Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-03 / 2. szám

6 TFCTmvVi. 1939 JANUAR 3. KEDD «-IVÍJ síiV csatlakozást kívánta, amit egy semleges i minden percben feltétlenül igazolhatott ellenőrzés alatt megejtett népszavazás I volna-“ A rutén kérdés „Ehelyett a kárpátalji rutén terület, a nép megkérdezése nélkül, Csehország kö­telékébe kényszerült; a csehszlovák ál­lam így ma még mesterségesebb tákol­mánnyá vált, mint amilyen eddig volt. mert még keskenyebb szalaggá zsugoro­dott össze a Kárpátok déli lejtőjén és la­kói Magyarországra ma még jobban ró vannak utalva, mint bármikor eddig, ugyanakkor, amikor a velünk való ösz- szefogás rájuk nézve lehetetlenné tóté tett.“ „Legalább is veszedelmes tűzzel játszik az a politika, amely a nagy ukrán álla­mot a Szent István koronájához tarto­zott kárpátalji rutén föld nászajándékul való felajánlásával akarja létrehozni. Eredetileg is cseh politikai elgondolás volt Trianon idejében a rutén földnek korridorkép való kiépítése Oroszország felé. Veszedelmes illúzió lenne a német politika részéről azt hinni, hogy az Oroszországból Németország szívébe mu tató szláv ujjat egyszerűen megfordít­hatja és hogy ez a magyar—rutén földön keresztül, német karddá változhatik át, amelyet Oroszország szívébe döfhet. Ez csak pillanatnyilag sikerülhet és előbh- utóbb megint csak fordított úttá fog vdl tozni, mert a fiatal szláv népek együvé tartozásának érzése ma csak átmeneti leg ébredjen, hiszen ez felel meg a tér mószet rendjének is.“ „Megállapítom azt is, hogy a szóban- forgó experimentum nem sikerül, vagy úgy üt ki, ahogy azt mi magyarok előre látjuk, nekünk magyaroknak az éle tünkbe kerülhet, míg Németország leg­rosszabb esetben is csak egy illúzióval lesz szegényebb és egy tapasztalattal gazdagabb.“ A Kárpátok — a természetes határ Határozottan kimondja ezután Beth len, hogy mi nem mondhatunk le soha a Kárpátok Maginotvonaláról, mint ter­mészetes határról. Magyarország védelmi vonala a Kárpátok gerincén fut kérész tül. Amíg ezt szlovák és rutén testvé­reink Segítségéből el nem érhetjük, Ma­gyarország léte nincs biztosítva és kato fiailag védtelen helyzetben vagyunk. „Magyarország őszinte — állapítja meg a cikk — barátságával, amelynek az utolsó huszonöt évben Németországgal szemben számtalan tanujelét adta, nem is szolgált rá arra hogy ezek az élet­érdekek figyelmen kívül hagyassanak- A Versailles! és trianoni legnagyobb megaláztatások idején Magyarország ki­tartott Németország mellett.“ „A magyar külpolitika ez alatt a húsz év alatt távol tartotta magát minden tö­rekvéstől, amely a Duna-medencében olyan kialakuláshoz vezethetett volna, amely alkalmas lett volna akár az oszt rák, akár a szudétanémet Anschlussnak az útját egyszersmindenkorra elvágni. Nem mentünk bele semmiféle restaurá- ciós kísérletbe, sem egyedül, sem Auszt­riával együtt és nem voltunk kaphatók valamelyes hármas összefogásra sem Ausztriával és Csehországgal közösen, pedig ily Irányú csábításban nem volt hiány ás nem lehet kétség, hogy ezen az áron gyakran igen aktív szaldót érhet­tünk volna el. Nem mentünk bele semmi féle duuakonföderációs tervbe sem, nem csak azért nem, mert ennél számítá sunkat kevésbé találtuk volna meg, ha nem azért sem, mert éreztük, hogy ezek a tervek egyenesen Németország ellen irányulnak." „Igen! Barátságot és bizalmat előle geztünk Németországnak, gyengeségének és elhagyatottságának éveiben és rendű letlenül bíztunk abban, hogy Néme: ország ezt a magatartásunkat döntő perc ben, talpraállása idején méltányolja Magyarország történelmi és geográfiai határain belül nemcsak, hogy nem tesz a vitális magyar érdekek rovására sem­mit és nemcsak, hogy nem favorizál más népeket a mi rovásunkra, hanem aktív segédkezet nyújt ahhoz.