Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-05 / 29. szám
t»39 FEBRUÁR 5. VASÁRNAP TEHHDEKl jMA^ARHIRIAE Rkik nem kerültek be a történelembe . . . Napoleon hat fia A „Sasfiók“ öt fivére: egy lengyel herceg, egy korán elhunyt fiúcska, Léon gróf, Waiewska miniszter és egy amerikai órásmester A Napoleon-irodaloin. még ma is szinte hétről-hótre gyarapodik. Sőt, mintha az utóbbi években még' fokozottabban érdekelné a; francia' „Glorie“ megalápítójá- nak lebilincselő figurája az egész vilá got. Kiváltképpen feltűnő, hogy a közel múltban a nagy Napoléon-problémával kapcsolatban előszeretettel foglalkozik a komoly históriai kutatás és a történelmi regényírás divatos megnyilvánulása, a történelmi biográfia-iro I_dom, egyaránt a kimeríthetetlen kérdéskom- plexus egy érdekes, sok tekintetben még ma sem egészen tisztázott részletével: Napoleon gyermekeivel. A francia császár Szent-Ilonán kelt végrendelte csak Bonaparte Napoleon egyetlen törvényes fiáról emlékszik meg, a „római királyból“ lett reicbstadti hercegről, de egy szóval sem említi neg Napoleon házasságon kívül született fiúgyermekeit. Mostanig úgy tudták a historikusok, hogy „négy törvénytelen“ fii volt a császárnak. Legutóbb kid rült, hogy nem négy, hanem öt gyermeke született házasságon kívül Napóleonnak. Paul Frische-er, a Londonban élő német író és historikus fedezte fel, hogy volt Napóleonnak még egy fia, aki életét Lengyelországban töltötte és' akit egy lengyel herceg saját gyermekének tartott. A nagy Napoleon ötödik leszárma . zottjána.k életét írta meg Frischauer Great Lord című regényében — hiteles adatok nyomán. költ. 1860-ban lemondott a külügyminiszteri tárcáról, de a minisztertanácsnak továbbra is tagja maradt 1865-ben a törvényhozó testület elnökévé választották, röviddel ezután azonban visszavonult a pplitikai élettől. Három év múlva — tehát mielőtt ismét lealkonyult volna Franciaországban a császárság napja — Strassburgban meghalt. ' A sanfranciskói órás Bonaparte Napóleont még a második, a végleges és halálos száműzetésben. Szent Ilona szigetén is érdekelték a nők- Ekkor azonban már nem voltak körülötte ragyogó francia vagy lengyel dámák, történelmi dinasztiákból származó asszonyokra pedig nem is gondolhatott. Alkonyuló életének liezonja egy egyszerű polgári származású asszony volt: az excsászúr szentilonai — mondjuk egy kis túlzással — „udvartartásának“ kulcsárnője. Ettől az asszonytól is született egy gyermeke Napóleonnak. Ismét egy fiú. (Érdekes, hogy a Napoleon-kutatás a császárnak egyetlen leánygyermekéről sem tud, csupán egy törvényes és a legújabb kutatások szerint öt természetes fiúról.) Amikor Bonaparte Napoleon hatodik gyermeke, a kulcsárnő fia Szent Ilonán megszületett, Franciaország egykori császárának szervezetét már kikezdte a halálos betegség. Feltűnő, hogy Napoleon, aki ebben az időben szerkesztette meg testamentumát, egy mondatban sem emlékszik meg erről a gyermekről, aki pedig anyjával együtt elhunytálg mellétté volt. Amikor Napoleon meghalt, legifjabb gyermeke még csecsemő volt. A kulcsárad a fiúcskával együtt kivándorolt Amerikába és ott férjhezment egy Mr, Gordon nevű amerikaihoz, aki adoptálta Napóleon gyermekét. A francia császár hatodik fia tudta, hogy ki volt az apja és felnőtt korában a Gordon Bonaparte nevet használta. Egyéniségében azonban pem volt semmi az apjáéból, egyszerű amerikai polgár lett belőle, iparosember, órásmester. 