Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-23 / 44. szám
1SSS FEBRUAR 23. CSÜTÖRTÖK telvideKt ÄgVäR-HIRIiAI» Nyilvánosságra az 1938 december népszámlálás eredményéi Részletes adatok — 1,032.356 lakos — Száznyolcvanezres szaporodás 28 év alatt — A városok statisztikája — Egészséges Biztos, olcsó! Az átlagos népsűrűség sí^>«mljer egy négyzetkilométerre, azaz ez a vidék ál* tatában a műveltebb európai átlagboa Gazdagabb nép — már Í9í0-ben is Jellemzőnek tartjuk azt is felhozni, hogy a visszacsatolt területnek gazda(sp) A napokban jelent meg a magyar Statisztikai Szemle 1939 januári számának egyik különnyomata, amely a-Csch- Szlovákiától visszacsatolt területen 1938 december 15-én végrehajtott népösszeírásnak előzetes eredményeit tartalmazz^. . Mint ismeretes, ez az ideiglenes uépősszeíras még a katonai megszállás alatt történt és nem végérvényes jellegű. Mindazonáltal az 1940. végén végrehajtandó általános magyar népszámlálásig jelentős^ munkát végzett s mindenekelőtt azt tudjuk meg eredményeiből, hogy mennyi lakos élt a visszacsatolt területen azután a hatalmas vándorlás után, amely az államhatalmi csere következtében a Felvidéken bekövetkezett. Az összeírás legfőbb eredménye az, amely összehasonlítja az 1910-i magyar, az 1930-as csehszlovák népszámlálás és az 1938 i magyar összeírás eredményeit. Az adatok szerint a 11.840 négyzet- kilói,főtér nagyságú visszacsatolt területen 1910-ben 852.611 polgári személy élt, 1930-ban 1,096.000 polgári személy, 1938-ban pedig 1,032.356 ember. Ezekéből az adatokból mindenekelőtt az tűnik ki, hogy az óriási visszavándorlás ellenére a lakosság ezen a területen 1910- től 1938-ig tetemesen növekedett. Huszonnyolc év alatt a tiszta növekedés lSO.OffO embert, azaz 21.1 százalékot tett ki. Ez évi átlagban 0.75 százalékot jelent, míg ugyanakkor az egész trianoni Magyarországban a növekedés évi átlaga csak 0.69 százalék volt. Azaz annak ellenére, hogy Délszlovákiá- ból a megszálláskor több mint százezer ember vonult át a megmaradt Csehszlovákiába, a terület népességének növekedése még mindig nagyobb, mint a trianoni Magyarországé. A városok Az 1937-es csehszlovák statisztikai becsléseknek a visszacsatolt területre vonatkozó adataiból kitűnik, hogy legalább százezer ember hagyta el ezt a vidéket, úgyhogy a nagy elvándorlás nélkül a visszacsatolt Dólszlovákiának 1938-ban már 1,150.000 lakosa lett volna. Sőt lehetséges, hogy az 1,200.000-et is eléri. Különösen a városok lakosságán látjuk, hogy a visszavándorlás elég jelentős volt. Számos cseh és szlovák ember hagyta el a délszlovákiai nagyobb helyeket, így elsősorban Kassát, Munkácsot és Ungvári. Rendkívül érdekes a nagyvárosok lakos ságának összehasonlítása. Kassának 1910-ben 44.211 lakosa volt, 1930-ban 70.118, 1938 decemberében: 58.082 Tehát a statisztika szerint körülbelül 12.000 ember hagyta el Kassát, de ez a szám még nő, ha Kassa 1938-as és nem 1930-as statisztikáját vesszük alapul, mert a csehszlovák becslések szerint Kassának 1937 végén már legalább 74.000 la kosa volt. Munkácsnál az arány sokkal kedvezőbb. 1910-ben itt 17.275 ember élt. 1930 ban 26.102, az 1938-as összeírás szerint pedig 27.158. (Persze az utolsó cseh-szlovák becslések szerint Munkács lakosságának száma már 3ö.00ö-re emelkedett.) Ungvár lakossága 16.919-ről 26.675-re emelkedett, majd 22.678-ra esett vissza a legújabb összeírásnál, de nem szabad elfelejteni, hogy a város egyik része Csehszlovákiában maradt. Érsekújvár adatai: 16.228, 22.457, 21.824. népmozgaiom Komárom: 19.391, 21.158, 17.513. Áz elvándorlás itt jelentős, mint ahogy egyáltalán Komárom volt az egyetlen magyar város, ahol a magyarság nem gyarajp«* dóit, még népmozgalmilag sem a háború befejezésé óta. Losonc: 12.939, 15.459, 12.457. Léve: 9875, 12.576, 12.242. Érdekes, két tisztára magyar hely számadatait figyelembe venni. Ezekben a városokban, főleg a másodiknak említett Gutában nem volt bevándorló s igy lakosságuk az átcsatolás után csaknem teljességben megmaradt. Beregszászon például a lakosság 19lö-ben 12.933-at mutatott, 1936- ban 17.93 i-et, s 1938-ban 19.050-ct. Gután 8912-ről 10.822-re, majd 12.126-ra emelkedett a lakosság száma. Kassa polgári lakossága és összlakossága Figyelembe kell venni azt is, hogy az 1938-as össze írási adatok csak a polgári lakosságra vonatkoznak, míg az 1930-as csehszlovák adatok az egész lakosságra. Kassán például 1930-ban a polgári lakosság csak 62.000-et tett ki s ezt egészítette ki 8000 katona. Ha a magyar helyőrség is 8000 főnyi lesz Kassáéi'0 or a 70.000-es lakosságszámút, ez a város most is nagyon hamar elériA szlovákok iü maradtak A városok tehát nagy elvándorlást mutatnak, de a lakosság távozása még sem olyan méretű, mint azt a laikusok átlag az összeírás előtt feltételezték. Végtelenül jellemző, hogy csak a városokból vándoroltak vissza az idegen nemzetiségű bevándoroltak és a zsidók, míg a más nemzetiségű vidéki területek lakossága csaknem változatlan maradt. A törzsökös szlovák agrárlakosság tehát egyáltalán nem hagyta el falvait és városait. Ez kitűnik az összeírás részletes statisztikájából. • Például a szlovák Nagysurány lakossága, amely 1910-ben 5216, t930ban 6388 volt, az összeíráskor 6543-ra. emelkedett, Komját.on 1936-ban 4075, az összeírásnál 4324 lakos élt. Tótme- gyeren 4467, illetve 4598. Ezt a statisztikát végigvezethetjük mindenütt, sőt más érdekes adatokat is találunk. A magyar összeírás például közli „Hodzovo“ (Hodzsafalva) statisztikáját. is. Ebben a tiszta szlovák telepes faluban 1930-ban 565 ember élt, 1938-ban pedig 562. Meg keli jegyezni, bogy a telepesek elvándorlása már a 30-as évek után az agrárkrízis alatt uagy mértékben megkezdődött. „Srobárová“ statisztikája kimutatja. hogy az 1930-as 581 telepesből az összeírásnál még mindig 567 élt a faluban. A munkácsi járásban lévá „Svo- boda“ 909 telepese közül 887 maradt Ma- gyarországon. Népsűrűség nyugaton és keleten Rendkívül érdekes összehasonlítani az országrész népmozgalmi adatait, Említettem mar, hogy az átlagos évi szaporulat a magyarországi 0.69 százalékos átlagnál jobb és 0.75, sőt, ha az elvándorlást nem számítjuk, 1,05 százalékos volna, azaz sokkal jobb, mint a legtöbb európai országban. A legnagyobb népszaparodás Bereg és Ugoesa illegje visszacsatolt területéin, tehát a keleti magyarok között. A legrosszabb Gömör megyében és Komáromban. Ha már most a népsűrűséget vesszük figyelembe, akkor azt az érdekes tényt állapíthatjuk meg, hogy a visszacsatolt terület nyugati részének müveit, iparosodott és gazdag vidékein csaknem kétszer annyi ember él egy négyzetkilomé- leren, mint keleten. így például a vágsellyei járásban 126 ember él egy négyzetkilométeren, csaknem annyi, mint Németországban, míg a tornai járásban 41 ember. A megyék közül a legsűrűbben lakott az új egyesített Pozsony—Nyitra megye (116), a legritkábban lakott Gömör, Kishont (54) és Abauj-Torna (61). »» 4» 6» 4» H 4» 4» «» 4» <» 4» 6» 4» 0» 4»' sági adatai érdekesen kedvezőek. Míg például a trianoni Magyarprszágban a búzatermés átlaga 7.8 mé- termázsa holdankint, a visszacsatolt terület átlaga 8.1. A rozs átlaga 7, illetve 7.7, az árpác 8.2, illetve 9, a burgonyaó 44, illetve 53. A legnagyobb átlag a volt Délnyugatszlo- vákiában van, amelynek gabonatermelési átlaga egyáltalában a legnagyobb] az egész mai Magyarországban. Fontosnak tartjuk megemlíteni azonban, hogy már az 1910-es adatok is azt mutatták, hogy ezen a vidéken az okos gazda a legnagyobb átlagot tudja kihozni a mindenfajta termelésnél. Végül megjegyezzük, hogy a marhaállomány átlaga is jobb a visszacsatolt területen, mint a trianoni Magyarországon. A visszacsatolt részen ezer emberre 283 szarvasmarha jut, a trianoni részen 202. Az 1911-es statisztika azt igazolja, hogy, az arány húsz évvel ezelőtt még kedvezőbb volt a Felvidék javára. A&iiavn szigetén létesítendő amerikai flottatámaszpont Japán szivének irányított tőrdöfés Heves vita a washingtoni képv’seíőházban Washington, február 22. A képviselő- ház megkezdte annak a törvényjavaslat nak a tárgyalását, amely a Csendes-óceán szigetein létesítendő tizenkét új flottatániaszpout építésére vonatkozik. Az építési költségek 53.8 millió dollárra (mintegy 250 millió pengőre) rúgnak. Winson, a képviselőház hadügyi bizottságának elnöke, előadói javaslatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem akarnak elpusztulni, ha " más demokrata államok még mindig vona kodnak a szükséges védelmi intézkedéseiket megtenni. Az Egyesült villámok véleménye szerint a tekintélyi államok számára választ kell adniok, és pedig azonnal. Az országot abba az állapotba kell hozni, hogy egyedül is mégvédhesse magát. Winson végül kifejezetten helyeselte az Anglia és Franciaország számára történő repülőgépszállításokat. A szónok beszéde során élesen támadta a tekintély! áliamokat. Hamilton Fish, az ismért republikánus párti képviselő ezzel szemben éles sza vakkal ostorozta a javaslat hibáit. Így például a Guam szigetén létesítendő flotta- támaszpontot könnyen tekinthetik majd Jap’án szívének irányított tőr- döíésnek. Arra az esetre, ha az Egyesült Államok háborút akarnának kirobbantani, keresve sem találnának jobb eszközt, minthogy a jelenlegi légkörben ilyen építési tervekkel állnak elő. A Csendes-óceánon felállítandó új amerikai flottatámpontok kérdése körül a későesti órákig tartolt a vita a képviselőházban. Hamilton Fish newyorki képviselő után Cureh illinoisi képviselő is árinak a véleményének adott kifejezést, hogy Japán feltétlenül provokációnak fogná fel Guam szigetnek flottatámponttá való kiépítését. Cureh óriási térképet göngyölített ki az ülésterem közepén, hogy megmutassa, mennyivel messzebb van Guam sziget az Egyesült Államoktól, mint Japántól. A kepviselőház hadügyi bizottságának elnöke, Winson, védelmébe-vette a javaslatot. az ellenzéki támadásokkal szem* ben és azt mondotta, hogy ha a japánok provokációt látnak Guam-sziget megerősítésében, akkor ezzel csak azt bizonyítják, hogy támadó szándékaik vannak. Az Egyesült Államok számára Guam szi< getnek ebből a szempontból igen fontos stratégiai jelentősége lehet, mint haditengerészeti és légiflottai támpontnak, különösen akkor, ha uz Egyesült Államok. bizonyos idő múlva Ígéretükhöz hi-< ven megkezdik a Fülöp-szigetek katonai kiürítését. Újabb éles támadás Roosevelt ellen Neic-York. február 22. A frontharcos- szövetség Washington születésnapjának évfordulója alkalmából Pittsfieldben tartott gyűlésén Castle republikánus helyettes államtitkár újból élesen bírálta a jelenlegi amerikai külpolitikát. Castle kijelentet! , hogy a Roosevelt- kormány veszedelmes módon fokozza a háborús veszélyt a tekintélyállamok ellen intézett folytonos támadásaival és a. „diktatúrák“ ellen irányuló kijelentéseivel. Ha az amerikai külpolitika el akar. a érni azt a célt, hogy Amerikát távol* tartsa a háborútól, valamennyi kormány- tisztviselőnek, kezdve az elnöknél, be kell szüntetnie támadásait külföldi hatalmak ellen. Caslle ezután bírálta azokat a „humanitárius“ törekvéseket, hogy segítséget nyújtsanak bizonyos németországi menekülteknek. Szovjet-Oroszországban annyi embert öltek meg, amennyi zsidó él Németországban, de soha sem követelték, hogy Amerika ezért háborút kezdjen & Szovjettel. Azt sem követelte senki sem, hogy a vörös Spányolország ellen viseljen háborút azért, mert ott mindenkit megöltek, aki nem értett egj'et a szovjet- kormány zássál. Végül Castle felszólította az amerikaiakat, ne dőljenek be újból, meg újból a Németország és Olaszország elleni uszításnak.
