Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
1*39 FEBRUÁR 26. VASÁRNAP mwwftn J\M&mHIKKU» SZÓRVÁNY MAGYAROK pataijai magyarság életében csak olyan lehet, ahol önmaga keveset nyer és sokat, nagyon sokat veszít. A dilemma, tehát él és éget: kenyér és megalkuvás, vagy öntudat és nincstelenség! A problémát meg kell oldani. Meg kell oldani azért, mert a nemzetárulás bűn, de a nemzettestvérek elszegényedésének a, megtörése öngyilkosság. Hol keressük a megoldást, melyet számtalan kérő szó és esdeklő levél sürget? Két megoldás van. Az egyik gyors, de érvénye csak ideiglenes. A másik lassú, de végleges és tökéletes. Tizenhárom millió magyar él a Kár- pátok-övezte medencében, ebből tízmillió egységes, önálló országot alkot, míg az anyaország határain kívül Erdélyben, a mai Szlovákiában és Jugoszláviában is még mindig tekintélyes számú magyarság él összefüggő nyelvterületen. Sorsuk tehát sohase lehet annyira aggasztó, mint az idegen nemzettömbökben szétszórtan, egymástól elkülönülten élő szórvány- magyaroké. A bécsi döntésnek súlyos kihatással kell lennie az ő nemzeti életükre is. Az anyaország nem feledkezhet meg a reá várakozó valóban nemzetmentő feladatról: neki kell kisugároznia magából azt az életerőt, hevítő meleget, amely a legvigasztalanabb környezetben is megtartja magyarnak a szórvány-testvéreket. Ezt a segítséget kevesebb külsőséggel, szerényebb ünnepségekkel, annál több tettel és anyagi erővel kell gyakorolnunk. Oly kevesen vagyunk, hogy egyetlen magyar elvesztése is nagy erőgyöngülést jelent, különösen akkor, ha tudjuk, hogy ezek a szórványmagyarok végvári hivatást is végeznek: a régi magyar haza ezeréves sáncain... A következő két cikk szinte egyidőben íródott, Az egyik Pozsonyban, a másik Kolozsvárott. Más a helyzete a szórványmagyaroknak Szlovákiában, más megint Erdélyben. Örvendetes tény, hogy mindkét helyen a kisebbségi magyar fiatalság felelősségteljes szaktudással foglalkozik a szórvány- magyarok sorsával. Az anyaország magyarjainak példát kellene vennie tőlük. I. A mai Szlovákiában Irta: DUKA-ZÓLYOMI NORBERT (Pozsoy) Akár százezerre, akár kevesebbre vesszük a visszamaradt szlovákiai és kárpátaljai magyarságot, két, sokban különböző rétegből tevődik össze. Az ■egyik: Pozsony magyarsága s Nyitra és környékének erős szigete, biztosan és állandó körvonalakkal emelkedik ki az idegen tengerből. A családi egy- másratalálás nehéz, de lelkes óráiban inég meg is növekedett. Vannak szervezetei, gazdasági és ,kulturális erődítményei, melyekben .állandóan székel a magyar. Ami ezen kívül. van, A-. 50—60 ezer szórvány- magyar — sokkal nehezebb helyzetben van. Néhány várost kivéve, a szór- ványmagyaroknak kevés az egyesületük és még kisebb a .gazdasági súlyuk. Pedig hittel és tettel kell rájuk gondolnunk, mert kétszeres szükségük van a központ éltető sugárzására. Úgy, ahogy ők tették és mindenütt megteszik, midőn lelkesedéssel és tervekkel jelennek meg a középpontok rendezésein. Pozsonyban az országos SzMKE gyűlésen, vagy Nyitrán a gazdasági élet megalapozásánál. Midőn majdnem egymilliónyi tömegben éltünk együtt, akkor is voltak szórványaink. Nagyobbak és mások. Vajlok Sándor a Magyar Minervában megrázó képet festett a kassakörnyéki magyar szórványokról. Ezek már nem szórványok és saját államukban