1886-ban Sanfranciskóban halt meg Gordon-Bonaparte polgári jólétben. Napoleon- természetes gyermekeinek életrajzából kiderül — és ez romantikus gondolatokra adhat alkalmat — még ma is élnek a nagy francia császár közvetlen leszármazottai. Bizonyosan tudjuk, hogy egy délfranciaországi faluban, Montauban most jár iskolába két fiúcska, akik unokái Léon grófnak, tehát dédunokái Napóleonnak, Amerikában pedig élnek Gordon-Bonaparte leszármazottai. t/ A titokza tos Devienne és a „szép Eleonora “ fia A „sasfiók“ életét és szomorú sorsát ismeri mindenki, aki valaha legkevésbé is foglalkozott Napoleon életével és korával. Paul Frischauer -áj. könyve nem jutott el hozzánk, másutt pedig — egyetlen Napóleon-biográfiában sem — tör- -tént eddig említés- arról a bizonyos lengyelországi hercegről, A másik négy -öonapaí'te-sarjról azonban, ha hézagosán is, de találunk adatokat a császár életével foglalkozó monumentális irodalomban. Tudjuk, hogy amikor Bonaparte Napoleon első konzul volt, 1802-ben született Lyonban égy fia, akinek Devienne volt a neve. Ez a gyermek minden valószínűség szerint korán meghalt, ha azonban életben maradt, apja elvesztette őt szeme elől. A legkímerítőbb Napóleon- életrajzok sem foglalkoznak ennek a gyermeknek vagy anyjának személyével, Párizsban 1806 december 15-én szüle-: tett: Nápölcróri második liá. Születési bi- Stöftyítványába az „anyja“ rovatba ezt a nevet írták: Eleonora Denuelle de la Pleigne kisasszony, húszeszteudős tőkepénzes. Az „apja“ rovatba csupán ennyi került: „atyja külföldön f > fózkodik" Az adatok, amelyeket az újszülött első okmányába bevezettek, nem feleltek meg teljesen a valóságnak. A gyermek anyjának igaiz neve ugyanis Eleonora Revei volt, egy elbocsátott kapitány elvált feleségé, a császár húgának, Caroline hercegnőnek udvarhölgye és gyermekkori barátnője. . Az apja, a császár valóban „külföldön tartózkodott“ ekkor: a lengyelországi mocsarak között táborozott dicsőséges seregével, amikor megkapta azt a hírt, hogy a „szép Eleonórától“ fia született. Amikor értesült erről, — a szemtanuk feljegyzései tanúsítják — meghatott hangon beszélt újszülött fiáról és elkeseredetten nyilatkozott Josephine császár- néról, aki nem tudja őt trónörökössel megajándékozni. Ennek a gyermeknek megszületése bizonyos mértékig befolyásolta a világtörténelmet is: megerősítette Napóleont abban a szándékában, hogy elválik Josephinetől és újra megnősül, olyan nőt vesz feleségül, aki egyrészt „méltó rangjához“, másrészt pedig utódot szül neki. Napóleonból — Léon gróf Néhány nappal azután, hogy Napoleon ennek a fiának megszületéséről értesült, bevonult Varsóba és a világ ügyei, a fényes győzelem, a ragyogó lengyel- országi ünneplés, valamint egy új szerelem elterelték figyelmét Eleonora Revei gyermekéről. A háborúk befejeztével, amikor a császár visszatért Párisba, maga elé hozatta a második fiát. A" gyermeket grófi rangra emelte és állítólag felmerüli benpe az a gondolat is, hogy adoptálja. Hamarosan elejtette azonban ezt a tervet, mert azt akarta, hogy utódjának anyja az orosz cári, vagy az osztrák császári családból származzon. Eleonora Reveinek — «tizenkétezer frank évjáradékot biztosított a császár. A gyermeknek ő maga adta a „Léon gróf“ nevet (a „Léon“ szót n „Napoleon“- ból képezte) és 1815-ben, röviddel lemondása előtt, százezer frankot ajándékozott az akkor alig kilencéves gyermeknek. Amire a gróf felnőtt, a pénz elfogyott és a császár természetes fia 1881 április 14-én Pontohise-ben, Páris egyik elővárosában nagy nyomorban balt meg. Amikor Lengyelországban Napóleonhoz megérkezett Eleonora fia születésének híre, a császár már ismerte Waiewska lengyel gróf feleségét, akihez való szerelme Varsóban kezdődött Má ria Waleivská-tó\ is született egy fia a császárnak, de csak több mint bárom évvel a megismerkedés után, 1810 május 4-én. /. Napoleon fiából — HL Napoleon külügyminisztere Miután Napoleon bevonult Varsóba, körülrajongta őt az egész lengyel