Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-05 / 29. szám

®*| FEBRUÁR 5. VASÁRNAP TEKWWflkl Óriást méretű ir terrorista össze­esküvés aláaknázta egész A Az ír köztársasági hadsereg négynapos ultimátumot küldött Halifax külügyminiszterhez $ x reggftlíre-uisonnára az Ovoma1tine-$ tej. Kx Ovomaltine a gyermek csontjainak, idegeinek, izomzatúnak felépítéséhez" szük­séges tápértékeket és Jrp * töményen, kellemes alakban, jóízű ital jóban szolgáltatja. Ovomaltine javítja a táp- ^ lálkozást, vérré és hússá válik. Az erő és egészség forrása: Iámdon, február 4. Tízezer rendőr tette tűvé London minden zegét-zugát, hogy a földalatti vasút állomásain történt bombamerényietek tetteseit felkutassa. Az utcákon rádiós rendőr-gépkocsik cir­kálnák. Egész éjszaka az összes földalatti vasútállomásokat, villamostelepeket, gázgyárakat erős rendőri készültség őrzi. Az összes rendőri szabadságokat vissza­vonták. Közel száz házat kutattak át; több helyen bombákat és fegyvereket ta­láltak, dé a tetteseknek nem akadtak nyomára. • Az északirországi rendőrség politikai hfrszerzöosztálya óriási méretű ir terrorista összeeskü­vésről szóló okiratot küldött a Scot­land Yardnak. Az okiratok bizonyít­ják, hogy az összeesküvés aláaknázta egész Angliát, ahol több, mint háromezer ír terrorista Budapest, február 4. örömmel állapít­hatjuk meg, hogy felvidéki intézményeink, egyesületeink közül a hajdani Csehszlo­vákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt az első, amely aránylag rövid idő alatt bele tudott illeszkedni a megnagyob­bodott haza központi vérkeringésébe. Most lépünk a felszabadulás negyedik hó­napjába és a felvidéki magyar főiskolá­sok, akik ősz elején még Prágába, Brünnbe és Pozsonyba készültek, már a négy ma­gyar egyetemen tanulnak szorgalmasan. Még emlékezhetünk rá, mintha csak teg­nap történt volna, mikor a változás előtti történelmi napok izzó légkörében a kassai, komáromi, pozsonyi, ungvári, beregszászi és csallóközi főiskolások is jelentős pro­pagandamunkájukkal mindenütt ott vol­tak az Egyesült Magyar Párt segítségére. Mindez már a történelemé, jutalmukat megkapták azzal, hogy tovább tanulhat­nak a cseh egyetemek helyett Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett, A FeMASz a kultuszminisztériumban A minap látogatást tettünk a Felvidéki Magyar Akadémikusok Szövetsége köz­ponti helyiségeben, amelyet rendkívül előkelő környezetben találtunk meg: a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumban. Valahogy így kellett volna elhelyeznie köz­ponti szervét a SzMKE-nek is, itt a kultuszminisztérium valamelyik osz­tályán, * • hogy eredményesebben tudja tovább folytatni az utóbbi években oly hasz­nosnak bizonyult szervező munkáját most már tekintélyesebb állami segít­séggel és párhuzamosan az anyaországi népművelő szervekkel. Megkérdezzük Zombory Györgyöt, a FeMASz lelkes el­nökét, hogyan volt lehetséges ezt a köz­ponti helyet „kiverekedniök‘‘ ily rövid idő alatti Szövetségünk már október közepén, tehát a bécsi döntés előtt „üzemben“ rejtőzik és ahol sokszáz tonna robbanó­anyagot, fegyvereket, lőszert és lázitó iratokat rejtettek el az ország különböző részeiben. Az ír szahadálíam kormánya pénteken rendkívüli minisztertanácson foglalko­zott az angliai bombamerénylet-sorozat­tal. Az az aggodalom jutott kifejezésre, hogy a terrorcselekmények veszélyeztet hetik az ir . szabadállam és az Anglia közti jó viszonyt. Az igazságügyminiszter azonban kö­zölte de Valerával, hogy az ír kormány egyelőre nem tehet semmit, mert a bűn­cselekményeket idegen állam területén követték el, amely mindeddig nem kért