Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-18 / 14. szám

8 temudkKi 1939 JANUÁR 18. SZERDA! AMI ODAÁT MARADT. „ Hétszázéves bányavidék Kiváló földrajztudósunk és írónk, CThól- noky Jenő szerint „Európa legszebb és legkedveltebb hegyvidéke a mi Felvidé­künk, amely minden kis porcikájával a magyar medencéhez és annak politikai egységhez tartozik.“ Egyúttal -fájdal­masan megállapítja, hogy az „északkeleti Felvidék csodálatos tájának, a Tátrának lés a százbércű gömör-szepesi érchegy­ségnek elvesztése Erdély és a Bánát mel­lett a Trianon okozta sebek lcgfájdal- jnasabbika“. A Szcpes-gömöri érchegységnek abban a részében, amely a legvadregényesebb: a Göllnic völgyében és a hozzája csatla­kozó Hernád völgyében több mint hct- százéves a bányászat. A ,,Gründlerek“ •— nagy többségükben jó magyarok — lakják itt a városokat: Gölnicbányát, Szomolnokot, Szomolnokhutát, Korotn- pát, Merényi, Svedlér, Szepesremetét, a két Mecenzéfet, Márkusfalvát, Stószt, Margitfalvát és a gömöri nyúlványban fekvő Dobsinát, Trianonig itt eleven, pezsgő, munkás és teremtő volt az élet. Pallosjog A Gründlereknek már IV. Béla meg­adta a bányajogot és a városjogot. Nagy. és kiterjedt jogai voltak különösen Göl- nicbányának, területeket adhatott bérbe arany-, ezüst- és vaskitermelésre, szaba­don használhatta a hegyeket, erdőket, vizeket, pallosjoga volt, a város falain belül lakók mentesítve voltak minden adófizetéstől. — mind olyan terjedelmes jogok, amelyeket akkoriban csupán a niJinetországi Goslar és Freiberg váro­sok élveztek. IV. László már számot vet­hetett ' a város anyagi jólétével s száz márka értékű ezüst szolgáltatására uta­sította a várost egy kórház létesítése ér­dekében- 1338-ból származó adomány­levél mutatja, hogy akkoriban három község volt Gölnicbánya tulajdona. Zsig- mond király, a „nagy elzálogosító“, 1437-ben Prágában a gölnici kastélyt, az arany-, ezüst- és ércbányákat, Szomolno­kot, Telki- és Idabányát és még három falut 2600 aranyforintért elzálogosította ugyan Chieber Eberhard hamburgi pol­gárnak, mégis a XV. század volt az ot­tani bányászat fénykora. Már akkor többszáz munkást foglalkoztattak a bá­nyákban, itt voltak az első magyar- országi drótgyárak. Gölnicnek olyan nagy fontosságot tu­lajdonítottak, hogy amikor 1462-ben a husziták kezére jutott, 16.000 arany­forintért azonnal kiváltották és meg­szabadították a megszállástól. A jus gladii-va. vonatkozó jogának gya­korlását legelőször egy 1600 augusztus 11-éről keltezett dokumentum tanúsko­dik, amely szerint Mansch György me­rényi bognárt, mert 50 forint értékre ter­jedő lopáson kapták, rajta, a város sze­nátusa halálra ítélte és a kassai hóhér­ral le is nyakasztatta. , Arany-ezüst A 16. században kezdődött és másfélszáz évig tartó folytonos harcokban, amelye­ket Bocskay, Bethlen, Rákóczi György, Thököly Imre és Rákóczi Ferenc a ma­gyar szabadságért folytattak, Gölnicbá­nyát és a többi bányavárost is többször érte kemény sorscsapás: gyújtogatások, a városok kifosztása gyakori volt és csak a 18. század elején, Mária Terézia alatt beverték ki ismét azokat a veszteségeket, amelyek a 150 esztendő alatt érték. Ékkor