arisztokrácia, amely a francia császártól várta Lengyelország feltámasztását. A lengyel szabadságtörekvéseknél azonban sokkal inkább érdekelte Napóleont a hetvenéves Waiewska gróf fiatal felesége. Poniatovski herceg közvetítette az ismeretséget a császár és Waiewska grófné, született Mária Latzinski között. Az egyszerű polgárleányból lett grófné rajongó szerelemre gyulladt a császár iránt és komoly adatok erősítik meg azt a feltevést, hogy ez a viszony a császár számára is több volt futó kalandnál. Napoleon életének valamennyi asszonya közül talán csak Josephine császárnét szerette forróbban Walewskánál. Az 1806-os varsói idill nem tartott sokáig, mert BennvngsCn tábornok vezetése alatt megkezdődött az orosz támadás, amelyet Napóleonnak véres csatákban kellett visszavernie. Csaknem három évvel később, porosz földön találkozott újra Napoleon a lengyel grófnővel. Ekkor ismét fellángolt köztük a szerelem, amelyből 1810-ben megszületett Florian Alexander Joseph Waiewska. Franciaország későbbi külügyminisztere. Ennek a gyermeknek anyja és a nagy Napoleon között a kapcsolatok akkor sem lazultak meg, amikor a császár már feleségül vette Mária Lujzát, Sőt: Waiewska grófnő még bukása után is hű maradt Napóleonhoz, 1814 ben meglátogatta őt az alig négyéves kisfiúval együtt első száműzetésének helyén, Elba szigetén. Walews- kánaJi és fiának elbai látogatását később kihasználta a maga számára Mária Lujza: azzal védekezett, hogy azért nem utazott száműzött férjéhez, mert bántotta őt a lengyel grófnő és Napoleon találkozása. Ifjabb Waiewska, gróf volt egyébként az egyetlen Napoleon gyermekei közül, aki karriert csinált. 1831-ben résztvett a lengyel szabadságharcban, ma„d Parija ba ment, ahol a korma .y fontos diplomáciai megbízásokat adott neki. 1848 ban nagy lelkesedéssel csatlakozott a második köztársaság elnökéhez, Napoleon Lajoshoz, akit rövid idő múlva III. Napoleon néven francia császárrá koronáz tak. A gróf, a második császár és Franciaország népe is tudta, hogy Walewská- nak ki a természetes apja. Éppen ezért senki sem lepődött meg azon, hogy III. Napoleon 1855-ben külügyminiszterré nevezte ki legendás emlékű nagybátyjának fiát. A következő esztendőben Waiewska gróf már a párizsi kongresszuson elnöA háborúhoz nemcsak pénz kell — Pénz, pénz és harmadszor is pénz, — mondotta Montecuccoli osztrák hadvezér1, aki a tizennyolcadik században a pénzt jelölte meg a háborúviselés lehetőségének egyedüli feltételelcéM. A huszadik század háborúja azonban, nem oldhatja meg egyszerűen pénzzel a kérdést. A nemzetek élet-balálharca ma már nemcsak a férfi lakosságot, de a nemzet apraját-nagyját szolgálatába állítja, mindenkinek megszabja a maga kötelességét. Ebből következik, hogy a jövő háborújában az ember és hadianyagon kívül, az ország minden javát és értékét össze- kell fogni a végső' győzelem kivívása érdekében. A békebeli államvezetésnek az egész közgazdasági gépezet funkciójának, sőt a magángazdálkodásnak is. hadviselésre, háborús gazdálkodás céljából történő átállítása igen bonyolult és hosszadalmas munkát jelent, s mint a tapasztalat bizonyítja, félévtől másfél évig tartó időt vesz igénybe. Éppen ezért a hadviselés, az országvédelem érdekében a nemzet- gazdaságot békében kell megleli előkészíteni a reá váró nagy feladatok megoldására. Az előkészületek három nagy területen történnek: személyi, szellemi és anyagi téren. A személyi előkészület nemcsak a működő hadseregek gazdasági személyzetének előzetes kijelölés útján történő biztosítását s az egész haderő hadbiztosi és katonai-gazdászati szervezetének előkészítését jelenti, de jelenti egyben minden olyan polgári, gazdasági ágazatban a háborús személyi kérdések