Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-04 / 3. szám

ft» JANUÁR 4. SZERDA TEfwnwv*. Afotffon-HIRKIß FF Oi zitde riport r()e rebel íjról, a katúrszéli „nehez f/ufás ró ahol a katonai közigazgatái magyar szívnél, emberséggel, a ßi(öt építő hittel megteremtette a magyar-izloaák testvérikégté d)ereiét yen avatták let az első felvidéki Kő rtluj -p v rtrét . y / 0 tvdúiem y A M A G Y A R KÖZÉPOSZTÁIV SZÍ NMÁZ! ÉS IRODALMI LAPJA Ara 60 fillér — Alezredes úr. — mondotta aka­dozva. — Ha én odaát megtanulok ma* gyaru.1 és ha talán visszajövök, brfo- gadnak-ei Verébéiy, január 3. (Kiküldött munka­társunktól) November 10-én este fél nyolc órakor vonult be a magyar hon­védség Barsmegyének a bécsi döntés ál­tal nekünk juttatott északnyugati határ- városkájába, Verebélyre. A katonai köz- igazgatás már másnap reggel megkez­dette munkáját. Báncs Emil nyugalma­zott állományú alezredes munkatársaival bevonult a járási főnök odahagyott szék­helyére és ez a húsztagú gárda azonnal meg­kezdte munkáját, hogy ebben az úgynevezett ..nehéz járásiban kon­szolidálja a viszonyokat. Azért utaztam az óesztendö végén Ve­rebélyre, hogy bejárjam ezt az észak­nyugati gránic-vidéket, megismerjem a viszonyokat, meghallgassam az embere két és megfigyeljem azokat a történelmi órákat, amelyekben az őrségváltás meg történt, a katonai közigazgatás munkájá­nak befejeztével átadta munkakörét a polgári hatóságoknak* Amikor nyitott szemmel vizsgáltam meg mindent, beszél­tem az érdekeltekkel, mérlegeltem az iti és ott elhangzott véleményeket, egyre fo­kozódott csodálatom és elismerésem az­zal a nagyszerű munkával szemben, amit a katonák/ezen a területen végeztek. CÁ inaqtjae hotwédséq be non lilája Verebéig vegye« nemzetiségű járás. Ez a közigazgatási egység annak idején 39 falut foglalt magában. Ugyancsak elke veredett ezekben a falvakban a lakosság, nem csoda, hogy ez a tarka demográfiái kép hívta fel évekkel ezelőtt Révay Ist­ván gróf figyelmét arra, hogy a szlovák magyar nyelvhatár vizsgálatával foglal­kozzék. Maga Verebéig, a járási székhely, amelynek lakossága mintegy 3300 lélek, túlnyomó többségben szlovák lakos­ságú, de azért a magyarság eléri az úgynevezett „kvalifikált kisebbség“ határmértékét. Politikailag a buzgó katolikus verebélyi szlovákság a Hlinka-párthoz tartozott, nagy mértékben hallgat papjainak sza­vára itt is és szerte a járásban min­denütt, kedvelt napilapja a Slovák, még inkább a Slovenská Pravda és ez a két lap — annak ellenére, hogy igaztalan és mértéket nem ismerő agitációt, folytat Magyarország ellen — ma is akadályta­lanul bejut a verebélyi járáeba- A magyar honvédség bevonulását nagy propaganda előzte meg, amely természe­tesen nem lehetett hatás nélkül a tö­megre. Azok. akik jónak látták ezt a pro­pagandát szítani, az utolsó napokban fel- pákoltak és átvonultak. Nyitjára. Sajnos, ugyanezek az emberek folytatják mai napig is a kíméletlen propa­gandahadjáratot, nem törődve azzal, hogy munkájukkal elsősorban a szlovák lakosságnak ártanak. A lelkiismeretlen propagandának az a hatása volt, hogy a szlovák lakosság eg.v része bizalmatlansággal és félelemmel tekintett a magyar honvédség bevonu fása és a magyar közigazgatás munkájá­nak megkezdődése elé. A késő novemberi estén, amikor a ma­gyar honvédek végigvonultak Verebéig főutcáján, hogy a magyar állam fenn­hatóságába vegyék ezt a Magyarország nak ítélt várost és a hozzátartozott te­rületet, sok szlovák otthonában tilt és a propaganda, bejósolta elkövetkező „ne héz napokra“ készülődött. Az utcán Vere­béig, félezernél néhány százzal több ma­gyarja és a két kilométernyire fekvő Aha színmagyar község tömegesen bevonult magyarjai ujjongtak. pusztítást végzett a csehszlovák iz- mus elmúlt húsz esztendeje a ma­gyar végeken a magyarság soraiban. Százával vannak most a felszabadult te­rületen fiatalok, akiknek szülei magyar nevűek, csak magyarul beszélnek, ők ma­guk pedig egyetlen szót sem tudnak már magyarul... Égy ilyen elnemzetlenített fiatal leány, akinek szlovák tanítónői oklevele van, já­rult a katonai parancsnok elé azzal a ké­réssel, hogy őt utasítsa ki. — Miért akar távozni? — kérdezte a pa­rancsnok. — Hiszen önnek magyar a