Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-24 / 19. szám

Um JANUÁR' 24. KEDD TEOTiDíta VJ Magyarországot alcarunR — tfiráelte Jaross Jtnáor Nagykörösön, amelynek népe lelkesen íogaáta a Felvidék miniszterét Nekünk felvidéki magyaroknak kötelességünk erősíteni a tábort, amely új utat vág a politikai dzsungelén keresztül Nagykörös, január 23. A „Magyar Élet Mozgalom“ vasárnap délután zászlóbontó nagygyűlést tartott Nagykőrösön. Erre az alkalomra Nagykőrösre érkezett Ja­ross Andor tárcanélküli miniszter fele­ségével, továbbá Milotay István, Rajniss Ferenc és Micsey György országgyűlési képviselők. Jaross Andort Nagykőrös közönsége igen melegen fogadta, az utcákon sorfalat állá embertömeg nagy éljen­zéssel üdvözölte, amikor gépkocsijá­val megérkezett. A városházáig Dezső Kázmér polgármes­ter üdvözölte a minisztert, aki néhány közvetlen, szóval köszönte meg a polgár­mester szavait. A zászlóbontó gyűlés a színházterem­ben volt. A színpad hátterét piros-fehór- zöld drapéria borította, rajta a csoda­szarvas domborművű alakjával. A Szó­zat eléneklése után Labanc Balázs meg­nyitotta a gyűlést, majd Milotay István mondott beszédet. Hangoztatta, hogy a népgyűlésnek kettős célja van. Az egyik, hogy Nagykőrös társadalma együttérzé­séről biztosítsa a „Magyar Élet Mozgal­mat", a másik pedig, hogy köszöntse a felvidéki képviselőket. Milotay István ’nagy tapssal fogadott beszéde után a református tanítóképző intézet énekkarának énekszáma követke­zett, majd Jaross Andor miniszter mon­dotta el nagy- érdeklődéssel várt beszé­dét. A magyar Alföld és a Felvidék Az üdvözlést megköszönve, megemléke­zett az alföldi magyarság szerepéről és hangsúlyozta, hogy a. magyar Alföld né­gere jelentékeny szerep vár a magyar jörő kiépítésében. Beszéde további során a magyar törté­nelmi sors hullámvölgyeinek és hullám­hegyeinek változásáról beszélt. Mohi, Mohács, Majtény és Világos után a tria­noni tragédia újból hullámvölgybe taszí­totta a magyarságot Mi, felvidékiek — folytatta — a cseh-szlovák köztársaság részeivé váltunk, annak keretében kény­szerültünk élni. A feladatunk az volt. hogy utat építsünk, amely bennünket valahol összevezet s amelyen haladva újból felvezethetjük a nemzetet a hullám­völgyből a hullámhegyre. Nyitott szem­mel néztük a nemzet életének vergődését és fejlődését. Amikor Szegeden néhány ember először összehajolt s amikor egy hadsereg élén fehér lovon megjelent Budapesten a magyar fővezér, a mostani kormányzó (Hosszantartó éljenzés és taps, a közönség helyéről felemelkedve ünnepli a kormányzót.), mi, felvidéki magyarok is éreztük, hogy sorsukban megindult a jobbra- iördulás. Közben a mi sorsunk napról-napra ne­hezebbre fordult. Az elnyomó hatalom minden törekvése az volt, hogy gazda­sági, művelődési és társadalmi erőinket megsemmisítse s kiterjessze a szláv nép­elem uralmát egészen a Dunáig. Sakkor, azokban a nehéz napokban, mi, magya­rok, kezetfogtunk s ezzel a kézfogással nagy, titkos összeesküvőt indítottuk el. Összeesküvést arra, hogy a nemzetet a legnehezebb körülmények között is mindenáron összetartjuk, legyengült erőit igyekezünk új életre serken­teni, odaállva a cseh szlovák hata­lommal szemben. Megtanítottuk a felvidéki magyar társa dalraat arra, hogy hazudik, aki azt mondja, hogy az osztályoknak egymással ellentétes érdekeik vannak. Megtanítot­tuk a felelősségérzetre is a magyar tár­sadalmat. önvédelmi szellemet oltottuk beléjük s ezt most magunkkal hoztuk az anyaországba is. (Taps és éljenzés.) Amikor húsz év után visszatértünk az anyaországhoz, éreztük, hogy a Trianon után kifejlődött légkörbe való bekapcso­lódásunk nem lesz kizárólag ünnep. Érez­tük, hogy- a nagy összeborulás, a nagy fellendülés pillanata után jönnek a munka hétköznapjai. Az üres ünnepelte tés előttünk nem érték. Érték az össze fogott komoly munka valamennyiünk kenyeréért. (Taps és éljenzés.) A kormány cselekedni akar így tanítottuk mi ezt húsz éven át. Megtanítottuk az egyszerű