Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
'«ír- MNmpmg im FEBRUÁR 2«. VASÁRNAP TETsDTDEKI J^űfe\R-HIEDAI> Megindult a harc a gyarmatok és a viziutak biztosításáért Ezer kilen cszázh arminckil en c a «dreadnoughtok éve» lesz Lázas sietséggel épülnek az új flották — A négy 35.000 tonnás versenytárs: a német «Bismarck», az olasz «Liltorio», a francia «Richelieu» és az angol «King Georg V> (sp) Az elmúlt év a szárazföldi fegyverkezés esztendeje volt, 1939 szem- melláthatóan a tengeri fegyverkezés éve lesz. Az angolok, akik tudják, hogy a múlt év középeurópai bonyodalmai után most a tengerentúli gyarmatok kérdése válik aktuálissá, valamint a világhatalmak vízi főútvonalainak biztosítása, érzik, hogy a fegyverkezés súlypontja, a hadihajókra tevődött át és el is nevezték 1939-et a „dreadnought“-ok évének. S tényleg, ha pillantást vetünk a nagyhatalmak tengeri készülődéseire, látjuk, hogy a hajógyárakat egymásután hagyják el azok az óriási tengeri páncélerődök, amelyekhez hasonlók még soha sem úsztak az óceánokon. Januárban a bresti francia hadi- kikötőben vízre bocsátották a „Riche- liue“ francia páncélost, amelynek vízkiszorítása 35.000 tonna. A francia kezdeményezésre négy héttel később a németek feleltek s február 13-án Hamburgban Hitler kancellár „Fürst Bismarck“ névre keresztelte cl az aznap vízrebocsátott 35.000 tonnás német csatahajót, amely méltó választ jelentett a franciák büszke hadihajójára. Február 24-én az angolok válaszoltak s a legnagyobb angol hajógyárban vízrebocsátották. az ugyancsak 35.000 tonnás „King George V.“ hadihajót. Márciusban az olaszok kerülnek sorra, akik egyébként megelőzték a többi nagyhatalmat, mert a „Littorio“ és a „Vittorio Veneto“ 35.000 tonnás hadihajók 1937-ben, illetve 1938-ban kerültek ki a dokkból s néhány hónap múlva már készen elhagyják a hajógyárat. A harmadik olasz dreadnought 1939-ben bocsáttatik vízre, a negyedik 1940-ben. Ugyanakkor Japánban két, egyenkint 40.000 tonnás hadihajó készül és Amerikában ugyancsak több 40.000 tonnás páncélos. pusára, amelyek már nem 38 centimé- j jók hatalmas páncéltornyában teres, hanem 12 és 45 centiméteres lévő ágyúkkal vannak fölfegyverezve. Az iramot Japán diktálta, mert Tokio szakított a washingtoni flottacgyez- ménnyel és önhatalmúlag átlépte a 40.000 tonnás liajótérhatárt, ami arra kényszerítette az angolszász nagyhatalmakat, hogy ugyanezt tegyék. Japán ebben az évben folytatja a két megkezdett 40.000 tonnás hajó építését. Amerika négy ilyen csataszörny építését határozta el, míg Anglia a hat 35.000 tonnás hajó mellett három, vagy négy 40.000 tonnásat épít. Vastagabb páncél, nagyobb sebesség A német birodalom egyelőre csak az angol flotta harmincöt százalékát építheti meg az angol-német flottaszerződés értelmében s ezért meg kell elégednie a négy „Fürst Bismarck“-tí- pusú hajóval. Ezek a páncélosok is csaknem kétszer akkorák, mint a ska- gerraki tengeri ütközetben résztvevő német hajók, A hajótér tehát sokkal nagyobb lett, de a páncélos tüzérsége alig változott. Ennek két oka van. Először az, hogy a modern dreadnought sokkal gyorsabb, mint elődjei s a nagyobb gép súlyt jelent. Míg a régi páncélosok többnyire 20—21 tengeri mérföld sebességgel haladtak órán- kint, a német és a francia új hadihajók 32 tengeri mérföld sebességet fejtenek ki. Ezenkívül sokkal hatalmasabb lett páncélzatuk. Oldalpáncéljuk 22—40 centiméter vastag, de a modern hajón gondoskodni kellett a fedélzet védelméről is, mert repülőgépek a magasból bombázhatják a hajót. Az új dreadnoughtok tehát 20 centiméter vastag fedélzeti páncélt kapnak. A hadihajók páncélzata tehát