újból hatalmasan lendült föl a bányaipar, egyik arany- és ezüst forrást fedezték fel a másik után az akkor már modernebb technikai eszközök segítségével és légió lett a bányászóhelyek száma. Szomolnok és Szomolnokhuta, amelyek már 1273 óta bányavárosok, természetesen szintén ré­szesei voltak ennek a nagy föllendülésnek és attól kezdve a bányavárosok, amelyek­hez később Korompa hatalmas vasművei­vel, a két Mecenzéf és Stósz a késipará­val és számos vasmű az egész Gölnie es Hernád völgyében csatlakozott, a lakosság ezreinek adtak kenyeret és megélhetési lehetőséget. Korompa persze szintén a 12. században keletkezett és lakossága ugyan-^ csak bányászattal foglalkozott. A na- gyobbszabású bányákat Korompán a 17. században létesítették, Thököly István és T húr zó Adóm. Korompa hosszú évszáza­dokig a számtalan kovácsműhely klasszi­kus hazája volt, amikor azonban az óriási kiterjedésű és 6000 alkalmazottnál többet foglalkoztató vashámorok megépültek, egyszerre az egész Felsőmagyar ország egyik legnagyobb ipartelepévé vált. Fejlődés — hanyatlás Stósz 1539-ig Szomolnok hűbéri birtoka volt, de ebben az évben a menedékkői kolostor priorja, Baltazár megvette és szabaddá tette. Szomolnokot Róbert Ká­roly tette nagygyá. Rajta kívül még Má­tyás király és azután Mária Terézia vol­tak azok az uralkodók, akiknek a gölnie- völgvi bányavárosok nagy fejlődésüket köszönhették. Amikor a Zápolyák, a Thurzók és a Csákyak alatt Gölnicbánya teljesen elszegényedett és a bányavárosok vezetését elvesztette, Szomolnok lett 1747- ben az önállóvá tett és a kassai bányaköz­igazgatás hatásköréből kivont bányaváro­sok főhelye. Ettől kezdve, bár később a bányakapitányság elkerült Iglóra, a Göl- nic és Hernád völgyében működő bánya­ipar felfelé ívelő fejlődést mutatott és egészen a világháború végéig megtartotta ezt a fejlődési irányát. Az államfordulat igen jelentős vas- és ércműveket talált nemcsak a Gölnic és a Hernád völgyében, hanem Káposzta­falván, Iglón, Javorinán, Busócon és Dobsinán is. A Szlovákia dezindusztriá- lására irányuló cseh gazdaságpolitika egy csapásra tönkretette ezt a virágzó és kiterjedt bánya-, vas-, érc- és rézipart. A termelés először megakadt, majd tel jesen megszűnt. A vasbámorok, a réz­művek, a bányák lassanként teljesen ki­halttá váltak és a pusztulás képét mu­tatták. A legszomorúbban a még 1919-ben is virágzó Korompa, sorsa. Ahol azelőtt gépek búgtak, drótkötélpálya zümmögése gyársípok zaja töltötte meg a levegőt égbenyúló gyárkémények füstje, erűbe rek sürgése-forgása, vasúti teherkocsik százainak instradálása és nagy ganggal lobogó ércolvasztó tüzek vörös fénye ta nuskodott arról, hogy itt szorgos mun káskezek teremtenek, ott most dermesztő csend uralkodik. A gyárépületek ma mái csupán szívettópő romok, amelyeknek be omlott falai közül csodálkozva tekintenek ki a halottá vált vidékre az egykor pro­duktív gépek rozsdás maradványai, a drótkötélpálya vezetékein elfelejtve lóg egy-egy vastartályi a gyártelep mellett terpeszkednek a salakból és rézmaradvá nyokból álló dombok és csak szomo rúbbá, döbbenetesebbé teszik azt a ma­gányt, amely ma a munkásházak nagy telepén