Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-05 / 4. szám
(ff UK ti Áras 10 fillér W TkM M II. évfolyam 4. szám. Budapest, 1939 január 5. Csütörtök Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 'illér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V., Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal Budapest, Vili., József-kőrút 5. Telefon, kiadó« hivatal és hirdetési osztály 1-444-00. Távoli veszélyzónákon (sp) — Miközben mi, középeurópaiak a saját bajainkkal és gondjainkkal foglalkozunk, hirtelen észrevesszük, hogy a világpolitikai feszültség súlypontja váratlanul ismét nyugatra és tőlünk távoleső vidékekre helyeződött át. Hál’ Istennek, — sóhajthatnánk föl, ha a világon nem volna manapság minden szörnyen ossz,ebogozva, s a feszültség súlypontjának távolodása korántsem jelenti azt, hogy a veszedelem is távolodik. Mert bármi történik a messzi tengereken, következményeit mi is megérezzük s a legkisebb nyugati eltolódásra a nálunk lappangó veszedelmek is kitörnek. Hatalmas partnereink, Olaszország és Németország döntő mértékben érdekelve vannak az új bonyodalmakban, s az ő barátjaik is, így Japán, vagy Franco tábornok. Az egyik új nehézség Németország és Amerika, illetve Japán és Amerika között tájmadt. Washingtonban ma homlokegyenest más világnézeti erő van uralmon, mint Berlinben. Roosevelt demokrata pártja szoros kapcsolatot tart fönn az Amerikában mindennél erősebb zsidó tőkével és szellemiséggel, s nem csoda, hogy a világnézeti ellentét gyakran már gyűlöletté válik s mindent elkövet egymás gyengítésére. Amerikában ma hatmillió zsidó él, százhúszanillió ember között (egyedül Newyorkban több mint kétmillió a zsidók száma) s ez az öt százalék befolyásos, gazdag, aktív ember, s mind az uralkodó demokrata párthoz tartozik. Nap-nap után érkeznek Európából a gazdag emigránsok, akik természetesen fűtik az elégedetlenséget és vezető szerepet játszanak a sajtó világában. Nem csoda, ha a hangulat egyre németellenesebb, a tőke és az ipar, a sajtó és a színház ezer apró tűszúrással sérti a német érdekeket, s ma már a- kormány is kénytelen a németellenes irány hangulatát figyelembe venni. A német üzletembereket és cégeket kiszorítják az Unió területéről, a német áru bojkottja tart, a hollywoodi művészek művészetükkel irtó hadjáratot viselnek a birodalom ellen, az egyetemek tele vannak elcsapott német tudósokkal, a világ szabadkőművesei Amerikában adtak találkát s csakhamar Benes is Amerikába érkezik, hogy kiegészítse a németellenes propaganda vezérkarát. Gyakorlata van benne: mesterével, Masarykkal egyszer már megnyerte az amerikai demokratákat és elnöküket, Wilsont. Pénz és más eszköz bőven van e hatalmasarányú propaganda fűtéséhez, nem csoda, ha hatása és hangulata egyre illetékesebbé válik. így kezdődött 1917 előtt is. Németországban idegesen figyelik az amerikai hangulat elfajulását és érzékenyen felelnek minden ellenséges megnyilatkozásra, ami ismét csak kellemetlenebbé teszi a helyzetet. Hová fajul a kölcsönös feleselgetés? Akadnak, akik már a német—amerikai diplomáciai viszony megszakadásától tartanak és falra festik az ördögöt. Ez a beállítás bizonyára túlzó lesz. Az amerikai nép zöme, ha a sajtó és a befolyásos, ipar néha félrevezeti is, nem hajlandó megismételni az 1917-es hibákat és kizárólag hangulati okokból eltúlzott lépéseket tenni. A semlegeseégi elv soha BECK lengyel külügyminiszter HITLERHEZ UTAZIK Az angol sajtó szerint a német-lengyel kérdések, az ukrán probléma és Németország keleteurópai politikája állnak a tárgyalások középpontjában Varsóba utazik Ciano gróf Varsó, január 4. Beck küiüsTtnhuszt«"' a montecarlói szabadságáról visszatérve, útját rövid időre megszakítja Németországban. Valószínűnek tartják, hogy a lengyel külügyminiszter ez alkalommal meglátogatja Hitler vezért és birodalmi kancellárt Obersalzbergben. Számítanak arra is, hogy Beck külügyminiszter találkozik Ribbentrop német birodalmi külügyminiszterrel is. Beck ezredes lengyel külügyminiszter az angol sajtó értesülése szerint a Németország és Lengyelország között újabbanr felmerült kérdésekről, főként Németországnak az ukrán probléma iránti érdeklődéséről fog Ribbentrop külügyminiszterrel és esetleg Hitler kancellárral eszmecserét folytatni. A Times berlini levelezője szerint Beck valószínűleg biztosítékokat fog kérni Danzig ügyében. A Daily Herald szerint Beck külügy« miniszeter Németország keleteurópai politikájának világos tisztázását fogja kérni nem volt annyira erős Amerikában, mint ma. Az agitáció csak a felszínen iát, s csat a látszata nagy, mert a leg- íangosabb réteg végzi szokásos túlizga- tottságával, de az egyszerű amerikai épp úgy undorodik a hisztérikus zajongástól, mint ahogy megundorodott tőle az európai kisember. Ha Anglia, Franciaország és a Szovjetunió nem volt hajlandó sokkal közelebbeső dől goknál és sokkal