szabályozását is, amelyek a honvédelem szempontjából fontosak. Hogy más példát ne említsünk: az ipari »vállalatoknak a háborús időkben való működését, esetleg más termelési ágra való áttérését, képzett személyzet biztosításával: mindezt, a kijelöltek előzetes kiképzésével kell előkészíteni. A szellemi előkészítés a gazdasági élet minden ágazatára kiterjed. A hadi gazdálkodás és az előkészület minden államban a Legfelsőbb Haditanácsnak nevezett szerv legfőbb irányításával az illetékes szakminisztériumok végzik. Az általa megjelölt irányelvek szerint kell szabályozni az egész gazdasági életet, biztosítani a közüzemek működését és a bevonulások által megváltoztatott munkapiacok helyzetét. Elő kell készíteni a hazai kereskedelem, főként a javakat szétosztó kereskedelem zökkenés nélküli átmenetét, hogy a lakosság ellátásában zavar ne állhasson be, meg kell szabni a külkereskedelem átállítását, a háború vámpolitikai elveket, esetleges behozatali vagy kiviteli tilalmak felálítását, a külföldi kereskedelmi szerződések szükségessé váló módosítását, vagy felmondását. Mindmegannyi komoly, sokszor nemzetközi kérdést jelentő probléma. A kérdések roppant bonyolult öszefüggés- ben állanak az ország egész pénzügyi politikájával, amelynek főbb kérdéseit szintén előre kell szabályozni és megfontolni. Tekintetbe kell venni az ország külkereskedelmi, illetőleg nemzetközi fizetési mérlegének megváltozását, továbbá a valutáris kérdések tömegét. Bankok, tőzsde, külföldi fizető eszközök, külföldi váltók ügye, mind-mind előzetes megoldást kíván. Megfelelő tartalékot kell gyűjteni külföldi fizetési eszközökből, mert hadviselő állam sokszor kerülhet olyan helyzetbe, hogy csak külföldről beszerezhető nyersanyagot csak készfizetés ellenében kaphat. A megoldandó kérdések harmadik nagy területét az anyaggazdaság jelenti. A huszadik század az anyag uralmának korszaka, aminek megfelelőleg a hadviselés terén is az anyag szerepe nyomul elsősorban előtérbe. A háború anyagi előkészítése azonban nemcsak a szoros értelemben vett hadianyag beszerzését jelenti, úgymint ágyú, puska, gépfegyver, lőszer, katonai járművek beszerzését, hanem jelenti a hadiüzemekhez szükséges gépek előzetes tartalékolását, mint szabványok előkészítését a gépekhez, nyersanyagtárolást, gépi üzemanyag, általános jármű-üzemanyag és élelmiszer tárolását. Az élelmezésnél tekintettel kell lenni a hadsereg és az egész polgári lakosság ellátásának biztosítására, az élelem tárolására (konzervek, gázmentes csomagolás stb.), fejadagok megszabására, szén, gyógyszerkészlet biztosítására, a fokozott egészségügyi szolgálat követelményeinek kielégítésére. Végeredmény ben. olyan anyagi előkészítésre kell gondolni, mely az önellátó törekvések ellenére sem előállítható anyagok tartalékolásából áll. Most Jelent meg a Vitézi Rend Zrinyi Csoport kiadásában I VITÉZ NAGY-MEGYERI NAGY KAROLY ny. altábornagy: •A MAGYARSÁG FEGYVERBEN A magyar vitézség és a magyar katona története a világháborúban. 254 oldal, 31 térképvázlat — A had-| színterek magyar vonatkozású esemé- fi nyei időrendi sorrendben. Az eseíné:| nyékhez fűzött példák drámai erővel illusztrálják a magyar katona törjfs- erényoit, melyek páratlan képességek) kel felruházva, páratlanul álló hősi példákra képesítik a magyar fajt. Ezt • könyvet el kell olvasni mindem kinek! A világháború magyar hőseinek éppen úgy, mint azoknak, akikre a jövőben vár a kötelességteljesítés feladata. A nemzetnevelés, ifjúságunk új, faji értékeinket megbecsülő és termelő értékké változtató nevelésének nyújt ez a könyv történelmi példákra épült szilárd alapot. ÁRA: P 4.MEGRENDELHETŐ: STÁDIUM KÖNYVKIADÓ VÁLLALATBA!, Budapest, VI., Bdzsa-utea 111. nám.'
