Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-16 / 38. szám
»39 FEBRUÁR 16. CSÜTÖRTÖK teiotdeKi Történelmei jeientö kiállítások /*• ij Kassa. Beszámoltunk e lap hasábjain az új magyar korszak első kassai kiállításáról. Bizonyára nem véletlen, hogy a magyar közegészségügyi szolgálat vándorkiállításának érdekes és tanulságos anyaga került elénk először találékony, ügyes és legkönnyebben érthető elrendezésben. A kiállítás minden képe, modellje, grafikonja, felirata magyar szeretetről és tehetségről tanúskodik. Az élet megmaradásáért, fejlesztéséért, az egészségért folytatott munka szervezetét és részleteit ismerjük meg elsőnek az egyetemes magyar munkából és ez nagyon jól van így. Az élet az első, az életben pedig legfőbb az egészség: ebből fakad minden becsületes és céltudatos munka. A józan magyar gondolkodás diadalmas bevonulásaként üdvözöljük az egészséges élet e munkás és művészi propagandái át. Nem voltunk híján kiállításoknak Kassán a cseh uralom alatt sem. Igen sok összehasonlításra kínálkozik alkalom, miközben az első magyar kiállítás termeit járjuk és visszagondolunk az egykori cseh kiállításokra. Ugyanezekben a helyiségekben, amelyekben most a magyar közegészség szolgálatának dokumentumait szemlélhetjük, alig félévvel ezelőtt még a csehek rendeztek kiállítást, még pedig a tanonciskola működésének eredményeiből. Megdöbbentő volt az, ami akkor szemünk elé tárult. A ferdítés, a hazugság, a kifelé való ámítás rikoltó képe volt az akkori cseh kiállítás, amely egyebet sem akart bizonyítani, mint azt, hogy minden csehszlovák ebben a városban és a magyarság csak elenyésző kisebbségként mutatkozik még az ipari szakoktatásban is. Egyetlen kis fülke jutott a magyar növendékek munkái számára a hatalmas helyiségben, olyan kicsi hely, amely még a hivatalosan meghamisított nemzetiségi számaránynak sem felelt meg. Mintha csak frivol nyíltsággal akarták volna dokumentálni, hogy milyen szemfényvesztő gyorsasággal sikkad el e városban minden magyar kultúra a cseh uralom alatt. De az igazi szemfényvesztés néhány héttel későbben mutatkozott meg a hatalmas méretű jubíláris kiállításon. Az aránytalan túlméretezés maga jellemezte leginkább a blöfföt, amely erőszakos szájtátással akarta kikiáltani a világba, hogy Kassa a köztársaság huszadik évé ben mindörökre bekebeleztetett Cseh- Szlovákiába. Ez az utolsó nagy erőlködés, ami sok millióba került az államnak és a város nak, a hazugságok szertelen léggömb jeiből és a tehetetlenség okozta kudar cok sorozataiból tevődött össze. Országos botránnyá fajult volna az anyag) sikertelenség is, ha nem pukkadt volna széjjel a korábban, a húsz év óta fúvódó béka, amelyik ökörnek képzelte magát. Eleget írtunk akkor erről a kiállítás ról, a béka utolsó nagy lélegzetvételéről. Láttuk az akkori és a mostani kassai kiállítást, némi gyakorlatra tettünk szert az összehasonlításban és a kiállított tárgyak mögötti valóságok felismerésében. E sorok írója idézni is kénytelen egyik cikkéből, amely a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg, ma már tör ténelmi távlatban, 1938 júliusában: „Az összeállítás és a demonstratív beállítás szinte azt látszik elhitetni egyes tapasztalatlan szemlélőkkel, hogy itt azelőtt semmi sem volt, hogy minden az elmúlt húsz esztendőben létesült. Talán meggyőzőbb és érdekesebb képet kapott volna a látogató, ha az összehasonlítás nemcsak a húsz év előtti és a mai állapot között történt volna, hanem harmadik tényezőnek szerepeltették volna az általa nos európai fejlődést az elmúlt húsz év ben. Ha éppen a magyar uralom idejéből való kezdeti képet vették alapul, úgy talán nem lett volna érdektelen belevonni az összehasonlításba azt a képet is, amelyet a mai Magyarszágon húsz év alatt végbement fejlődés mutat építési, gazdasági, kulturális, népoktatási, technikai, stb. téren.“ Mikor az idézett sorokat leírtuk, még magunk sem hittük, hogy félév múlva már valóra fog válni a sorokban, vagy inkább a sorok között hangoztatott igé nyünk, amelyet a cseh cenzúra túlkapá sai miatt óvatosan, de érthetően kellett kifejeznünk. Félév leforgása alatt történelmi távlatot kapott az akkor világgá harsogott és a valóságban vurstlilátványossággá csökkent kassai csehszlovák kiállítás. A történelmi távlatot a legtalálóbban éppen a mostani első magvar kiállítás teszi rendkívül élessé. E kiállításban először is részleges választ kaptunk az akkor feltett kérdésünkre, hogy minő fejlődés ment végbe Magyarországon az elmúlt húsz évben. Éppen azon a téren kapjuk a választ, amelyet hamarjában, a csehszlovák életirány követése közben nem is vetettünk fel: a közegészségügy terén. íme, méltán elcsodálkozhatunk, ha látjuk a ha talmas fejlődést, azokat a közpon tilag szervezett intézményeket, amiket a cseh uralom alatt nem voIt szerencsénk megismerni. Megismerjük e kiállításból a magyar közegészségi szolgalat pompásan kiépített hálózatát, munkájának nagyszerű eredményeit, az egészséges életért folytatott küzdelem legtehetségesebb propagandáját. Megtudjuk, hogy milyen szédületesen fejlődött tizenkét év alatt a zöldkeresztes mozgalom, mi minden történt a fertőző népbetegségek leküzdésére és milyen nagyszerű eredménnyel. A nagydobbal hirdetett csehszlovák kiállításon, annak szédületes, felnagyított és meghamisított anyaghalmazában úgyszólván semmit sem tudtunk meg abból, hogy mi történik a közegészség érdekében. Amit ott láttunk, az mind csak a csehszlovák dicsőséget harsonázta, főleg legendákban és hazug táblázatokban, amelyeknek adatait volt módunk elégszer megcáfolni. A jelenlegi kassai kiállítás éppen azáltal nyújtja a legélesebb ellentétet, hogy az egyszerű valóságot mutatja a legmegfelelőbb egyszerű keretben és a legmeggyőzőbb formában. Itt nincs túlméretezés, nincs harsona, de van céltudatos propaganda, tökéletes szervezés A művészi benyomás is zárt egység emlékeként marad meg bennünk attól a perctől kezdve, hogy megláttuk az ízlésesen feldíszített külső homlokzatot, egészen addig, hogy végigjártuk a jól beosztott helyiségeket. Nincs egyetlenegy fölösleges adat vagy dicsekvő kép. Inkább túl ökonomikusnak, mint terjengősnek találhatjuk az összeállított anyagot, viszont minden tudnivaló úgy van bemutatva, hogy a legkisebb iskolásPerzsa szőnyeg eket bek«, sszentand rásröaiíkayarpe i zsára.!A!ii^en JhággPJta szőnyeget legmagasabb árhpn gfszek. MegüivasrljKl<jVüj£VKlein Ödön Budapest, Ipsg|ni tmjos-utca ‘2., Wy e g ü z 1 e t. gyermeke is megértheti. És ez szüks is, njeü iskolásgyermekek csoportjai vándorolnak folytonosan a termeken keresztül. Zöldkeresztes nővérek magyaráznák a gyermekeknek, de a felnőttek is szívesen hallgatják. Az élet zsúfolt képe tárul elénk rokonszenvesen a felnőtt és gyermeklátogatók nyüzsgésében. A kiállítás iránt állandó az érdeklődés, a kiállításnak igen nagy a sikere. Az emberek a valóság, a céltudatos munka egyszerű, frappáns képeit bámulják. Kitartó csodálkozással, mintha az lepné meg őket leginkább az elmúlt évek tapasztalatai után, hogy a valóság is nagyon érdekes lehet. Érdekes és meglepő. Különösen húsz év hazugságai után. PARIS JELENTI: Franciaország és Anglia felszólította a köztársaságé kormáhogy tesse meg az ellenállást és adja át Francénak Madridat A nemzetiek nehéz tüzérsége isméi ágyúzta Madridat F á r i s, február 15. A Ce Soir tudósítója előtt „magasrangú politikai személyiség kijelentette, hogy a francia és az angol kormány valóságos ultimátumot küldött Negrin kormányához. A lap fenntartással közölt értesülése szerint Páris és London felszólította a köztársasági spanyol kormányt, hogy feltétel nélkül szüntesse be az ellenállást és adja át Francónak Madridot és az ország középső részét. Ellenkező esetLondon, február 15. Londonban továbbra is úgy vélik, hogy Anglia és Franciaország nemsokára elismeri Franco tábornok kormányát. A Times szerint Londonban azt roméi ték, hogy Franciaország határozott döntését Anglia is azonnal követhette volna és egyszerre indulhatott volna el Spanyolországba az angol és a francia nagykövet. A francia kabiucf, úgy látszik, az elismertetést választotta ugyan, de előbb biztosítékot kívánt több pont tekintetében, beleért' e az olasz csapatok hazaszállítását. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint a francia kabinet tegnapi döntését Franco tábornok kormánya elvi elismerésének tekintik, noha nem volt még formaszerii lépés ebben az irányban. Páris, február 15. Az Excelsior értesülése szerint francia jólértesült körökben bizakodóan ítélik meg Bérard szenátor küldetését. Bérard szenátor nemcsupán Franciaország diplomáciai kapcsolatainak rendezésével foglalkozik, hanem egyben előkészíti a meuekiiltek kérdésének végleges megoldását is. A Journal úgy véli, hogy Fáris és London nem óhajtja siettetni a diplomáciai kapcsolatok felvételét. A két kormány kétségtelenül abban bízik, hogy maguk az események sok nehézséget megoldanak. A Jour értesülése szerint kedden délelőtt az államtanácson heves vita folyt a nemzeti spanyol kormány elismerésének kérdése körül. Mandat, Ray, Rucart, Sarraut és Campinchi miniszterek tiltakoztak az ellen, hogy Franciaország elismerje Franco kormányát. Daladier miniszterelnök erélyesen közbelépett és figyelmeztette a kormányt, hogy Franco ma már Spanyolország terűben a két nagyhatalom hajórajai megjelennek Carthagéna előtt és a köztársasági hajórajjal szemben megismételnék a Minorca esetében alkalmazott eljárást, vagyis felszólítanák a köztársasági hadihajók tisztjeit, hogy legénységükkel együtt hagyják ott a hajókat és francia és angol hadihajókon keressenek menedéket. Franco tábornok ilyen módon egyszerűen birtokába vehetné a köztársasági flottát. A Daily Mail szerint az a tény, hogy Bérardot, mint a francia kormány hivatalos meghízottját küldték vissza Burgosba, diplomáciai körök nézete szerint Franco hivatalos elismertetésével egyenlő értékű. A francia kabinet döntése a követendő politikát illetőleg egyhangú volt, Azana a köztársasági Spanyolország elnöke, nem mondott el ugyan forma szerint, de nem hajlandó Spanyolországba visszatérni, tehát elnöki állását tényleg elhagyta. Jules Henry spanyolországi Francia nagykövet, akinek megbízólevele eredetileg Azanához mint elnökhöz volt címezve, forma szerint elbúcsúzott Aza- nától, minthogy Azana Franciaországban marad. így tehát nagyköveti megbízása megszűnt. létének négyötödrészét tartja birtokában és az ország lakosságának kilenctized részét kormányozza. Emellett a kataló- niai összeomlás óta a nemzeti Spanyol- ország a Pireneusok egész vonalán határos lett Franciaországgal. Hollandia elismeri Francot Amsterdam, február 15. Hollandia — a jelek szerint — még ezen a héten elismeri jogilag is a nemzeti spanyol kormányt. A Nieuwe Rotterdamsehe Courant ezzel kapcsolatban azt írja, hogy hivatalosan még nem lehet megerősíteni ezeket a híreket és az elismertetés időpontját sem lehet pontosan előre tudni. Az elismertetés azonban most már nem várat magára sokáig, miután Franco tábornok rövidesen egész Spanyolország ura lesz. Hollandia számára egyébként a jogi elismertetés kérdése nem bír olyan fontossággal, tekintettel arra, hogy a holland kormánynak már van diplomáciái képviselője Burgosban. Újabb harcok Katalánjában Páris, február 15. A déifrancia határvidékről érkező hírek szerint Bourg- Madame szomszédságában ismét harcok folynak katalán területen a köztársaságnak és a nemzetiek között. A nemzeti csapatok, amelyek már m* le- nütt elérték a francia határt, most azzal vannak cl foglalva, hogy megtisztítsák a határral szomszédos vidéket. Akciójuk során többbelyütt szétugrasztott kö'' ' r- sasági osztagokra bukkantak, amelyek ellenállást kíséreltek meg. A nemzetiek kisebb-nagyobb harcok után mindenütt megtörték az ellenállást. Kedden a késő esti órákban Franco tábornok nehéz tüzérsége újból ágyúzni kezdte a főváros centrumát. Néhány napon belül most har- madízben ágyúzta a nemzetiek tüzérsége Madridot. A kedd esti ágyúzás kihatásairól még nincsenek pontos hírek. Többmiltió font kölcsönt kapott angol bankoktól a nemzeti kormány London, február 15. A City köreiben hangoztatják, hogy minden alapot nélkülöznek azok a hírek, amelyek szerint az angol kormány kezességével a nemzeti Spanyolországnak nagyobb kölcsönt akarnának folyósítani. Ezzel szemben megállapítható, hogy egyes angol nagybankok közel egy év óta nyújtottak hiteleket a nemzeti spanyol kormányuak. Ezek a kölcsönösszegek már többmillió fontra rúgnak. Az úgynevezett big five ( Barcley, Lloyds, Midland, Weslminster és National Provincial) bankjai közül legalább kettő máris erősen érdekelve van a nemzeti Spanyolországban. Egyelőre még nem lehetett megtudni, hogy melyik a szóbanforgó két nagybank. Egy kisebb bankintézet, a Kleinuorth Bérard újabb küldetése — Franco elismerését jelenti Öt francia miniszter vitája Daladier miniszterelnökkel az elismerésről