korlátlanul élvezik a központ sugárzását. De amit ott olvastunk, az a bécsi döntés előtti idő minden magyar szórványára érvényes volt. Akkoriban az ag- rárszórványofc voltak többségben, a kérdés súlypontja a kultúrliiányban mutatkozott. Hiányzott, a magyar iskola, a magyar gyermekek magyar beszéde, előadások, a színház, a magyar tanító és a magyar könyv. A magyar kulturfenn tartás és terjesztés ma sem lett kevésbé fontosabb. De az éles nemzeti elkülönülés közepette sokkal súlyosabb és nehezebben elintézhető probléma merült fel. Mai szórványaink nem agrár-szórványok, mert a visszamaradt csallóközi falvak Pozsonyhoz simulnak, 29 nyitravidéki falu pedig egymáshoz és a nyitrai magyarsághoz. Mai szórványma gyárjaink az értelmiség, a középosztály, az iparosok és kereskedők, a munkások köréből kerülnek ki. S ezeknek a létfeltételei egészen mások. A földműves önmaga veti és aratja életét. A gabonát akkor is megveszik, ha magyar kéz vetette és aratta, mert az államnak szüksége van rá. De az ügyvédeket, orvosokat és mérnököket már meg lehet válogatni. Az iparosokat és kereskedőket mellőzni lehet, a munkásokat és alkalmazottakat pedig kiselejtezni cs másokat hegyükbe fogadni. A szabad és földhöz nem kötött embereknek társadalmi háttér kell. Hol keresse ügyfeleit a lip- tószentmiklósi magyar ügyvéd, pácienseit a besztercebányai orvos, vevőit a rahói magyar kereskedő és munkaadóit a nagyszombati magyar munkás? Itteni magyarságunknak több mint a fele él idegen környezetbe ékelve, önmagában, nemzetéért, A múltban nem voltak élesek a nemzeti határok. Járták közöttünk köpönyegforgatók, akik minden második évben fordították a bélést kifelé, mert az pénzt, vágy- állást hozott. Találkoztunk olyanokkal is, akik lelki válságban éltek és idegen gúnyát viseltek testükön, de szivükben tovább csengett az édesanya magyar meséje. Ismertünk rejtett magyarokat, akik gyávák voltak, de magyarok. Láttunk magános magyarokat, akik négy fal rejtekében magyar könyvet, olvastak, de magyar ismerősüket is „poklo- nával“ köszöntötték. Most éles lett a különbség. Színt kell vallani és szint vall mindenki, mert tudja, hogy csak egy közösség védelmezheti. Jaj annak, aki közösséget akar cserélni, mert azt minden közösség számkiveti. Még nem tudjuk pontosan, de úgy tűnik fel, hogy a rejtett és magános magyarok felbukkanása megnövelte táborunkat. Ezért ma már túl keveset mondanak azok ti számok, melyeket az 1930-as statisztika állapított meg. Többen vagyunk s többen vannak a szórványok- ban, mint amennyit egy-két mértékkel mérő akció kimutatott. Csak azért mutatok be néhány számot, hogy bebizonyítsam, hogy még akkor, olyan kísérő körülmények mellett is annyian kerültek a magyar nemzetiség jegyzékébe. Bártfán 128, Ivánkán 181, Besztercebányán 434, Szomolnokon 110, Galgócon 109, Késmánkon 133, Körmöcbányán 136, Korponán 108, Lőcsén 280, Malackán 115, Bazinban 234, Pöstyőn- ben 161, Poprádon 153, Eperjesen 937, Handlován 306, Huszton 1383, Hahón 1015, Ökörmezőn 1154, Técsőn 446, Nagyszőllősön 2630 magyart mutatott ki még ez a feállítás is. Szükségünk van kulturális szervekre és sok helyen örömmel láttuk, hogy ők maguk is nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a szerves élet kiépítéséhez. Nagyszombat magyarsága, Besztercebánya megritkult