Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-21 / 17. szám
L 1939 JANUÁR 21. SZOMBAT temjideTki J^öfc^RHIRBAB Húszezer egyakaratú magyar táborozása a komáromi nagy napon FöSdmívestömeg, iparosok, munkások, hivatalbeliek és intelligencia az egész magyarság felé dokumentálta a felvidéki magyar szellemet és egységet — Komárom újra a magyarság nagy szívdobbanásának lázában égett Komáromi. (Kiküldött munkatársunktól.) Ezt a napot leírni alig lehet. Ezt a napot át kellett élni, hogy újból egy hetekre, hónapokra, talán az egész életre szóló nagy magyar élménnyel gazdagodjunk. Á hangos híradó ott volt Komáromban és szorgalmasan készítette fölvételeit. Láttuk, hogy a Jupiter-lámpák ragyogó fényözönében ráirányult a fölvevő kamara lencséje a nagyszerű zászlódíszbeu pompázó szónoki emelvényre, a dobogóra, amelyén a felvidéki magyar párt vezérkara ült, a közönségre, amely sűrű tömegekben töltötte meg a hatalmas lovardát, talán a legnagyobb befogadóképességű épületet az egész felszabadult területen, a künt szorultakra, akik kétszer annyian voltak, mint azok a szerencsések, akik odabenn kaptak helyet és mégis példaadó türelemmel, kisebbségi magyar sorsban megtanult fegyelemmel állották végig a gyűlés hosszú óráik Szorgalmasan készültek a híradó fölvételei és rövid néhány nap múlva az egész országban, minden mozgószínház fehér vásznán fölt i- rulnak a komáromi nagy nap seregszemléjének lelkesítő, megragadó jelenetei. De tartunk tőle, hogy bármilyen tökéletes is a technika, bármilyen ügyesek a filmiroda művészszemű emberei, és bármily tehetséggel és- érzékkel válogatták .is ki a megörökítendő jeleneteket, az, ami a vászonra kerül, csak megsejdíti a valóságot, de tökéletes képet mégsem adhat. Mert ezen a gyűlésen a felvidéki magyar szellem egységes flulduma áradt el, ez a gyűlés nem volt egy egyszerű pártkongresszus, ez egy testvéri nagy táborozás volt, a felszabadult magyarságnak első nagy találkozása, kézfogása, egy mámoros nagy ölelkezés, egymásraborulás, nemes szándékoknak, nagy építőakaratnak kitáruló megnyilatkozása, sírva-vigadás, magyar fogadalmak napja, frigy pecsételés, múltra einlé kezes és az igaz magyar jövő akarása, szent fogadalomtevés: ez a magyar jövő ígérete és biztos záloga volt. Si1 pen ezért inon Íjuk, hegy a legtöké- tesebb tollal sem tudnék még csak megközelítőleg sejtetni is, hogy mi történt Komáromban. Ezt végig kellett élni, végig kellett lelkesedni, itt a helyszínen kellett, volna befelé könnyeket ontani, lángokat vetni, beleolvadni a nagy magyar testvéri közösségbe, hogy azután hazatérjünk hittel, bizalommal és azzal a biztos tudattal, tettekre sarkaló önérzettel, hogy vagyunk, leszünk és a magyar életbe teremtő értékeket hozunk. A nagy tanulság Az a nagy tanulság, .amit Komárom az egész magyar élet felé jelent, röviden abban foglalható össze, hogy igenis történelmi tény és valóság, hogy örök időkre szóló érvényességgel meg lehet valósítani egy nemzettest ke belén belül a magyar egységet. Egy milliónyi magyar megvalósította. Kellett hozzá egy nagy történelmi élmény, az idegen elnyomás húsz esztendeje és egy milliónyi magyar — Turchá- nyi képviselő szavai szerint — a szenvedések kohójában úgy koVácsolódott ösz- sze egy- test-lélekké, mint ahogy az acél edződik elpusztíthatatlan anyaggá a gőz kalapácsok pörölycsapásaira. És valóban Mohács és Trianon kell ehhez? Úgy hisszük, hogy ha, Komárom tanulságait és szellemét megérzi az egyetemes magyarság, akkor 1939 január 19. az egész magyar történelem emlékezetes nagy napja lesz. Komárom nevét sokszor je gyezte be Klió a magyar történelem hatalmas fóliánsaiba, bizonyos, hogy ez n fcap is megfelelő, méltó helyet kap. De az én feladatom ennék a cikknek keretében nem az, hogy publicisztikai eszmefuttatást folytassak. Illetékesebbek, avatottabbak tették ezt meg és fogják még bizonnyal megtenni. Az én szerepem a sajtó egyszerű, szürke mun kásáé. Ott állok az újságírók asztala mellett, közelemben a filmiroda emberei dolgoznak és míg ők a tökéletes lenese segítségével örökítik meg a történelmi jeleneteket, addig én ceruzával vetek papírra egymásután felötlő színképeket. Húszezer ember táborozása A város is átérzi ennek a napnak teljes . jelentőségét. Komáromnak a hétköznapon is ünnepe van. A házak lobogó- díszben, mint amaz emlékezetes napokon. Az üzletek kirakataiban fehér papír szalagok, rajtok vastag betűkkel: Éljen Jaross! A vármegyeház elől zászlók alatt egyre újabb és újabb csoportok indulnak. Az utak tömve vannak a lovarda felé igyekvőkkel. Kocsink a hídfőtől kezdve állandó tülkölés közben csak lépésben haladhat. Az autó nagy zökkenéssel áll meg a sárban, még csak féltizenegy van, ami kor a lovarda elé érek, de szinte kilátástalannak látszik a helyzetem. Ezen az embertömegen ugyan hogyan is vergődhetnék át? A lovarda tágas, hatalmas udvarát máris szinültig megtöltötték az embertömegek. Zászlókkal, táblákkal sűrűn tarkított csoportok állják körül a hatalmas faalkotmányt és amint előre .iígyekizém,* möea~ííC ..önnäu. is hallom, hogy odabenn már egy talpalatnyi hely sincsen. Ám azért megkísérlem a lehetetlent. Amikor előretörve hangoztatom, hogy a Felvidéki Magyar Hirlap-ot képviselem, szeretettel nyitnak előttem keskeny rést, amelyen előrefurakodhatom, de a gombok leszakadnak kabátomról és folyton ki kell szabadítanom visszamaradó kabátszárnyaimat. Mégis átverekszem magam a széles előcsarnokig és itt is szinte kézről-kézre adnak előre, míg a rendezők és rendőrök tiltó sorfala is megnyílik előttem és rajta vagyok a másfél méternyi széles korridoron, amely a hatalmas alkotmányban utat nyit az embertömegen keresztül a dobogóig. Első impresszió: nagyszerű rend. Kristóf Sándor pártigazgató kitűnő gárdája élén remek munkát végzett. Impozáns kép, ami fogad, zsúfolt az egész épület. Megtudom, hogy a lovarda befogadó- képesség% hétezernyi, még jó félóra van «■■HaanBRmiKsanv« a gyűlés megnyitásáig, de már zsúfolt a helyiség. Odakünn éppen kétszer any nyírni vannak, tehát több mint húszezer ember gyűlt öszsze ezen a nagy magyar táborozáson és ahogy Szőny felől autón jöttem, láttam, hogy az úton sűrű rajokban özönlenek a tömegek. Érdekes és a jövő szem pontjából is sokat jelentő, hogy nemcsak o> felszabadult területről, hanem Dunán túlról is eljöttek a magyar tömegek. Tatatóvárosról és még nagyobb körzetből özönlöttek a népek a nagy testvén találkozóra. * Nem lehet megállapítani, hogy hányi falu küldötte el képviseletét. De ahogy az egymás mellé került táblákról betű* zöm, Beregszásztól Vágfarkasdlg itt van a felszabadult magyarság egész képviselete. Ilyen táborozásunk, ilyen seregszemlénk még nem volt. Minden magyar lélek megérezte, hogy miről van most szó és amint Jaross miniszter mondotta, szinte egyszerű hívó szóra, minden nagyobb toborzás nélkül eljött ide az egész felszabadult Felvidék. Jarossfalva küldöttei A dobogó tövében ott áll az udvarai Pintér Béla szálfamagyar-alakja. Évekkel ezelőtt szoríthattam vele ui-oljára kezei dö jól esik, hogy most újból láthatom! Elmondja, hogy Udvardról különvonaton 1850 magyar jött el, de még itt van félezer, akik biciklin kerekedtek útra. Pintér Béla mellett magasra nyúlt legény, kezében a táblán olvasom: Járossfalva. Magyarország helységnévtárába új községnév került! A hodzsafalvák eltűntek és a régi telepeknek új nevek adódnak. Udvard közelében a régi Mihályi-major. terén a cseh földreform maradék-birtokot létesített az udyardi földmives-sze- gónység ki semmizó«: vei és a falu népének állandó sérelmére és nagy keserűségére. Brose/c-f alvónak nevezték a birtokot és a melléje kerekedett idegentelepefc az udvardiak. A Brusekéket elsöpörte a nagy történelmi forgószél és most már 560 udvardi földművesszegény jutott új élethez, ötszázhátvao magyar család honfoglalását jelzi ez a tábla. amely a felvidéki magyarság vezetőjének nevét kapcsolja egy történelmi nagy tényhez. Festői dobogón o magyarság vezérei A hatalmas dobogón legalább kétszáz embernek van férőhelye, szolid, biztos munka, mint amilyen szolid, biztos alapokon nyugodott kisebbségi életünk egész szervezete. A háttérben egymás mellé sora koznak a zászlótartók, zöld és magyár nemzeti színű lobogók. az egész terem színhangulata a zöld szín, az egységes párt jelvényének a színe, a zsendülő magyar élet, a lelkekben égő örökös remény színe. T szezer ember viseli ezt a jelvényt, egyébként nincs uniformis, minden külsőség nélkül áll itt a felvidéki magyarság egységes lelki uniformisban, ahogy Jaross miniszter beszédében mondja. A dobogó közepén a nemzeti zászlóval bevont, korlátdeszkáján fenyőgallyal befuttatott szónoki emelvény. Somorja le- gényk ü 1 d ött ségenek jutott a dicsőség, hogy az emel vény mellett díszőrséget álljon. Festői ez a tíztagú legénycsoport, amint két sor ezüstpitykcvel borított feketedolmányokban, fehér nyakkendő- csokorral, fekete pörgekalappal állanak feszesen, mint a férfierő és méltóság faragott szobrai. Élükön mindkét oldalon a barnaprémsüvegű, virágos buzogányt, tartó legényt)írák. A dobogó bal oldalául helyezkedik el a tatatóvárosi levonták nagyszerű fúvószenokara, amely Db$r megjárta Komárommegyé felszabadít It. részéit és mindenütt nagy sikert aratott fegyelmezett játékával. A jobboldalon Tíz érsekújvári iparos cserkészek fúvószenekara áll, mögöttük pedig a derék negyedi cigánymuzsikusok. Felváltva játssza a pattogó indulókat a három zenekar és amikor a negyedi cigányok vonója alól. felsír a ,,Kossuth Lajos azt üzente“ dallama, a tömeg egyik részében új szövegű ének szárnyal: „Jaross Andor, arra. kérünk, Légy tovább is a vezérünk! Te vezettél szabadságra. Vezes Nagymagyarországra. Éljen a magyar szabadság. Éljen a Haza!“ A dobogó fölött a magasban jelzőtáblák népszerű jelszavakat hirdetnek: .,Magyar gazdasági hatalmat építünk. Mert ez az élet útja“ — „A Kárpátmedence népeinek életbiztonságot csak Szent István arét> YnPV/N VÁSÁRT jan.3 0.-ig kai!