kritikusabb pillanatokban fegyveresen közbelépni, kétszeresen biztos, hogy az amerikai kisember sem tesz ilyet. A „mi közöm hozzá“ elve erősebb Amerikában, mint Párisban vagy Londonban volt 1938 szeptemberében és háborút idegen és veszélytelen ügyekért az Unió még kevésbé folytat, mint az európai nyugati nagyhatalmak. Az ellentét tehát csak feleselgetésben és kölcsönös gorombáskodásban merül ki, az ellenfelek túl messze vannak egymástól a reális ösz- szeveszésre. Azonkívül van Amerikában egy csendes ellenagitáció is, amelynek méreteit persze csak a legközelebbi elnök- választáskor becsülhetjük majd föl. Említettem, hogy a nőm etellenes hangulat az uralkodó demokratapártban összpontosul. De meddig marad uralmon az évtizedek óta némotellenes és zsidóbarát párt? Roosevelt most másodszor elnök, harmadszor aligha vá- hasztható meg. A köztársaságiak, akik: az amerikai semlegesség irányát képviselik és távol esnek ama szellemiségtől, amit „Newyork zsidó szellemiségének“ neveznek, erősen készülnek az elnökválasztásra s remélik, hogy visz- szaszerzik az Í932-ben elvesztett pozíciót. A republikánusok nem annyira németellenesek, mint a demokraták. Körülbelül Chamberlain és Halifax mentalitását képviselik, míg a demokraták közelebb állnak Edenhez, Duff Cooperhez, Ohurohillhez. Ha győznek — s erre az amerikai politikai váltógazdaság elvei alapján számítani lehet — a németellenes agitáció megszűnik, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok megindulnak, a zsidóság világnézeti irányítása megszűnik, a semle- gességi elv győz, a feszültség enyhül. A németek csendesen, de Göbbels szokott ügyességével támogatják Amerikában a republikánusok elveit, s az Unió középállamaiban egyre láthatóbban kristályosodik az ellenszenv . a newyorki szellem ellen. Egy-két év alatt eldől, vájjon mérsékelt irány kerül-e uralomra Amerikában, vagy megmarad-e a mai németgyűlölet. A helyzetet a demokraták és a republikánusok belpolitikai harca dönti el. Míg az amerikai németellenesség hangulati eredetű, s bizonyos hangos és az előtérben mozgó, de nem szolid és konstruktív erőkre támaszkodik, addig az ősi japán—amerikai ellentét mélyebbre ágyazott az amerikai kisember lelkében és főleg szorosabban függ össze az Unió életérdekeivel. Japán húsz évig fog Kínában hadakozni, ezt a háborút európai katonai szabályszerűséggel megnyerni nem lehet. De közben a japánok megszerzik Kína va- (lalmennyi gazdasági erőforrását és a kikötők és - közlekedési utak elfoglalásával kiszorítják a pompás piacról a fehér versenytársakat. Amerika veszti a legtöbbet: milliárdokra rúg az Unió sangháji, nankingi, kantoni kára és százmilliókra a kereskedelmi viszony megszűnéséből származó évi veszteség. Közben pedig Japán erősödik, mert az, hogy a háborút nem tudja befejézni, egyrészt neon érinti a japán nép villámgyors ’ szaporodását, sőt a katonák kiküldése csak egészséges érvágás Japán veszélyes emberi túlbőségén, másrészt nem akadályozza, hogy Kína közgazdaságának lényeges része japán kézbe kerüljön: a megszállt százötven- millió kínai csak japán árut fogyaszt, a kikötik vámjai japán pénztárakba folynak be, s Kína nyersanyagjai már- már autarkká teszik a japán gazdasági életet. Egyenesen megdöbbentő adat, hogy Japánnak 1938 november 1-én már 72,300.000 lakosa volt. Egyedül az anyaországnak, ehhez járul még Korea 30, Mandzsúria 38 millió lakosa és a máig elfoglalt Kína 150 milliós lakossága! Évente másfél millióval szaporodik a szigetország népe, míg — a hivatalos kimutatás szerint —. a kínai hadjáratban a japán haderő egy év alatt csak 200.000 embert vesztett, t ennek is több mint fele mandzsu é> koreai volt. (A háború kezdete óta két millióval megnőtt Japán lakossága!) Ilyep körülmények között Amerika fél a japán erő végleges megszilárdu lásától és a csendesóceáni pozició teljes elvesztésétől. Viszont látja, hog: az eredmények ellenére Japán nem tu< győzni Kínában, helyzete egyre bonyo . lultabbá válik, s a végeredmény prob lematikus. Úgy érzi tehát, hogy Japár túlzó étvágyának most kellene vége vetni, az utolsó pillanatokban, amiko a szigetország belső nehézségei, a h.i ború elhúzódása, a japán külkereskt delem pangása, a Tokióban növekv> idegesség egy utolsó esélyt adnai ' Washingtonnak az erőteljes és sikere : közbelépésre. Az Unió közvélemény, úgy véli: Japán éppen most a legsebezhetőbb, amikor a teljes diadal és a teljes kudarc határmesgyéjén áll, most kell annak az erőnek beavatkoznia, amely megadja a végleges lökést — a bukáshoz. A japán kormány egyre idegesebb és elkeseredett intézkedései módot adnak az Uniónak a felháborodásra. így azután a japán—amerikai helyzet sorsdöntő évekbe érkezett, s kizárólag a japán diplomácia ügyessé gétől és az amerikai polgár békeszere tététől függ, hogy a német—amerika1 ellentétnél jóval reálisabb japán- amerikai ellentét föl ne robbantsa a világ békéjét.
