Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-28 / 23. szám
8 Tmmrtu J^acißR-HTMiXß 1939 JANUÁR 28. SZOMBAT AMI ODAÁT MARADT... Pozsony, a nagy kisváros Egyedülálló, megragadó panoráma, amelyet Pozsony a Duna híd járói nyu.it. Az egyik parton modern, impozáns benyomást kikényszerítő házak, paloták sora, annál érdekesebbé teszik az elénk táruló képet, mert közöttük helyenkint ősrégi építmények, a középkor monumentális hatalmasai állanak, amelyek számtalan generáció elmúlásának idején át is épen ittmaradtak. Fent, a várhegyen áll és méláz bele az alatta elterülő városba a hatalmas, az egész vidéket uraló és szinte beárnyékoló, méreteiben is óriási vár, amely még most, romjaiban is a csodálat és tisztelet érzését váltja ki. Nagy gyorsasággal szelik át kicsiny, törékeny játékkajócskák a még r. Ári napokon is nyugtalan, haragosan hullámzó és habzó Dunát. A kis haj " ' 'n- táznak, táncolnak a vizen és az ember attól fél: most süllyednek el a szürkéskék habokban, de mégis mindig urai maradnak a gyorsjáratú, zajló víznek. A Duna másik partján a liget zöldül, árnyékos, terebélyes iái idelátszanak. Éjjel és nappal Estefelé, amikor a nap aranysugarait és vérvörös korongját felszívja a víz tükre, amikor ez a felejthetetlenül szép kép megragad minden agy emlékezetében és minden érzés rezgéseiben, este pihenni térnek az emelődarúk és elevá torok, egy soha meg nem álló gazdasági tevékenység munkás tanúi, eltűnnek a Qunára lebocsátkozó félhomályban és a csend birodalmává válik a Duna nappal zajos partja. Vájjon átfutnak-e még majd ilyenkor, mint eddig, a kis propellerek a túlpartra! Lámpásaik csillogtak a vízben, a ligeti kávéhás lampionjai tündéri fényt árasztottak, a kis hajókávéházban, amely a parthoz láncolva, érdekes pozsonyi specialitás volt,, egy sanzon !n kés kísérte önmagát a zongorán, a 7 ~ló ablakaiból katonazenekar mindent elborító hangjai áramlottak ki és a korzó, az ilyenkor megelevenedett. Mindenki, aki csak mozogni tudott és aki ilyenkor felszabadult napi munkája alól, a korzóra tódult. A Mihálykapu felől a Dunához vezető utcavonal feketéllett és tarkáit a sétálók tömegétől, amely zsibongva, lassan, egymás sarkán mozgott a Halász- kapu-utcánál megszűkülésében a régi, középkori - ozsonyra emlékeztető utcasoron és beszélt és élt és örült és letárgyalta a nap és a szomszédok és az ismerősök eseményeik Szelíd, kispolgári emberszólás járta ezen az esti sétán, legális szerelem finomkás hálói szövődtek, gyorsan elmúló ismeretségek kötődtek, a villamos csönget, autók tülkölnek, emberek százai suttognak, beszélnek és gesztikulálnak, virágokat és újságokat árulnak, a kirakatok lámpásai nappali fényt árasztanak: Pozsony él. Él nappal és él éjszaka. Az őslakosok Különössé lett ez a város Trianon óta: nagy, hatalmas, kiterjedt, gazdag, elegáns, tele kultúrával és naggyá lett a gazdasági jelentősége (hiszen országrész székhelyévé avatták), rengeteg idegen elem szivárgott be és szívódott itt fel és mégis: csak egy kisváros. Szívében, érzéseiben, rezgéseiben, tradícióiban megmaradt annak a kisvárosnak, amilyennek ismertem, mikor gimnáziumba jártam benne. Azt a nagyvárosi jelleget, amelyet Pozsony az utóbbi években külsejében kétségtelenül magára öltött, Po- esonyra a szó szoros értelmében rákény- szerítették. Mert a. pozsonyi őslakos, az „Urpress- kurger“ (és „Urpreesburger“ a pozsonyi, akár magyar, akár szlovák, akár német), nyugodt, megelégedett, szerény és csöndes polgár, aki a szó nemesebb értelmében vett „spiessbürgerséget“ mint egy lerázhatatlan, ősi örökséget az előző generációktól vette át. És őrzi és megbecsüli ezt az örökséget és törhetetlenül, tradicionálisan ragaszkodik hozzá. Ez a természete termelte ki magából azt a kultúrát, amellyel Pozsony dicsekedhetik. A színház már Trianon előtt is válogatott művészi értékeket produkált, a, zenei kultúrában Pozsonynak mindig sajátos jellegű, finom ízlése volt, a régi Pozsony szellemi élete se volt szegény, hiszen Budapest és Bécs közé egy-egy lóugrásnyira beékelve, át kellett vennie ebből á két ellentétes és mégis rokon városból sok mindent és a város tisztaságára, a rendre sehol Se ügyeltek annyira Nagy-Magyarországon, mint éppen Pozsonyban. A nagyvárosiasság külső mázát persze az idegenek, a csehek, hozták el ide, a könnyedséget és az eleganciát és a nagyvárosnak azt a soha jól nem lakását és mindig élni akarását, ami Pozsonyt az utóbbi években jellemezte. Az idegenek, a csehek, akiket a konjunktúra, a könnyebb kereseti lehetőségek, a soha nem remélt felfelé ívelés és az állami adottság, az uralás és a minden előny kihasználásának lehetősége hozott el az ősi koronázó városba. Voltak köztük, akik nem tudtak révbe érni, voltak, akik csak itt tanulták meg a becsületes munka igájának nehéz cipelését, de mindannyiukat egy kevéssé átformálta ennek a városnak a sajátos íze és a sajátos kedvessége, amely megfogta őket és amelynek a hatása alól senki se tudja magát kivonni, aki huzamosabb ideig él Pozsonyban. Mégis: ők tették Pozsonyban otthonossá, legalább is a felszínen, azt a könúyed tónust és azt a lezser életfelfogást, amely az utóbbi esztendőkben Pozsonyban uralkodott és sikerrel tartani is tudta magát. De csakis az idegeneknél. Mert a benszülött pozsonyi helyes ösztönnel és csökönyösen elzárkózik az elől, hogy megszokott életrendjén és öröklött életfelfogásán változtasson, hogy a nehézkességét a nyugtalan és repülőtempójú ma nyugtalanságával és fürgeségével felcserélje és az ideges új generáció hajszájához hozzá- símuljon, hogy kompromisszumokat kössön és így értelmezett nagyvárosivá legyen. És ezért van az, hogy Pozsony a külsőségeiben, az utcáin, az intézményeiben nagyváros, de a belső életében kisváros. Még mindig az a kisváros, amelyben a lakosok nagyrésze este tíz órakor nyugodni tér, amelyben a kávéházak csupán azt a célt szolgálták, hogy délutáni feketét mérjenek ki bennük, melyben bárokat és tánelokálokat nem ismertek és amelyben minden polgári családnak szigorúan beosztott és meghatározott olyan életrendje volt, amelyet csak a legritkább esetben szakíthatott meg egy rendkívüli jelentőségű esemény. Fény és árny És ez egészen jól van így. A pozsonyi őslakosságnak húsz esztendő politikai, kulturális és gazdasági harcaiban éppen az volt az erőssége, hogy ilyen volt. Az őslakosság életbeosztásának mindennapi- sága ellenére is és éppen azért, mert átöröklött egészséges ösztönét és lénye józanságát nem volt hajlandó az ű.i i talmiragyogására átváltani, tudta kultúráját megtartani, tovább fejleszteni és megedződött arra a nagy küzdelemre, amelyet az idegenek ellen meg kellett vívnia. Pozsonynak gazdasági tekintetben is igen kedvező hatásokat és eredményeket kitermelő erőssége ez a polgársága, amely féltékenyen őrzi a tradícióit, de eléggé belátó és okos ahhoz, hogy ezeket a tradíciókat már bevált újításokkal frissítse fel. Aki ismerte a régi Pozsonyt, csodálkozva nézi azt a sok változást, amelyen keresztül Pozsony a fővároshoz vezető utat megjárta. Egészen új városrészek teremtődtek, perifériák, amelyeken azelőtt csak legelők, víztócsák és békatanyák voltak, ma háztömbökkel vannak kitöltve. De a házaknak ebben az új tengerében igen gyakran elmerültek családi boldogság, családi élet és erény, tisztes ség és becsület. Mert ezzel is úgy van, mint a gyors fejlődéssel: új, modern há-i zak állanak utcákban, amelyek sárba és mocsárba süllyednek. Nagy volt a len- dület a felfelé ívelésben, de a cseh ura* lom idején belső tartalom és az őslakosság erényeinek, tehetségének megbeesii- lése és érvényesülési lehetősége nélkül. Fény és árny: gyorsan rohantatott, erőltetett fejlődés a beszivárgottak, az idegenek, az idetelepedettek érdekei szerint, amelyek árja azután maga alá temette azokat, akiknek itt tulajdonképpen joguk volna élni és gyarapodni. Nemény Vilmos. Héthónapi fogházra Ítélték Milotay István és Rajniss Ferenc rágalmazóját Vukov Lukács hírlapíró az időközben beszüntetett Heti Hírek című riportlap egyik számában hosszabb cikket írt, amelynek az volt a lényege, hogy Milotay István és Rajniss Ferenc országgyűlési képviselők a szerkesztőségük helyiségében szóváltásba keveredtek egymással, amely annyira elfajult, hogy a két képviselő tettlegesen inzultálta egymást. Milotay István és Rajniss Ferenc a közlemény miatt sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége címén eljárást indított. A büntetőtörvényszék előtt megtartott főtárgyaláson a valóság bizonyításának keretében a két főmagánvádió eskü alatt vallotta, hogy köztük sem szóváltás, sem nézet- eltérés, mégkevésbé tettlegesség soha nem történt és a vádlott által írt közleménynek minden tényállítása szemen szedett valótlanság. A büntető törvény szék ezek után Vukov Lukácsot sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt héthónapi fogházra ítélte el. Fellebbezés folytán pénteken tárgyalta, ezt az ügyet a budapesti kir. tábla Harmath Jenő dr. tanácselnök vezetésevek A perbeszédek elhangzása után a tábla a törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyta, mert Vukov Lukács vádlott a valóságot egyáltalán nem bizonyította és figyelemmel arra, hogy a vádlott sajtó útján elkövetett bűn- cselekményekért eddig már tizenegyszer Tolt büntetve, a héthónapos fogházbüntetés, előéletére való tekintettel, arányban áll bűnösségéi nek fokával. A vádlott az ítélet ellen semmiségi panaszt jelentett be a királyi Kúriához. Abdul Hamid örökösei beperelték Palesztinát Jeruzsálem, január 27. Abdul Hamid, az utolsó török szultán örökösei pert indítottak a palesztinai kormány ellen és visszakövetelték a volt szultán Gáza közelében elterülő 125.000 hektárnyi birtokát azzal az indokolással, hogy ez a szultán magánbirtoka volt és a palesztinai kormánynak nem volt joga azt elkobozni. A jeruzsálemi fellebbviteli törHost jelent meg a Vitézi Rend | Zrinyi Csoport kiadásában 11 VITÉZ NAGY-MEGYERI NAGY KAROLY ny. altábornagy: MAGYARSÁG] FEGYVERBEN A magyar vitézség és a magyar | katona története a világháborúban. I 254 oldal, 31 térképvázlat. — A had- f színterek magyar vonatkozású esetné- í nyei időrendi sorrendben. Az eseményekhez fűzött példák drámai erővel illusztrálják a magyar katona törzs- erényeit, melyek páratlan képességekkel felruházva, páratlanul álló hősi példákra képesítik a magyar fajt. Ezt a könyvet el kell olvasni mindenkinek! A világháború magyar hőseinek éppen úgy, mint azoknak, akikre a jövőben vár a kötelességteljesítés feladata. A nemzetnevelés, ifjúságunk új, faji értékeinket megbecsülő és termelő értékké változtató nevelésének nyújt ez a könyv történelmi példákra épült szilárd alapot. ÁRA P 4.MEGRENDELHETŐ. STÁDIUM KÖNYV KIADÓ VÁLn.vLAT- g nál, Budapest, VI., Rózsa-utca 111. szám I vényszék tanácsa, amelynek két angol és egy zsidó bíró tagja van, most hozta meg elvi jelentőségű döntését a perben a jogi szakértők véleménye alapján. Abdul Hamid örököseit a bíróság keresetükkel elutasította és ezzel megakadályozta, hogy más hasonló természetű követelések is felmerülhessenek. Felboncolták Sindelar holttestét Bécs, január 27. A törvényszéki orvostani intézetben csütörtökön este befejezték a tragikus körülmények között elhunyt Sindelar Mátyás holttestének felboncolását. A boncolás eredménye megerősíti azt a feltevést, hogy szén gázmérgezés történt. A kályhából széngáz szivárgott ki, amelyet Sindelar és menyasszonya nem vettek észre, mert nyilván aludtak. Casio- gnoláné lakásában rossz volt. a kémény s ez idézte elő a széngázkópződést. Casta- gnoláné takarító asszonya is megerősítette ezt a feltevést. Az asszony vallomása szerint úgy Sindelar, mint Casta- gjioláné többször panaszkodtak, hogy fáj a fejük és nem tudják, mitől. A boncolás befejeztével az ügyészség megadta a temetési engedélyt. A bécsiek népszerű esodaesatárját szombaton délután helyezik örök nyugalomra a bécsi központi temetőben. A temetés nagy gyászpompával megy végbe s úgy a belföldi, mint a külföldi sportegyesületek nagyszámban képviseltetik magukat.
