Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-12 / 35. szám
12 TEiOTDEta RHIRMI* 1»SS VERKLÄR 12. VASAÜÖfAf* Beszélgetés egy fiatal költővel, aki rangrejtve futballozik „Grundon“ a Különös gyöngédséggel adott át a szerkesztőségben egy verseskönyvet egy fiatal hölgy. Fiatal rózsa a szívem, — volt a kis kötet címe. Irta: Gál ff y György. Csak később tűnt fel, hogy a szerző nagy betűkkel szedett neve alatt kis betűkkel ez éli: negyedik gimnazista. Negyedik gimnazistának aligha jelent meg még ' verseskötete s a szerző korának megjelölése, őszintén szólva, nem nagyon ajánlotta a verseket; elvégre a versek vagy jók, vagy rosszak s ha zsengék még, gyöngécskék, mi szükség arra, hogy kinyomassák ? Csodagyermekként akar bemutatkozni? Ebben az esetben azonban nagyot kell produkálnia, ha pedig osak olyan verseket ír, mint akármelyik más negyedik gimnazista, akkor meg kétségkívül feltűnési vágyról van szó. Felkeresem hát a negyedik gimnazista költőt, akit a kötet első oldala adysan ábrázol, akit egy divatkötődében találok meg a Csáfey-utcában. Édesanyjáé a kis üzem. Első kérdésem: miért választotta ezt a pózt? — Mama is mondta, meg én is, hogy vegyenek osak le egyszerűen, de a fényképész azt mondta, hogy a költőt így kell le foto gráfálni. Elmosolyodom. Az előítéletek ellen, lám, a legifjabb költő sem tud védekezni, pedig a versei szerint hatalmas indulatok rejtőznek benne. Az egyik versében ugyanis azt mondja: Fiatal rózsa a szívem, Rózsaága sok borús dalnak. Napot hozok és őszi fényt, tüzes, lángoló forradalmat. — Nem valódi forradalomról van szó — okosít fel —, hanem irodalmi forradalomról. Az új verseimet értem alatta. Böngészgetünk a könyvben. Őszi fények szeretője, — ez az egyik versciklus címe. Mindenképpen védekezik az Ady- hatás ellen. — Nem tagadom, — mondja, — hogy Adyért rajongok, hatása alatt is voltam egy ideig — de most már az én verseim nem hasonlítanak senkiéhez. Fürkészve nézek okosan csillogó szemébe. Kutatom, mennyire büszke, menynyire öntelt, de nem látom jelét egyiknek sem. Legfeljebb azt veszem észre, hogy a keze Idegesen remeg és zavarában az én gallérvédőmmel simogatja arcát. Nem is csodálom, mert most roppant kényes témáról folyik a szó: a szerelemről. A kötetben ugyanis a szerelmi lira is képviselve van. A legrövidebbet ide iktatom: Ma láttalak vad őszbe, zordba, Némán merengve, elomolva, Hajad elringatta a szél. Leszálltál rám, mint ködös alkony, Mégis ragyogott tőled arcom, Csak szívem vérzett csendesen. Először azt firtatom, hogy élő alakról Van-e ebben a versben szó, vagy Petőfi szavaival válaszol talán, hogy költői ábránd volt, mit érzek. Nem idézi Petőfit Nem lelkesedik érte. — Ö a múlt század költője — mondja. Jobban szereti Adyt s a régiek közül, már a régi magyar költők közül Balassa Bálintot és Csokonait. Balassa Bálint költeményei közül az tetszik neki legjobban, amely úgy kezdődik: Boldogtalan vagyok. Értékelni azért értékeli, mert noha évszázadokkal előbb élt, mint Petőfi, mégis már olyan szépet tudott írni. Csokonait viszont azért szereti, jnért megírta a ZiiZa-dalokat. Hát itt vagyunk a célnál, Lillánál, akiről azt írja, hogy elomolva látta. — Miért írtad, hogy elomolva? — kérdezem. Talán áléit volt a bánattól, vagy összetört nagy szerelmi csalódás után? Nem. Ilyesmiről annál kevésbé lehet szó, mert ő azt a kislányt, akinek hajói elringatta a szél, csak látásból ismerte. Nemcsak ő, hanem az egész intézet Esztergomban, ahol három évig volt. Mindegyikük látta, de senki sem beszélt vele. — így hát a te Lillád — mondom — azt se tudta, hogy a világon vagy. — Nem. Azt hiszem, nem, — mondja nagyon halkan és láthatóan roppant restell az egész dolgot, mert ő, amikor ezeket, a sorokat írta. igazán nem számított arra, hogy valaki kíváncsiságból vagy gonoszságból faggatni, vallatni fogja. Bár kissé bizalmatlanul néz rám, mégis megkérdezem, hogy Lilla hány ávee lehetett. — Annyi mint én, — mondja. Ő akkor tíz-tizenegy éves volt. így már el is hisszük a magyarázatot, hogy elomolva azt jelenti: morengőn, elgondolkozva. Tíz-tizenkétéves lányok úgy el tudnak gondolkodni, hogy sejtelmük sincs: miről is gondolkodnak. Rejtett sértődéssel vitatja, illetve védekezik a vád ellen, hogy verseiben itt- ott csak képzelt érzésekről ír. — Amit írtam, az mind igaz, — állítja a dzsentlmén erélyűvel. Pedig szárnypróbálgató versei között több helyütt valóban megüti fülünket az élményszerűség hangja. Külvárosi hajnal című versében ezt írja: Néhol egy fa száraz ágán Zúgó szellő lengedez, Megyek szívem bánatával, Velem szemben nagy pipával Csilingel a szemetes. Ne jöjj kétszínű söpredék Egyik versében arról panaszkodik, hogy elhagyott, nincs egy jóbarátja s hogy gúnyos mosollyal kacagnak rajta. Csak a szomorú borút látom — írja — Nincs egy igazi jóbarátom, Olyan idegen minden itt. Szívetek úgy sem lesz sugaras, De jaj, ha felkel majd a tavasz, Ne jöjj, kétszínű söpredék! Vájjon mi ragadta ily szörnyű háborgásra fiatal lelkét? Kiderül, hogy a felkelő tavasz alatt önmagát érti s a kétszínű söpredéltet volt iskolatársak jelentik, akik gúnyolják. Itt még nincs barátja, mert csak egy esztendeje' jár budapesti gimnáziumba, bár Esztergomban is csak egy volt. Legjobban a .költészetet, a történelmet s a történelemben is Napóleont szereti. Lexikonokban életrajzokat olvas, de az esztergomi könyvtárban Rimbeaud, Verlaine, Byron, Strindberg, Puskin és más nagyságok könyveit olvasta. Most egy kényes vádat kell még tisztázni. A kétszínű söpredék között ugyanis akadtak olyanok, akik azt állítják, hogy versei nem eredetiek. Nem is merem kimondani, hogy plágiumok. Szinte megnő. — Nézzen bárki utána s mutassa meg, hogy kit írtam le, — mondja férfiasán s olyan gesztussal, amely azt jelenti, hogy annak ajándékul akár egész birodalmat ad. Nem, hát erről szó sincs. Ezt valóban osak a „kétszínű söpredék“ mondhatja. És az igazság kedvéért azt is meg kell állapítanom, hogy ugyanakkor, amikor Gyurka körömszakadtig meggyőződéssel védi egy-egy kifogásolt sorát, vagy kifejezését, szinte kegyetlenül tárgyilagos .ifjúkori“ alkotásaival szemben. A kötetében Függelék cím alatt összefoglalt verseire például azt mondja: — Nem számítanak. Azok még gyerekesek. Most 13 éves s amikor még ezeket írta, akkor még csak 12, illetve 11 volt. — Azóta én fejlődtem, — jelenti ki, — és megkomolyodtam. — Ezt egyik versében Megkomolyodtam címmel be is jelenti. Igaz, hogy csak a Függelékben. Most azt kérdezem, hogy mi késztette legelőször az írásra. Teljesen őszintén felel: — Én mindig mindenben első akartam lenni. Még a társasjátékban is.. Nagyapám, Kuff Ferenc szobrászművész írt egyszer egy verset, amire én kijelentettem, hogy én annál jobbat tudok és megírtam a Magyarországról szóló versemet, ami meg is jelent. (Be is van rámázva.) Azután, mikor egyszer beteg voltam, édesmama Mark Twain egyik könyvét adta szórakozásul. Mikor elolvastam a mesét, megkérdeztem, hogy ugyan, mennyit lehet egy ilyen mesével keresni. Mama azt mondta, hogy aszerint, mennyire jó. akár ezer, vagy többezer pengőt is. Én arra azt mondtam, hogy akkor én is írok egyet és a pénzt, amit kapok érte, ha csak 200 pengő is, — neki adom. — Szóval hiúság és pénzvágy sarkalt az írásra, — állapítom meg gonoszkodva. Nem tud mit felelni rá, zavarban van, mert megint a nyaksálammal játszik és nem árulo-m el, hogy ezzel a két érzéssel egyáltalában nem. áll árván az irodalomban. Ma aznoban már ott tart, hogy az írás pénz nélkül is életszükséglete. — Az írás után könnyebben érzem magamat, — mondja egyszerűen és komolyan. — És mit szóltál volna ahhoz, — mondom, — ha a szerkesztők levágták volna a verseidet és azt mondták volna, hogy gimnázista ide, gimnázista oda, semmi közünk hozzá, ha rosszak a versek, megírjuk. Látjuk rajta, hogy erre az eshetőségre nem számított. Olyasfélét mond, hogy nem lett volna szép egy kisfiúval szemben és ha mégis megtették volna, akkor rosszaságból írtak volna rosszat. — Mégis, mit csináltál volna? — lovagolok tovább a kérdésen. — Megvártam volna, míg nagy leszek és visszaadtam volna a kölcsönt. Most megint elhallgatom, hogy ezzel az érzésével sein áll egyedül az írók között. Különben a verseket nem ő nyomatta ki. Édesanyja lepte meg a kötettel karácsonyi ajándékul. Most még osak azt kérdezem, hog.' mit szólnak verseskötetéhez tanárai ts iskolatársai. Tanárai örültek, biztatja , iskolatársai közömbösen veszik a dolgc*,. Miközben napi életrendjéről számol be., kiderül, hogy délutánonkint futballozni is szokott a grundon. Azelőtt atlétikáit,, sőt két bajnokságot nyert magasugrásban. Minden sport érdekli, csak a repülés nem, mert ahhoz nincs pénze. An költséges dolog. — És mit szól a futballcsapat írói munkásságodhoz? — Ah, nem szólhatnak semmit, hiszeri nem is tudják. Nem is mondom nekik, Játékban olyan vagyok, mint a többi. Éppen jön is két diáktársa érte. A’ költő rangrejtve elmegy futballozni. Rosszul mondtam: nem megy, hanem repül. Arcára kirajzolódik az örök gyermek vidámsága, hiszen a íutballo- zás közben maga is elfelejti, hogy ő költő, aki bár nem érdeklődik a repülés iránt, mégis szállni, szárnyalni akar... M. I. Bombarobbanások közben leégett Manchester legnagyobb áruháza Három bomba robbant a skegnessi szünidei táborban, egy a portsmouthi villamosművek közelében London, február 11. Manchester legnagyobb áruháza, a Kandel Milne cég hatemeletes palotája a múlt éjszaka ismeretlen okból kigyulladt és leégett. A kárt tizenötmillió pengőre becsülik. Az égő épületben sorozatos robbanások történtek. A rendőrség politikai osztályának több magasrangú tisztviselője és a belügyminisztérium robbanóanyagszakórtői ma Manchesterbe repülnek, hogy nyomozzanak a rejtélyes tűzeset ügyében, amelyet az ir köztársasági terrorhadjárattal hoznak kapcsolatba. Nemrégen megtalálták az ír köztársasági hadsereg fekete lajstromát a halálraítélt angol előkelőségek névsorával. A Scotland Yard külön őröket rendelt ki a halálraítéltek védelmére. A parlamentben rendőrök és titkos rendőröd figyelik állandóan a karzat közönségét,, a hallgatók irattáskáit és csomagjait át« kutatják, --- -----A londoni rendőrfőparancsnokság tel« jes csendben megkezdte a Londonban lakó írek névsorának összeiratását. Min« den írt titkos rendőrök fognak figyelni főként abból a célból, hogy politikai ősz» szeköttetéseit megállapítsák. Szombaton Angliában ismét két bőm« bamerényletet követtek el. Az egyik bomba Portsmouthban robbant a villa« mosművek közelében, de nem okozott ko« molyabb károkat. Súlyosabb követkéz» menyei voltak a skegnessi (Lincolnshire) szünidei táborban történt merényletnek* ahol három robbanás után tűz támadt. Ebben a szünidei táborban rövid időn belül ez már a második tűzeset. Maertens nem mond le katedráidról — holtpontra jutott a belga kormányválság Brüsszel, február 11. A váratlanul kitört belga kormányválságot, mint ismeretes, Maertens flamand egyetemi tanár személye robbantotta ki. Maertens a világháborúban Flandria megszállása idején együtt működött a németekkel és ezért a háború befejezése után halálra ítélték. Később kegyelmet kapott és azóta ismét vezető szerepet játszott a flamand szeparatista mozgalomban. A Spaak^Ormány legutóbb kiegyezett a flamandokkal és Maertens professzort a genti orvosegyetem tanárává nevezte ki, mire a liberális párt három miniszteré beadta lemondását, azzal az indokolással, hogy nem fedezheti egy hazaáruló egyetemi tanár működését. Szombaton délelőtt az a hír terjedt el Brüsszelben, hogy Maertens professzor a további bonyodalmak elkerülése céljából önként lemond katedrájáról. Ebben az esetben a liberális miniszterek: visszavonják lemondásukat és Lipót király közli Spaak miniszterelnökkel, hogy nem fogadja el az összkormány le* mondását. Későn este jelentik, hogy Spaaknak a Maertens-botrány békés rendezésére irányuló fáradozásai eddig nem jártak sikerrel. Maertens tanár maga vonakodott lemondani katedrájáról. A flamand akadémiák legtöbb tagja; együttérzését fejezte ki Maertens irá~. nyábau. Minthogy a szabadelvű miniszterek ragaszkodnak Maertens lemondásához, az ügy holtpontra jutott. AZ IGAZI VAD ASZ ÖRÖME! Kézdivásárhelyi BENKfl PÁL,: A vadászat AZ IGAZI VADASZ ÖRÖME! című gyakorlati vadászati szakkönyv« Felöleli a Magyarországon előforduló fontosabb vadfajok ismertetését, azok telepítését, gondozását és vadászatát. Tartalmazza a vadászati fegyvertant, bemutatja az összes modern fegyvereket, a különböző államok fegyvertipusait. Leírja a hatósági fegyvervizsgálat, belövés, puskavásárlás, célzó-távcső stb. stb. nélkülözhetetlen ismertetését. A lőszerekről szóló fejezetben a lőporok, golyók, sörét, fojtás és tölténykészítés részletes leírását nyújtja, majd a fegyverrel való lövés elméletét adja a belső és külső ballisztika kimerítő ismertetésével együtt. Végül a lövés művészete, a vadász felszerelése, a hajtó, a vadászkutyák, a solymászat, falkavadászat, tihuzás, vadászatrendezés, vadásztársaságok, vadorzók stb. stb. ismertetése után tartalmazza a vadásztörvényt és az idevonatkozó rendeleteket is. Ara díszkötésben 10 pengő Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, úgy 50 fillér beutalását is kérjük. Az i.tánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet Pfeifer Ferdinand (Zeidler Testvérei«} nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5. Telefon: 18-57-30,18-74-00.