uralkodik. Csak egyikóben-másikában lakik még egy-egy ittfelejtett család. A többiekben a kiskerteket a gaz borítja, a házak kö­zött vezető utakon méteresre nőtt a fű és aki itt járt, annak a szívét, lelkét, agyát csak egy gondolat uralhatja: Miért, hogy azoknak a nagy teremtő értékek­nek, amelyek maradványai szomorú csöndben gubbasztanak itt a Kassa—oder- bergi vasút mentén, el kellett pusztul­ni ok? Miért, hogy a virágzó lüktető éle­tet halálos csöndnek és nagy-nagy nyo- morságnak kellett fölváltania? Haza... Amint a felsőszepességiek a Magas Tátra meseszép hegyi világát tárták föl a kultúra számára, amint a felsőszepes- ségiek a Magas Tátra apostoláivá váltak, úgy lettek az alsószepességlek Gründlerek, a bányaipar úttörőivé. A Gründlerek ép­pen olyan rajongói hegyeik szépségeinek, mint a felsőszepességiek, de mert nekik még keményebb, mostohább földet jutta­tott a sors, ezért ők az erdőket nem irtot­ták, hogy a földet műveljék meg, hanem azért, hogy a vágott csapásokon át utakat nyissanak a hegyek belsejébe és onnan napvilágra hozzák azt a kincset, amit a hegyek mélyükben rejtegetnek. Ez a kul- lúrmunka tette őket nagygyá és jómó­dúvá. De amit hétszáz esztendő alatt a magyarok testvéri segítségével teremtet­tek, azt elpusztította a húszesztendős cseh uralom. Igyekeztek ugyan talpraállni, de min­den kezdeményezésüket csírájában foj­totta el a cseh gazdaságpolitika. A feli vidéki iparnak kedvezőtlen tarifapoliti­kával, a határok elzárásával, vagyora- dézsmával, a hadikölcsönök be nem vál* feásával, az állami szállítások teljes meg­vonásával, a nyersanyagbeszerzés lehe­tetlenné tételével és a pénzintézetek el­idegenítésével keresztülvezetett mester« séges leépítése ezt a vidéket a legször- ayűbb mértékben sújtotta. Virágzó, ga> dag vidékből nyomorvidék lett, amely­nek a számára nem volt, nem lehetett segítség. A szenvedést még csak fokozta az, hogy a faiparnak is le kellett állnia, fokozta az a cseh „gazdaságpolitika“, amely a tátravidéki utak kövezésére Kárpátaljáról hozott anyagot és ezzel a szepességi kőfej tőtelepokot is halálra ítélte. Ez a természeti kincsekben és szép­ségekben rendkívül gazdag vidék, a Gölnic- és a Hernád völgye továbbra is gazdasági halálra van ítélve, ha nem kerülhet vissza az anyaországhoz. Mint azt az ottani népakarat is követeli. n. y. DCöiduiktreeqifiÄ... JCűididái&n ériek DCiva rOia dirniv.s zUú ju naqqhereeqnőt Bukarest, január 17. Braila egyik ut­cájában az őrszemes rendőr egy öreg kol­dusasszonyra lett figyelmes, aki az utca­sarkon kéregetett. A rendőr a koldúsasz- szonyt bekísérte az őrszobára s ott az asz- szony a rendőrök nagy meglepetésére elő­adta, hogy ő Wladimir orosz nagyherceg unokahuga. Felmutatott egy medált is, amelyben Wladimir nagyherceg fény­képe látható. Elmondotta, hogy neve Kira Vladimi- roszkája, az orosz nyelven kívül sok más nyelvet is beszél. A Romanov-családbol származik. A cár trónvesztése után Pa­risba menekült, ott csatlakozott a fehér­oroszok csoportjához és agy ideig ő is sokat dolgozott azon, hogy a cári ural­mat visszaállíthassák Oroszországban. A GPU üldözése elől Párisból, Illetve Fran­ciaországból