Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-14 / 36. szám

19» FEBRUAR t4. KEDD msHDEla •J'fefifeSRHIRMß JAROSS ANDOR: Szellem és létek nélkül egy nemz A Magyar Házak javára Pécseit rendezett felvidéki matiné nagy sikere Pécs, február 13. Jaross Andor felvi­déki miniszter még szombaton este Pécsre érkezett, hogy résztvegyen a Magyar Házak részére rendezendő fel­vidéki matinén, amelyet vasárnap tar­tottak meg a pécsi Nemzeti Színházban. Péc$ nagy lelkesedéssel fogadta Jaross Andort. Jaross Andor felvidéki miniszter va­sárnap reggel kíséretével a pécsi Erzsé­bet Tudományegyetem kisebbségi inté­zetében tett látogatást. A jogi fakultás épületének előcsarnokában Bukás Géza dr. ezidei rektor és Winkler János dr. jogikari dékán fogadták, a kisebbségi intézet helyiségében pedig az egyetemi ifjúság élén Faluhelyi Ferenc dr. egye­temi tanár, a kisebbségi intézet igazga­tója fogadta és ismertette az intézet működését. A tapasztaltak felett a miniszter tel­jes megelégedését fejezte ki, majd a pécsi Nemzeti. Színházhoz hajtatott, ahol zsúfolt ház előtt résztvett a felvidéki matinén. A színházban megjelent többek között vitéz Ruszkay Jenő tábornok, hadtestparancsnok. Virág Ferenc me- gyéspiispök, Nikolits Mihály és Blasko vich Iván dr. főispánok, Makay István polgármester, vitéz Horváth István al­ispán, Szabó Lajos dr. ítélőtáblái elnök, Fischer Béla és Visnya Ernő felsőházi tagok, Hamerli József országgyűlési képviselő, Birkás Géza dr. egyetemi rek­tor és a pécsi közélet valamennyi szá­mottevő tagja. Magyar fanatizmus A felvidéki matinét Jaross Andor ünnepi beszéde nyi­totta meg és a többi között a következőket mon­dotta: — Amióta észak felől leomlottak a trianoni határok és mi átmasírozhat­tunk útlevél nélkül a csonka haza terű leiére, megfog bennünket a magyar nem­zet közösségből táplálkozó hatalmas nagy szeretethullám. Ilyenkor mindig érezzük, hogy közel dobog szívünk a csonka hazában élő milliók szívéhez. Amikor kezet tudunk szorítani a csonka haza fiaival, akkor átvillan agyunkon minden, amit átéltünk, percek alatt vé­gigfut rajtunk az emlékezés és újból át­éljük az elesettség pesszimizmusát, a har­cok dinamikáját. Újból átéljük a nyu­gatról megindult derengést, aztán egy­szerre csak rádöbbenünk arra, hogy lehullottak a bilincsek és mindem letiport és összeszorított vá­gyunk egyszerre csak kitárul előtted te ragy. hatalmas szó: szabadság! — Mi húsz év alatt megtanultuk azt, hogy olyan erőkből keli merítenünk, amely erőket az ezeréves magyar törté­nelem forrásai adják nekünk, hogy ezek­ből szüntelenül táplálkoznunk kell, ha emlékezünk, rádöbbenünk arra, vájjon nem ez a magyar fanatizmus volt-e az, amely a magyar ősöket Meotisz ingová- nyain keresztül új haza szerzésére osto­rozta, vájjon nem ez a magyar fanatiz­mus volt-e az, amely Szent Istvánt arra késztette, hogy a nyugati eszmék meg­gyökereztetésével új magyar életet ala­pítson. Vájjon a volhyniai mocsarakban sínylődő, az orosz síkságokon ma már sokhelyütt keresztfákkal megjelölt ma­gyar fanatizmus útját járjuk-e? — Amikor a nagyhatalmak kényszerítő ereje odaküldött egy államférfit, hogy írjon alá egy okmányt, az úgynevezett trianoni békeszerződést, akkor akadtak magyarok, a magyar életből kirekesztett magyarok, akik e szent fanatizmus lángjával megkapaszkodtak azon a földön, ahova őket a sors állította és megvetve lábukat küzdöttek a magyar rögért, a magyar családokért és a ma­gyar életért. Magyar szellemiség — Ez a fanatikus akarat volt az, amely november 2-án is kialakult, amikor a Zf-úuedere-palotában olasz és német ba­rátaink együttműködésével mi, felvi­déki magyarok, a csonka haza nagy lelkesedésére tá­maszkodva és saját öntudatunk ere­jével összeborulhattunk végre a csonka haza magyarságával, népiségével és szellemi­ségével. Ez a láng lobogott bennünk egy életre szóló intenzitással, ezt a lángot hoztuk el ide, amelyet mi ott a Felvidé­ken, hogy saját lelkiségünket meg ne égesse, kohóba záriunk, a tapasztalatok­ban kimunkált életszemlélet kohójába. Szellem és lélek nélkül, egy nemzet sem élhet. A Felvidéken már a esoh-szlovák megszállás első idejében itt-ott megszó­laltak a költők, megjelent egy-két írás- mű, novella, amelynek alaphangja sok­szor niég borús, halk, de mégis biztató és magyar hang volt. A felvidéki ma­gyarság felfigyelt. a magyar szellemiség megkezdte vér­keringését és ebből lassan, de bizto­san felszínre tört a magyar irodalom, ez a szellemiség építette ki a magyar élet ottani kereteit. — Pécs városa olyan éveket élt át, amelyek teljesen hasonlóak voltak ah­hoz a húsz évhez, amelyet mi ott átél­tünk. Pécs városa volt kiszemelve arra a baloldali söpredéktől, hogy itt újabb gyökeret verjen s a magyar történelmi értékek sárbatiprásán keresztül tovább­ién yészbessen itt a Duna és Dráva kö­zén. Pécs városa tudta és tudja, mit je­lent az egészséges magyar nemzet testén a bacillushad, mit jelentenek ezek az eszmék, az akkor amúgy is elgyengült, a vérveszteség következtében elerőtlene- dett magyarságra nézve. Ugyanez a bal­oldal azt képzelte, hogy a világháború és a forradalom után az összeomlás nagy katasztrófájában módja lesz arra, hogy a történelmi Magyarországnak végre megadja a kegyelemdöfést. Ezek a sze­mélyek a Felvidéket is elárasztották és volt idő, amikor a Felvidék magyar em­berének ujságszükségletét a bécsi emig­ránsok látták el. A magyar felvidéki irodalom ezt a nehéz időszakát mégis átélte és a magyar irodalmi élet a Felvidéken lassan, de biztosan mégis tért hódított. A felvidéki írók a magyar tömegek és a magyar értelmiség előtt be tudták bizonyítani, hogy a Felvidéken igenis jogosult és kell a magyar szellemiség. Szükség volt arra, hogy ez a szellemiség olyan csúcsteljesítményeket tudjon adni az osztatlan magyarságnak, amelyek megmutatják azt, hogy a körülbástyá zott szükreszabott felvidéki magyar élet­ben megindult a vérkeringés. Végtelenül kicsinyek voltak ezek az akarások, ame­lyek* néhány magyar fő összehajlásából indultak ki, de ezekből alkotások fakad­tak és ezekből született meg a felvidéki magyar felfogás, amely azt tanítja, hogy a magyar élet olyan egész, amelyen be­lül minden egyes egyed, család, társa­dalmi hivatásrend, falu, város és közű­iét csak az osztatlan magyarság szem­szögéből kaphat értéket és vonható íté­let alá Magyar összefogás — A mi magyarság-fogalmunk nem jól párnázott vezérigazgatói karosszéket, nem latifundiumon terpeszkedő jólétet, kastélyt, nem részvénytársasági igazga­tóságot jelent, a mi magyarságfogalmunk alá tar­toznak a mezítlábas magyar gyer­mekek, a falusi magyar nincstele­nek is. Mi tudjuk azt, hogy nincs más mód arra, hogy a magyarság itt a Kárpátok me­dencéjében, a legkülönbözőbb politikai áramlatok, a legkülönbözőbb hatalmi érdekek kereszttüzében megéljen, mint az, hogy ezt a magyar tudatot bevisszük minden egyes magyarba, hogy magyar és magyar között nem a rang és mód, a szegénység és gazdagság, hanem a fele­lősségérzet mértékével mérünk. Ezt akarjuk életrebívni, tekintet nél­kül arra, hogy egyeseknek tetszik-e vagy sem. Azt is tudjuk, hogy minden hiva- tásrendeu belül vannak felelősségérző jó magyarok, ezeknek a magyaroknak kell egy­mással összefogniok, hogy meg tudjuk teremteni az ilj szociá-, lis, felelősségtől áthatott magyar társa­dalmat s ennek a társadalomnak új álla­mát: a modem magyar államot. A miniszter óriási tetszéssel fogadott beszéde után néhány szóban bemutatta a műsoron következő felvidéki magyar írókat. Jaross miniszter után Szent-lyány József novelláját olvasta fel, Sziklay Ferenc felolvasása után Ölvedy János a felvidéki magyarság húsz évét ismer­tette, Faluhelyi Veronka Mécs László néhány versét szavalta nagy hatással, Vass László a felvidéki magyar irodal­mat ismertette. Szombalhy Viktor Ka zfnmkkahn VIDÉKRE MÉ.C MA KÉRJEN SZÖVETMINTÁT magyarorszAg öskeresztény kézben lévő egyetlen posztógyára. Özem­ben 1922. ÓTA. SZÖVETBOLTJAI! IV.. PRO- HASZKA-UTCA 8„ VI., TERÉZ-KÖRUT «.. II.. MARGIT-KÖRUT 50., VII., BAROSS-TÉR 15.. V., BERLINI-TÉR 6. tena napok című kis novelláját olvasta fel ezután . 11.) A matiné egy óra után ért véget, majd a mecseki üdülőszállóban közebéd volt a miniszter és felesége tiszteletére. Magyar életvonal Jaross Andor miniszter a színházban tartott matiné után kíséretével együtt a mecseki üdülő-szállóba hajtatott, ahol résztvett a tiszteletére rendezett díszebé­den. Birkás Géza dr. egyetemi rektor pohárköszöntőjében Jaross minisztert üdvözölte. Az üdvözlésre válaszolva Jaross miniszter mindenekelőtt megkö szőr te a szíves pécsi fogadtatást, majd így folytatta: — Mi magyarok az optimizmus és a pesszimizmus között élő nemzet va­gyunk. Szükséges, hogy meghúzzuk a reális magyar életvonalat, amely tehát az optimizmus és a pesszi< mizmns két eredőjeként vonható meg és egy reális magyar életszellemet hirdet. Mind az a iwlitikai gondolat, amely 1919-től kezdve megfodrozta a magyar politikai élet tükrét, vagy nagyobb hub lá m okát vert rajta, mind a szegedi programúiból táplálkozik. Emelem po­haramat az egyedül hivatott vezérre, akinek munkájára Isten áldását kérem. A kormányzó nevének hallatára a díszebéd résztvevői felálltak és percekig lelkesen éltették a kormányzót. Az Egyesült Magyar Párt küldöttsége megkoszorúzta a húsz év előtti pozsonyi vérengzés áldozatainak sírját Pozsony, február 13. Vasárnap, feb­ruár 12-én volt húsz esztendeje annak, hogy a megszálló cseh légionista csapa­tok Pozsonyban valóságos vérengzést vittek véghez az ártatlan lakosság sorai­ban. A vérengzésnek 12 halottja és 23 se­besültje volt. Az áldozatokat a pozsony­virágvölgyi temetőbe temették el. Vasárnap a szomorú évforduló alkal­mával Esterházy János gróf, a magyar párt elnöke megbízásából az egyesült magyar párt részéről háromtagú kül­döttség jelent meg az áldozatok sírjánál és koszorút helyezett el azon. A Balkán-államok viszonya a szomszéd államokkal, különösen Magyarországgal — ez a Balkán-konferencia egyik Seg- ffontosabb programpontja Bukarest, február 13. A Gafencu ro­mán külügyminiszter elnöklésével feb­ruár 20-án megnyíló balkán-értekezlet programja a résztvevő államok élénk óhaját fejezi ki, hogy működésüket össz­hangba hozzák és még inkább megszilár­dítsák a Balkán-államok összetartását. Az értekezleten a következő pontokat fogják megvizsgálni: 1. Magának a szerződésnek ineghosz­szabbítása. 2. A Balkán-államok viszonya a szom­széd államokkal, különösen Magyar­országgal. 3. A München óla újra felélesztett bolgár revíziós propaganda problé­mája. 4. A nemzetközi helyzet megvizsgá­lása. 5. Egyes lielyijeleiitőségű gazdasági kérdések. 6. Közös válasz megállapítása a nor­vég külügyminiszter javaslatára, aki Rooseveltnél való közbenjárást kért a lefegyverzési politika érdekében. 7. A nemzeti Spanyolországgal szem­ben elfoglalt álláspont alakulása. 8. Negulescu helyettesének megvá­lasztása a hágai bíróság tisztségére. Ez utóbbival kapcsolatban Politisz neve van előtérben. Mataxasz görög miniszterelnök és fele­sége a görög küldöttség kíséretében szer­dán este elutazik Athénből, hogy részt­vegyen a Balkán-szövetség állandó ta­nácsának február 20-án Bukarestben megnyíló ülésén. Átutazóban a minisz- tex-eluök Szalonikiben tölti a csütörtöki napot és résztvesz az egyetemi épület felavatási ünnepségén.

Next

/
Thumbnails
Contents