Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 24. szám
8 tetjOtwVt 1939 JANUAR 29. YASARNAP A felvidéki munkás új kenyere (Burányi Lajos előadása a rádióban) A Trianon előtti Magyarország leggondozottabb területe a Felvidék volt. A ma gyár állam 1881-től 1914-ig folyósított, közel 60 milliós ipari segélyéből a legnagyobb összeget Pozsony, Trencsén, Liptó, Szepes, Gömör, Hont és Nógrád megyék ipartelepei kapták. E nagyarányú iparpártolásnak egyik oka az volt, hogy a Felvidék népét visszatartsa a kivándorlástól. Hogy 1918 előtt milyen nagyarányú volt az ipari élet a Felvidéken, mutatja a most visszakerült Losonc esete is. Ebben a városban, ahol a háborít előtt a lakosság száma alig haladta meg a tízezret, 1913-ban a gyáripari munkások száma közel négyezerre rúgott. Magában a Rakottyay György és Társai zománcozógyárában 950, a Sternlich-féle zománcozó-gyárban 680, a Mezőgazdasági gépgyárban 400, a Nemzeti Egyesült Textilművekben 500 munkás dolgozott. De a város környékén is voltak, nagy ipari telepek. Ezt a viruló ipari várost és környékét az elcsatolás ténye, a biztos piacok elvesztése pár esztendő alatt tönkretette. 1922-ben, amikor a világgazdasági válságnak még híre-hamva sem volt, a Mezőgazdasági Gépgyár teljesen beszüntette üzemét. A Rakottyay-féle zománcozógyár szintén becsukta kapuit. Hasonló volt a helyzet a szomszédos nagy ipartelepeken is. így a füleki zománcozógyár 1000 munkása közül ekkor már csak 200 dolgozott. A kálnási chamotte- gyár, a romakokovai, farkasvölgyi és jépataki táblaüveggyárak szintén beszüntették üzemeiket. így tette az antal- falvi izzólámpagyár is. Ebben az időben a nógrádmegyei gyáriparosok szövetsége felkérte a szomszéd Zólyomban időző Novak akkori kereskedelem- és iparügyi miniszLrft, hogy a haldokló ipari vidéket látogassa meg és keressen módot az itteni gyáripar megmentésére. A gyáriparosok nevében Tarján Ödön, a szövetség elnöke tájékoz- !"’tatta a minisztert az itteni ipari vállalnotok döbbenetes helyzetéről. A munkások nevében pedig Jursa Károly szólt a miniszterhez. Kérte, hogy tegye lehetővé Losonc és környéke iparának fennmaradását. A gyárak több, mint egy évig állottak — mondotta —, csak 2—3 hónap pal ezelőtt vették fel a munkát újra és most ismét beszüntetik az üzemet. A munkások nagyrésze munkahiány miatt faluról-falura koldulni jár s ezért a munkanélküliek ezrei nevében kéri az állami támogatást. A beszédek elhangzása után Novák miniszter a következőket mondotta a küldöttségének: — Hogyha mindaz igaz, amit az urak előadtak, akkor nincs segítség. Amit az urak kívánnak, azt nem lehet teljesíteni, mert az nem segítség, hanem valósággal állami eltartás. Nem szabad azt hinni, hogy az állam az ipari vállalatokból men- helyt csinálhat, sőt ellenkezőleg, az ipar- pak kell az államot táplálnia. Egyébként — a munkanélküliség Csehországban éppen olyan nagy, mint Szlovenszkó- ban! És a cseh miniszter be is tartotta a szavát. Egy lépést nem tett a haldokló nógrádi ipar megmentése érdeké-ben. öt esztendő múlva, 1927 októberében már a Prager Presse, a cseh kormány németnyelvű félhivatalosa is felfigyelt a losoncvidéki ipari élet pusztulására. Hosszabb cikkében, többek között, a következőket. írta: „Losonc vadregényes környéke a régi Magyarországon az iparnak jelentékeny központja volt. A magas hegyek erdőségeinek minden zugában a legkülönbözőbb fajtájú gyárakat épitették, amelyek a munkások százainak és ezreinek adtak kenyeret. A régi Magyarország ilyenirányú politikájának megvolt a jó alapja. Nem lehetett a nagyszámú lakosságnak a földművelés révén elegendő kenyeret adni, mert a termőterület kevés volt. Tehát, ha a lakosságot nem akarták kivándorlásra kényszeríteni, nagyvonalú ipar- politikát kellett kezdeményezni. Az a benyomás — folytatta továbbá a cikkíró —, amelyet a látogató ezekben a gyárakban szerez, rendkívül szomorú. Elsősorban a sok munkanélküli család gondja és nyomorúsága. A munkabeszüntetések miatt sok család kényszerült Amerikába, Argentínába-és Franciaországba vándorolni és azok a szerencsések, akik még családjuknál maradhattak, nem tudhatják, hogy holnap vagy holnapután nem jutnak-e ugyanarra a sorsra?'“ A cseh kormánylap aggodalma beteljesült. Egy esztendő múlva beszüntette üzemét a Nemzeti Textilművek és a szomszédos gácsi posztógyár is. Hasonló helyzetbe jutottak a csehek alatt a gömöri ipartelepek is. Oly nagy volt a baj, hogy azzal még a hírhedt Heggel, a cseh kormány pozsonyi magyarnyelvű szócsöve is kénytelen volt foglalkozni. Többek közt így írt: „A Sajó vidékén levő rozsnyói és rőcei járás gazdasági viszonyai talán a legszomorúbbak a csehszlovák köztársaság területén. A gyárak kihaltak, a munkások ezrei kenyér nélkül tengődnek és semmi remény arra, hogy a sokat sújtott vidék üzemei ismét felvehessék a munkát. Ez a szomorú állapot arra az elhatározásra bírta a környék lakosságát, hogy közös akciót kezdeményezzenek életérdekeik megóvására. A két járás községeinek küldöttei a pelsőci községháza nagytermében tanácskozásra gyűltek össze, ahol magyar és szlovák nyelven precizirozták kívánságaikat. A mozgalomra főleg a vidék bánya-, kohó- és fűrészüzemei, to- ■ vábbá papíriparának tönkremenetele adott okot. Csatlakoztak a mozgalomhoz a vidék kisgazdái is, mert amíg az üzemek dolgoztak, addig a fuvarozásnál nekik is jutott kereset.“ 1924 februárjában a szlovenszkói gyáriparosok ótátrafiiredi kongresszusán Ma- derics titkár megállapította, hogy a textilipar a békebeli termelésnek 35 százalékára zuhant, míg a porcellán ipar a háború előtti termelésnek csak 27 százaléka. A vastermelő gyárak pedig sorra leálltak. Arányaiban kisebb, de mégis súlyos ipari rombolás történt a csehek alatt Kassán is. Ebben a városban már az ötvenes években dohánygyár létesült, noha Kassa vidékén egy zacskónyi dohány sem termett. E gyár nagy szerepet játszott a kassai munkáscsaládok életében is. A kassai idénymunkások nagy része dohánygyári munkásnőt vett feleségül és így a téli hónapokban is volt a családnak biztos jövedelmi forrása. A háború előtti években 1300-ra rúgott itt a munkásnők száma. A csehek alatt ez a szám 300-ra apadt és így Kassa dolgozó népét már ezen a réven is súlyos csapás érte. Jelentős ipari vállalat volt Kassán a Franch-ggár is. A munkások és munkásnők száma itt a háború előtt 400 körül mozgott. A csehek alatt ez a szám 120-ra zuhant. Komoly ipari telep volt Rákóczi városában a mezőgazdasági gépgyár is. E gyár az elcsatolás révén elveszte'.te a várostól délre eső mezőgazdasági vásári területét. Ezenkívül a csehek is állandóan szorongatták a gyárat. Igazgatója, Schürger főmérnök, főbelőtte magát. A százötvenfőnyi munkásság szétszéledt. Egyrésze építőipari napszámossá lett. Több szakmunkás halászatból tengette nyomorúságos életét. Tönkrement a Neugrösschel-íé\e bútor - és hordógyár is. Hasonló sorsra jutott, a Baross-féle bútor- és épületasztalosgyár is. Az itt foglalkoztatott kitűnő szakmunkások aztán a csehek alatt soha többé nem jutottak rendes munkához. Az Építkezési és Faipari Rt. kötélé kébe működött keramitgyár ‘ szintén be szüntette üzemét a megszállás alatt, meri a csehek keramitot az anyaországból hozattak. Az ipari ólet szempontjából tehát a 20 éves cseh uralom katasztrofális eredménnyel végződött. Ezt az ipari rombo lást a csehek szándékosan is előmozdí tották. Bella Metód pozsonyi zsupán 1927 április 15-én, az olmiitzi Nemzeti Színházban tartott előadásában azt mondta, hogy: a csehek azzal indokolják a felvidéki ipar leállítását, mert a szlovenszkói ipar túlnyomó részben magyarok kezében van. Ezt a nagy ipari rombolásit Kassán némileg ellensúlyozta a csehek adminisztrációs kedve és rendszere. A tisztviselői létszámot vasútnál, postánál, városnál, az igazságügyi szerveknél, a pénzügyigazgatóságon, a rendőrségnél hihetetlen mértékben földuzzasztották. A kisebbségi adókból jól fizetett roppant tömeg persze juttatott valamit a kassai kisiparosoknak és a kereskedelemnek is. Különösen a szabó- és nőiszabóiparnakvolt munkája. Az a körülmény pedig, hogy a cseh kormány a kassai közalkalmazottaknak lakbér helyett lakást adott, az építőipart foglalkoztatta. Hozzájárult még az építőipar foglalkoztatásához a komikusán nagy, négy utcára néző rendőrpalota és postapalota építkezésére, az Oderbergi Vasút székházának háromszorosára bővítése. Ezenkívül a módosabb csehek családi házakat is építettek. Ezek a házak, a híres „kis Prága“, a csehek új városrészével együtt most megüresedtek. E réven óriási lakásbőség keletkezett Kassám. így fájdalom, a közeljövőben nagyobb- arányú építkezésre nincs kilátás. Ez viszont megnehezíti a négyszázra rugó kassai építőmunkás, a 360 téglagyári mukáa és az építőipari szakmával kapcsolatos ipari munkások helyzetét. A magyar életnek tehát óriási teendői lesznek akörül, hogy a visszacsatolt felvidéki területek ipari munkásainak kenyeret biztosítson. E tekintetben talán csak Rozsnyó a kivétel, amelynek 20 éven át pangó vasbányászata most új virágzásnak indul. De például a losonci és Losonc környéki ipar feltámasztása óriási áldozatot igényel. Kassán a gondoskodás első megnyilvánulása már megtörtént. A faiparban a megmaradt közép és kisipari üzemek most egymilliós állami megrendelést kaptak, ami természetesen megnyugtatóan hatott a szakmára. Sajnos, a munka vasalási részét a kassai megmaradt vasipar nem végezheti,, mert ilyen különleges munkára nincs felkészülve. Ezt a munkát a forrongó Mecenzéf különleges vasipara végezhetné. E városkát és dolgozni akaró népét azonban nem akarják visszacsatolni, noha annak minden érdeke KassáPozsonyi jelentés közli, hogy a lengyel és a szlovák kormány megbízottai most írták alá az új lengyel-szlovák határra vonatkozó egyez ményt, amely magában foglalja Lengyelország új szepességi határait is. Lengyelország itt megkapta a Magas Tátra északi gerincét és a Dunajec folyó áttörését is. A Lengyelországnak átadott szepességi területeklegértékesebb részé Javorina vidéke, a Magas Tátra északkeleti szöglete. Ez a 27.000 hold kiterjedésű vidék a Magas Tátra északi lejtőjének éppen a felét képezi. Beletartozik a Fehér Békástavak katlanja, a Poduplaszki völgy valamennyi mellékvölgyével, a Jeges tó, a cseh tó, a Titworovy tó katlanjaival, a Kacsavölggyel, beletartozik a Jaworova- völgy valamennyi mellékvölgyével, a Varangyos tó, a Fekete tó, a Jégvölgyek, végül a Kisjávorvölgy a Kerek tó katlanával és a hátsó Rézaknákkal. Ennek a vadregényes és romantikus tátrai területnek a központja Javorina a hozzátartozó Podmurán és Podspádi erdésztelepeivel és idetartozik Javorinától keletre a Medzistcny-völgy is, a Magas Tátra leghíresebb vadetetője. A vadaskert fénykora Ez a hatalmas terület Hohenlohe herceg birtoka volt, akitől a cseh állam 48 millió cseh koronáért vette át. A jávorinál uradalmat 1879-ben vásárolta meg Hohenlohc-Schillingsfürst Kraft Keresz- tély herceg az Alapi Salamon-családtóL Hohenlohe Keresztély herceg rendkívül szerette Javorinát és rengeteget áldozott erre a tátrai birtokára, ötven éven keresztül fejlesztette a birtokot és messze földön híres vadaskertet rendezett be Javorinán, amely párját ritkította egész Európában. A zergeállományt évtizedes kímélettel, gondos és szakszerű etetéssel felszaporította, ugyanígy az őzállományt is. Szarvasokat hozatott a világ minden részéből, keresztezéseket próbált, hogy mely fajok szokják meg legjobban a tátrai éghajlatot. Kőszáli kecskéket és bölényeket is hozatott és igyekezett a Magas Tátrában meghonosítani, de mert európai bölényeket csak nehezen kaphatott, amerikai bizonokat vásárolt, amelyek utolsó élő példányát néhány esztendővel ezelőtt kapta meg a prágai állatkert. Hagenbeck adta el a hercegnek a bizonokat, amelyeket a Pless hercegtől vásárolt európai bölényekkel keresztezte- tett- Vadaskertjében mintegy 1200 zerge, 800 szarvas, 150 kőszáli kecske, 30—40 medve, számtalan őz, vaddisznó és egyéb állat volt. A szarvasok részére mintegy 8000 holdnyi területet bekeríttetett, külön bekerített területen tartotta a kőszáli kecskéket. Sok vadászatot rendezett, amelyek európai hírűek voltak és amelyeken résztvett Vilmos német császár, a Habsburg-ház számos főhercege, a bolgár cár és számos középeurópai előkelőség. A herceg annyira szerette Javorinát, hogy élete utolsó esztendeit itt töltötte és itt is temettette el magát 1926- banLengyelország a javorini birtok megszerzésével most már a Magas-Tótra egész északi lejtőjének birtokosává lett. Trianon után tizenhárom szepességi köz ség került népszavazás útján a Bicdka és a Dunajec szögében Lengyelország birtokába, de a tátrai határ érintetlen hoz és Magyarországhoz fűződik. A szabóipar már szintén kapott állami megrendelést. .......... A törökök kiszorítása után az Alföldi elpusztított területeit a Felvidék is segítette újjáéleszteni. Most rajtunk a sor* hogy az átmenet nehézségein segítsük a: visszacsatolt Felvidék népét, melynek egyik tagja Laupál Antal kassai nyomdász munkástársam Dícsértessék című cikkében, mely a nyomdászok lapjának minapi számában jelent meg, a 20 esztendővel ezelőtt erőszakkal elszakított édesanyát így köszönti: „Fel a fejjel, tovább előre, a törhetetlen felvidéki magyar, szlovák, német, ruthén. vegyületü vasakarattal, ha negyed cipóval is a hónunk alatt, róni fogjuk régi hazánk útját, abban a reményben és azzal a kitűzött céllal, hogy a nehézségek leküzdése után a Édesanya asztalunkra teheti a magyar róna búzájából sült illatos egész cipót.“ A szent köszöntésre a trianoni magyar munkás ezt válaszolja: — Testvér, közös erővel rajta leszünk, hogy a felvidéki munkás új kenyere ne egész cipó, hanem egész kenyér legyem maradt. A mostani rendezéssel a határ a Magas Tatra hegyláneolatának egész hosszában a főgerincre került fel. A jávorinál uradalom megszerzésével a lengyelek elérték azt, amire hatszás éven át törekedtek: a Magas Tátra északi lejtőjének megszerzését. Amikor a 13. század végén V. László a Bcrzeviczy-c,sn\dánü.k adományozta a Magas-Tátrától északra fekvő vidéket, Magyarország határa még a Fekete Dunajec volt, úgyhogy Zakopane egész vidéke is Magyarországhoz tetőzött. Azóta a lengyelek minduntalan megszereztek egy-egy legelőt, egy-egy erdő?észt, egy-egy dombot. A 16. században az uradalom átment a szepességi gradeczi Hor* váth-Stancsics család birtokába. Akkor már a lengyel Öttó környékén kellett a lengyelekkel a legelők miatt pereskedniük. A 19. században a határperok már a Halastó vidékére terelődtek, 1902 bon pedig nemzetközi bizottság tolta át a határt a Halastó vidékéről a Tengerszem- csúcsra, Galíciába. Most a lengyeleknek ugyanannyiok van a Magas-tátrából, mint Szlovákiának. A határmegállapítás folyamán majdnem kettéválasztották a Magas-Tátra fürdőövét, amikor ugyanis Sidor mostani miniszterelnök-helyettes Varsóban járt, a „tátrai Hohenlohe-birtok“ átadásáról tárgyalt a lengyel kormánnyal. Felső-Hági és egész környéke is Hohen- lo he-birtok volt, ennélfogva Lengyel- ország a Magas-Tátrának erre a részére is igényt tartott. Ezzel Csorbató, a pop- rádi tó és a Tátra egész nyugati része majdnem Tdtraszéplafk határáig Lengyel- országhoz került volna, úgyhogy a fürdő- övét, amely most Barlang-ligettől Matlár, házán, a két Füreden és Széplakon át Csorbalóig terjed, országhatár választotta volna el. Sikerült azonban olyan megegyezés, hogy az egész fürdőöv változatlanul megmaradt Szlovákia birtokában. A Dunajec áttörése Lengyelország a Szepesség területéből a Tátra északi gerincén kívül megkapta a Dunajec folyó áttörési területét is a Pieninei hegyszorosban. Idetartozik Lesnie község is, amelynek határában fekszik a legendás Vörös Kolostor és Szmer- dzsonka „büdösfürdő“ is, Lengyelország erre is igényt tartott, de itt is engedett, úgyhogy új területe a Vörös Kolostorig, a Három Koronahegy lábáig terjed. Dél felé a lengyel határ most Hetivágás községig terjed, a község feletti tornyos sziklafalig, amelyekben a híres haligóci esontbarlangok vannak. A Dunajec áttörését a csehszlovák kormány néhány évvel ezelőtt a lengyel kormánnyal egyetértésben nemzeti parkká nyilvánította. Ez az áttörés egyike a történelmi emlékekben, műemlékekben és természeti szépségekben annyira gazdag Szepesség egyik legérdekesebb és legszebb látványossága. A dunajeci tutajozás különössége és a táj romantikája folytán rendkívüli élmény és a Magas Tátra vendégei különös előszeretettel látogatják meg a Vörös Kolostor vidékét. A Tátra-Szövetség lépéseket tett, hogy a Dunajec áttörésében a tutajozást a lengyel kormány különösebb útlevólrendelkezések nélkül tegye lehetővé.----- MHPWWI» WW—I ■■ Á Magas Tátra gerincén húzódik az új lengyel határ...