embert arra. bogy egy nemzetet nem a vezető társa­dalom jelenti. Nem a kulturált emberek szellemisége az, amely a nemzet szellemi­ségét kizárólag kialakítja. A nemzet szempontjából az az értékmérő, hogy te­hetségéhez mérten Vi mennyit hajlandó * nemzet oltárán áldozatai odaadni. (Taps és éljenzés.) A hullámvölgyből fel kell jutni a hullámhegyre. Trianontól Münchenig, a bécsi Bel- vedere-kastélyig még csak kis ívet jártunk meg. ’ Messze vagyunk még attól, hogy a hullámhegy üdítő leve­gője csapná meg arcunkat. A müncheni egyezmény alapján megerő södött a trianoni magyarság több mint egymillió magyar lélekkel és egy n-agy területtel, de ez csak azt jelenti, hogy a most már megnagyobbodott anyaország feladata felfokozódott a magyarság jö­vendőjével szemben. Meg kell gyökeres! teni azt a felfogást, hogy a magyar em­bernek két szempontból kell az esemé nyékét szemlélnie. Az egyik szemével ál­landóan befelé kell néznie, a másik szeme pedig állandóan a határokon túlra néz­zen és minden gondolatát, minden sza­vát, cselekedetét ez a kettős felelősség- érzet hassa át. Felelősek vagyunk első­sorban sajátmagunkért, hogy ebben az országban olyan feltételeket alakítsunk ki, amelyek méltók hozzánk s amelyek megteremtik minden dolgozni akaró em­bernek a becsületes kenyérkereseti lehe­tőséget. Másrészt pedig olyau életfeltételeket, olyan légkört kell teremteni határainkon belül, amelyek kisugárzó erőt jelentenek a határokon túlra is. Ügy kell berendezni a magunk szűkre- szabott határain belül életünket, hogy a határokon túl élő magyarok érezzék, hogy érdemes ide vágyódni, mert ez az állam gondoskodik minden fiának a jó sorsáról és ez az állam a maga erejével oltalmat is nyújt minden polgára szá­mára. (Taps és éljenzés.) Érezzük és tudjuk, hogy nekünk, felvidéki magyaroknak, első­rangú kötelességünk odaállni és azt a tábort erősíteni, amely erőteljes csapásokkal új utat vág a magyar politikai dzsungelén keresztül., Örömmel állapítom meg, hogy megfordul a magyar politikai életnek az a régi tra­díciója, amikor a kormányt úgy fogták fel, mint a hivatalnoki bürokráciában megmerevedett szobrot s vele szemben az ellenzék volt a népszerű. Régente ez a két réteg állott egymással szemben s mindig az ellenzéki pártvezér volt a „nagy fiú“, akit szívesen hallgattak meg, akinek virágcsokrot nyújtottak át a szép hölgyek és akiért az ifjúság lelkesedett. Most megfordult mindez. Ma a nép látja, hogy a kormány cselekedni akar és refor­mokat akar a nép érdekében. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Azt ta­pasztaljuk viszont, hogy a parlamentben megnyilvánuló egyéni, politikai vélemé­nyek akadályokat akarnak gördíteni a kormányzat és törvényhozás munkája elé. Azt látjuk, hogy az ellenzék, mint a zongoraművész, keresi a billentyűket a zongorán, hogy új színt, új árnyalatot hozzon ki, de a zongora szűk neki, ezért visszamegy a múltba és a múlt dicsőségét zengve állítólagos alkotmány- és hagyo­mányvédelemben és tiszteletben akarja kiélni magát. Azt mondják, azt .várták tőlünk, felvidéki magyaroktól, hogy mi, majd ha visszatérünk, a parlament kü­lönböző világnézetű csoportjai között se- sítünk hidat építeni. Ebben a feltevé­sükben csalódtak. Mi a Felvidéken megteremtettük a magyar politikai egységet, de nem úgy, hogy a derék, bennünket ál­landóan kivégezni akaró szociáldemokra­ták kezét megfogtuk volna s kezetfog­tunk volna a Hodzsa-féle agrárpárt ál­tal megfizetett álmagyarokkal. Mi elő­ször is megsemmisítettük, legyőztük ezt az ellenállást, kiirtottuk a szociáldemo­kráciát a Felvidékről és megsemmisítet­tük az álmagyarok gárdáját. (Taps és él­jenzés.) Jobboldali, nacionalista, szociális és keresztény szellemű Magyarország — Mire van szüksége a magyar állam belpolitikai életének? —- tette fel a kér­dést beszéde további során Jaross mi­niszter. — Szüksége, van arra, hogy ki­alakuljon olyan egységes szellemi lelki­ség, amelynek a kialakulása, ina már annyira előrehaladott, hogy alapjában véve az ország nyolcvan százaléka cmö- gött a lelkiség mögött áll. Ez a lelkiség azt jelenti, hogy új Magyarországot akarunk, amely új Magyarország jobboldali, nacio­nalista, szociális és keresztény szel­lemű egységes politikai irányelve­veket vall. r / vwjísxXj&L • Miért szükséges, hogy kialakulhaslion ea az egységes szellemiség? Azért, fHert minden nemzetnek és csoportnak, amely feladatot vállal, először is fegyelmet kell teremtenie saját sorai között. Azok a nemzetek, amelyeknek nincsen szükségük arra, hogy feladatok megoldását várják* lehetnek liberálisak, szabadkőművesek, demokraták, de azok a nemzetek, ame­lyeknek számára történelmi sorsparanes ír elő feladatokat, nem szabad, hogy eh rakódjék, mert a cirakodásból veszckc-i dés. a veszekedésből rendetlenség és a. rendetlenségből gyengeség válhatik. X magyar nemzet pedig nem engedheti ideg magának ezt az utat. (Lelkes éljem zés és taps.) Mi, felvidéki magyarok, nem azért kap-« csolódtunk bele ebbe a mozga lomba* amelyet a miniszterelnök úr (Hosszam tartó éljenzés és taps.) meghirdetett, hogy társadalmi forradalmat kezdemé­nyezzünk. amely meggyengíti államisá­gunk épületét. Ali azt akarjuk, hogy ezt az épületet egységesen, együttesen, de egy építő­mesternek a kommandója alapján kitakaríthassuk. Senki nem becsüli a hagyományt jobban, mint mi, akik húsz éven át fanatizmus­ból és hagyományból éltünk. (Lelkes taps és éljenzés.) És amikor én ezt aa aranyszarvast látom — mondotta a mi­niszter az aranyszarvas képére mutatva —- és eszembe jut, hogy nagytekintélyű, nagy múltú politikusok aszfaltízű vicce­ket gyártottak róla, akkor ünnepélyesen meg kell mondanom, hogy e jelkép előtt mindenkinek meg kell oldania saruit. (Percekig tartó taps és éljenzés.) A csoda- szarvas nem viccek tárgya; valahogyan egy a magyar lélekkel; nem engedünk gúnyt űzni belőle. (Taps és éljenzés.) A Magyar Élet Mozgalom nem olyan jellegű, amelyet politikai játék vagy politikai aritmetika érdekében indí­tott volna el valaki. Érezzük, hogy a magyar életben vannak kiegyensúlyozatlanságok. A magyar poli­tikai életben szükségünk van olyan lelki­ségre, amely lehetetlené teszi, hogy a nemzet hiábavaló belső politikai vitatko. zásokkal marcangolja szét erejét. Van­nak olyan követelmények, amelyek a cselekvést parancsolják. Ilyen követel­mény, hogy a szociális megújhodás út­jára kéll lépni. Meg kell teremteni a szo­ciálisan gondolkodó, szociális felelősség­érzetet magában hordó földi.Irtokpoliti- kát. Szükség vau egészséges földbirtok- megoszlásra, a latifundiumok lebontására és mennél több kisegzisztencia megterem­tésére. A ^zsidókérdés — A zsidóságnak tisztában kell len­nie azzal, hogy a mai generáció tu­lajdonképpen az elmúlt nemzedékek bűneiért felel. Ez a generáció azért felel, mert a zsidók nem voltak képesek a nemzet életkereté­ben úgy elhelyezkedni, hogy lemondtak volna saját faji érdekeikről. Ezeknek ki kell kerülni a nemzet vérkeringéséből. (Taps és éljenzés.) Nagyon jellemző a zsidó sajtóra az, hogy amikor még nem ismertek bennün­ket és a demokrácia körülrajongott baj­nokait látták betűiünk, akkor a zsidó sajtó állandóan görögtűzzel veft bennün­ket körül. Amikor azonban látta a zsidó sajtó, hogy a felvidéki magyarság egy élettapasztalatot hozott magával, mert tapasztalnia kellett, hogyan menekültek el a süllyedni látszó bárkáról zsidó állító- logos nemzettestvéreink, amikor a leg­első alkalommal meglátták, hogy mi a. mi felfogásunk, attól kezdve megindult a pergőtűz nemcsak a miniszterelnök ellen, hanem személyem ellen is a zsidó sajtó hasábjain, (Hosszantartó taps és éljen­zés.) Hibáztatom, hogy személyes jellegű kérdések kerülnek az ország háza elé. A magyar politikai élet nem személyek­től függ, mert, a.-magyar uemzet ma már Extra cigarettahüvely vaftabetétte! 40 fillér if Cefofilte Jr T / / i tigorettahüvely keMős füstszűrővel 46 fillér Celofilter parafavéggel 50 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents