Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-22 / 18. szám

TEKTOttn iiäGfciRHnaafi 24 ms JANUÁR 22. VASÁRNAP' megszöktek a városból. Stock Béla teme­tése június 8-án ment végbe a város kö­zönségének hatalmas részvéte mellett. A város a maga halottjának tekintette Stock Bélát, díszsírhelyet adományozott neki és a temetésről is gondoskodott. 'A házakon fekete zászlók lengtek. Mint­egy nyolcezer ember vett részt a temeté­sen, amely az evangélikus egyház szer­tartásai szerint, mindhárom lelkész rész­vételével, zenekíséret mellett ment végbe. A-halottat Mohr Béla lelkészen kívül Herholy Ferenc lapszerkesztő búcsúz­A Nyitravölgye egyik legősibb községe, Gerencsér közvetlenül Nyitra városa mel­lett fekszik. Neve már a XI. században is­meretes. Határában az ásatásoknál igen gyakran találtak Árpád-kori magyar ló­szerszámokat és fegyverdarabokat. Neve feltétlenül e falu ősi iparával a geren­csér (fazekas) iparral van összefüggés­ben. Valaha messzeföldön híres volt. A hetedik vármegyét is felkeresték a ge- rencsériek agyagkorsóikkal és edényeik­kel. A földműveléssel nem nagyon törőd­tek. A termőhumusz nem fizetett úgy, mint az alatta levő agyagréteg. Ebből pedig csodás tárgyakat formált az ősi magyar népi művészettel ihletett geren­csér! kéz. A gerencséri fiúgyermek kor­sóval a kezében születik, mesélte hajdan fi. fáma. Elfogyott az agyag alólunk A gerencsér-ipar azonban 1: „san meg­szűnt. Nem a lélekformáló és díszítő kép­zetei, nem a kéz ügyessége veszett ki a gerencséri népből, hanem az agyag fogyott el alóluk. Ezentúl a humuszból kellett megélniük. Neki feküdtek a , földművelésnek. A búza, á»rpa és kukorica azonban gyéren fizetett, Al gerencséri föld alul volt értékesebb. A gazdák bizony lovakat sem tarthattak többé, kénytelenek voltak „jámborkákkal“ (így nevezik Gerencséren a szamarakat) beérni. Ma is ritka ott a ló. I A gerencséri halár jámborkákkal van tele. A régi vándorló szellem azonban nem hagyta őket pihenni. Hisz' hajdan mesz- eze földre elfuvarozták agyagáruikat. Nemcsak iparosok voltak, hanem keres­kedők is. Most is befogták jánborkáikat. ,Ök szállították a rossz ívóvízű Nyitrára a savanyú vizet. Deltát Nyitra csak a szom­szédban volt, ez őket nem elégítette ki. Meg azután hogy ipari képességüket anyag hiányában nem fejthették ki, ke­reskedelmük megtalálta az új talajt. Jámborkáikkal elkocogtak a gyümölcs­termő falvakba. Felvásárolták a szilvát, az álmát és fent eladták. A költségük csekély volt. A jámborkák kóróval is be­érik, ők elhálnak az istállókban is. Ennivalóban pedig igénytelenek. Boltjuk mindig beütött. Adnak ők árut pénz híján gabonáért, burgonyáért. Mérni sem kell, a. gerencséri szem nem téved a „saccolás- ban“. A rossznyelvű szomszédok szerint, ha téved is, nem a saját kárára téved. Á gerencséri magyarság töretlen maradt 1 Ez a hihetetlenül kifejlődött élni-akará­suk biztosította, hogy a szapora gerencséri nép mindig tartani tudta életszintjét. A lovakat kicserélte jámborkákkal, de kenyeret mindig tudott adni gyermekei­nek. Ez adott életerőt, hogy meg tudták tartani magyarságukat a szlovák tenger­ben. Valóban érdekes ez a székely, vagy palóc eredetű faj. Mindkét véleménynek vannak hívei. Nyelvük palóc az igaz, vi­szont hímzéselemeik székely rokonságra mutatnak. Minél jobban nyomták őket, annál magyarabbak voltak. Szájukon nem halt el az ősi magyar nóta. Dalaik a magyar népdalköltészet remekei. Kodály nyitravölgyi gyűjtése igazán aratott Gerencséren. Magyar iskolájuk dacolt minden erő­szakkal. Ruhával, téli kabáttal, ingyen könyv­vel, irkával csalogatták a gerencséri kis palócokat a szlovák iskolába, de bizony keveset sikerült elcsábítaniok. Politikailag megbontották egyideigőket. tatta. A szerencsétlen szűcsmester özve­gyet és négy árvát hagyott hátra. Három év múlva felesége is követte a sírba, az izgalmak végeztek vele. Az egykor legnagyobb kassai szűcsüzeni azóta teljesén összezsugorodott, a súlyo­san sérült család nem tudott többé talpraállni. Ma már csak az egyik kis emeleti szobában van a szűcsműhely, itt dolgozik Stock Ede, a meggyilkolt Stock Béla legidősebb fia. Lent a földszinti egyszobás lakásban A legsovénabb cseh pártok, a Gajda-féle fasiszta és a Benes-féle cseh nemzeti szocialista párt is csábított hamis jelsza­vakkal híveket belőlük, de a májusi ma­gyar egység ereje egy táborba tömörí­tetté a gerencséri magyarságot. Lélekben sohasem voltak szétszakadva, hisz’ idege­nekkel nem vegyültek. A szlovák legényt „kiülte“ a gerencséri apa. Itt ugyanig ér­dekes módon adja tudtára az apa, hogy nem adja oda leányát. A legény mellé ül a padkára, egyre-egyre közelebb ül hozzá és las­san a padka végére szorítja. Ilyenkor láthatja a legény, hogy nem neki szánták a leányt. Pedig a gerencséri leányok messzeföldön híresek a szépsé­gükről. Nóta is van a gerencséri szépekről Kodály nyitravölgyi gyűjtésének egyik remeke és talán legismertebbje: Gerencséri utca Végig tearózsa. Szállj le kocsis a lovadról. Szakíts egyet róla. Szlovák, méginkább cseh azonban nem szakított a gerencséri tearózsákból. Hej pedig megakadt a szemük rajtuk, hisz erre járnak gyakorlatozni a nyitrai katp; nák. A gerencséri leányok sem vetették Irdatlan hegyek erdőrengetege között, szűk völgyben kanyarog az országút Rahó és ökör­mező között. A Tisza átlátszó, smaragdzöld vizén csillogva törik meg a napsugár, a he­gyek csúcsai könnyű ködfátyolt füstölögnek; a hegyek között apró faházak, legelők, magas­ba fölszántott hegyek: ez a huzalok országa, Kárpátalja csücske, legszebb, legromantiku- sabb része. A természetnek abban a mosolygó szépségében, amely ezt a vidéket jellemzi, él­nek a ruszinok „arisztokratái“, a huzulok. A Rahó felé vezető utón, az egyik község alján felcsillan egy piros épület: Rudolf trón­örökös vadászkastélyba, Élnek még ebben a vadregényes völgyben emberek, akik emlékez­nek a magyar királyfira. Legenda Mint minden kárpátaljai városnak, Hahónak is megvan a maga alapítási legendája. Szinte mindegyikben rablótörténet szerepel. Rahót a monda szerint a huzulok hazájának leghíre­sebb rablóvt-zére, Dobos alapította. Itt osztoz­kodtak („rachovati“ ruténul) a prédán és in­nen a város ruszin neve: Rachov. A kutyáikat a huzulok még ma is „Daftos”-nak szólítják. Legenda és valóság itt annyira elszövődik, hogy semmiféle történetkutató az igazságot megállapítani nem tudja, ökörmező alapításá­hoz is olyan emlék fűződik, amely lehet mese is, lehet igaz is. Hatszáz éve, hogy pásztorok Lengyelországból juhokat tereltek a mai ökör- mező vidékére. Hóvihar miatt kénytelenek voltak visszafordulni és az állatokat magukra hagyni. Mikor tavasszal visszatértek, a nyájat megszaporodva találták. Hálából fatemplomot építettek egy óriási kőrisfa árnyékában. A templom ma is áll. A kőrisfát ruthén nyelven Jaszinyának nevezik, innen a város kisorosz az cgyhegyült család könnyek között mondja el a tragédiát. Megmutatják az inget is, amelyet a meggyilkolt család­fő viselt. A szuronyok nyomán széles szakadá­sok láthatók a megsárgult vásznon. A cseh barbárság és gyávaság erő­szakos szakításai. Egy család és egy város megaláztatásának emlékei. Hat mártír halálának emlékét készül megörökíteni Kassa városa... (s. 1.) meg azelőtt a nyitrai tizennégyen honvé­deket, de a cseh katona nem kell nekik. Málék azok, a mulatságokban csak sört isznak. Ettől pedig egyre jobban elbutul- nak, végül elalusznak. Tüzes legények, ko­pogós csárdások kellenek nekünk, — mon­dogatják Várták is nagyon a magyar honvé­deket. Elrejtették nekik az összes őszi­rózsát. Ezért nem volt Mindenszentekkor virág a gerencséri temetőben, de annál több reményszínű gyertya égett. A bélvederei ceruza azonban átsiklott a gerencséri re­mények felett. Az Őszirózsák elhervad­tak, a magyar honvédek nem jöttek meg. A magyar zászló lekerült a templom ormáról, a házakról és ismét ott buj- dosik a tulipános ládák fenekén. A gerencséri apák megint „kiülhetik“ az idegen kérőket. Az Ocskayak ősi fészke nem tért vissza. Gerencsér Hrincsiarovco maradt. Tört reménnyel, sebzett szívvel már-már kétségbeesett a gerencséri magyarság. De az új sebek talán még szorosabbá ková­csolták a magyar összetartást Gerencsé­ren. A karácsonyfáikon zöld gyertyák égtek és ismét törhetetlen hittel bíznák á jpbb magyar jövőjükben. Fája Tibor. neve: .Aasina“. A város címerében is benne van a kőrisfa és három bárány. Tatár emlék Rahó forrásgazdag város: tíz ásványvize van. A kanálist ásványvízzel öblítik ki, a tü­zet forrásvízzel oltják és vasas és kénes, gyógyerejű vízben mosakodnak. Huzulok, ma­gyarok, 'cipszer németek, zsidók és Trianon óta bevándorolt csehek lakják Rahót. Ukrán­nak mostanáig nyoma se volt itt. A cipszerek 1810 körül vándoroltak el ide a Magas Tátra alatti hazájukból, a rahói hegyek alá és azért Hahóra, mert itt már volt egy Mária Terézia- korabeli német település. Németül azonban már* nem tudnak, leginkább magyarul beszél­nek, egymásközött pedig azon a különleges felsöszepességi tájszóláson, amelyet a Tátra alján „potoksch“-nak neveznek. A sok nem­zetiség ellenére is itt mindig teljes volt a tár­sadalmi béke. Talán a pompás, ragyogó ter­mészet varázsolta itt emberivé az emberek lel­két, tény, hogy nemzetiségi torzsalkodást itt sohase ismertek. Csak a csehek Igyekeztek az őslakosság között a békétlenséget meghonosí­tani, a „divida et impera“ elve alapján, hogy annál könnyebben uralhassák a lakosságot. A huzulok a tatároktól származtatják ma­gukat. A tatárok egyik csoportja állítólag itt rekedt, letelepedett és az évszázadok folyamán a ruszinok legderekabb részévé vált. Erős, vál­las, fekete, sötétszeműek a férfiak, nagyon szépek leányaik, asszonyaik. Pompás alakjuk, barna bőrük, nagy, villogó szemük, finom metszésű arcuk van. Kárpátalja legjobb módú parasztjai, földmívesek, állattenyésztők, tuta- 'jósok,' erdőmunkások, pásztorok. Jómódjuk a mostani -viszonyok között nem soká fog tar­tani, a csehek és az ukrán emigránsok terrorja majd gondoskodik ráta, hogy a huzulok elve­szítsék kis vagyonkájukat. Ha nem kerülnek vissza Magyarországhoz, semmiféle gazdasági lehetőségük nem lesz. Nem lösznek már olyan gondtalanok és jókedvfiek, mint amilyen a természetük: gond és nyomorúság fog végig- szántani rajtuk. Színpompa Igen büszke és öntudatos nép a huzul. Még a húsz esztendő sok baja és keserve között, ami Trianon óta rájuk szakadt, optimisták maradtak: „Küzdj és győzni fogsz“. E jelszó alatt harcolnak most is a cseh és ukrán elnyo­más ellen és az őshazához való visszatérés ér­dekében. Ez a jelszó vezette őket, amikor ti­zennyolcban és tizenkilencben a csehek ellen harcoltak. Viseletűk szép, színes, erősen emlékeztet a tatárok és a perzsák kedvelt színeire. Asszo­nyaik bámulatosan szép kézimunkákat készí­tenek. Ruháikat művészi kivarrások díszítik. Ünnepkör a férfiak piros nadrágot és kék be­kecset hordanak, a nők ruhadíszoi káprázato­sak, még hétköznapokon is aranyszövésű kö­tényeket viselnek. Ünnepi ruhájuk nehéz, fi­nom, fehér selyem, kézimunkával disztíve. Még az intelligenciájuk is legszívesebben nem­zeti viseletben jár.-A Tisza — egy pohárban ökörmezőtől huszonnégy kilométerre ered a Tisza. Rendkívül S2űk völgykaílan vezet An- sáig, itt van a Tisza gátja, ahol & tutajozás számára a vizet gyűjtik. Ipnőn kilenc kilométerre van a Tisza ere­dete. Rahó fölött három kilométernyire ömllik egymásba a fehér és fekete Tisza, a találkó zásnál a két folyó valóban sötét és fehér színű Leirhafatlamii szép az a vidék, amely a fe­hér Tisza forrásáig veezt. A 2020 méter magas és lé kilométer széles Pop Iván, ez a hegy­óriás olyan, mintha a kék ég szerelmesen bo­rulna rája. A Tisza forrása márvány táblás kút, amelyből égy kis csövön bugyog ki a víz. Kis csalódást okoz, hogy ennek a hatalmas folyónak a forrását, amely nyáron egész nagy vidékeket önt el, ,.ki lehet inni“. Mert alátgr- tom a poharamat és az egész Tisza ebbe öm­lik. bele. „Kiittam.“ a Tisza vízét. De nem kell félni: marad azért elég belőle, hogy a Tisza ismét tengerré vadulhasson. Tíz templom városa ökörmező olyan nagy, hogy négy állomása van, autón pedig félóra, amíg a város egyik végétől a másikig érkezik az ember. Mert hu­szonnyolc kilométer hosszú. Fantasztikusan, nagy. 2874 háza van, több, mint Ungvárnak, vagy Munkácsnak. Legtöbbje, persze, faház. Minden huzul gazdának két háza van: egyik a, községben, másik, a „szállás“, fenn a he­gyekben, a havasok tövében, ahol a jószág legeltetése idején lakik. Tíz görögkatólikus temploma van ökörmező­nek. A legrégibb 650 esztendős, erre mondják, hogy a lengyel juhpászíorok építették. Öt ku­polája kis templom, értékes műemlék. Külön érdekesség egy havasi legelő a huza­lok világában. Valami nagyon szépet, zöld­selymes pázsitot kell elképzelni kétezer méter magasságban: ilyen a huzulok havasi legelője. Van olyan hegy a környéken, a Ménesül, ame­lyen huszonhét, különböző forrás ontja magá­ból a különböző összetételű gyógyvizet. A tutaj bűvészei A huzulok mesterei a tutajozásnak. Fsak egy huzul vállalkozik arra az életveszélyes fel-* adatra, hogy a Tiszán ieúsztatja a fával, nagy, halalmas szálfákkal megrakott tutajt. Amikor felhúzzák — kétszer hetenként — az apsai gát vasajtait, megindul a Tisza höm­pölygő, zuhatagos, ordító áradata. A tutajosok a kormányrúdnál várják a jelet, hogy a gát­nál elengedték a vizet. Rettenetes robajjal öm­lik az áradat, amikor a víz a tutaj alá érke­zik, a kormányos elkiáltja: „Bederábu“, a parti cölöphöz között tutajt eleresztik. A taj­tékzó víz három-négy méter magasba kapja a tutajt, amely aztán az árral rohanni kezd. A tutaj minden pillanatban odacsapódhat ú part szikláihoz és akkor jaj az embereknek, akik rajta vannak. De a huzulok értik a mód­ját, biztos kézzel, hidegvérűen kormányoznak, valósággal meglovagolják a megvadult víz-zu- hatagot, amely aztán villámsebesen sodorja magával a tutajt, A húzulnak még arra is vau. ideje, hogy a legutolsó pillanatban, mielőtt a tajtékzó áradat a tutaja alá érkezik, keresz­tet vessen és a víz zaját túlharsogva kiáltsa bele a tájba: „ Hospodá pomácháj do vesti.“ És az Isten segít, „fíospodá pomácháj“ kiált-1 ják most íe a huzulok országának csehek és ukrán terroristák által megkínzott lakói: „Isten ségits, hogy hazajuthassunk oda, ahová a mi földünk ezen éven keresztül tartozott!“.« Felelőn szerkesztői POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ „Gerencséri utca végig tearózsa..." Sebzett szívvel, de újult reményekkel dolgozik jövőjéért a nyitragerencséri magyarság AMI ODAÁT MARAPT... A huzulok világa STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT BT, BUDAPEST, VIII, RÖKK SZILÁRD-UTCA A. FELELŐS: GYÖBY ALADÁR IGAZGATÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents