Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-24 / 45. szám
Ára: 10 fillér \ ^ ^’y3111 45- SZ3m* Budapest, 1939 február 24. Péntek Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P. negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egye; szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP ( Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Tel.; 125-350 Kiadóhivatal; Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Bemutatkozott a felsö'házban a Teleki-kormány Teleki Pál gróf hatalmas beszédét és az új kormányt rgen melegen fogadta a felsőház SzenMvány József ismertette a képviselő' házban a Felvidék álláspontiát Mx. űf kormány és a felvidék Teleki jött, látott, győzött. Csak ezzel a kifejezéssel lehet jellemezni azt az átütő hatást, amelyet az új miniszterelnök bemutatkozása a képviselőházban keltett. Egy politikai mágus, aki megbűvölte ellenfeleit, körülbelül ezt lehetett kiolvasni a kormányfői nyilatkozatot követő vita engesztelé- keny hangjából. A disszidens ellenzék csöpögött a lojalitástól, esküdözött, hogy ő is ugyanúgy akarja az összes reformokat, mint Teleki, pedig még néhány nappal ezelőtt éppen ezek miatt a reformtervek miatt buktatta meg Imrédyt, e reformjavaslatok atyját. A kisgazdapárt vezére egyenesen megtagadta ellenzékiségét s bejelentette, hogy pártja minden föltétel nélkül támogatja Teleki. reformpolitikáját. Ugyanazt a reformpolitikát, amely miatt néhány nappal ezelőtt,még al- kotmányfelforgatási szándékkal vádolta Imrédyt. Megenyhült légkörről beszélt majdnem minden ellenzéki szónok, az egy nemzeti szocialista hungaristát kivéve, aki a bombamerénylők miatt pártja feloszlatásától tart s a „puffanesos“ merénylőkkel való cim- borálás gyanújától igyekezett tisztára mosni elvbarátait.'- S csodák csodája, éppen a demokrata baloldal emlegette megható rokonérzóssel a miniszterelnök-professzor tekintélyét jelképező nevelői nádpálca szükségességét... Egyszóval valahogy úgy festett a dolog, hogy a parlament minden sarka hálával fogadta a chamberlaini közvetlenséget és a magyar derűt, amely Teleki meleg beszédéből kiáradt. A nagy tudósnak és nagy taktikusnak szólt az elismerés, egy láthatatlan magas tanári katedrának, amelyre mindenki szívesen és szeretettel maga fölé emelte a miniszterelnök rokonszenves alakját. A tekintély katedrájára. Még az ellenzék is. Igaz, a disszidensek két csoportjának és a kisgazdapártnak- hirtelen pálfordulása kissé gyanús. Gyanús a fölkínálkozásuk. Mert eddig azt hangoztatták, hogy súlyos elvi ellentétek vannak a kormánypárt reformtervei és az ő elképzeléseik között. Ezért hadakoztak Imródy kormányával és Imrédy kormányának programjával. Most Teleki ugyancsak Imrédy kormányával és Imrédy programjával jelent meg a színen és — csodák csodája — ma már azt mondják, hogy csak sze- piólyi ellentét volt köztük s a kormány közt, az Imrédy személye. De ki hiszi el nekik ezt a gyors köpönyegfordí- fást? Senki. E hirtelen hangnemváltoztatásnak egészen más oka van. Nem elvi és nem személyi ok. Hanem egy nagy aggodalom. Az az aggodalmuk, hogy Teleki zsebében esetleg ott van a házföloszlató kormányzói kézirat. S erre az eshetőségre ők szívesebben tartanak az új kormánnyal, mint az ellenzékkel. Hátha meg lehetne ismételni a kormánnyal az 1935-ös választási paktumot. És azonkívül kormányképességüket is szerették volna ezzel fitogtatni, mert fölkínálkozásuk hódoló gesztus volt a budai vár felé, mert tudták, hogy Teleki a kormányzó teljes bizalmát élvezi. Szóval nem elvi és nem is személyi okok idézték elő ezt az ellenzéki pálfordulást, hanem önös pártérdekek, taktikai számítások. De öz nem von le annak a ténynek az értékéből, hogy Teleki a hatalmi tekintélynek dokkal magasabb katedrájára Élénk érdeklődés előzte, meg a felsőház ma délutáni ülését. Teleki Pál gróf bemutatkozó beszédét a felsőház tagjai teljes számban várták. Az * ülés megkezdését jelző szóra sűrűn megteltek a padsorok. A felsőházi tagok sötét ruhában jelentek meg és az ülésteremnek nemcsak a külsőségei, de egész hangulata is ünnepélyes keretet adott az új kormány bemutatkozásának. A fekete polgári ruhák között a főpapi bíborszínek tűntek került, mint amilyenen elődje volt, s ezt az ellenzék általános helyeslése és tapsa kísérte, holott az elődnél éppen ez az ellenzék kézzel-lábbal, a kormány párt szétrobbantásával küzdött a tekintély ellen. Bennünket, felvidéki magyarokat Teleki ragyagó programjából a Felvidéket érintő mondatok érdekelnek a legközelebbről. Minden szava megnyugtató és szívünkből fakad. Különös gondot fordít a felvidéki gazdák érdekeire és a hitelügy támogatására. A visszacsatolt terület gazdasági újjáépítésének programjába tartozik a kassai műegyetem és a komáromi olasz kultúrintézmény terve. A Felvidék nem marad sokáig corpus separatum, vagyis, hogy az egyesítés munkája a leggyorsabb ütemben fog haladni. Más jogrendszer, más közigazgatás, más gazdasági és társadalmi rendszer fejlődött ki a Felvidéken húsz év alatt, ezt az életrendet át kell formálni. A Felvidék nevében mi mindig sürgettük ennek a törvényegyesítő munkának a gyors elvégzését, mert hiszen éppen az egyesítés, az átvezetés lassúsága az, ami ránk nézve hátrányos, örülünk, ha a kormányelnök elismeri a felvidéki miniszter és munkatársai napot-éjt nem ismerő munkájának sokféleségét és sokaságát, de a legfontosabb, hogy újból leszegzi a „Felvidék a felvidékieké“ elvet. Mi is csak ily értelemben vagyunk felvidékiek és csak ilyen értelemben ismerünk felvidéki föladatokat és programot. A szívünkből beszélt a vitában Szent-Ivány József, amikor a Felvidék népének követeléseit tárta a kormányzat elé. Szent-Ivány szaváit,t-ott fel. József királyi herceg tábori barna egyenruhában foglalta el helyét. Az ülést pontosan öt órakor, nyitotta meg Beöthy László alelnök. Megemlékezett X/. Pius pápa haláláról, beszédét a felsőház állva hallgatta végig. — Tizenhét évvel ezelőtt, midőn Ratti Achilles milánói bíboros-érsek XI. Pius néven Szent Péter örökébe lépett, a lelkileg és testileg szenvedő emberiség újranak különösebb súlyt ad az a tény, hogy ő volt a felvidéki magyar nacionalizmus első megfogalmazója, a korszerű nacionalizmus kisebbségi szervezetét és módszereit pontosan egy évtizeddel korábban kezdte épiteni, mint a szudétanémet mozgalom, amely e szervezést tökélyre vitte. Szent-Ivány volt a magyar kisebbségi életnek ama dinamikus hajtószelleme, aki a népi nacionalizmus szervezetét alulról építve először egy osztályjellegű kisgazdapártot alapított, két évre rá a kisemberek két osztályát kapcsolta össze a kisgazda, földműves és kisiparospártra, három évvel később 1925-ben már kísérletet tett az egységes magyar párt megalakítására, de bár ez nem sikerült, legalább egy osztályfölötti nemzeti keretet létesített a nemzeti pártban, végül pedig 1936-ban elvitathatat- lanul az ő érdeme, hogy pártjának és saját pártvezéri szerepének föláldozásával kezdeményezője volt a végleges magyar egységnek: az Egyesült Magyar Pártnak. A felvidéki magyar nacionalizmus tapasztalt élharcosa, jellemezte a mély szintézist, amely a keresztény szocializmus és a népi nacionalizmus harmonikus összeolvadásából jött létre és szétszórta azokat a fö- lületes hiedelmeket, amelyek a mi felvidéki szellemünkről rosszhiszemű, vagy hiszékeny emberek körében elterjedtek. Kihangsúlyozta, hogy a felvidéki magyarság tisztelettel viseltetik a magyar alkotmányosság és parlamen- tárizmus iránt s céljait, bármily radikális gondolatokból fakadnának is és bármilyen erős nacionalizmus diktálja is, föltétlenül és kizárólag csak alkotmányos úton óhajtja elérni. De nem I éledő reménykedéssel tekintett fenkölt személye felé. Uralkodása alatt az Akció Católica hatalmas lendületet nyert. En- ciklikáival nemqsak vallási, de szociális kérdésekben is irányt mutatott. Nagy ba~ rátja volt a tudományoknak és művészeteknek. Diplomáciai ügyessége a római kérdés megnyugtató megoldásához vezetett. Magyarország iránt mindig kitüntető, meleg, változatlan szeretettel viseltetett. A reánk szakadt megpróbáltatások rejti véka alá, hogy szellemiségünk alapvonása az építésvágy és hogy „új gondolkodást hoztunk“. Mert van egy régi magyar gondolkodás és van egy új magyar gondolkodás, e kettő küzdelmében mi az újhoz, a haladóhoz csatlakoztunk. £zent-Iványval együtt minden felvidékinek szén*; hite az, hogy a komoly radikális gondolkozásnak megfelelő reformok megvalósítását és az igazi magyar nép közösség létrehozását csak mesterségesen előráncigált kifogások akadályozzák s életünket népi alapon, a nagy magyar nép akarata szerint kell végre rendezni. A felvidéki népi nacionalizmus húszéves mozgalmának egyik első megindítója és ideológusa szólt itt mindnyájunk szívéből s védte meg a rágalmak ellen politikánkat. A Felvidék népe nem akar külön elbánást és külön jogokat: mi csak az átcsatolás zökkenőinek mennél gyorsabb elintézését kívánjuk. S ez nem bűn, nem szeparatizmus. Ellenkezőleg: a gyors és tökéletes összeolvadást sürgetjük. De úgy, hogy az ne sikkasszon el meglevő értékeket és szerzett jogokat, illetve, hogy visszaadja a tőlünk elsikkasztott pozíciókat és jogokat. A Felvidék népe örömmel hallja, hogy az új magyar miniszterelnök is elismeri, hogy vannak dolgok, amikben az egész ország is „tanulhat“ a felvidékiektől. S örömmel hallja az Egyesült Magyar Párt vezérszónokának helytállását a Felvidék érdekeiért. Minden szavával azonosítjuk magunkat s feltétlen bizalommal tekintünk Teleki kormánya és a megújhodott és megerősödött kormánypárt működése «lé. . • .