magyarjai nagyon várják a SzMKE-fiók megalakulását, belekap- esolódásukat a központ életébe. Hiszen ma már nincsen szükség szemérem>•;, ma már senkinek sincsen oka, de joga sem ahhoz, hogy rejtve tartsa nemzetiségét és kivonja magát a nyilvános, közös munka alól. De hogyan oldjuk meg , a megélhetés, az élet, a kenyér problémáját? A kultúrának hosszú sugarai vannak, áttörnek az ember és az anyagemelte falakon, de az élethez, földtelenek, szabad foglalkozásúak, munkások életéhez tápláló, fenntartó környezet kell. Ez a környezet pedig ma néhol ellenségesen, néhol tartózkodva, de mindenütt kizáró közömbösséggel áll a szórván ymagyarsaggal szemben. Hányszor halljuk: bank ügyészségei kapnék, ha egy bizonyos szervezetbe belépnék. Betegsegélyzői orvosnak választanak meg, ha más nemzetiségéül van. Nem járnak a boltomba, mert tudják, hogy a magyarságért exponálom magamat. Felmondanak, mert, magyar vagyok. Lenni, vagy nem lenni? — tehetnek fel a sokat hangoztatott, de sohasem szűnő shakespearei kérdést. Kell a kenyér, az ügyfelek, a páciensek, a vevők cs a munkaadó, de erkölcsi kötelesség a nemzetiség megőrzése, bátor és nyílt vallása. Midőn a nemzetiségi határok még nem voltak olyan élesek, a tömegek nem nézték az elválasztó falat, mindenütt nyitott ajtók voltak, melyen a szeméin vonzódás, a bizalom, a külön tehetség elismerésének az érzésével, az emberiesség érzésével léptek be és a malackai szlovák paraszt eljárt a magyar ügyvédhez is, a besztercebányai szlovák hivatalnok ruhát csináltatott a magyarnak ismert- szabónál, ha tudta, hogy a ruha jó és kifogástalan lesz. Ma azt ültetik bele az emberbe, hogy mindig és mislenben saját nemzettestvérét támogassa. Ez helyes és jó, hiszen a mi időnk a nemzetiségi elvet fogadta, az etnikai közösség autarkiájának a hitét. De ez a vásár a szlovákiai és kárA központi szigetmagyarság feladata, hogy a szórványok keservos- sorsú lakóinak; a. segítségére siessen. Tartsa számon őket, regisztrálja kívánságaikat, kapcsolja be őket a magyar értékek körforgásába. Neesak a kulturális mozgalomba, mert a kultúra erőt, hitet és öntudatot ad, de kenyeret nem'nyújt. Kapcsolja bele az ittmaradt magyarság gazdasági körforgásába. Kapcsolja bele önmagán keresztül az anyaországi erők támogató légkörébe. A magyar tőkével dolgozó vállalatok adjanak magyar ügyvédnek, magyar orvosnak kenyeret, támogassák a magyar iparost és magyar kereskedőt, alkalmazzák a magyar hivatalnokot és magyar munkást! Ne gondoljuk, hogy ez illúzió és oktalan terv, mert aki a dolgok mélyére tekintett, tudja, hogy olyan szórványok közelében is van magyar pénz és magyar- érdekeltség, melyek teljes, mérföldnyi el hagyatott ságban élnek. A központok vigyék oda a magyar könyvet, de juttassák el hozzájuk a szociális és gazdasági segítség mentő fillérjeit is. A másik megoldás a jövő reménye. A szórványmagyarság gazdasági helyzete akkor oldódik meg, ha a gyűlölet, ellenségeskedés és közömbösség légkö- I rét a barátság, kölcsönös megbecsülés I és az együttélés szeretete váltja fel. Ha az történik, amit egyszer magam láttam egy szórványban: öreg szlovák ment el a magyar fogorvoshoz és kérdésemre, miért kereste ki éppen a magyart, azt válaszolta: „Azért megyek oda, mert ő jól dolgozik, azért megyek oda, mert ő jó ember, azért megyek oda, mert én mindig jól megfértem a magyarokkal s tudom, hogy ő is megbecsül minket.“ II. Erdélyben Irta: NAGY ÖDÖN (Kolozsvár) Szórványnak nevezzük fajtestvéreinknek olyan kisebb-nagyobb közösségét, települését, mely idegen fajú népek közt vagy a magyar nyelvterület romániai szigeteinek középpontjain kívül létesült, illetve a. történet folyamán elpusztult magyar területen maradt fenn. A szórvány fogalmában a közösségi életnek, a településnek a szétszórtsága is benne van, de benne van főként az a vonás, hogy a szórvány fogalmával jelölt közösségek kis számuknál és szervezetlenségüknél fogva nem élnek benne szervesen a magyar közösségben. A szórványnak ezt az elsődleges jelentését átvisszük minden olyan magyar településre is, amely nincs benne népközösségünkben. Szórvány, illetve szórványterület pl. a moldvai magyarság, noha összefüggő nyelvterületen, tekintélyes számban él, de közösségi életünkből kiesett és a nyelvi beolvadás útján van. A szórványok tagjai nem a népközösség fókuszai iránt rendeződnek el, mint valami mágneses erővonalon, hanem azokon kívül élnek és így a nemzet építő munkájában semmi részt sem vesznek. Virtuális lélekszám, rendezetlen tömeg a népközösség testében, amely — szerves kapcsolatai a nemzet- testtel és annak műveltségével nem lévén — mint súlyos tehretétel szerepel vagy a kárunkra történő állandó beolvadás miatt úgy tekinthető, mint csatorna, amelyen évről-évre a népesség ezrei folynak ki és ömlenek bele egyi degen faj életerős folyamába. Ez utóbbi csoportba főként azok az ókirályságbeli gyár- és ipartelepek tartóznák, ahová a csatolt területek minden részéről az nralomváltozás óta népünk tízezreinek állandó bevándorlása történik. Két módon keletkezik szórvány. Az egyik az, amikor egy vagy több magyar család telepedik meg idegen nj’elvű területen mint napszámos, munkás, iparos, földműves, hivatalnok. A másik mód az, amikor egy történeti magyar település (falu, város, vidék) lassanként annyira elnéptelene- dik, hogy szervezetei, intézményei meggyöngülnek vagy megszűnnek, s így az ilyen közösség többé nem képes műveltségünk életében számottevő szerepet vinni, később nyelvével együtt faji öntudatát is elveszíti s megindul a beolvadás útján. Mint jelenség, mindkettő egészen természetes és megmagyarázható. Persze, akik a szorvúnyo- sodást s általában a beolvadást csak kívülről, felületesen szemlélik, azok természetellenesnek tartják a szórványképződésnek ezt a második módját, de akik a jelenség történeti gyökereivel is számolnak, továbbá egy adott idő pontban nagyobb területen vizsgálják, törvényszerűségeket kénytelenek elismerni. Egyszerűen arról van szó, hogy egy népközösség fogalmának bizonyos tartalmi jegyei vannak, mint amilyen: az anyanyelv, a szerves anyagi, szellemi és lelki műveltség, a népközös- ségi öntudat és nemzeti hivatástudat. Miután a mi szórványaink e tartalmi jegyekkel nem rendelkeznek, természetszerűen beleolvadnak abba a másfajú népközösségbe, amelynek műveltségterületén élnek. A szórván yképzödés tehát két irányú: egyrészt idegen nyelvterületre való beköltözés, betelepedés által, másrészt valamely nagyobb település elpusztulásával keletkeznek szórványok. Az elsőhöz tartoznak azok a szórványok, amelyek a bányák, ipartelepek, I fürdők, gyárak vidékén vagy siagyvá-