jogsegélyt a szabadállamtól. Csak most került ki nyilvánosságra az a négynapi lejáratú ultimátum, ame­lyet az ir köztársasági hadsereg lord Halifax angol külügyminiszterhez in­tézett. volt Budapesten, — feleli Zombory György csillogó szemekkel. — A Nyári Egyetem alkalmával a debreceni stran­don, még augusztusban megállapodtunk Hunyadi Lászlóval, a MEFHOSz elnö­kével abban, hogyha visszakerülünk az anyaországhoz, az átmeneti időre befo­gadnak, teljes önállóságunk megőrzésé­vel, József-körúti székhazukba. így is történt és itt dolgoztunk december hó 15-ig. Szily Kálmán kultuszállamtitkár helyesen látta meg fontos szerepün­ket és éppen ezért Szövetségünk iro­dája számára a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­rium palotájában két helyiséget bo csátott rendelkezésünkre. Minden felvidéki főiskolás és egyetemi hallgató, abszolvens, szigorló ügyében, bármilyen természetű is az, a miniszté­rium egyetem iügyoszitálya mindenkor kikéri a FeMASz. véleményéi. Enélkül felvidéki ügyben ' döntést nem hoz. " Jaross Andor első miniszteri aláírása Magyarországon egyedülálló eset, hogy egy ifjúsági szövetség minisztériumban kapjon helyet A Magyar Nemzeti Diák- szövetség vágya volt ez, de nékik nem sikerült. A mi főiskolásaink fürgébbek voltak, még idejében kapcsolatba léptek a minisztériummal és Teleky Pál gróf kultuszminiszterhez benyújtott, minden felvidéki főiskolás kérdésre kiterjedő memorandum alapján már november 23-án végleges döntés volt a FeMASz be zeben. Ez volt különben az első felvidéki ügyben hozott döntés. Történetéhez hozzá tartozik az is, hogy Jaross Andor, mint miniszter első aláírását közvetlenül az eskütétel után a felvidéki memorandum java- : solására és jóváhagyására adta. A Szövetség vezetői, Zombory György gyei az élen, voltak nála a legelsők, aki Az ultimátumban megfenyegetik Ang­liát, hogy ha nem szünteti be Írország katonai niegszállását, akkor az ir köztársa­sági hadsereg fenntartja cselekvési szabadságát, hogy tevékeny módon beavatkozzék Anglia katonai és kereskedelmi életébe. Az ultimátumot Patrick Fleming írta alá, mint „az ír köztársasági kormány és hadseregtanács főtitkára“. A Scotland Yard Számos magasrangú tisztviselőjét tegnap ismeretlen egyének1 távbeszélőn halállal- fenyegették meg. két mint miniszter fogadott Ó6 nekik mondta legelőször., hogy ne nevezzék őt kegyelmes úrnak es hogy mindenben továbbra is olyan bizalommal és közvetlenséggel fordulja nak hozzá, mint eddig is. Az utolsó pozsonyi napok Meg kérdeztük Zombory Györgyöt, be­széljen nekünk az utolsó pozsonyi napok­ról, olvasóközönségünk nem ismeri min­den mozzanatát ennek az izgalmas iram­ban elrohant időnek. — Csehszlovákiai életünk alatt tév.es elgondolásként élt az a felfogás, hogy a főiskolás ifjúságnak távol ’ kell állania az ellenzéki magyar politikától. Az ifjúsági szervezetek vezérei — elődeink — állan dóan ilyen „vádak“ ellen védekeztek. A múlt év februárjában megváltozott ez a felfogás. Jaross pártelnöknek felajánlot­tuk az akadémikus ifjúság szolgálatait és az Egyesült Párt ifjúsági szervezetének kiépítésében való részvételünket, mely nek magvát az egyetemi ifjúság adta volna. Első sorban is a Pozsonyban ta­nuló főiskolásokra számítottunk. Napok alatt közel száz fiatallal szaporodott az EP pozsonyi helyi szervezetének tag létszáma, úgyhogy hamarosan összehív­hattuk az első ülést. A munkaprogramot a deáki Ifjúsági Napon hirdettük volna ki. Közel 20 ezer ifjút akartunk oda felvonul­tatni. főleg a csallóközi parasztfia­talság soraiból. Jaross és Esterházy lettek volna az összejövetel szónokai. A cseh hatóságok azonban