“ Őszinte lebeszélést Cikkének utolsó részében arról a mély­séges aggodalomról beszél Bethlen Ist- vár, amely minden magyar ember lelkét eltölti az új esztendő küszöbén. A háború óta német-barátok voltunk és azok sze­retnénk maradni ti jövőben is. ,,Áz utolsó hónapok eseményei azonban súlyos es mélyreható félreértések árnyékát vetet­ték közénk.“ Kifejezi azt a nézetét, hogy a hibák nem jóvátehetetlenek. Nyílt, fér­fias és őszinte kibeazélés eloszlathatni azokat. A helyzetet tisztáznunk kell, mert a hallgatás csak mérgezi a lelkeket. Eckhardt Tibor a magyar külpolitikáról Recrudescunt valnera?... címmel Eck­hardt Tibor vezércikket írt a Magyar Nemzet újévi számában, amelyben meg­állapítja, hogy újból felötlenek a nyug­talanító kérdések: hogyan is történt 250 -évvel ezelőtt, mikor német segítséggel végre kivertük a törököt hazánkból1? A magyar külpolitika közelmúlt sikerét an­nak köszönheti, hogy számolt geopoliti­kai helyzetünkkel, amely minket Közép- Európa legközepébe állított. Három nagyhatalom él itt, az olasz, a német és a lengyel. Ezzel a három nagyhatalom­mal nekünk barátilag együtt kell élnünk és együttműködnünk. A magyar külpo­litikának ez volt és ez marad az alap­tétele. A tengelyhatalmakkal való szer­vezett együttműködés mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy van egy Rajnán túli Európa is, . amellyel szemben nekünk semmiféle ellentétes érdekünk nines. Igaz, hogy nagy távol­ság választ el minket Európa és a föld­gömb eme nyugati részétől. A gazdasági és pénzügyi hatalom azonban őnáluk van s egy újabb világkonfliktus esetén országunk ezeknek a nagyhatalmaknak megbecsülését nem nélkülözhetné. Ápolnunk kell velük is az őszinte ba­rátságot. ami azt jelenti, hogy a tengely- hatalmakkal való együttműködésnek ve­lük szemben éle soha sem lehet. Külpo­litikánk irányítására és egyoldalú befo­lyásolására senkinek sem adhatunk kon­cessziót, vagy monopóliumot. Külkereskedelmi politikánk revízlófa — Cselédek nem voltunk és nem is le­szünk soha! — folytatja ezután Eckhardt Tibor. — Nincs „unbedingte Unter­werfung!’' Nem vagyunk más nemzetek országút ja. Nem vállaljuk a kultúrtalnj szerepét semmiféle idegen kultúriiltetvé- nyek javára. Míg külpolitikánk jólbeválv vonalvezetésén változtatni nem szabad, addig közgazdasági és főleg külkeres kedelmi polltkdnkban a körülöttünk be­állott változások, a tényleges helyzet megjavítására kell, hogy sarkaljanak... A magyar mezőgazdaság, főleg pe­dig a kisparaszti gazdálkodás azon­ban oly nemes árukat és magas mi nőségű termel vényeket állít elő, amelynek legjobb piacai nyugaton van­nak. Külföldi adósságaink kamatszolgá lutának a biztosítása azt kívánja, hogy magasabb értékű, minőségű áruinkat az aranyban fizető országok szabad piacain helyezzük el és ily módon nemcsak gaz­dasági, de pénzügyi egyensúlyunkat és fizetőképességünket is biztosítsuk. A jelenlegi ötven százalékos német biro­dalmi kivitelünk túlmagas részesedést juttat a német birodalomnak és fokoza­tosan, ha kell még áldozatok árán is arra kell törekednünk, hogy ez a kivitel a 25 százalékot meg ne haladja. Ez nem lehetetlen kívánság. Lengyelország 1925-ban kivitelének ötvenhat százalékát helyezte el a német birodalomban, a lengyel nemzeti ön tudat megerősödése során azonban cél­tudatos munkával sikerült új piacokat szereznie, a lengyel kivitel a múlt évben a német birodalom felé csak huszon­három százalék körül mozgott. Fuvar­kérdésekben is biztosítanunk kell szabad mozgási és szállítási lehetőségeinket és a német reláció kultiválása mellett a Jugo szlávlán és Lengyelországon át ve­zető út nyjtvatartását. s ott olcsó ta rifák nyújtását mielőbb el kell érni.. A Kereszténypárt elnöke a politikai helyzetről Az Egyesült Keresztény Párt az újév alkalmából táviratban üdvözölte elnökét, gróf Zichy Jánost. Gróf Zichy János választáviratában megköszönte az üdvözlést, majd ezeket mondja: A politikai helyzet ma azért kü lönösen súlyos, sőt mondhatnám veszélyes mert egy egységes nemzeti erő kialaku­lása helyett úgylátszik egymással szem­benálló áramlatok akarnak megütközni olyan kérdésekben, melyek megoldására a nemzeti erők egységes összefogása nél kül egyáltalán még gondolni sem lehet. Úgy fest a helyzet, mintha e történelmi pillanatokban le akarná törni a magyar a magyart, ahelyett, hogy egymást támo­gatná akkor, amikor — különösen a szo­ciális reformok helyes és üdvös megvaló­sításának előestéjén — a nemzet a parla­ment minden pártjától a kölcsönös meg­értést várja. — Be kell látni ok úgy a kormánynak, mint az összes politikai pártoknak, hogy a húrt egyik oldalon sem szabad túlfe­szíteni, mert ez oly katasztrófára vezet­het, amelynek csak a nemzet vailhatja kárát. Újév a világpolitikában Államfői üdvözlések, kormányefnöki és miniszteri beszédek egész Európában Az újév alkalmából Európa legtöbb fővárosában üdvözölték az uralkodót, egyházi beszédek és politikai nyilatkoza­tok hangzottak el. Több kormány elnök és miniszter rádióbeszédet is mondott. A szilveszteri és újévi eseményekről az alábbi táviratok számolnak be. LONDON London, január 2. VI, György király London lordmayorjának újévi üdvözle­tére adott válaszüzenetében azt a meg­győződését hangoztatta, hogy az angol főváros polgársága a reményteljes elha lározottság szellemében kezdi meg az ú.i esztendőt. Canterbury érseke az új esztendő első estéjén rádióbeszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a nehézségeket még távolról sem sikerült áthidalni. Fel kell készülni a legrosszabbra, ugyanakkor azonban remélni kell a legjobbat is. Egységre hívta fel az angol népet és rámutatott a pártvi­szályok veszedelmére. Az angliai kitüntetettek újévi listáján az elsők között szerepel lord Rothermere öccse Cecil Harmsworth, akit a király bárói rangra emelt. A kitüntetett elő kelősőgek között van Sir Alexander Ca godan külügyi államtitkár éa Sir Nevile Henderson berlini angol nagykövet is. BERLIN Berlin, január 2. Göbbels birodalmi mi­niszter Szilveszter éjszakáján rádiószóza­tot intézett a német néphez. Kijelentette, hogy az 193$-ag esztendő a német történe­lemé. Ebben az évben valóra vált a németek ezeréves álma, a Nagynémet birodalom. A vezér — mondotta — nem várt cso­dákra, hanem egybefogta és megszervezte a német nép erejét és a történelem mér­legének serpenyőjébe vetette. A miniszter ezután a kishítüek ellen beszélt. Újév napján Coulondre berlini francia nagykövet távolléto miatt Montbas gróf ügyvivő fogadta á berlini francia kolónia tagjait. Hangoztatta, hogy Franciaország az elmúlt évben sem tért le a szabadság és becsület útjáról. Beszélt ezután a december 6-i fran cia-német nyilatkozatról, hangoz­tatva annak nagy jelentőségét a francia-német kapcsolatok alakulá­sában. Kijelentette, hogy Hitler és Daladier né piik mély ösztönös érzésének adott kife­jezést. RÓMA Róma, január 2. Francois-Poncet római francia nagykövet újév napján beszédet intézett a római francia kolóniához. Meg­emlékezett 1938 nagy eseményeiről, kivált­képpen a müncheni értekezletről. — A müncheni értekezlet — mon­dotta — azt sugalmazza, hog> köze­lebb hozzuk egymáshoz a két ten­gelyt, anélkül, hogy figyelemmel len nénk a kormányzati különbségekre, hogy hidat verjünk a két tengely közé, hogy a francia-német jóviszony kialaku­lását kiegésztsük a francia-olasz kapcso­latok megjavításával, hogy kiépítsük Nyugateurópa békéjét, amely a keleti bé­kének is feltétele, valamint megállapít­suk a fegyverkezés iramát. BUKAREST Bukarest, január 2. Az újév első napján a román kormány tagjai Cristea minisz­terelnök vezetésével megjelentek a királyi palotában, hogy üdvözöljék az uralkodót. A miniszterelnök beszéde során foglalkozott a kisebbségi kérdéssel is és hangoztatta, hogy kulturális téren a kisebbségek, amelyek évszázadok óta él­nek Románia földjén, teljes fejlődésben vannak. Ami a kereskedelmet, ipart, föld­művelést és általában a közgazdaságot il­leti, a kisebbségek Romániában jobb hely­zetben vannak, mint bármely más ország­ban. Azt fejtegette, hogy törekedtek, hogy mindenkivel, különösen a szomszéd álla­mokkal javítsák viszonyukat. Kiemelte, hogy a bledi egyezmény alkalmas arra, hogy Magyarországgal szívélyes vi­szony létesüljön. Reményét fejezte ki, hogy ez az egyezmény kiindulási pontja lesz a két ország közötti szí­vélyes viszony megteremtésének. A király hosszabb beszéddel válaszolt az üdvözlésre. Kijelentette, hogy az új rendszer megállapításánál egyetlen céh Románia megmentése vezette. Románia nem szervez támadó célú hadsereget, azonban határozottan megerősíti hadere­jét a védelem céljából. Hangoztatta a ki­rály is, hogy békés együttélést akarnak a szomszéd államokkal. PRÁGA Prága, január 2. Hácha elnöknél újév­kor nem volt diplomáciai fogadás, csak Ritter Xavér apostoli nuncius, a diplomácia kar feje fejezte ki a testület tagjainak jókívánságait. Be­szédek nem hangzottak el. Hácha elnök ezután fogadta Reran mi­niszterelnököt, a képviselőház és a sze­nátus elnökét, valamint Sirovy tábor­nokot. SZÓFIA Szófia, január 2. Borisz bolgár király az újévi üdvözlésekre beszédben válaszolt és kifejezte kívánságát, hogy az új esztendő Bulgária számára a békés tevékenység és az általános haladás nyugodt éve legyen. Kiusszeívanov miniszterelnök újévi rá­dióbeszédet mondott. B I L B A Q Bilbao, január 2. Franco tábornok az újév alkalmából a Diario Vasco című lap igazgatójának adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy az új esztendő Spanyolország szá­mára a győzelmes döntés esztendeje lesz. A háború hatalmas léptekkel közeledik a befejezés felé és a küzdelem a spanyol nemzeti fegyverek győzelmét fogja ered­ményezni. A közeli végső győzelem nem végső cél, hanem csupán eszköz a nemzet ú j j áteremtéséhez. MOSZKVA Moszkva, január 2. A kommunizmus fennállása óta most tartottak először Szovjet-Orosz- országban szilveszteri álarcosbált. A kormány utasítására háromszáz ál­arcosbált rendeztek Szilveszter éjszakáján a „rendes és becsületes“ munkások tiszte­letére Szilveszteri álarcosbál volt a Kremlben is az összes népbiztosok rész­vételével. »

Next

/
Thumbnails
Contents