egyedül 15.000 tonnát nyom. elzárt szobákból fogják irányítani. A Vilmos császár csatorna kiszélesítése Ugyanakkor, amikor a német hadi- tengerészet igyekszik új hajók építésével szintén elsőrangú tengeri hatalommá válni, a birodalom a partok megerősítését sem mulasztja el. Emellett az Északi tengert a Keleti tengerrel összekötő híres Vilmos császárcsatorna kibővítése is megkezdődik. A stratégiai szempontból felbecsülhetetlen értékű csatorna 1895-ben készült el, de 1914-ben kiszélesítették. A hajóút békeidőben is hatalmas forgalmat bonyolít le, így 1913-ban 53.000, 1937- ben 53.400 hajó haladt át rajta, azaz több egység, mint a Panama- vagy a Suez - csatornán. A zsilipek nem elég nagyok többé és így a birodalmi kormány elhatározta, hogy óriási költséggel és munkával a Vilmos császár- csatornát kiszélesíti, mélyebbé teszi és új zsilipeket épít. A csatorna öt év fejlődik a kozik. A fejlődő gygrmeki ^szervezetnek Mokozott mértékben van iflyaii Coláié anyagokra ^zük- sége, amelyek» a sím vetek felépítéséhez, csontok, az izom- és idegrendszer erősítéséhez, fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek, két és az életfontosságú Ezetöményen, könnyen emészthető ízletes alak* ban juttatja a szervezetnek az Adjon gyermekének reggelire uzsonnára 1—2 csésze Ovomaltine-t és rövidesen meg fog győződni arról, hogy gyermeke szebben fejlődik, szellemi és testi erejében jobban gyarapodik. múlva, ha a tavasszal megkezdett munkák befejeződnek, kétszer olyan széles lesz, mint ma, s akár 40—45.000 tonnás hadihajók kényelmesen és gyorsan áthaladhatnak rajta. A felvidéki minisztériumban beható tárgyalást tartottak az idegenforgalom kérdéseiről A «Bismarck» és a «Richelieu» Az új flották adatai A fegyverkezési versenyben Franciaország csak nehezen követheti Németországot és Olaszországot. A franciák az elmúlt években két, egyenkint 26.500 tonnás hadihajót építettek, a „Dunkerque“-t és a „Strasbourg“-ot, amelyek egyidőben a világ legtökéletesebb hadihajóinak számítottak. De Németország villámgyorsan behozta az előnyt s 1938 végén már szolgálatba állt a két, egyenkint 26.000 tonnás német hadihajó, a „Scharnhorst“ és a „Gneisenau“. Amikor pedig a franciák négy 35.000 tonnás hadihajó építését határozták el, a németek is négy ugyanekkora hadihajót építettek. A hamburgi Biohm und Voss-nál épülő „Fürst Bismarck“ után még 1939 őszén vízre bocsátják a második német 35.000 tonnás csataszörnyet is, míg a franciák második hajójukat, a „Clemen- oeau“-t a nyáron akarják vízre bocsátani. Míg az olaszok, a franciák és a németek egyelőre megmaradnak a 35.000 tonnás óriáshajótípusoknál és négyr- négy darabot építenek belőlük, addig Anglia, Amerika és Japán áttértek a JOfjQO, sőt 45.000 tonnás hadihajók tiEgyébként a „Fürst Bismarck“ és a „Richelieu“ sokban hasonlítanak egymáshoz. A német hadihajó 241 méter hosszú, a francia 241 és fél. Mindkét hajót 160.000 lóerős gépek hajtják. Hír szerint a német és a francia hadihajók gyorsabbak, mint a készülő angol hadihajók. A „Bismarck“ és a „Richelieu“ egyformán 38 centiméteres agyúkkal van fölfegyverezve s e nyolc ágyú újabb 5000 tonnát nyom, s egyetlen 38 centiméteres gránát 885 kg-ot. A francia hadihajón tizenöt 15 centiméteres ágyú van, a német hajón csak tizenkettő, de ezért a német hajó légelhárító ütegei erősebbek. A németek szemmelláthatólag nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a jövő háborúban az aviatikának, mint a franciák. A jövő tengeri ütközete egyébként egészen különös lesz. Az ellenséges hadihajók egymástól 20 25 kilométer távolságban fognak harcolni, úgyhogy jóformán nem is láthatják egymást. Az óriáságyúk 30—35 kilométer távolságig lőhetnek. Mindkét hadiahajó teljesen mesterséges felhőkbe tud burkolózni s így megnehezíti a légi felderítést is. Az ütközet a szó szoros értelmében láthatatlan ütközet lesz és a tengerésztisztek a csatát különböző finom műszerekkel, a modern hadibaA felvidéki minisztériumban fVein István dr. miniszteri osztályfőnök clnöklé- sével nagy fontosságú idegenforgalmi tanácskozást tartottak. Hallóssy István kormányfőtanácsos, az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal vezetője részletes felszólalásában ismertette a visszacsatolt területek idegenforgalmi problémáit- Megállapította, hogy az idegenforgalom fokozása a visszacsatolt területeken egyrészt anyagi és megélhetési kérdés. mert a gazdasági vonzásterületük egy részétől megfosztott határvárosok csak úgy tudnak megélni, ha átvonuló turisztikai forgalmat kapnak. Ez a szempont természetesen csak a városoknál jön tekintetbe s kevésbbé fontos a mezőgazda- sági vidékeden. Az idegenforgalom fokozása . másrészt nemzetnevelési szempontból fontos. A trianoni csonkahaza magyarságának mennél nagyobb tömegekben kell felkeresnie a visszacsatolt területeket, hogy megismerje a magyarságtól húsz év előtt elszakított országrész föld jét, népét. De a visszacsatolt terület magyarságának is meg kell ismernie az országot, amelytől húsz éven át egy szörnyű diktátum korlátáival választottakéi. Az idegenforgalom sofort“ programmja A visszacsatolt területek iránt ff a magyar lélekben nagy megismerési vágy áll fenn, ennek intenzitása azonban legfeljebb másfél évi időtartamra lesz idegenforgalmi hatóerő, mert a visszacsatolt területek megismerése után ez az ismerkedési láz megszűnik és fennmarad az a normális idegenforgalom, amelynek éltetői a turistáskodás állandó vágya, az anyagi érdek és a gyógyulással kapcsolatos légváltozás. Ezért a visszacsatolt területek idegen- forgalmi kérdéseit két csoportba kel) tagolni. Az egyik csoport az úgynevezett ,,sofort-programot“ alkotja, a másik pedig egy távolabbi program, amelyet arra az időre kell előkészíteni, amikor a visz- szacsatolt területek idegenforgalma állandósulni fog és a gyors, lázas ritmus helyett megállapodott mederben fog lezajlani. A sofort-program célja és lényege abban áll, hogy a magyarság hazafias hangulatát ki kell használni, elő kell segíteni a visszacsatolt területekre irányuló utazásokat és ezeket fel kell használni arra, hogy ilyen módon a visszacsatolt területek városai anyagi erőforráshoz jussanak. Erre a célra különböző eszközök mutatkoznak. Elsősorban alkalmi kiállítások, ünnepségek rendezése kínálkozik, ezekre a MÁV és az IBUSZ különvonatokat állítana be. Ilyen alkalmi kiállítást lehetne rendezni a kassai postapalotában. A kiállítás felölelné mindazokat az emlékeket, amelyek a húszéves elnyomáshoz fűződnek és amelyek a magyar kisebbség életét illusztrálják. Különböző ünnepségeket kell rendezni, például a csehek által rombadöntött szobor műveket, mint a munkácsi Turult, a kassai honvédszobrot, a losonci, ér- sekújvári Kossutb-szobrokat országos ünnepség keretében kell helyreállítani, úgyszintén ünnepségeket kell rendezni a szlovák-magyar és ruszin-magyar együttélés és barátság kidomborítására. Ezeknél a rádió propagandáját is természetesen igénybe kell venni. Ezeket az ünnepségeket tervszerűen kell megrendezni akként, hogy a visszacsatolt területekre érkezők állandóan részesüljenek vagy- valami kiállításban, vagy valami emlékezetes hazafias ünnepségben. Intézményesen kell biztosítani, hogy az idegenforgalmi szempontból jelentős látnivalók kényelmesen, szakszerűen és A