neve, meghalt szülei derék magyar emberek voltak... — Én szlovák vagyok s a magyarok nem tűrik meg a szlovákokat... — Szlovák iskolák lesznek ezen a terű-* létén és a magyar állam csak. hűséget kíván meg öntől, de nem kívánja meg, hogy nemzeti érzését megtagadja... A leány sírva fakadt. csak arra kérjük, hogy új őrhelyén le­gyen szószólója a szlovák-magyar test­vériségnek ... A másik eset egészen más természetű, egy magyar tanítónőről van szó, fiatal magyar leányról, aki éppeií magyarsága miatt nem tudott álláshoz jutni. Szó* rongó szívvel lépett bo a parancsnokhoz, kezében kérvényét tartogatva. Akadozva kezdette mondókáját. Az alezredes félbe­szakította: — Hogy hívják? A leány megmondta a nevét. Az alezre­des átvette a kérvényt és így szólt: — Ön már ki is van nevezve. Ide és ide. Azonnal foglalja el állomáshelyét. A tanítónő levegő után kapkodott: — Igazán... igazán... hogyan is higy- jem? — és sírva fakadt nagy boldogsá­gában. Persze, azt nem is sejtette, hogy mar előzetesen a legjobb információk jöttek be róla a katonai parancsnokságra, ahol már vártak a jelentkezését. cl szívvel, létekkel végzett munka Szívvel, lélekkel dolgoztak ezek a nagy szerű katonák, akik állandóan munkában voltak. Óriási munkát végzett ez a kato­nai közigazgatás, 1232 aktát teljesen el­intézett a rendelkezésére álló rövid idő alatt, ami harmineegyes napi átlagot je lent. 1429 levelet küldött ki vagy kézbe síttetett. Minden 12—50 év közötti férfi­ról az egész járás területén kartoték- lapokat készített. A felek egymásnak adták kézbe a kilincset a hivatalos he lyiségekben és sokszor még az éjféli órákban is segítséget, közbeavatkozást kértek. Ez azt jelentette, hogy a munka szakadatlan volt Az egészségügyi szolgálatban nagy jelentőségű tény, hogy a zöldkeresz­tes intézmény megkezdte munkáját. A csendőrség vitéz Vass százados pa­rancsnoksága alatt nagyszerűen műkő dött. A külkereskedelmi hivatal meg­bízottjaként Szakmáry Dénes dr., a föld­művelésügyi minisztérium részéről Ba hues Imre osztályfőnök végzett fáradha­tatlan és nagyértékű munkát. A katonai közigazgatásban Stockinger Géza száza dós, segédtiszt, Petráss százados, Tompa Miklós százados és Oros főhadnagy fá radhatatlan energiával buzgólkodott. d munka méltó bejfedezése A pompás és igazán eredményes mun­kának nem is lehetett méltóbb befejezése, mint annak a nemes gondolatnak meg­valósítása, amelyet Bánes alezredes vetett föl és a járás vezető: tényezőinek hatha­tós támogatásával meg is valósított. A katonai közigazgatás tudniillik azzal az ünnepélyes aktussal távozott Verebélyről, hogy . a járási székhelyen felavatták Horthy Miklós kormányzó portré­ját, amelyet Benkhard Ágoston, a képzőmű­vészeti főiskola tanára az igazi művész elhivatottságával alkotott meg. A járás közönsége fölismerte ennek az ünnepi aktusnak a jelentőségét, hiszen V ere bél y az első hely a felszabadult területen, ahol Horthy Miklós por­tréját leleplezték. A papság, falusi intelligencia, a gazda­közönség nagy számban sereglett egybe erre az alkalomra az egész járás területé­ről és ott láttuk a barsmegyei magyar munkának minden jelentős tényezőjét. Az ünnepségen és az azt követő díszebé­den pedig olyan megnyilatkozások hang­zottak el, amelyek a legnagyobb nyilvá­nosságot kívánják meg. A katonai köz- igazgatás munkájának méltatásán kívül a magyar-szlovák együttműködési magasztos manifesztáeiójává széle­sedett ez az ünnepség. Elsőnek Révay István gróf hangoztatta ezt az együttműködést, amikor Bars- megye alispánját, Sáska Dezsőt üdvözölte és hangsúlyozta, hogy a magyarság itt ezen a végen feltét­lenül teljesíteni kívánja a határszéli helyzetből eredő minden kötelessé­gét, amelyek között első helyen áll a szlovák-magyar testvériség munká- lása és tetteiben nyilvánuló megva­lósítása. Báncs alezredes a távozó katonai közigaz­gatás nevében is ezt a szent' örökséget bízta a polgári közigazgatásra. Ha az itt működött katonák vissza­térnek, — mondotta — olyan járás földjére akarnak lépni, ahol nincs békétlenség, nines félreértés, de van igaz magyar-szlovák testvériség, amely nem a kényszerűségből, ha nem a jóakaratból nő ki. Sáska Dezső alispán nagyhatású felszó­lalásban hitet tett a közigazgatás így ér­telmezett szelleme mellett, amikor han­goztatta, hogy csak az a jó közigazgatás, amely a paragrafusok közé beviszi az ember érző lelkét is, mert a lélekkel vég­rehajtott, paragrafus boldogságot szerez és megelégedést vált ki. Ezért egyformán szereti minden testvérét, magyart és szlovákot egyaránt és az egész népért akar dolgozni. A ma­gyar ember mentalitása nem tesz kü­lönbséget testvér és testvér között, ha az egyik szlovák a másik pedig magyar nyelven beszél és Hars me­gye közigazgatásában ez a szellem fog érvényesülni, s amíg ő őrhelyén áll, kezeskedik ennek a szellemnek megvalósításáról. Thuróczy Károlynak, Nyitramegye volt alispánjának, aki most a verebélyi járás igazgatását vette át, a katonai közigaz­gatás olyan területet bízott a gondjaira, amelyen a magyar katona a magyar fajta államalkotó erejével, nemes huma­nizmusával ér ;övöt építő hitével dolgo­zott. Amikor a katonai közigazgatás emberei a kis vicinálison távoztak a ve­rebélyi állomáshelyről, mindnyájan, akik kendőt lebegtettünk utánuk, úgy éreztük, hogy nagyszerű magyar munkát vé­geztek. Vécsey Zoltán dl bizalmatlan iá q él a (élelem el oszlik Báncs Emil alezredes és munkatársai, akik között néhányan tökéletesen beszél tek szlovákul, másnap reggel megkezdték a munkát. Emberfeletti nehézségeket kellett le­gyűrniük. A nagy távolságok, a rossz utak és fő leg a telefon hiánya nehezítette meg elsősorban munkájukat. A késő őszi idő ben a félreeső községekbe vezető amúgy is gyönge karban lévő utak még inkább megromlottak, a legtöbb helyre nem is lehetett autóval eljutni, szekérrel kellett járni. Egyes falvak 30—35 kilométernyire feküsznek el a központtól. Minden falut állandóan szorgalma­san végigjártak, mindenkit meghall­gattak, jelentéseket vettek fel és to­vábbítottak, minden bürokratikus akadékoskodás megkerülésével azon­nal intézkedtek olyan ügyekben, amelyekben a halasztás bajt okozott volna. És a nagyszerű munka ered­ményűképpen már néhány napon be­lül észrevehetően enyhült az addig kétségtelenül meglevő feszültség, el­oszlott a bizalmatlanság, megszűnt a félelem. • ­A járási főnökség épülete előtt újból tömegével csoportosultak a falusiak. A nácselnik helyett a katonai parancsnok fogadta és hallgatta meg őket. És az em­berek megelégedetten jöttek ki a hivatali szobából, mert érezték, hogy igazságot szolgáltattak nekik. Cj-jeloldódnak a színek ... Az eskütétel nagy aktusán egyszeriben feloldódtak a szívek és megeredtek a könnyek. A katonai parancsnok első teendője az volt, hogy a községi elöljáróságokat ki­küldött bizottságok útján újjászerveztette. A katonák nem hallgattak semmiféle de- nunciálásra, minden ügyet teljes pártatlansággal vizsgállak meg, ahol azonban a vádak igazaknak bizo­nyultak, a méltatlan személyüket kicserél­ték és így olyan elöljáróságokat alakítottak, amelyek a lakosság bizalmát osztat­lanul bírták. A nemzeti tanács meghallgatása után Háncs alezredes berendelte az érdemes papokat, jegyzőket és tanítókat a köz­pontba eskütételre. A magyar nemzeti­ségűeket magyarul, a szlovákokat szlová­kul eskették. Megható jelenet következett az eskü letevése után. A szlovákok közül sokan hangosan felzokogtak, kipirult arccal, könnyes szemmel mondták el a „Magyar Hi­szekegyedet. Pedig sokan sápadt arccal jelentek . meg, mert a magyarok kegyetlenségével rémí­tették őket. Most megnyugodva, nevető arccal távoztak. • . Voltak azonban olyanok is, akik az új r.endhez nem akartak alkalmazkodni. Ezek közül a legtöbben maguk kérték kiutasí­tásukat. Mindenüket magukkal vihették, bántatlanul távoztak. Több tanító, néhány orvos, egv-két pap és azután telepesek hurcolkodtak a bécsi határon túlra. A magyar csapatok bevonulása előtt 39.000 lelket számlált a járás lakossága s' a katonai közigazgatás működése alatt 400—500 ember távozott. Közülük a legtöbb hivatalnok volt. JCik a em netten ítettek ? • Az elmúlt húsz esztendő alatt százszor és ezerszer vágták a fejünkhöz, hogy a magyar uralom a szlovákságra azért is elviselhetetlen volt, mert a magyar rend­szer tűzzel-vassal magyarosított, elnem- zetleníteftc a szlovákokat. Nos, most láthatjuk, hogy milyen ...lélek-

Next

/
Thumbnails
Contents