Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

4 •FMffifcfci M^mnííúM 1939 JANUAR 1. VASÁRNAP ———■ III '—II IN# HirfiecL kuruzsíók ícícpíczctt csocíatettci A legutóbbi évtized nevezetes „delejesei" és más álorvosai, akiknek példáját sokan követték az elmúlt esztendőben latrául titkáról a lapéi — eltűntek a pá* debb időre ideiglenes minőségben neve« ziik ki őket, “ Az újonnan visszaállított Komárom vármegye két óhazabeli s négy volt szlo­vákiai járásból átl. E négy szlovákiai járás közül kettő valamikor eredetileg is Komárommegyéhez tartozott, kettő pedig a dunaszerdahelyi és a somorjai — Pozsony megyéhez tartozott. Első felada­tunk az új járások közigazgatásának a régi, megyei közigazgatáshoz való haso- nitása. Ez természetesen nem történhe­tik meg minden zökkenő nélkül, hiszen a jegyzőségek vezetői kivétel nélkül olyan hivatalnokok, akik a magyar köz- igazgatást nem ismerik s a járási tiszt­viselők túlnyomó része olyan, hogy már hosszabb ideje nem szerepelt a megyei közigazgatásban, noha régebben a ma­gyar közigazgatásban szerepe volt. — Még azt kívánom megjegyezni, hegy Komárom megye közönségét fájdal­masan érintette az a tény, hogy a megye ősi területéből tizenegy köz­séget csatoltak át az újonnan alakult Rozson yVJfyltra vármegyéhez. Ezt a mi fájllal munkát az sem enyhít­heti kellőképpen, hogy a két csallóközi járást ideiglenesen hozzánk csúfolták! Budapest, december 31. A most elmúlt esztendőben igen sok esetben ítéltek él az ország bíróságai férfiakat és nőket kuruzslásért. A kuruzsíók, az alorvosok, veszedelmes ellenségei a társadalomnak, de veszedelmes ellenségei az orvostudo­mánynak- is, amelynek egyrészt hitelét rontják, másrészt pedig illetéktelen és tisztességtelen konkurrensei az- igazi or­építették. Nem tudott elhelyezkedni, éhe­zett és kétségbeesésében folyamodott eh­hez a különös foglalkozáshoz. Amikor cieirsek és „yrop dr. ApolMnm"-1 min­denki elfelejtette. Gyógyítóé a sírkeresztekről lekapart faforgács? A munkanélküliek ügye — Ami a megye lelki berendezését il­leti, igen nagy gondot okoz a több he­lyen, különösen pedig KomárómbmV je­lentkezett munkanélküliség. A munkanélküliség leküzdésére min­dent el akarunk követni, sajnos, eb­ben nagyon akadályoz a téli időszak s Komáromban különösen az, hogy nehéz a munkaalkalmat magát meg­találni. A munkanélküliség leküzdésére egyik elgondolásunk lenne az, bogy a katonai kincstárt szeretnénk rávenni arm, llógy az általa nem használt sáucépí.menye­ket, az úgynevezett „Werk“-eket lebon­tatnánk s a bontás folytán kikerült föld­anyaggal a környező területet elegyen­getnénk. Ez meglehetősen nagyszámú munkás alkalmaztatását tenné lehetővé, amellett, hogy a reáfordított munkalw'r- költség az építményekből kikerülő tég­laanyag értékesítésével részben meg is térülne. Nagyon boldog volnék, ha Komárom „munkanélküliéinek újévi ajándékul ezt a munkát megszere-’ tném. Komárom tonirssága — Komárom mindig fontos volt a ki­sebbségi kultúráiét irányításában. Na­gyon szeretném, ha a megye, mint eddig is, irányító szerepet vigyen a felvidéki knltúréletben, hiszen erre gerinces ma­gyar társadalma, sok magas színvonalú kultúrintézménye eleve kijelölik. Komá­romból indult ki számtalan magyar kez­deményezés: ezeket csak folytatni kell tovább is. ■ Komárom jelentősége központi fek­vésénél fogva fi mivel országút, vas­úti fővonal, Dana, Vág keresztezi: magasra emelkedik, örömmel állapí­tom meg, hogy a keresztény feleke­zetek között barátságos viszony és megértés uralkodik, de ezt a magyar közösség részére igen kívánatosnak is tartom. A magam részéről azon leszek, hogy ezt a szép felekezeti s társadalmi egyetér­tést a ! vábbra is fenntartsam, mert ne­künk .agyaroknak egymást kell megér­tenünk, más úgy sincsen, a.ki bennünket megértsen, — fejezte be nyilatkozatát IJarial Iván, főispán. Játékpisztollyal akart bankrablást elkövetni egy angol pilóta London, december Síi Bankrahlási ksérlet miatt állítottak bíróság elé Lon­don egyik külvárosában egy angol kato­nai pilótát. A vádlott az egyik bknk pénztárát akarta klraíÍBlm és az elős eíő rendőrökre revolvert s&pgezett. A re ol- verről azonban nmnsoká^a kiderült, h' gy csupán iátékpiszfoly volt«T\ A különös bankrabló réudól>^óger is úgy viselkedett hogy « lAifeságy-Jcét- ségbevonja b^zániithatiftágM A tör­vényszék elmeorvosi szswértunvel vizs- gáltaíjíík míg. vosoknak. Évezredek óta harcol a tiszta tudo­mánnyal a mágia. Ezt az ellenfelet még a huszadik században sem sikerült telje­sen legyőznie a tudománynak. A nagy­városokban minduntalan felbukkannak különösebbnél különösebb kurüzslók, te­lepatikus csoda doktorók, füves asszo­nyok, delejesek, tenyérjósok, akik diag­nózist csinálnak az ..életvonal“, „szere­lemvonal“ és a többi tenyérmisztérium alapján. Vannak a csodaorvosok között jó- és rosszhiszeműek. Vannak, akik ma­gúk is hisznek, törvény előtt védik iga­zukat és mártíroknak érzik magukat, ha elítélik őket — egészségrontásért, vagy más bűncselekményért. Sokkal többen vannak azonban a rosszhiszemű nép- csalók, akik az orvostól éis egyúttal a gyógyulás lehetőségétől vonják el a hi­székeny beteget, hogy a legtöbbször sze­gény népoeztályhöz tartozó páciensből kicsalják utolsó garasokat. Budapesten mindenki hallott már Wnndcrbichnéröl, a csodngyógyító sas­halmi „delejes asszonyról“ mindenki hal­lott az óbudai „füves asszonyokról“, akikhez egy időben- divat volt kizarán- dokolni annak a betegnek, akiiiek ba­jára már nem tudott írt adni az orvos­tudomány. Minden esztendőben felbuk­kan a fővárosban néhány csodadoktor vagy yarázgeiiéjíí asszony. Néha divatba jön közülük cgy-egy, mint a jósnők. Az­után eltűnik az ismeretlenségbe, — de gyakran a toloncházba. Dr. Apoílinos a kereskedősegéd Néhány évvel ezelőtt „sikk“ volt „prof. dr. Apollin<is“-hv,z járni Pesten. Külső­lipótvárosi bérpalota negyedik emeletén furbános inas, keleties berendezésű hallba vezette a pácienst és hellyel kí­nálta meg a puha kereveten. Párperc­nyi várakozás után fellebbent az ajtót fedő függöny és feketeruhás negyven év körüli férfi mutatkozott be a látogató­nak: — Apoílinos professzor vagyok. A páciens, aki súlyos bajával már vé­gigházalta a főváros orvosprofesszorait, tisztelettel nézett a szikár, feltűnően sá­padt férfira, akinek tudományáról már csodákat hallott. Azt mesélték Pesten széltében-hos,szóban a titokzatos Apolli- nos doktorról, hogy belemerül az emberi kéz titkaiba és azoknak alapjn csalha­tatlanul felismeri, hogy milyen betegség lappang a páciens testében. Apoílinos doktor, miután átvette a lá­togatótól a diagnózisért, járó húsz pengő tiszteletdfját, bevezette páciensét a ren­delőbe, amelynek műszerszekrényében lévő szerszámok rendeltetését egyetlen orvos sem tudta volna megfejteni, A szobát köröskörül csontvázak díszítették. A megfelelő misztikus környezet tehát nem hiányzott. A csodadoktor törzslapot töltetett ki a pácienssel — melynek alapján megálla­píthatta, hogy melyik csillagkép