is menekülnie kellett. Besszarábiában telepedett le, azonban sokat nyomorgott, s Brailába jött, de itt sem került jobb helyzetbe, ezért koldu­lásból volt kénytelen fenntartani magát. M agy a r- észt-f i n n orvQsbaratság Finn ösztöndíjak magyar, magyar ösztöndíjak finn orvosok számára A Magyar-Finn Társaság orvostudo­mányi szakosztálya Keleti József elnök­lésével tartott ülésén megemlékezés tör­tént a magyar-finn-észt orvoskapcsolatok kimélyítése érdekében tett lépésekről. Bellák Sándor egyetemi tanár levelet kttpott a Finn-Magyar-Eszt Orvosegyesü­Magyar a Magyarért / Ez a minden magyart lelkesítő akció, a nemes ügy szolgálatában művészi kiviteli- a Felvidék térképével ellátott - cigarettadobozt hozott forgalomba, meiy gyönyörű emlő ke lesz minden ; hazafias magyar embernek Eimek a szép és hasznos, ajándéknak is különösen alkalmas ajándéktárgynak meg­vásárlásával a nemes, jótékony célt is szolgáljuk, mert úgy jegyirodánk, vala­mint az összes eladással foglalkozók, az eladást hasgon nélkül, teljesen önzetlenül végzik, ezért a teljes összeg a kitűzött jótékony célt szolgálja. Egy doboz ára (külön védő* huzatban) 7.- pengi Kapható egyelőre a kővetkező helyeken: Lapunk jegyirodájában: VII!., József-kör üt 5. Hadtest- parancsnokság (Állomás'iarancsnokság) IV., Veres Pálné-u. 1 Hivatalos órák: 9—2. Pfeiffer Ferdinánd-fféle könyv­kereskedésben: Kossuth Lajos u. 5 Az „Erka“ kötelékébe tartozó 140 fővárosi előkelő cégi ltodon ti irodájában IV., Eskü­tér 6. Klotild palota, valamint ate5,Erka“ összes megl izoltaínál let finn osztályának elnökségétől, amely­ben közlik, hogy a legutóbb kötött ma­gyar-finn kultúregyezmény eredménye­ként a Finn-Magyar-Eszt Orvosegyesü­let finn osztálya 24.000 márkát kapott, amelyből 4—4000 márkát két észt, 8—8000 már­kát pedig két magyar orvos ösztön­díjára fordítanak. A finn egyesület elnöksége tavasszal sze­retné vendégül látni az ösztöndíjjal ki­tüntetett magyar orvosokat és ugyan­akkor várják oda az észt kollégákat is. Két finn orvos részére 950—950 pengős ösztöndíjat írnak ki magyar részről. A Magyar Finn Társaság orvostudo­mányi szakosztálya felkérte az Orvosi Továbbképzés vezetőségét, és az Orvos­képzés vezetőségét, hogy a magyar és finn orvoskapcsolatok kimélyítésére az Orvosképzés című lap ünnepi számot adjon ki előkelő finn szerzők dolgozataiból. E tárgyalások eredményeként az Orvosi Továbbképzés orvosi bizottsága az Or­vosképzés című folyóiratában március vagy május hónapban külön finn szá­mot ad ki 150—180 oldal terjedelemben, amely a finn orvostudomány kiválósá­gainak dolgozatait tartalmazza. Hat halálos ítélet Szovjetoroszországban Moszkva, január 17. A szovjetkor­mány kedden hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a nyugatszibériai Omszk városában ítéletet hirdettek egy nagyszabású kémkedési bűnpörben, amelynek vádlottjai egy távolkeleti ha­talom szolgálatában állottak. A hivata­los jelentés nem közli sem a vádlottak nevét, sem állását és csak annyit mond, hogy hat vádlottat halálraítéltek, tizen­négy vádlott pedig húsz évig terjedő börtönbüntetést kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents