Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-28 / 23. szám

1939 JANUÁR 28. SZOMBAT 4 ________________TETámtáCT ­^MMHiwMiimiiaBa—s—bbm—i mi iiiii—iiiiih inimm iibi h, FELVIDÉKI SZEMMEL Birkóznak a kassaiak Az elmúlt napokban Kassán megint nagy összeölelkezés volt a felszabadult Felvidék és az anyaország között. Az összeölelkezést ezúttal szószerint kell venni, mégpedig a leghevesebb formájá­ban és hatalmas, izgatott nézőközönség előtt. Igen, az ünnepi és nagyszabású birkózóversenyről van szó, amely a kas­sai színházban folyt le a budapesti és kassai birkózók részvételével. A birkó­zók a színpadon mérkőztek, a nézőközön­ség a nézőtéren szerepelt. Valóban sze­repelt: ez volt az első színházi élmény életemben, amikor a színpad csendes volt és a nézőtér volt hangos. Kórusok és magános felkiáltások, izgatott és szel­lemes riposztok szálltak a nézőtérről a színpad felé, amely csendes volt, de nem mozgásnélküli. Izmos ölelkezés folyt a rugalmas szőnyegen egy-egy kassai és egy-egy budapesti birkózó között és tar­tott mindaddig, amíg a budapesti győ­zött. Egy kivétellel Budapest győzött., A birkózók körül ágált a vezetőbíró, kétoldalt szintén bírák ültek, hátul pedig hosszú asztalnál a zsűri tagjai. Elég szá­mosán voltak a színpadon is, de nem volt szabad megszólalniuk, mert mihelyt ki­nyitotta valaki a száját, rögtön felhar­sant a nézőtéren: „Csend legyen a szín­padon!“ Kissé szokatlan szinielőadás volt. Nem­csak azért, mert ezúttal nem a nézőtér volt csendes, hanem azért is, mert zsúfo­lásig megtelt a nézőtér, ami ma elég szo­katlan jelenség Kassán. A legszebb szini­előadás, a legkomolyabb művészet sem képes annyi nézőt a színházba csalogatni, mint egy egyszerű, a laikus számára nem is nagyon változatos birkózóverseny. A tömegek nem tartózkodtak a vélemény­nyilvánítástól, nem voltak nagyon válo­gatósak a kifejezésekben, szívük szerint harsogtak, a páholy néha vitába szállt a földszinttel, a karzat az erkéllyel. Vihar­zott a nézőtér „a pénzéért“ és számos közbeszóló szóval is megerősítette, hogy a. pénzéért kiabálhat. (Talán a hangos nézőtér találmányának van ilyen telthá­zas sikere, talán ezt a találmányt kellene kipróbálni szinielőadásokon is.) Meg kell állapítani, hogy a budapesti birkózók úgy bántak a kassaiakkal, mint apa a gyermekével. Szelíden bántak ve­lük, nem volt ficam, nem volt bordatö­rés. Legfeljebb egy kis véraláfutás a vállon, vagy a combokon. Győzelem után Ö6szeölelkezve mentek ki a színről, any- nyira szerették egymást. És meg kell állapítanunk utólag is, hogy budapesc, illetve a magyar birkózó szövetség min­den áldozatot meghozott,- hogy ilyen jelentős verseny keretében történjék meg a volt csehszlovákiai magyar bir­kózó szövetség kassai csoportjának be­olvadása. Tizenegy birkózó és tizenhá­rom vezetőségi tag, közöttük a szövet­ség elnöke érkezett Kassára és nemcsak a maguk útiköltségét viselték, hanem a rendezés deficitjét is megtérítették. Meg­ígértek minden támogatást, hogy a szó pen fejlett kassai birkózó sportot még jobban fellendítsék. Március elsején Kas sára küldik a szövetség edzőjét, aki né­hány hétig fog ittmaradni és a kassai bajnoki versenyre megint elküldik leg jobb birkózóikat. A sportbarátság és a magyar testvéri szeretet tehát megnyilvánul minden for­mában. Éppen ezért — nem tagadjuk — különösen hatott ránk a nézőközönség vi­selkedése. Isten őrizz, hogy szemrehányást tegyünk a sportszenvedély berkeiben bi­zonyára mindennapos, csak számunkra szokatlan jelenségek miatt. Egyszerűen megállapítjuk... A kassai közönség talán kissé túl jól fejlett lokálpatriotizmussal kísérte a ver­senyt. Nemcsak hevesen biztatta a kas­saiakat és reklamálta győzelmüket, hanem teljes kórusban pfujoztak és fütyültek, ha a zsűri nem ítélte meg a vélt kassai győzelmet. Pedig nem kellett nagy szakér­telem a belátáshoz, hogy a bíráknak volt igazuk. Az embert elgondolkoztatta ez a túl­méretezett lokálpatriotizmus és rá kel­lett jönnie, hogy ez még a húszéves múlt maradványa. Elvégre a közönség jól tudta, hogy a verseny egyben ünnepé lyes aktus, valóban a magyar testvéri egymásratalúlás aktusa. Ehhezképest és a budapestiek testvéri, nagyon is korrekt viselkedéséhez képest túlhangos volt a tüntetés Kassa teljesen kilátástalan győ­zelméért. Még a zsűri is túl engedékeny volt, szinte úgy bánt a zajongó közön­séggel, mint makacs és nem nagyon ér telmes gyermekkel. A legkisebb zajongő tiltakozásra lefújták a mérkőzést és a zsűri leszavazott a vélt tus, vagy sza bálytalanság fölött. A színes kártyala pókkal történő szavazás mindig * egy hangú döntést hozott — a kassai közön ség ellen. Akadt egy-két tárgyilagos ember a nézőtéren is, de azokat lehurrogták. Ma­gunk a tárgyilagosaknak adtunk igazat és úgy véltük, hogy a kassai tömegérzés nem változhatik meg egyik-napról a másikra, bármilyen meggyőző értelmi motívumok is próbálják megváltoztatni. Elvégre a kassai magyar birkózók az el­múlt húsz év alatt majdnem mindig ide­genekkel mérkőztek és a kassai magyar­ság — nemcsak sportban, hanem minden életmegnyilvánulásban — idegenekkel találta magát szemközt, akkor is, ha nem versenyről volt szó. Mégis, állandóan ver­senyben érezhette magát, olyan verseny­ben, amely túlmagas tétért folyik... Nem csoda, hogy a kassai magyarság érzés-1 ben valahogy konokul összeforrott és ma még nem lehet értelemmel szétválasztani. A bírkózóverseny közönsége alig visel­kedhetett volna izgatottabban, egyolda- lúbb szorongással a kassai győzelemért, mint hogyha prágai, brünni, vagy vala­mely szlovák csapat állt volna a kas­saiakkal szemben. Az érzelem útja sok­kal lassúbb, mint az értelemé, a tömeg­ben megnyilvánuló érzelem útja pedig a leglassúbb. A bírkózóversenyek közön­sége sehol sem túlzottan „értelempárti“, de főleg nem lehet az Kassán, ahol hosz- szú óvek alatt rászoktatták a magyar ságot arra az egyoldalú tévhitre, hogy az értelemnek soha nincs igaza. A lokál­patriotizmust Kassán a nemzeti érzés, a folyton megbántott és folyton izgulásra kényszerített nemzeti érzés fűtötte és tette túl makaccsá (mint minden magyar többségű felvidéki városban) — és ez a felfűtött lokálpatriotizmus dolgozik még a régi hőfokkal olyankor is, amikor a nemzeti érzés szembenállásának éppen hogy le kellene csökkennie, illetve telje­sen meg kellene szűnnie. A magyar több ségű városokban mindig nagyobb volt a lehetősége a magyar ellenállásnak, mim a szétszórt falvakban, így jutott a városi magyarság csökönyös érzelmi összetar tásra, amely alig enged fel ma is, amikor már nincs is rá szükség. Emlékszünk békebeli kassai sportver­senyekre, amikor szintén fölényes buda­pesti, vagy más városbeli magyarok vol­tak az ellenfelek. Akkor is volt lokál­patriotizmus, akkor is drukkolt a kassai közönség a kassai versenyzők győzelmé­ért, de az izgulás, még mint tömegjelen- sóg is, megmaradt a legkorrektebb for­mában és egyáltalán nem jutott hangos Tokió, január 27. Franciaország és Ja­pán között súlyos diplomáciai nézetelté­rések merültek fel. Az eddigi párisi japán nagykövet, Szugimura nemrégiben távo­zott helyéről s a japán kormány Masza- juki Tani-t nevezte ki utódjává! Most az a meglepő hír érkezett Párisból, hogy , a francia kormány nem adta meg az agrément-t az új japán nagykövet­nek, azzal az indokolással, hogy Maszajuki Tani az elmúlt hónapokban több francia- ellenes beszédet mondott, amelyekben az­zal vádolta, meg Franciaországot, hogy tevékenyen támogatja Gsangkájsek tábor­A pestvidéki törvényszék Szilágyi- tanáesa ma vonta felelősségre gondatlan­sággal előidézett emberölés, vétségéért Dér László 31 éves orosházai fakereske­dőt. A királyi ügyészség vádirata szerint Dér László a múlt év április 12-én kifejezésre, ha az ellenfél fölénye nyil­vánvaló volt. A most lezajlott 'birkózó* versenyen pedig éppen túlhangos kifeje­zésre jutott a lokálpatriotizmus, nemcsak akkor, amikor minden józan laikus szá< mára is nyilvánvaló volt-az ellenfél fö­lénye, hanem akkor, amikor az „ellenfél“ testvéri szeretettel jelent meg Kassán, hogy az illő sportformák között ölelje keblére a visszatért magyar testvért. Nyilvánvaló, hogy érzelmi eltolódás, félretaposott idők beteges maradványa okozza az ilyen különös jelenséget. A ta­nulság talán az lehet a. józan gondolkodó számára, hogy az érzelmi állapot, amit tartós szenvedés és tartós védekezés vál­tott ki, nem szűnik meg egyik napról a másikra, ha az ok meg is szűnik. A hosz- szú lázálomból ébredő ember csak lassan tudja élhinni, hogy a valóság, amelyre ébredt, megnyugtató és boldog valóság. Sándor Imre. nagyot és hadianyagot szállít a kínai központi kormánynak. A japán kormány, hír szerint, ra­gaszkodik Maszajuki Tani kinevezé­séhez és arra az álláspontra helyezkedik, hogy Maszajuki csak a színigazságot hangoz­tatta kifogásolt beszédeiben, hiszen a ja­pán kormány több jegyzéket is intézett a francia kormányhoz a szóbanforgó hadi­anyagszállítások ügyében. Ha tehát Fran­ciaország mégsem adja meg az agrément-t az új japán nagykövetnek, akkor a japán kormány egyáltalában néni küld nagykö­vetet Parisba. , . _,.' Örkény községen hajtott keresztül gép­kocsiján, amelyet nyolcvan kilométeres sebességgel vezetett. A forgalmas község főútján- keresztül akart szaladni — ép­pen ebben az időben — ifjabb Katona Bálint nyolcéves kisfiú. A. szerencsétlen gyermeket az autó sárhányója elkapta, a kerekek elé dobta, amelyek a szó szoros értelmé­ben lefejezték. A levágott gyermekfej éppen az úttest szélén várakozó édesanya: id. Katona Bálintné elé röpült, aki irtózatában, ször­nyű fájdalmában szinte eszét vesztve fel­ragadta gyermekének levágott fejét és a véres holttesthez próbálta igazítani. A törvényszéki fötárgyaláson a vádlott Dér László nem ismerte el bűnösségét s azt hangoztatta, hogy a fiúcska vigyá zatlansága okozta a tragikus balesetet. A kihallgatott szakértők egybehangzóan vallottak, hogy a vádlott a megengedett negyven ki­lométeres menetsebesség duplájával vezette autóját és kürtjelzést is csali mintegy másfél kilométernyi távol­ságból adott. A törvényszék kihallgatta Tóth Pál László dr. és Huzlicska András dr. orvosszakórtőket is, akik a boncjegyző­könyv adatait terjesztették elő. Végül a bíróság — a védő indítványára — elren­delte az ügyben a bizonyító eljárás ki­egészítését, helyszíni szemle megtartását és újabb tanuk kihallgatását. Az elnök a -főtárgyalást bizonytalan időre elnapolta. A Felvidéki Magyar Hírlap elmei SZERKESZTŐSÉG: V., HONVÉD-UTCA 10. TELEFON: 125-350 KIADÓHIVATAL: YI1L, József-körűt 5. Telefon: 141-400 Magyar a Magyarért! Ez a minden magyart lelkesítő akció, a nemes ügy szolgálatában művészt kivitel- a Felvidék térképével ellátott - cigarettadobozt hozott forgalomba, mely gyönyörű emléke lesz minden hazafias magyar embernek Ennek a szép és hasznos, ajándéknál: Is különösen alkalmas ajándéktárgynak meg­vásárlásával a nemes, Jótékony célt is szolgáljuk, mert úgy jegyirodánk, vala­mint az összes eladással foglalkozók, az eladást haszon nélkül, teljesen önzetlenül végzik, ezért a teljes összeg a kitűzött jótékony célt szolgálja. Egy Mtz ára (külön védő­huzatban) Z.» pcni Kapható egyelőre a következő helyeken: Lapunk jegyirodáiéban: VIII., József-körűt 5. Hadtest­parancsnokság (Állomásparancsnokság) IV., Veres Pálné-u. 1 Hivatalos órák: 9—2. Pfeifer Ferdinánd-féle könyv­kereskedésben: Kossuth Lajos u. 5 Az „Erka“ kötelékébe tartozó 140 tóvárosi előkelő cég központi irodájában IV., Eskü­ét 6. Klotild palota, valamint az „Erka“ összes megbizottaínál Francia-Japán diplomáciai az úf párisi fapá kinevezése miatt kémdráma a falu főutcáján: Levágta és az anya lába elé dobta az autó sárhányója egy kisgyermek fejet

Next

/
Thumbnails
Contents