Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-17 / 39. szám
19á9 FEBRUAR 17. PÉNTEK TEIAJTDE'KI -.MaöVaRHIRMP! 5 Imrédy r \ magyar belpolitikában megint olyan intermezzo következett be, amely előtt az elviharcokhoz szokott felvidéki magyar ember ámulattal és megütközéssel áll meg. Imrédyt, Magyarország hallatlanul népszerű miniszterelnökét, a nép óriási többségének vezérét, ellenfelei lelőtték a kormány' és az új magyar mozgalom éléről. Pont abban a pillanatban terítették le, amikor második nagy reformját, a zsidójavaslatot a képviselőház érdemleges tárgyalás alá készült venni. Nem a nyilvánosság előtt történt a dolog, nem a parlamentben, vagy a sajtóban, hanem a politikai élet kulisszái mögött, nem tudjuk, milyen kezek lőtték hátába a mérgezett nyilat. Imréd y maga csak annyit árult el, hogy mi volt a rálőtt nyíl mérge: bizonyos anyakönyvi kivonatok, amfelyek egy anyai ágon volt 125 év előtti hétéves ős ki kérész tel kedéséről szólnak. Az iratok miatt még a legszigorúbb németországi fajvédő törvények sem tekintenék Imrédyt nemárjának, annál kevésbbé az Imrédy által benyújtott kormányjavaslat, de az iratok beszerzői rálicitáltak a nürnbergi paragrafusokra, Imrédy mellének szegezték a keresztlevelet, bizonyára azzal a céllal, hogy Imrédy föltűnés nélkül tűnjön el a politikai porondról. Mert a napnál világosabb, hogy Imrédy, hatalmának és népszerűségének tetőfokán, zsebében a kormányzó megbízó levelével — amelyben a kormányzó megállapította volt, hogy Imrédy programja és jobboldali ellenfeleinek programja közt tárgyi ellentétek nincsenek nem a maga kezdeményezésére távozik a vezéri helyről. Nem ő firtatta és kerestette ki poros németországi anyakönyvekből a 125 év előtti ős keresztlevelét, hanem mások, nem ő házalt velük előkelő politikai konventikulumokon, hanem mások. Kicsodák! Azok a politikai ellenfelei, akik most hírlapokban rosszul leplezett kárörömmel és szemforgató pilátuskodással mossák kezeiket, mondván: Imrédy maga buktatta meg magát, ő csak a saját törvényjavaslatának áldozata. Hát éppen ez az, ami leleplezi pilátuskodá,- sukat. Nem a törvényjavaslat tette lehetetlenné Imrédy további miniszterelnökségét, hanem ők voltak azok, akik minden eszközzel lehetetlenné akarták tenni a törvényjavaslatot, de mivel a törvényjavaslatot nem bírták lenyílazni, tehát megsebezték a törvényjavaslatot megvalósítani akaró Imrédyt. Nem a javaslat lőtte le Imrédyt, hanem a javaslat ellenfelei. Csak akkor foghatták volna a törvényjavaslatra Imrédy bukását, ha Imrédy pártja szólította volna föl Imrédyt az előkerült oklevelek alapján a lemondásra. De nem ez történt. Ellenkezőleg: a kormánypárt most is tüntet Imrédy mellett. Imrédyt a zsidójavaslat ellenségei fúrták meg. Azért, hogy rajta keresztül a zsidótörvényt akadályozzák meg. De számításukba hiba csúszott bele. Úgy számítottak, hogy Imrédy a kulisszák mögött mellének szegzett keresztlevéltől úgy megijed, hogy rögtön beteget jelent, megfutamodik a porondról, ők engedik feltűnés nélkül eltűnni, de amikor már elment, akkor aztán ók óriási műsajnálko zással elkezdik hirdetni, hogy a zsidó- törvény mennyire lehetetlen és kegyetlen, mert hiszen, ime, még a megteremtőjének, ennek a derék, kiváló, nagyszerű tehetségnek a karrierjét is kettétörte, a zsidótörvény megölte a saját apját — félre tehát a zsidótörvénnyel. Ezzel szemben Imrédy nem futamodott meg, hanem igazi keresztény lélekkel és férfiönérzettel maga tárta fel az egész ország és világ előtt, milyen mérgezett nyilat lőttek feléje ellenfelei. Csak titok ban, a kulisszák mögött akarták erkölcsileg keresztrefeszíteni, Imrédy azonban inkább maga állt ki a keresztfa alá, hogy leleplezhesse, milyen keresztet szántak neki. Ezzel keresztülhúzta számításaikat. Személyét megsebezték, de csak az ő személyét érte a mérgezett nyíl. Az általa képviselt reformmozgalmat és reformokat nem. Csak személyi válságot idézhettek elő, de nem rendszer válságot. Pedig ezt szerették volna. Imrédy megmenthette volna egyéni kényelmét és nyugalmát, ha az ellenfelei által kínált aranyhídon félrevonul és szabad támadási célpontnak hagyja az általa vezetett reformmozgalmat. De neki nem kellett aranyhíd, nem kellett arany: a saját testével fogta föl a megújhodási mozgalomnak és a zsidójavaslatnak szánt kegyelemdöfést. Ezzel az áldozattal a közvéleményhez, a milliókhoz apellált a kulisszák mö götti politikai méregkeverők praktikái ellen. Leleplezte azokat, akik láthatatlan csáklyákkal lassítják és akadályozzák a magyar élet hajójának előbbre jutását. Leleplezte a magyar haladás ellenségeit. A mozgalom vezérét lelőhettek az élről, csak egy személyt lőttek le, nagy, kimagasló, vezéri személyt, de a mozgalom maga nem sebesült meg, a mozgalom tovább él és halad. Cvetkovics jugoszláv miniszterelnök bejelentette a horvát nép egyenjogúsítását Az új kormány telfesen új belpolitikát kezd, de folytatja az eddigi külpolitikát Belgrád, február 10. A december 13-án megválasztott ríj jugoszláv képviselőház csütörtök délelőtt tíz órakor rendes ülésre ült össze, hogy megválassza tiszti karát. Mielőtt a Ház áttért volna az elnök és a tisztikar megválasztására, a szerb ellenzék deklarációt terjesztett elő, amelyben bejelenti, hogy nem vesz részt a szavazásban, mert ezt a szkupstlnát diktatórikus választási törvény alapján választották meg. A deklaráció felolvasása után az ellenzéki képviselők kivonultak az ülésteremből, a Ház pedig féltizenegy órakor áttért a szavazásra. Mindössze a kormány párt terjesztett be jelölő listát, amelyet a Ház nagy többséggel megszavazott. El nőkké Szimonovics volt minisztert választották, aki Cvetkovics miniszterelnök bizalmas baráti köréhez tartozik. A három alelnök és a négy jegyző is Cvetkovics híveinek sorából került ki. Cvetkovics miniszterelnök csütörtök délután bejelentette a szkupst.inában a horvát nép egyenjogúsítását, A képviselőház az ülésszakot megnyitó régensi dekrétum felolvasásával kezdődött, majd Cvetkovics miniszterelnök feszült érdeklődés közepette beterjesztette a kormánynyilatkozatot, amelyet a kormánypárt viharos helyesléssel kísért. A diplomaták páholyai és a nagy- közönség számára fenntartott karzatok zsúfolva voltak. A kormánynyilatkozat lényegé abban foglalható össze, hogy a kormány teljesen új belpolitikát kezd, de változatlanul folytatja az eddigi külpolitikát. Az új kormány azzal a megbízatással vette át a hatalmat — mondja a kormányprogram —, hogy lásson hozzá az ország belső viszonyainak konszolidálásához. A legfontosabb belpolitikai probléma már húsz év óta a horvát kérdés. A jugoszláv nép valamennyi népe között állandó, az eddiginél jobb és szilárdabb kapcsolatokat kell teremteni. Az állami életben való részvételnek a teljes egyenlőség és egyenjogúság alapján kell megszervezni és számításba kell venni a nép egyes részeinek történelmi múltját is. Az új kormány a komátokkal való kiegyezést tekinti világos és határozott belpolitikai célkitűzésének. Szakítani akar a múlt módszereivel, amelyek a maguk taktikai fogásaival csak arra vezettek, hogy az ország mindjobban eltávolodott a horvát kérdés feltétlenül szükséges megoldásától. A belpolitikában teljesen új helyzetet kell teremteni. Ezt az új belpolitikát a kölcsönös testvéri megértés és türelem jegyében kell végrehajtani, ugyanakkor azonban biztosítani kell ai állam tekintélyét és a közrendet is. Külpolitikai téren a kormány folytatni fogja eddigi tevékenységét s ugyanolyan célok megvalósítására törekszik, mint az előző kormány. A legfőbb cél a béke fenntartása és az ország külpolitikai helyzetének megszilárdítása. A királyi régenstanács négy és féléves uralma alatt Jugoszlávia a maga kitartó és építő politikájával sikeresen elérte, hogy úgy a nagyhatalmakkal, mint a szomszéd államokkal szoros baráti kap csőlátók alakultak ki. Az elmúlt években elért pozitív eredmények azt bizonyítják, hogy a jugoszláv külpolitika helyes úton járt, amikor a nemzetközi megegyezést kereste. Jugoszlávia a legsúlyosabb nemzetközi válságok idejében is olyan külpolitikai irányt követett, amelyek lehetővé tették, hogy ma minden országgal rendezett jóviszonyban éljen. A jugoszláv külpolitika legfőbb feladata továbbra is az lesz, hogy gondosan őrködjék az összes régi barátságok fenntartásán s minden irányban ápolja és kiépítse a jó- viszonyt A kormánynyilatkozat felolvasása után Cvetkovics miniszterelnök beterjesztette az 1939/#. évi költségvetési előirányzatot, amely 800 millió dinárral magasabb, mint az előző évi költségvetés volt. A kiadások főleg a nemzet- védelmi tárcáknál és az államadósságok törlesztésénél emelkedtek. Újjáalakult Budapesten a felvidéki főiskolások Prohászka-kőre „Célunk: keresztény népi tartalommal és európai műveltséggel telíteni az értelmiséget“ Budapest, február 16. Tegnap este tartotta alakuló közgyűlését a felvidéki katolikus főiskolások „Prohászka Ottokár Köre“. Az alakuló közgyűlésen ott láttuk Pfeiffer Miklós dr. kassai kanonok, főiskolás lelkipásztort, Esterházy Lujzái, Kost er sitz József dr.-t, a pesti Szent Imre Kollégium igazgatóját, Péterffy Gedeon dr.-t, a Pázmány Péter Egyetem lelki- pásztorát, Zombory Györgyöt, a EeMASz elnökét és a Szlovákiáiban maradt Prohászka Kör kiküldöttjét, Földes József, pozsonyi joghallgatót, a pozsonyi Prohászka Kör elnökét, valamint még számos más érdeklődő anyaországi fiatalt. A közgyűlést Fekete Ferenc dr., a Prohászka Körök Szövetségének elnöke nyitotta meg. „Nem kell most már államhatalmat kerülgetve dolgoznunk, — hangsúlyozta beszédében — nyiltan haladhatunk azon az úton, amelyet mi becsületesnek és igaznak vélünk. Prohászka „Diadalmas világnézete“ a mi útmutatónk és a Prohászka Körökben a szorgalom, a jellem, becsület megtestesítőit akarjuk nevelni. Dolgozni akarunk, mert felelősek gyünk minden kérdő, várakozó tekintetért, amellyel anyaországi testvéreink fordulnak felénk.“ Ezután a jelenlévők egyhangúlag kimondották a pesti Prohászka Kör meg alakulását a következő ideiglenes tisztikarral: elnök: Kovács Endre, alelnök Palásthy Géza, titkár: Musinszky András, Gera Ferenc, jegyző: Szijj Margit Mihály Bálint, pénztáros: Bajusz Emii ellenőrök: Csiba László, Budai Dezső, könyvtáros: Hinora Sándor, választmányi tagok: Engel József, Molnár Lajos, Schleicher Pál, póttagok: Lánczy Borbála, Burián Béla, Csonka Ferenc, Czeglódy Antal, Faragó László, Resatkó Endre, Tóth Szilveszter. A jelenlévő vendégek közül legelőször Péterffy Gedeon dr. egyetemi lelkipásztor üdvözölte a megalakult Prohászka Kört, majd pedig Kostersitz József, a pesti Szent Imre Kollégium igazgatója, Zombory György, a FeMASz elnöke, annak a reményének adott kifejezést, hogy a most megalakult Prohászka Körrel is karöltve végezheti a FeMASz, a nagy magyar feladatainkat. — Földes József, a Szlovákiában maradt prohásakások kö szöntését tolmácsolta. Esterházy Lujza beszéde Nagy lelkesedéssel fogadta a Szlovákiából érkezett Esterházy Lujza szavait „Mi még most is ugyanaz a testvéri köPerzsaszönyegeket béktsszentandiáái mag legmagasabb árban vei Budapest, Kossuth zösség vagyjfuk/-^r hangoztatta — ifl két mesterig«/fiatárokkal szétválaszd tani nem# lém*... Az idekerült magyaroknak folytatniok kell a kisebbségi sorában ,oíy sikerrel végzett munkát: egészséges szociális közvélemény kialakításán kell dolgoznotok elsősorban. Védeni kell magyarságunkat az el nem- zetlenítés ellen. Figyelni kell a magyar életet Figyelni, hol van szükség az emberi méltóságtudat felemelésére, hol van szükség arra, hogy a felsőbb rétegek becsüljék az alsóbb néprétegeket. Ne szeparáljátok el magatokat, keressétek és teremtsétek meg az anyaországi egészséges közvéleménnyel kapcsolataitokat ezeknek a céloknak a megvalósításáért. És elsősorban nektek feladatotok, testvérek, hogy megvédjetek az itteni szlovákság teljes jogait Nem lesztek méltók múltatokhoz, ha nem álltok szlovák testvéreink mellé és nem pártoljátok, segítitek őket legmesszebbmenő nemzeti jogaik biztosításában. Elismerem; nehéz feladat előtt álltok. De hogy meg tudjátok oldani, azt mondom: legyen bennetek mennél több természetfelettiség. Mert hogy ma emberek, tudjunk maradni, ahhoz természetfelettiség kell, szeretet és dinamika.“ Pfeiffer Miklós dr. felszólalása Pfeiffer Miklós dr. felszólalásában felvidéki szellemről beszélt. „Mit jelent és mit nem jelent ez! Nem jelenti azt, hogy nem úgy gondolkodunk mint az anyaországiak, mert az anyaországiak között is nagyon sokan vannak, akik velünk együtt vallják a népi közösség gondolatát. Ebben nincs köztünk különbség. Csak mi abban az előnyben voltunk, hogy a népi közösség gondolatát átélhettük és meg is valósíthattuk. A Prohászka Kör nem szeparatizmus, csak koncentrációs eszköz, hogy annál erőteljesebben tudjuk gondolatainkat továbbvinni itteni testvéreinknek is.“ Ezután idézte a halott XL Pins emlékét és a közgyűlés félpercnyi néma csönddel hódolt a halott pápa szellemének. Sinkó Ferenc, az Űj Életnek volt szerkesztője, részletesen ismertette azt a programot, melynek megvalósításáért az anyaországhoz került prohászkásoknak dolgozniok kell. A Prohászka Kör társadalmi reformmozgalom, az ifjúságból rekrutálódik gárdája. Amíg az anyaországban tehát szigorúan elkülönítik az ifjúságot a társadalomtól, mi ezt nem fogjuk tenni: munka közben nevelődünk. „Önreform: ez a mi célunk“ Önmagunkon kezdjük a munkát, mert rájöttünk, miért nem sikerülhetnek a különféle reformok: miudenki mást akar reformálni és nem sajátmagát. Önnevelésre van szükség tehát, de olyan önnevelésre, hogy magunkból vezetőket neveljünk. Azt akarjuk, hogy az intelligencia is legyen munkájában olyan becsületes, mint a magyar paraszt. Tapasztaljuk, hogy míg a magyar paraszt erényei hiányoznak az intelligenciából, hibái mind megvannak benne. Munkánk célja: keresztény népi tartalommal és európai műveltséggel telíteni a magyar intelligenciát. Mit jelent a kereszténység? Megtanulni vállalni, eszmét, hivatást keresni, őszintének lenni és az egyén érdekét alárendelni a köznek. De nem kereszténység egy mondvacsinált keresztény etikett, a mindenkori hatalom gondolkodásnélküli szolgálata. — Módszerinkben elvetjük a romantikus uépiességet. Népiséget akarunk. Terveinket úgy kell megvalósítanunk, hogy a parasztot és munkást magunkkal egyenrangú embernek tartjuk. Kovács Endrének az új elnöknek zárószavaival ért véget a közgyűlés. MOST JELENT MEG! Kerecsényi Antal felvidéki író A BABÁT, HEG A KOMÉDIÁS c. könyve Rendelje meg azonnal kiadóhivatalunknál. Ara díszkőiéiben 6.— pengő.