alatt született, a beteg. Lemérte ezután a láto­gató testsúlyát, magasságát, gondosan megnézte a- kezét, és viaszlenyomatot ké­szített arról. Másnap jelentkezett, a pá­ciens a diagnózisért. ^ „Prof dr. Apoílinos“ egy alkalommal egy újságírónak ezt mqjjdtű: Amit én folytatod?' évezredes tudo­mány. A tenyá^vonalai elárulják a múlt, jelen éppfovö titkait, a kéz színe és a körniökiHormája pedig mindennél al- kalnyeemob arra, hogy orvosi diagnózist ítsunk fel... Amíg misztikum fedte a titokzatos Apoílinos személyét, jól is ment az üz­let. De egyszeresek — kiderült, hogy a csodadoktor igazi neve W. Béla, pár évvel ezelőtt még egy belvárosi divat- árukereskedés alkalmazottja volt, de le­A legtöbb kuruzsló azonban az egy­szerű nép között szedi áldozatait. Egy esztendővel ezelőtt szegény betegek szó­róval zarándokoltak egy pestkörnyéki szobakonyhás lakásba, Störé Gyuláim­hoz. A külvárosokban és a főváros kö­rüli városok szegény negyedeiben, futó­tűzként terjedt el Stóréné tudományá­nak híre. Az csak később derült ki, hogy .„százalékos haszonra dolgozó“ felhajtok hí Tesztelték, hogy Stóréné birtokában van a varázslók minden titkának, bete­geket gyógyít és — elhidcgiilt házastár­siakat lángoló szerelmesekké tesz. Stóréné ellen azonban hamarosan fel­jelentések érkeztek és áz öregasszonyt bíróság elé állították... A főtárgyaláson elmondták a tanuk, akik Stóréné betegei voltak, hogy fül­ledtlevegőjű, ablaktalan szobáim, vezette őket „a delejesasszony“, miután bosszú ideig tartó sorbaállás után bejutottak zsúfolt „rendelőjébe“. Itt egy vasedénybe faforgácsokat szórt, azokat meggy újí­totta és a füstöt kellett belehelniök a pácienseknek, hogy meggyógyuljanak. — Sírkeresztekről lekapart faforgácsok voltak az edényben — jegyezte meg a vádlott asszony -- és gyógyítottak is azok, mert nagy a, halottak ereje. Ha reménytelenül szerelmes férfi vagy ilő jött Sbórénéhoz, annak azt tanácsolta, az asszony, hogy hozzon faforgácsot sze­relmese valamelyik vér rokonának sírján sálló f»keresztről. Ennek a faforgácsnak füstjét leheltette be Stóréné a remény­kedő szerelmessel. Ha pedig ez sem hasz­nált, meg kellett ennie a páciensnek az elégett faforgács hamuját. Mert a halot­taknak nagy az erejük .., És a szegény nép Kitt Stórénénak, mert a néphit évezredek óta varázslatos hatalmat tulajdonít a halottaknak. Szuggerál az analfabéta cigányasszony A fővárosban özönlenek a jól beharan­gozott kuruzslóhoz a betegek, vidéken azonban, főleg kis falvakban, egyenesen tömeghisztériát vált bi-egy-egy népámító. Néhány évvel ezelőtt Kunhegyes köz­ség lakosságát babonázta meg egy cigány asszony. Go'orai Démetemé, akit „Kupak Rózsi“ néven ismert a nép. Kupak Rózsi kunhegyest karrierje úgy kezdődött, hogy a cigányasszony meggyógyította egy gazda gyerekét. Valóban meggyógyította. Mert a kúnhegyesi cigány asszonynak volt egy különleges képessége: szuggerálni tudbtP. Amikor ennek tudatára ébredt, hallat lanul visszaélt vele. A falunak minden betegét és reménytelen szerelmesét ma­gához édesgette, szuggerálta őket, hogy hozzá hordják minden keresetüket és ez­által egészségileg és anyagilag tönkre­tette valamennyiöket. Amikor Kupak Rózsi bűnsorozata nap­világra került, erélyes vizsgálat indult. Az orvosszakértő megállapította, hogy valóban szuggerálta áldozatait Dobraine, a csendőrség pedig kiderítette, hogy zsa­rolta is őket, úgy hogy hatalmában tar­totta az egész falut. A cigányasszonyt letartóztatták. Folyton csak azt hangoz­tatta: — Kérettiszépcn, én nem is tudok „szu- perálni“... Megállapították, hogy teljesen művelet­len asszony Gobrainé. Analfabéta. A [ szuggerálótehetség természetadta képes­sége volt. Vannak, akik túlzott vallásos rajongás­ból hiszik sajtámagukról, hogy gyógyí­tani tudnak, mások pedig tömegek mély és fanatikus vallásosságával élnek vissza. jr Aíszerzetesek a Székeíyföldön A rosszhiszemű- vallásos knruzsláera pár esztendővel ezelőtt Erdélyben volt érdekes példa, Háromszék megyében „oso datevö szerzetesek“ bukkantak fel'. Sen- kiserti tudta, milyen szerzethez tartoznak, de főnökük, a titokzatos „lllarion atya“, aki ragyogó szónok volt, magával ra­gadta a tömegeket. — Engem maga Jézus Krisztus küldött — hirdette a „csodatevő szerzetesek“ fő­nöke, — hogy gyógyítsam a betegeket... lllarion atya azonban csak borsos áron gyógyított, ráolvasással, hókuszpókuszok­kal és furcsa kenőcsökkel. Mégis tódul tak hozzá a betegek, miután híre ment, hogy visszaadta egy vak ember szeme- világát és egyetlen érintésére járni kez­dett egy nő, aki születése óta béna volt. lllarion és „szerzetesrendje“ olyan nép­szerűvé lett Székelyföldön, hogy elhatá­rozták, hogy Háromszék megyében kolos­tort alapítanak és ott telepednek jg. Ek­kor pzonban a ' hatóságok vizsffúlghtni kezdték, hogy kikből áll ez a' titokzatos társaság. Másnap az egész .szerzetesrend“ eltűnt, mint a kámfor. De eltűnt a meg­gyógyult vak és a járni tudó béna is. Nem vitás, hogy cinkosai voltak az ál- szerzeteseknek. A férü sohasem volt vak, az rnszony pedig — sohasem von béna... Deíejezett víz a Liíiom^utcában Évekkel ezelőtt Budapesten megalakult fgy titokzatos szekta, amelynek feje egy dr. próvi nevű férfi volt, aki őszintén hitte magáról, hogy vizet gyógyhatásúvá, tud delejezni. Dr.Rrééi állítólag egy spi­ritiszta szeánszon fedezte fel ezt a képes­ségét. Juhász Erzsébet takarítónő dr, Brévi rendeletére kanalanként megivott egy literrel ebből a deíejezett vízből és állítólag kigyógyult súlyos vesebajából. Ez a „csoda“ osoportositott embereket dr. Brévi köré. Valóságos kis szekta ala­kult körülötte. A liliomutcai kislakásba „áhítatba mentek“ a hívek és vakon kö­vették a deíejezett vízzel gyógyító dr. Brévi utasításait. Sokkal nagyobbmérvű rajongás ra­gadta magával a kiskunság néhány köz­ségének népét. Sokat foglalkoztatta an­nakidején az egész országot a kiskunsági fanatikus „ördögűzők szektája“. Annak tagjai istentisztelet után botokkal verték ki egymásból az ördögöt — a betegséget. Ezek a példák azt mutatják, hogy uk­rán a fanatikus meggyőződés jegyében működnek a kuruzsíók. Ez esetben a má­gia háttérbe szorít mindent, ami tanaival ellenkezik, mindaz, amit a különös szek­ták fanatikus vezérei hirdetnek. Sokkal gyakrabban ütközik azonban; öteze a mágia a. tudománnyal. Nem egy esetben nehéz megvonni a. határvonalat ja tudomány «« a-mágia közt. A tudománytalan kuruzslás ártalmas volta azonban kétségtelen. Írországban történt nemrég egy eset, amit szimbólum­ként mondhatunk el. Blame község mellett egy meredek sziklafalon kiáll egy különös formájú kő, amelyről elterjedt az a babona, hogy, aki megcsókolja, abból nagy szónok lesz. Jams Burke 19 éves dadogó fiatalember felmászott a sziklára, hogy megcsókolja a csodatevő követ. Merész kísérlete sike­rült, de alighogy megcsókolta a követ, elszédült és lezuhant a szikláról. Holtan terült el a mélyben. Meghalt, mert babo­nával, mágiával akarta legyőzni a ter­mészetet. ..

Next

/
Thumbnails
Contents