Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-16 / 38. szám

»39 FEBRUÁR 16. CSÜTÖRTÖK teiotdeKi Történelmei jeientö kiállítások /*• ij Kassa. Beszámoltunk e lap ha­sábjain az új magyar korszak első kassai kiállításáról. Bizonyára nem véletlen, hogy a magyar közegészségügyi szolgá­lat vándorkiállításának érdekes és tanul­ságos anyaga került elénk először találé­kony, ügyes és legkönnyebben érthető elrendezésben. A kiállítás minden képe, modellje, grafikonja, felirata magyar szeretetről és tehetségről tanúskodik. Az élet megmaradásáért, fejlesztéséért, az egészségért folytatott munka szerve­zetét és részleteit ismerjük meg elsőnek az egyetemes magyar munkából és ez na­gyon jól van így. Az élet az első, az életben pedig legfőbb az egészség: eb­ből fakad minden becsületes és céltuda­tos munka. A józan magyar gondolkodás diadalmas bevonulásaként üdvözöljük az egészséges élet e munkás és művészi pro­pagandái át. Nem voltunk híján kiállításoknak Kassán a cseh uralom alatt sem. Igen sok összehasonlításra kínálkozik alka­lom, miközben az első magyar kiállítás termeit járjuk és visszagondolunk az egykori cseh kiállításokra. Ugyanezek­ben a helyiségekben, amelyekben most a magyar közegészség szolgálatának doku­mentumait szemlélhetjük, alig félévvel ezelőtt még a csehek rendeztek kiállí­tást, még pedig a tanonciskola működé­sének eredményeiből. Megdöbbentő volt az, ami akkor szemünk elé tárult. A fer­dítés, a hazugság, a kifelé való ámítás rikoltó képe volt az akkori cseh kiállí­tás, amely egyebet sem akart bizonyí­tani, mint azt, hogy minden csehszlovák ebben a városban és a magyarság csak elenyésző kisebbségként mutatkozik még az ipari szakoktatásban is. Egyet­len kis fülke jutott a magyar növendé­kek munkái számára a hatalmas helyi­ségben, olyan kicsi hely, amely még a hivatalosan meghamisított nemzetiségi számaránynak sem felelt meg. Mintha csak frivol nyíltsággal akarták volna dokumentálni, hogy milyen szemfény­vesztő gyorsasággal sikkad el e város­ban minden magyar kultúra a cseh ura­lom alatt. De az igazi szemfényvesztés néhány héttel későbben mutatkozott meg a ha­talmas méretű jubíláris kiállításon. Az aránytalan túlméretezés maga jellemezte leginkább a blöfföt, amely erőszakos szájtátással akarta kikiáltani a világba, hogy Kassa a köztársaság huszadik évé ben mindörökre bekebeleztetett Cseh- Szlovákiába. Ez az utolsó nagy erőlködés, ami sok millióba került az államnak és a város nak, a hazugságok szertelen léggömb jeiből és a tehetetlenség okozta kudar cok sorozataiból tevődött össze. Orszá­gos botránnyá fajult volna az anyag) sikertelenség is, ha nem pukkadt volna széjjel a korábban, a húsz év óta fúvódó béka, amelyik ökörnek képzelte magát. Eleget írtunk akkor erről a kiállítás ról, a béka utolsó nagy lélegzetvételéről. Láttuk az akkori és a mostani kassai kiállítást, némi gyakorlatra tettünk szert az összehasonlításban és a kiállí­tott tárgyak mögötti valóságok felisme­résében. E sorok írója idézni is kényte­len egyik cikkéből, amely a Prágai Ma­gyar Hírlapban jelent meg, ma már tör ténelmi távlatban, 1938 júliusában: „Az összeállítás és a demonstratív be­állítás szinte azt látszik elhitetni egyes tapasztalatlan szemlélőkkel, hogy itt az­előtt semmi sem volt, hogy minden az elmúlt húsz esztendőben létesült. Talán meggyőzőbb és érdekesebb képet kapott volna a látogató, ha az összehasonlítás nemcsak a húsz év előtti és a mai állapot között történt volna, hanem harmadik té­nyezőnek szerepeltették volna az általa nos európai fejlődést az elmúlt húsz év ben. Ha éppen a magyar uralom idejéből való kezdeti képet vették alapul, úgy ta­lán nem lett volna érdektelen belevonni az összehasonlításba azt a képet is, ame­lyet a mai Magyarszágon húsz év alatt végbement fejlődés mutat építési, gazda­sági, kulturális, népoktatási, technikai, stb. téren.“ Mikor az idézett sorokat leírtuk, még magunk sem hittük, hogy félév múlva már valóra fog válni a sorokban, vagy inkább a sorok között hangoztatott igé nyünk, amelyet a cseh cenzúra túlkapá sai miatt óvatosan, de érthetően kellett kifejeznünk. Félév leforgása alatt tör­ténelmi távlatot kapott az akkor világgá harsogott és a valóságban vurstlilátvá­nyossággá csökkent kassai csehszlovák kiállítás. A történelmi távlatot a legta­lálóbban éppen a mostani első magvar kiállítás teszi rendkívül élessé. E kiállításban először is részleges vá­laszt kaptunk az akkor feltett kérdé­sünkre, hogy minő fejlődés ment végbe Magyarországon az elmúlt húsz évben. Éppen azon a téren kapjuk a választ, amelyet hamarjában, a csehszlovák élet­irány követése közben nem is vetettünk fel: a közegészségügy terén. íme, mél­tán elcsodálkozhatunk, ha látjuk a ha talmas fejlődést, azokat a közpon tilag szervezett intézményeket, ami­ket a cseh uralom alatt nem voIt szerencsénk megismerni. Megismerjük e kiállításból a magyar közegészségi szolgalat pompásan kiépített hálózatát, munkájának nagyszerű eredményeit, az egészséges életért folytatott küzdelem legtehetségesebb propagandáját. Meg­tudjuk, hogy milyen szédületesen fejlő­dött tizenkét év alatt a zöldkeresztes mozgalom, mi minden történt a fertőző népbetegségek leküzdésére és milyen nagyszerű eredménnyel. A nagydobbal hirdetett csehszlovák kiállításon, annak szédületes, felnagyított és meghamisított anyaghalmazában úgyszólván semmit sem tudtunk meg abból, hogy mi törté­nik a közegészség érdekében. Amit ott láttunk, az mind csak a csehszlovák di­csőséget harsonázta, főleg legendákban és hazug táblázatokban, amelyeknek adatait volt módunk elégszer megcá­folni. A jelenlegi kassai kiállítás éppen az­által nyújtja a legélesebb ellentétet, hogy az egyszerű valóságot mutatja a legmegfelelőbb egyszerű keretben és a legmeggyőzőbb formában. Itt nincs túl­méretezés, nincs harsona, de van cél­tudatos propaganda, tökéletes szervezés A művészi benyomás is zárt egység em­lékeként marad meg bennünk attól a perctől kezdve, hogy megláttuk az ízlé­sesen feldíszített külső homlokzatot, egé­szen addig, hogy végigjártuk a jól be­osztott helyiségeket. Nincs egyetlenegy fölösleges adat vagy dicsekvő kép. In­kább túl ökonomikusnak, mint terjen­gősnek találhatjuk az összeállított anya­got, viszont minden tudnivaló úgy van bemutatva, hogy a legkisebb iskolás­Perzsa szőnyeg eket bek«, sszentand rásröaiíkayarpe i zsára.!A!ii^en JhággPJta szőnyeget legmagasabb árhpn gfszek. MegüivasrljKl<jVüj£VKlein Ödön Budapest, Ipsg|ni tmjos-utca ‘2., Wy e g ü z 1 e t. gyermeke is megértheti. És ez szüks is, njeü iskolásgyermekek csoportjai vándorolnak folytonosan a termeken ke­resztül. Zöldkeresztes nővérek magya­ráznák a gyermekeknek, de a felnőttek is szívesen hallgatják. Az élet zsúfolt képe tárul elénk rokon­szenvesen a felnőtt és gyermeklátogatók nyüzsgésében. A kiállítás iránt állandó az érdeklődés, a kiállításnak igen nagy a sikere. Az emberek a valóság, a céltudatos munka egyszerű, frappáns képeit bámul­ják. Kitartó csodálkozással, mintha az lepné meg őket leginkább az elmúlt évek tapasztalatai után, hogy a valóság is nagyon érdekes lehet. Érdekes és meglepő. Különösen húsz év hazugságai után. PARIS JELENTI: Franciaország és Anglia felszólította a köztársaságé kormáhogy tesse meg az ellenállást és adja át Francénak Madridat A nemzetiek nehéz tüzérsége isméi ágyúzta Madridat F á r i s, február 15. A Ce Soir tudósí­tója előtt „magasrangú politikai szemé­lyiség kijelentette, hogy a francia és az angol kormány valóságos ultimátumot küldött Negrin kormányához. A lap fenntartással közölt értesülése szerint Páris és London felszólította a köztársasági spanyol kormányt, hogy feltétel nélkül szüntesse be az ellenállást és adja át Francónak Madridot és az ország középső részét. Ellenkező eset­London, február 15. Londonban to­vábbra is úgy vélik, hogy Anglia és Franciaország nemsokára elismeri Franco tábornok kormányát. A Times szerint Londonban azt roméi ték, hogy Franciaország határozott dön­tését Anglia is azonnal követhette volna és egyszerre indulhatott volna el Spa­nyolországba az angol és a francia nagy­követ. A francia kabiucf, úgy látszik, az el­ismertetést választotta ugyan, de előbb biztosítékot kívánt több pont tekintetében, beleért' e az olasz csa­patok hazaszállítását. A Daily Telegraph diplomáciai levele­zője szerint a francia kabinet tegnapi döntését Franco tábornok kormánya elvi elismerésének tekintik, noha nem volt még formaszerii lépés ebben az irányban. Páris, február 15. Az Excelsior értesü­lése szerint francia jólértesült körökben bizakodóan ítélik meg Bérard szenátor küldetését. Bérard szenátor nemcsupán Franciaország diplomá­ciai kapcsolatainak rendezésével fog­lalkozik, hanem egyben előkészíti a meuekiiltek kérdésének végleges megoldását is. A Journal úgy véli, hogy Fáris és Lon­don nem óhajtja siettetni a diplomáciai kapcsolatok felvételét. A két kormány kétségtelenül abban bízik, hogy maguk az események sok nehézséget megolda­nak. A Jour értesülése szerint kedden dél­előtt az államtanácson heves vita folyt a nemzeti spanyol kormány elismerésé­nek kérdése körül. Mandat, Ray, Rucart, Sarraut és Campinchi miniszterek tiltakoztak az ellen, hogy Franciaország elismerje Franco kormányát. Daladier minisz­terelnök erélyesen közbelépett és fi­gyelmeztette a kormányt, hogy Franco ma már Spanyolország terű­ben a két nagyhatalom hajórajai meg­jelennek Carthagéna előtt és a köztár­sasági hajórajjal szemben megismétel­nék a Minorca esetében alkalmazott el­járást, vagyis felszólítanák a köztársa­sági hadihajók tisztjeit, hogy legénysé­gükkel együtt hagyják ott a hajókat és francia és angol hadihajókon keressenek menedéket. Franco tábornok ilyen módon egyszerűen birtokába vehetné a köztár­sasági flottát. A Daily Mail szerint az a tény, hogy Bérardot, mint a francia kormány hivatalos meghízott­ját küldték vissza Burgosba, diplo­máciai körök nézete szerint Franco hivatalos elismertetésével egyenlő ér­tékű. A francia kabinet döntése a követendő politikát illetőleg egyhangú volt, Azana a köztársasági Spanyolország elnöke, nem mondott el ugyan forma sze­rint, de nem hajlandó Spanyolországba visszatérni, tehát elnöki állását tényleg elhagyta. Jules Henry spanyolországi Francia nagykövet, akinek megbízólevele eredetileg Azanához mint elnökhöz volt címezve, forma szerint elbúcsúzott Aza- nától, minthogy Azana Franciaország­ban marad. így tehát nagyköveti meg­bízása megszűnt. létének négyötödrészét tartja birto­kában és az ország lakosságának kilenctized részét kormányozza. Emellett a kataló- niai összeomlás óta a nemzeti Spanyol- ország a Pireneusok egész vonalán hatá­ros lett Franciaországgal. Hollandia elismeri Francot Amsterdam, február 15. Hollandia — a jelek szerint — még ezen a héten el­ismeri jogilag is a nemzeti spanyol kor­mányt. A Nieuwe Rotterdamsehe Courant ezzel kapcsolatban azt írja, hogy hivata­losan még nem lehet megerősíteni ezeket a híreket és az elismertetés időpontját sem lehet pontosan előre tudni. Az elismertetés azonban most már nem várat magára sokáig, miután Franco tábornok rövidesen egész Spanyolország ura lesz. Hollandia számára egyébként a jogi elismertetés kérdése nem bír olyan fontossággal, tekintettel arra, hogy a holland kormánynak már van diplomá­ciái képviselője Burgosban. Újabb harcok Katalánjában Páris, február 15. A déifrancia határ­vidékről érkező hírek szerint Bourg- Madame szomszédságában ismét harcok folynak katalán terü­leten a köztársaságnak és a nemze­tiek között. A nemzeti csapatok, amelyek már m* le- nütt elérték a francia határt, most azzal vannak cl foglalva, hogy megtisztítsák a határral szomszédos vidéket. Akciójuk során többbelyütt szétugrasztott kö'' ' r- sasági osztagokra bukkantak, amelyek ellenállást kíséreltek meg. A nemzetiek kisebb-nagyobb harcok után mindenütt megtörték az ellenállást. Kedden a késő esti órákban Franco tábornok nehéz tüzérsége új­ból ágyúzni kezdte a főváros centru­mát. Néhány napon belül most har- madízben ágyúzta a nemzetiek tüzér­sége Madridot. A kedd esti ágyúzás kihatásairól még nincsenek pontos hírek. Többmiltió font kölcsönt kapott angol bankoktól a nemzeti kormány London, február 15. A City köreiben hangoztatják, hogy minden alapot nélkülöznek azok a hírek, amelyek szerint az angol kor­mány kezességével a nemzeti Spa­nyolországnak nagyobb kölcsönt akarnának folyósítani. Ezzel szemben megállapítható, hogy egyes angol nagybankok közel egy év óta nyújtottak hiteleket a nemzeti spa­nyol kormányuak. Ezek a kölcsönössze­gek már többmillió fontra rúgnak. Az úgynevezett big five ( Barcley, Lloyds, Midland, Weslminster és Natio­nal Provincial) bankjai közül legalább kettő máris erősen érdekelve van a nem­zeti Spanyolországban. Egyelőre még nem lehetett megtudni, hogy melyik a szóbanforgó két nagybank. Egy kisebb bankintézet, a Kleinuorth Bérard újabb küldetése — Franco elismerését jelenti Öt francia miniszter vitája Daladier miniszterelnökkel az elismerésről

Next

/
Thumbnails
Contents