Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-08 / 6. szám

TFTfVTnrVt. ftW-HTHMI? 1939 JANtUR 8. VASÁRNAP 12 g1 ___ ték egy-egy nagyobb cirkáló és tor- pcdóroniboló elsüllyedését. A mi helyzetünk is egyre veszélyessebbé vált, már több halottunk és számos sebesültünk volt. Az egyik ütegnek mindkét tüzére elesett. Én foglaltam el helyüket és folytattam a tüzelést, lést. Jól értettem az ágyúk kezeléséhez is, noha beosztásom a torpedók mellett volt. Ekkor már elsőosztályú torpedókezelő voltam. Az ütközetben azonban nem került sor torpedótámadásra, mert vitéz parancsnokunk olyan kiválóan manőverezett, hogy torpedó nem ér­hette hajóinkat és így mi sem jutottunk oly közel az el­lenséghez, hogy a torpedók kilövésére ke­rülhetett volna sor. — Vitézül helytállót tünk a nagy túlerő­ben lévő ellenséggel szemben és ismétel­ten megtörtént, hogy parancsnokunk a legnagyobb veszélyben megállíttatta a hajót,, hogy az elsüllyesztett hajók mene­kültjeit felvegyük. Aztán újra teljes gőz­zel haladtunk előre, folytonosan tüzelve a még használható ágyúkból■ Végül már csak öt ágyúnk volt üzemképes. És egy­szerre a Novara turbináját találta el egy ellenséges lövedék. Hajónk megállt a nyílt tengeren, de még így is tovább har­coltunk. De csakhamar kilátástalannak mutatkozott az ütközet folytatása. Horthy parancsnok rádióhívására négy óra eltel­tével megérkezett segítségünkre Pólóból a második divízió. A mi hajónk ekkor már végleg harcképtelenné vált. A máso­dik divízió hajói tovább folytatták a har­cot és az ellenség végre is lassan hát­rálni kezdett. —- Pontosan délután két óra tíz perekor ért véget az ütközet. A tizennégy telitalá­lat szürnyű munkát végzett hajónkon: árbocunkat lezuhanás fenyegette, az ágyú­csövek elgörbültek, a gőzgép megállt. A halottakon kívül nagyszámú sebesültünk volt. A parancsnoki hídon Horthy Miklós is megsebesült fején és lábán. De még a hordágyon is tovább osztogatta pa­rancsait. — Az ütközet végeztével az „Admiral Span“ drótkötélre vette hajónkat és be­vontatott bennünket Cattaróba- Nagy lel­kesedéssel, hurrázással fogadak bennün­ket. Mindenekelőtt a halottakat szállítottuk ki. Á cattarói temetőben ravatalozták fel és temették el őket. Az életben maradott le­génység kitűnő ebédet kapott. Két napig pihentünk Cattaróban, majd hajónkat a pólai dokkba vontatták, ahol Károly király is megtekintette az összelőtt hajói Az egész legénység kitüntetést kapott, ké­sőbben pedig Horthy Miklós külön No- vara-jelvényt osztott ki mindazok között, okik .resztvettek az otrantói csatában. Nagyon szép búcsúztatásban volt részünk, amikor parancsnokunk eltávozott a ha­jóról, betegszabadságra. A legénység is szabadságot kapott és néhány nappal ké­sőbben én is büszkén feszítettem szülővá­rosom, Eperjes utcáin. Mire visszatértem Pólába, már kijavították a Novarát és újra tengerre szálltunk. Röiveddel későb­ben meghalt Haus Antal tengernagy, a flotta főparancsnoka és ekkor Horthy Miklós, a Novara hős parancsnoka lépett helyébe. — 1917 július 18-án Horthy tenger­nagy uegyvenkilencedik születésnap­ját ünnepeltük a hajó fedélzetén ben­sőséges szeretettel és a tisztelet min­den külső jelével. A hadihajón küldöttség üdvözölte a flotta hős parancsnokát, aki felesége és családja körében fogadta az üdvözléseket. Ez al­kalommal ismét külön beszédet intézett a legénységhez és hozzánk, magyarokhoz, ismét magyarul beszélt. A gyönyörű ün­nepség díszebéddel ért véget­Ez volt az utolsó szép alkalom, hogy egy hajón lehettem vitéz uagybányai Horthy Miklóssal, Magyarország je­lenlegi kormányzójával. Meghatottan fejezi be előadását Klein Sándor, a Novara egykori hős matróza, jelenleg állástalan magánhivatalnok. És mikor Magyarország kormányzója végigvonult Kassa Fő-utcáján, egy lelkes ember a hatalmas tömegben „Hurrá!“-val köszöntötte volt hős parancsnokát, köny- nyes szemmel emlékezve a 21 év előtti di­cső tengeri ütközetre. Felvidéki Magyar Hírlap elmei SZERKESZTŐSÉG: V., HONVÉD-UTCA 10. TELEFON: 125-350 KIADÓHIVATAL: Vili, József-körút 5. Telefon: 144-400 Chamberlain és Halifax mielőtt Rómába utazik, Parisban tárgyal Daladier és Bonnet francia miniszterekkel A világpolitika nagy kérdése: közvetít-e Anglia a francia —olasz viszályban? Rendkívüli „belső minisztertanács'1 Londonban London, január 7. Hivatalosan je­lentik, hogy Chamberlain angol minisz­terelnök és Halifax külügyminiszter Rómaba utaztukban kedden délután tanácskozni fognak Párisban Daladier francia miniszterelnökkel és Bonnet kül­ügyminiszterrel. A francia közvélemény nagy várako­zással tekint Chamberlain angol minisz­terelnök római útja elé. Általános a vé­lemény, hogy az angol és olasz állam­férfiak megbeszélései kedvező hatással lesznek az általános béke megszilárdítá­sára. London, január 7. Általános megle­petésre délelőtt a Downing Streeten összeült az tertanáes. Az Excelsior római tudósítója szerint I római körökben valószínűnek tartják, | hogy Anglia közvetíteni fog Olaszor­szág és Franciaország között. Chamberlain.miniszterelnök és Halifax külügyminiszter kedden délelőtt 11 óra­kor indul útnak Rómába. Parisba az an­gol miniszterek Calais-n át délután 3 óra 45 perckor érkeznek meg és este 7 óra 30 perckor utaznak tovább a római oxpresszel. Időközben együtt tcáznak Daladier francia miniszterelnökkel és Bonnet külügyminiszterrel a Quai d’Or- say-n. gyobb Arolt, mert még csütörtökön este mértékadó helyen határozott formában állították, hogy e heten már nem lesznek miniszteri tanácskozások. A belső minisztertanács összeülésci azzal indokolják, hogy a miniszter- elnök és a külügyminiszter római útja előtt szükségessé vált egy ta­nácskozás a Palesztinái kérdésben is. A Palesztina kerekasztal-konferencia összeülésének időpontjáról folyt a pén­teki miniszteri megbeszélés, amelyen a miniszterelnökön és a külügyminiszte­ren kívül Sir John Simon kincstári kan­cellár és Malcolm MacDonald gyarmat­ügyi miniszter vett részt. Legjobban értesült körök úgy tudjak, bogy a „belső minisztertanács“ legfőbb tárgya a Japán ellen esetleg végrehajtandó intézkedések ügye volt. Az angol kormány már hosszabb idő előtt megígérte a washingtoni kormány­nak, hogy az amerikai kormánnyal együttesen lép majd fel Japán ellen. Váratlan „*ieSsö Londonban figynevezett belső mmisz- A meglepetés annál is na­BECK lengyel külügyminiszter Ribbentroppal tárgyalt Münchenben A lengyel külügyminiszter hazautazott München) január 7. A Münchenben tartózkodó Beck lengyel külügyminisz tér pénteken délben Ribbentrop német külügyminiszterrel együtt megtekintette a Vezéri házat és a Német MŰA’észet Há­zát. Később ugyanitt ebédelt. Délután Ribbentrop német külügymi­niszter és Beck miniszter megbeszélést folytatott a „Négy évszakhoz“ szállodá­ban. Este félnyole órakor a német külügy­miniszter a szállóban vacsorát adott a lengyel vendég tiszteletére. A vacsorán resztvettek: Lipski berlini lengyel nagy­követ, gróf Lubienski, a lengyel külügy­miniszter kabinetfőnöke, Épp tábornok birodalmi helytartó, Fiehler főpolgár­mester, Moltke varsói német nagykövet, Dörnberg báró követ, protokollfőnök, a lengyel külügyminiszter kíséretének tag­jai és a német külügyminiszter kísérete. Beck külügyminiszter és felesége este 10 óra 30 perckor Berlinen át visszauta­zott Varsóba. Teljes német-lengyel egyetértés Páris, január 7. Az Oeuvre véleménye szerint Hitler kancellár és Beck ezredes lengyel külügyminiszter csütörtöki há­romórás berehtesgadeni tanácskozása mindkét félre nézve kielégítő eredmóuy- nyel végződött. Ezt mutatja az a körül­mény is, hogy Hitler Adolf egészen az automobilig kísérte a lengyel küliigy minisztert, amikor az eltávozott. Úgy látszik, hogy sikerült kiküszö bölni az összes ellentéteket, amelyek az ukrán kérdés felmerülése óta Németor­szág és Lengyelország között fennállót tak. Állítólag a danzigi kérdésben is kielégítő megoldás jött létre. A lengyel külügyminiszter — az Oeuvre szerint — bizt.osította Németországot, hogy Len­gyelország továbbra is a baráti együtt működés politikáját folytatja a Német Birodalom irányában. Ennek megfele lően a lengyel kormány nem tesz ele get Litvinov orosz külügyi népbiztos ké résének sem és nem hívja őt meg Var sóba orosz—lengyel eszmecserére. 4 A kassai ítélőtábla díszgyű’ése Kassa, január 7. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A január 1-én tartott kas­sai királyi Ítélőtáblái teljesülés kiegészítése­ként a Kúria és a budapesti királyi ítélő­tábla kérelmére, pénteken délelőtt féltizen­egykor első ünnepi ülését tartotta dísztermé­ben a kassai királyi ítélőtábla. Ezen az ün népi ülésen résztvett a Kúria elnöke és má­sodelnöke, a budapesti ítélőtáblának kül­döttsége, Berczely Jenő dr. igazságügyi ál­lamtitkár, a. kassai ítélőtábla és a főügyész­ség, . továbbá a törvényszék és járásbíróság minden tagja. Résztvettek a gyűlésen Bor- biró Ferenc dr. kassai főispán, Szent-Imrey Pál kassai alispán. Tost Barna prelátus- plébános, az Egyesült Magyar Párt kassai helyi elnöke. Tost László kassai polgár- mester, AVirth Gyula a Nemzeti Tanács el­nöke, Münszter Tivadar az Egyesült Párt kassai társelnöke. Kútra Kálmán dr. főszol­gabíró, Gombos József nyugalmazott tábla bíró és a kassai ügyvédi kar legkiválóbb tagjai. A ülést Zachár István, a kassai ítélő­tábla elnöke nyitotta meg, aki üdvözlő szavai után ismertette a kassai tábla működését és rámutatott arra, hogy húsz év alatt abban a teremben, ahol az ünnepi gyűlés lefolyt, teljesen objektiv bíráskodást nehéz volt elképzelni. Utána Gazdy Béla dr. főügyész szólalt fel. majd Berczely Jenő dr. titkos tanácsos, ál­lamtitkár, az igazságügyminiszter képviselő tében megemlékezett a húszéves cseh meg­szállás szomorú emlékéről és örömének adott kifejezést, a felszabadulás felett. Ezután Töreky Géza dr., a Kúria elnöke beszélt és méltatta a Felvidéknek a magyar jogi rendszerbe történő bekapcsolódását. Al­földi Dezső dr., a budapesti királyi Ítélőtábla alelnöke üdvözölte a kassai bírói kart, majd Szent-Iinrey Pál alispán a vármegye nevé­ben, Tost László kassai polgármester .Kassa város közönsége nevében mondottak üdvözlő beszédeket. Tost László prelátus-plébnnos megható beszéde után, Aranyossy Arisztid dr. a felszabadult ügyvédi kamara nevében szó­lalt fel. Zachár István elnök felolvasta az üdvözlő táviratokat és leveleket és Isten ál­dását kérte a kassai Igazságszolgáltatási szervek működésére. A díszgyűlés után ban­ket volt a Scbalk-báz nagytermében, ahol számos felszólalás hangzott el. Pülöp Zsigmond polgármester Komárom jövőjéről Komárom, január 7. Fülöp Zsigmondy komáromi polgármester a város idő??, szerű kérdéseiről szólva azt a reményét? fejezte ki, hogy a Duna két . partján fekvő Komárom egyesítése után ismét visszakapja régi jogait és megint tör­vényhatósági joggal felruházott város; lesz. Komáromra az egyesítés következ­tében igen szép jövő vár s ez elsőrendű földrajzi helyzeténél és kitűnő közleke­dési viszonyainál fogva biztosítva van. Komárom különleges helyzetét azonban elsősorban a munkanélküliség jellemzi, ezt kell mindenekelőtt enyhíteni. Munkát és munkaalkalmat kell te­remteni. A két nagyüzem, a dohánygyár és a hajógyár lassan megkezdi a munkát, a hajógyárban már 160 munkás dolgozik, a dohánybeváltóban 250. Ez a szám szapo­rodni fog. A város felállította a szociál­politikai ügyosztályt, nyilvántartásba vette a munkanélkülieket és máris 250 munkást hívót be közmunkára. A terv szerint a város minden munkanélkülit foglalkoztatni fog. Segélyezi a város a szegény iskolásgyermekeket is: tejet és ebédet kapnak a gyermekek. A nép­konyha naponta 500 ember számára főz, Komárom vezetősége minden erővei arra törekszik, hogy az átmeneti korsza­kot a város lakossága számára meg­könnyítse. Mély részvét mellett eltemették Jehlícska Ferencet Nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára szombaton délután a farkasréti temetőben Jehlícska Ferenc egyetemi ta­nárt, a szlovákok nagy \rezérét. A ha­lottat a temető kápolnájában ravataloz­ták fel s a ravatalt elborították a szebb­nél szebb koszorúk. Madarász István dr. pápai prelátus nagy papi segédlettel végezte el a be­szeli telő szertartást, amelynek végén be­szédben vett biícsút a nagy halottól. A Magyarországon élő szlovákok nevé­ben ezután Bazovszky János dr. búcsú­zott szlovák nyelven Jehlícska Ferenctől. — A Magyarországon élő szlovákok ne­vében búcsúzom el a mi nagy halottunk­tól, dr. Jehlicska Ferenctől, a genfi Szlo­vák Tanács elnökétől, — mondotta töb­bek közt. A gyászbeszédek elhangzása után a menet megindult a sír felé, ahol örök nyugalomra helyezték Jehlicska Feren- eet r

Next

/
Thumbnails
Contents