rajta és megerősíti, bármikor megszakíthatja Franciaország összeköt­tetését északafrikai gyarmataival, azaz elvághatja a gall impérium főütőerét. Nem véletlen, hogy Franco mindeddig nem szállta meg az aránylag kis szi­getet: Franciaország nem engedte, s a nemzetiek egyelőre nem kívántak ujjat húzni Párissal. Minorcát nem Negrin katonái tartották, hanem Franciaország presztízse. Most megtörött e presztízs, s hatalmas jelentősége van annak, hogy a szigetet átvevő nemzeti ügynö­köket éppen angol csatahajó szállítja Minorcára. A gall impérium összeköt­tetésének kulcsa olyan hatalom kezébe kerül, amely hatalom mindezideig tá­vol áll Franciaországtól és ellenfelei­nek táborához tartozik. A franciák attól féltek, hogy a szigetet olaszok szállják meg, ami Páris szempontjából csaknem casus bellit jelentett volna, s , ha ez a rémkép nem is valósult meg, Franco katonái Minorca szigetén egy­előre csaknem ugyanazt jelentig, mint­ha Mussolini légiói ellenőriznék innen a francia útvonalakat.- • • ­Viszont a sziget átadása Franconak, az angol közbelépés és a francia meg­bízott bnrgoszi munkája arra enged következtetni, hogy Franciaország és Anglia a kulisszák mögött már szakí­tott merev elutasító álláspontjával és hathatósan fölvette az érintkezést a spanyol nemzetiekkel, hadd mentse, ami menthető. Az angol—francia terv világos. A két nagyhatalom Franco kezére kivánja játszani a még köztár­sasági kézben lévő országrészt (ez kez­dődött meg Minorcával), hogy így, a további harc, vérontás és kockázat megtakarításával a maga pártjára han­golja Francot, s a gyors megoldás fejé­ben kedvező megegyezést kössön a nem­zetiekkel, Franco serege ugyan a Rótta, február 9. Az Informazione Diplomatien a következő közleményt hozza: Felelős római körökben Neville Cham­berlain miniszterelnöknek a francia­brit szoros politikai és katonai szolida­ritásról 'mondott beszéde semmiféle meglepetést sem keltett. Chamberlain ugyauily világos nyilatkozatot tett leg­utóbbi római tartózkodása alatt és más előző alkalmakkor az alsóházban. Fasisztaellenes francia körök, amelyek talán túlzott örömükben Chamberlain nyilatkozatával kapcsolatban olasz „meg­ütközéséről beszélnek, újra és erősen csalódnak. A fasiszta Olaszország any- nyira nem „ütközött meg“, hogy hosszú idő óta — nem pedig tegnap óta — el­ismeri, hogy a francia-angol tényleges katonai szövetség axióma. Ez a tényle­ges francia-angol katonai szövetség, amelyet szabályszerűen aláírtak, termé­szetesen védelmi jellegű, de e kifejezés jelentését illetően nem lehet sok illúziót táplálni. Kizártnak kell azonban pilla­natnyilag tekinteni azt az eshetőséget, hogy a ténylegesen fennálló angol-fran­cia katonai szövetség előzetes háborút vagy támadó háborút jelent a tekintély- államok ellen, mert máskülönben nem lehetne igazolni az április 16-iki olasz­angol egyezményeket és a december G-iki francia-német egyezményt. Vak­merőség volna azonban ezt a jövőre szóló zálognak tekinteni. Római felelős harctéren is legyőzné a köztársaság maradványait, de a Madridot védő Miaja tábornok semmiesetre sem az az ellenfél, aki megkönnyítené a gyors si­kert. Hónapokig, évekig eltarthat, amíg a köztársaság megmaradt félmil­liós hadseregét és rengeteg betonerőd­jét a nemzetiek megsemmisíthetnék, rengeteg vérbe, pénzbe, áldozatba ke-, rülne, s a spanyol népet az eddigieknél is alaposabban legyöngíthetné. A nem­zetiek kétségtelen megragadnak min­den alkalmat, amely a gyors megoldás­hoz vezet és ha Angliának és Francia- országnak tényleg módjában áll, hogy Azanát, Negrint s Miaját visszariassza a további ellenállástól, akkor szívesen adnak cserébe politikai Ígéreteket, kü­lönösen, ha ugyanakkor a két gazdag nagyhatalomtól anyagi támogatást is kapnak az ország újjáépítésére és ural­muknak megszilárdítására. ‘London és Páris pedig tényleg lebeszélheti a köz­társaság illetékeseit a háború folytatá­sától. Ha máskép-nem, megadja a had­viselési jogot Francénak, vagy esetleg körökben úgy vélekednek, hogy Olasz­ország — néha a békepolitika folytatása mellett — az előzményekből más követ­keztetést nem vonhat le, mint azt, hogy szabad elvonulást és nyugdíjat biztosít Negrinéknek, vagy megengedi Franco hathatósabb külföldi támogatását. A tárgyalások máris megindultak, s hiába beszél komor hangon Miaja a végső ellenállásról (örök optimizmusát egyébként most veszítette el először a tábornok), ha egyszer a köztársasági kormány fegyverletételre utasítja, ő sem húzhat ujjat az egész világgal. A kérdés most csak az, vájjon Franco hajlandó-e kezét megkötni a háború utáni időkre és elfogadni a francia­angol feltételeket. Itt nagy beleszólása lesz Rómának és Berlinnek is, ámbár Francónak ma módjában áll, hogy sa­ját elhatározásából cselekedhessek. Végeredményben belpolitikai meggon­dolások vezetik. Anglia és Franciaor­szág szívesen látná a független és al­kotmányos spanyol királyság vissza­állítását, — s Franco sem áll messze a monarchista gondolattól — míg Né­metország és Olaszország a Franco ve­zetése alatt álló jobboldali népi dikta­túra uralmát látná szívesebben. A epa­további erőfeszítések szükségesek a nem­zet katonai felkészülésének tökéletesíté­sére és ennek meggyorsítására. Ez as erőfeszítés meg fog valósulni. nyol nemzetiek táborában mind a két irányzatnak vannak hívei. A requetek monarc-histák és szívesen kacsintgat­nak Anglia-Franciaország felé, a fal- lánxisták fasiszták és eszményképük a német és az olasz rendszer. Nem lesz könnyű feladat a két, körülbelül egy­forma erős tábort összeegyeztetni, s Francónak ugyancsak diplomatikusan kell eljárnia, nehogy a vita a győzelem után újabb veszedelmes ellentétet plántáljon a spanyolok szívébe s koc­kára tegye a szörnyű polgárháború vívmányait. A közeli hetek meghozzák a kibon­takozást. Sok függ Franco erős kezé­től, s a kitűnő hadvezér és szervező most fog levizsgázni az államférfiúi képességekből. Az sem lehetetlen, hogy egy gyors és sikeres offenzíva közép- spanyolország ellen véget vet a dilem­mának és fölöslegessé teszi a válasz­tást. A spanyol-kérdés politikailag mindenesetre döntő szakaszba érkezett és könnyen olyan végkifejlödést ered­ményezhet, amire senki sem számított, ........................................................................................................................................................................................................ Átszervezik a francia nemzet­védelem legfőbb vezetőségét Páris, febrtíár 9. Daladier miuiszter- elnök beavatott forrásból származó érte­sülések szerint a nemzetvédelmi tanács szerdai titkos ülésén bejelentette, hogy a kormány gyökeresen átszervezi a nemzet­védelem legfőbb vezetőségét. Gamelin tábornokot, a szárazföldi had­A Irancia hadihajóépítési program végrehajtása Páris, február 9. A szenátus hadügyi tengerészeti és légügyi telles bizot „i,u- nak második ülése csütörtökön délelőtt 10 órától délig tartott. Az ülésen a három állam-védelmi mi­niszter közül csak Campinchi szólalt fel, minthogy ez az ülés kizárólag tengeré­szeti ügyekkel foglalkozott. Legorgeu előadó örömmel állapította meg, hogy a francia hajófelszerelés olyan jó állapot­ban van, hogy minden eshetőséggel bát­erő főparancsnokát, az összes haderők fő- parancsnokává nevezik ki, vagyis a ha­ditengerészetet és a légiflottát is az ő parancsnoksága alá rendelik. A száraz­földi haderők parancsnoka és a nagyve­zérkar főnöke Gamelin eddigi helyettese, Georges tábornok lesz. ran szembenézhet, akár egyedül, akár az angol íengercszetUu együttműködve. Azután Campinchi tengerészeti minisz­ter részletesen beszámolt a francia hadi­hajóraj állapotáról, valamint a folyamat­ban levő hajóépitésekről. Utóbbi tekintet­be egy év óta lényeges javulás mutatko­zik. A hajóépítési program végrehajtása gyors ütemben halad előre. Ha volt is bizonyos késlekedés, ez néni olyan jelen­tékeny, mint ahogy egyesek gondolták.

Next

/
Thumbnails
Contents