ezt az ifjú­sági nagygyűlést már nem engedélyez­ték. Az idő rohamosan közelgett és az EP ifjúsági szervezetének előkészítésére már nem volt időnk. Azonnal harcba kel lett állítanunk az ifjúságot a döntő győ zelem kivívására. A május 1-i nagy pozsonyi magyar ünnepen a mi főiskolásaink voltak a legmerészebb tüntetők. A községi választások előtti héten min­den éjszaka tilos plakátragasztássalt a 13-as közös lista (államalkotók) és a kom­munista párt plakátjainak eltávolításá­val, leszaggatásával. a falakra, aszfaltra! a 8-asok festésével foglalkoztak. Reggelenként rendszerint a rendőr­ségről jártunk egyetemre. Volt olyan is közöttünk, akit minden éj­szaka elfogott a razzia, a lámpa nélkül kerékpáron odasurranó rendőrség. Vál­laltuk a legnehezebb területet is: a kül­várost, a kommunista negyedeket. Egy alkalommal négy társunkat boxerekkel véresre vertek. Ugyanez a munka folyt a, vidéki városokban űs. A felejthetetlen napok — És csak ezután jöttek a felejthetett len napok. Még kisebbségi programon dolgoztunk, mikor szeptember elején hir­telen döntő változások kezdődtek. Az EP! vezéreinek mind bátrabb kijelentései bá­torságot öntöttek belénk is. Tudtuk, hogy a közeljövőnk most már az utcán fog eldőlni. A mozgósítás elvitte a ma­gyar vidék legkeményebb fiatalságát, férfi részét. Az akadémikusok, — akik­nek tanulmányi szabadságuk volt 2ü éves korig — maradtak csak otthon. Nékik kellett vállalni minden kockáza­tot. És vállalták is. A szndétanémefi terület felszabadulása után. hiába pró­bálták csillapítani az idősebbek, a mi if­júságunk nem várt tovább. Kassán ők árutlák a magyar lapo­kat, Kárpátalján együtt dolgoztak a szabadcsapatokkal, Komáromban ők hozták ki az utcára az első magyar lobogót. Hiáha dördült el másnap a komáromi sortűz a Deák Ferenc-ütcában, a példa tovább terjedt, mint az erdőtűz. A Csalló­köz a sok nemzeti lobogó díszében olyan volt, mint egy csárdás bokréta. Ésl jöttek a komáromi napok... Mialatt a vármegyeházán a tárgya lások folytak, a dunautcai Metle- sich-nyomdában röpcédulákat készí­tettünk. Pozsonyba, Nyitrára, Lévára szállítot­tuk. Minden szuronyütést, minden bör­tönt megért a bécsi döntés öröme. Éle­tem legszomorúbb napja mégis az volt, mikor Pozsonyban az ottani fiúkkal együtt hallgattuk a rádió híreit Becs­ből •.. Ok is örültek, de ott volt a szí­vükben a fájdalom, hogy ők, a pozso­nyiak, nem kerülhettek vissza.... Egy néma kózszorítás, egy könnyes ölelés és nekem itt. nekik ott kell tovább küzde- nünk. Távol egymástól, de mégis együtt... „Senki se iratkozzék be !...,r — Még a döntés előtti napokban, a po­zsonyi Főiskolás Nemzeti Tanács, fele­lőssége teljes tudatában felhívást tett közzé a napilapok útján, hogy egyelőre senki se iratkozzék be a cseh egyetemekre és várja be min­denki további intézkedéseinket. Mert akkor már ígéretünk volt a leg­magasabb helyről, amit azonban még nem volt szabad nyilvánosság elé hoz­nunk. A komáromi tárgyalások alkalmá. van, a „Zsófia“ fedélzetéről jött a hiva­talos üzenet. Teleki kultuszminiszter küldte: ha január 15-ig visszakerülünk, sze- mesztervesztesség nélkül folytathat juk tanulmányainkat, Azon nyomban, Ligetfalun át, gyalog jöttem le Pestre, hogy megkezdjük új harcunkat: megvédjük szerzett jogain­kat. — A ,dia re“ nem volt nehéz. Oly szere, tettel, oly megértéssel fogadták kérő­Hazajöttünk tanulni és dolgozni! A felvidéki főiskolások már szorgalmasan tanulnak a magyar egyetemeken Beszélgetés Zombory Györgygyel, a FeHASz elnökével, a felvidéki főiskolások szociális segélyezéséről, új feladatairól és a felejthetetlen napokról

Next

/
Thumbnails
Contents