Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-05 / 29. szám

Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP

Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kő rút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00

A sxovfet- fiaialom és Európa

(sp) Most, amikor a. szovjet meglazította - diplomáciai viszonyát Magyar- országgal és lépését azzal magyarázta, hogy „Magyarország az antikomintern- szerződés aláírásával a Moszkva-elltí- nes hatalmak sorába szegődött“, nem árt szomiigyre venni a szovjethatalom mai állását és mérlegelés tárgyává tenni a nagy keleti állam világjelentőségét. Mindenekelőtt figyelembe veendő, hogy Moszkva ez alkalommal először azonosította magát a kom internnel. Eddig mindig különbséget tett a .szovjetállam és a harmadik interna- cionále között, s valahányszor valaki páftaszkodnk mert az orosz fővárosban cgy-egy leleplezett kominterü propaganda miatt, a stereotip válasz a következő volt: semmi közöm hozzá, az orosz kormány nem azonosítható a nemzetközi kommunista párttal. Nos, most mégis kitűnt az azonosság. Magyarország csak a kommunista propaganda ellen szövetkezett hatalmakhoz csatlakozott, s az orosz »kormány piógis jogcímnek vette ezt, hogy a szovjet- kormány elleni akciónak minősítse és a megfelelő diplomáciai következtetéseket levonja belőle. így vált a magyar-orosz ügy nemzetközi jelentőségűvé és ezért figyelt föl rá a világsajtó. Bizonyítéka lett annak, hogy a szovjetkormány mégis azonos a kominternnel, s az azonosságot már nem is tagadja cselekedeteiben. Az eset okulásul szolgálhat, s precedens lehet minden további fejlemény számára.

Egyébként a szovjettel való diplomáciai viszony meglazul ása ma már jelentéktelen dolog és valóban senkinek sem okozhat gondokat. A kommunista propaganda veszélyes, mint volt mindig, de a kommunista állam nem veszélyes többé, — s nem is jelent előnyt, ha valaki Moszkvát „barátjának“ vallhatja. Láttuk Csehszlovákia esetében. Egy évtizeddel ezelőtt még voltak országok Európában, amelyek szinte versengtek a szovjet kegyeiért és törekvéseiket két érvcsoporttal támasztották alá: gazdaságiakkal és politikaiakkal. Akkor talán igazuk volt. Úgy látszott, hogy a szovjet gazdasági bekapcsolódásával az európai gazdasági élet tényleg föllendül, hatalmas piacot kap és hatalmas nyersanyagrezervoárt, amivel megjavíthatja külkereskedelmi mérlegeit. Néhány évig így volt, de bol vannak az idők, amikor Knickerbocker írásainak, a „vörös kereskedelem csalogatásainak“ és „fenyegetósc-i- pek“ még aktuális csengésük volt! Az orosz közgazdaságot két tényező kapcsolta ki a kereskedelmi vérkeringésből. Először az orosz autarkia törekvések, másodszor az általános világ- túltermelés és következménye, a gazdasági válság. A szovjet nem kívánt függő helyzetbe kerülni a kapitalista hatalmaktól s ezért úgy építette ki közgazdaságát, hogy senkire rá ne szoruljon. Nem maradt piac, hanem önálló és önellátó termelővé vált. Legfeljebb gépeket vásárolt — s ez néhány évi konjunktúrát jelentett az ipari államok számára —, de amint gyárai és üzemei készen álltak, jelentéktelen fogyasztása mellett nem szorult többé külföldi árura. Úgy vélte, hogy venni ugyan

A felsőház nagy lelkesedéssel egyhangúan elfogadta a honvédelmi javaslatot

Bartha Károly honvédelmi miniszter válaszolt a vita szónokainak — Kedden tárgyalják a keresethalmozási javaslatot

A tűzharcos-törvény végrehajtási utasítása a napokban

megjelenik

Széchenyi Bertalan gróf elnök tíz órakor nyitotta meg'a feisoház ülését és bemutatta a miniszterelnök átiratát, amely értesíti a felsőházat, hogy

a kormányzó a felsőház élethossziglani tagjává nevezte ki Söröss Béla református püspököt, Tost Barnabás kanonokot és Majtényi László báró földbirtokost.

A honvédelmi vitában Pap József megemlékezett a tegnapi orvtámadásról, amely a Dohóiny-nteai zsinagóga előtt védtelen embereket sebesített meg. Felkérte a belügyminisztert, hogy a fennálló törvényeknek szerezzen érvényt és akadályozza meg, hogy ehhez hasonló események a jövőben megtörténhessenek. Egyébként a honvédelmi javaslatot elfogadta. 1

Általános elismerés a javaslatnak

Szilágyi Lajos éles ellenzéki beszédet mondott, bírálta a Nemzetit? Egység Pártjának , és a Magyar Élet Mozgalomnak szervezését: Kijelentette, hogy a javaslatot megszavazza. Ezután a kormány összetételét bírálta, majd arról beszélt, hogy a sajtót guzsbakötik. Szerinte nem ez a nemzeti erőfeszítés útja. A hadikölcsönkérdés rendezését sürgette, majd kifogásolta, hogy a felvidéki miniszter nem a Felvidék problémáival foglalkozik elsősorban, hanem az országot járja. Arra kérte a honvédelmi minisztert, hogy követelje minisztertársaitól a nemzeti erőfeszítésre való-felkészülést. A tisztikart távol kell tartani a politikától. . i

Fischer Béla megállapította, hogy a javaslat a nemzetet ismét a régi dicsőség fokára emelheti, ha a nemzet szociális problémái is megoldást nyernek.

Behatóan foglalkozott a leventeoktatás szükségével, és kérte, hogy külön tisztinem fog, de a saját terményeit leegyszerűsített termelési rendszerével oly olcsón veti majd a piacra, hogy mindenki boldogan fog a szovjetben vásárolni. E számítás nem vált be, mert időközben a világkrizis mélyen az orosz árak alá szorította a világárakat és senki nem szorult az orgsz árukra. A világ közgazdasága elorientálódott a szovjettől, s Oroszország egyedül maradt, s egyedül tengődött a -belső bajok miatt amúgy is szétdúlt és beteg közgazdaságával.

Időközben Oroszország politikailag is kikapcsolódott Európából. Amikor öt évvel ezelőtt az első „népfront“ gondolatok fölvetődtek Dimitrov agyában és az eszmét ügyes realizációk követték, úgy látszott, hogy a nyugati demokráciákkal szövetkezett szovjet diktatúra elsőrendű hatalmi tényezővé válik. Genf versengett Litvinov kegyeiért s három európai hatalom: Spanyol- ország, Franciaország és Csehszlovákia „népfront“ állammá, vagy ehhez hasonlóvá alakult át, s fölényes erővel kívánt szembenézni az autoritativ államokkal. Ez a számítás sem vált be. Az átmeneti sijcert hamarosan erélyes ellenszervezkedés követte. Egyrészt az autoritativ államok tömörültek és fölkészültek a népfront államok agresszivitásának visszaverésére, másrészt a „népfronttól“ megfertőzött országok hazafias tömegei kezdtek mozgolódni a kommunizmus terjedése ellen és igyekeztek lerázni a veszélyes alakulatot, mint például Spanyolországban. Aránylag könnyű dolguk volt, mert ahol csak a népfront föllépett, a benne rejlő belső ellentmondások következtében oly szerencsétlenül kormányzott, hogy mindent tönkretett és maga ellen fordította a nép haragját. A szovjet elvesztette a „népfrontok“ csatáját.

Tetézte a sikertelenséget a szovjetben kiütött belső válság. Akik öt év előtt a szovjettel szövetkeztek, elsősorban a vörös hadsereg miatt tették, mert Tueliacsevszky, a pompás katona, számos európai kőrútján, és nagy beszámolóiban meggyőzte a vezérkarokat az orosz hadsereg félelmetes értékeiről, — s mindenki szívesen látta, ha e „legyőzhetetlen erőt“ szövetségesnok nyeri meg. Tudjuk, a vörös hadsereg vezetőrétege összeomlott. Tuchacsev- szkyt és sok száz vezértársát kivégezték, vagy száműzték, az orosz katonaság értelmes vezér nélküli vak tömeg maradt, amely alkalmatlan a technikai finesszekkel vívott modern háború megvívására. A francia vezérkar leadta marasztaló szakvéleményét, —. s azóta a volt szövetségesek is ijedten hátrálni kezdtek a bizonytalan értékű szovjettől. A mandzsuriai határvidéken 1938-ban lejátszódott próbaháború és a szovjethaderő spanyolországi szereplése végleg kiábrándította a nyugati szakértőket. A Távolkeleten háromezer japán gyalogos hetekig föltartóztatta a húszszoros túlerőben lévő orosz határséreget, holott az oroszok a határ- villongás alkalmával „több tankkal és repülőgéppel rendelkeztek, mint a japánok katonával* (így írta egy tokiói újság), s végül is Moszkva kénytelen volt meghátrálni. A fasiszta és a szovjeterő spanyolországi összecsapásánál pedig az előbbi mind diplomáciailag, mind katonailag fölényesen győzött, úgy hogy a nyugati demokráciák sietve „levették kezüket“ Moszkváról.

A szovjet duzzogva visszavonult és lapjai má is keservesen siratják „európai csalódásukat“. Oroszország ma csak sztatikái erőt jelent a világon, de nem dinamizmust, azaz ha óriási erőpotenciákkal is rendelkezik idomtalan nagyságában, a jelen pillanatban erejét képtelen kifejteni és megszervezni. Nem számít a kontinens erőjátékában, s ami veszedelmessé válhat belőle, az ismét csak a kommunista, propaganda, mint 1918—19-ben volt. Bonnet francia külügyminiszter legutóbbi kamarai beszédében ugyan újra meghívta Moszkvát az „európai koncertbe“, de most az óvatossá vált Moszkva maga az, aki nem akar eljönni. A magyar—orosz diplomáciai elhidegülésnek tehát gyakorlati jelentősége nincsen. Ma más erők határozzák meg az európai fejlődést, mint Moszkva, — s szerencsére Magyarország a lehető legjobb viszonyban van a kontinens sorsát intéző aktuális tendenciákkal.