Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-18 / 14. szám

* # Az Egyesült Magyar Párt komáromi kongresszusára induló különvonatok menefrendje Á pártszervezetek elnökeinek figyelmébe! TEBWDEta -^UfiVARHIRIíAE______________ ______ 3 1939 JANUÁR 18. SZERDA .A kisebbségi megértés rA felvidéki szlovákokat politikai pártba szervező politikussal beszélget­tünk. Pártalakítás előtt állanak, ér- sekujvári nagygyűlésre készülnek, ön­álló nemzeti programmal akarnak bele illeszkedni a magyarországi közéletbe. A kormány illetékes fórumaihoz beter­jesztett memorandumukban príncipiá lisan leszögezték a magyar állam iránti hűségüket s megrendezendő nagygyűlésükön hangoztatni akarják, hogy a kormány reformtörekvéseit programszerűen teszik magukévá. Kon­struktiv politikai munkára készülnek a felvidéki szlovákok. Konstruktív politikai szervezetük keretében. Ehhez a munkához tőlünk, felvidéki magyaroktól, várnak megértést. A mi húszesztendős nemzeti kisebbségi élet szervezetünk, politikai organizmusunk, akaratösszekovácsolásunk és a nemzeti kultúra terén folytatott építő munkánk úgy áll előttük, mint tapasztalati re- zervoár, amelyből praktikumokat lehet meríteni, konzekvenciákat lehet le­vonni. A kisebbségi jogélet változatos fázisain átment és sikerrel abszolvált sorsunkból eszmei és taktikai értékeket szeretnének keresni kisebbségi sorsuk akciójának megindításánál és várják tőlünk azt a természetes szolidaritást, amit húszéves politikai elgondolásunk­ban, minden nemzeti életakciónkbán a kisebbségi fogalom jelentett s ami abból fakad, hogy ez a kisebbségi foga lom mint politikai eszmevilágunk át­fogója még ma is él a lelkűnkben. Aki járta magyar lélekkel és magyar sorsgondolatokkal Prágát és Pozsonyt, annak értenie kell, mit jelent szlovák meggyőződéssel és nemzeti gonddal állam a budapesti parlament előtt. Ami ebből a természetes megértésből fakad, azt mind joggal várhatják tő lünk, felvidéki magyaroktól, a felvidéki szlovákok. Várhatják, hogy a mi po­litikánk sehal se keresztezze ama poli­tikai célkitűzéseiket, amelyek a magyar államiság nyílt síkján haladva a szlo­vák nemzeti jogokat bástyázzák körül. Várhatják és ezt rí megértést áldozatos mértékben meg is kaphatják tőlünk, ha konstruktiv politikájukkal belekapcso lódnak a magyar jövő életépítő mun­kájába. De ezen a lélektani és a politikai okosságból is fakadó kapcsolaton kívül van még egy fontos, a bécsi döntésből önként fakadó közösségünk a felvidéki szlovákokkal, A bécsi döntés őket a mérlegnek egyik serpenyőjébe helyezte s a Szlovákiában maradt magyar vé­reinket a másik serpenyőbe tette. A mérleg egyensúlya legyen a két állam közötti nemzeti kisebbségi béke feltétele, — mondották a müncheni szellem nyomán Bécsben s mi a mün­cheni szellemben nemzeti felszabadu­lást nyert magyarok, ennek a világ- politikai aktusnak korszakos jelentősé­gét érezve, ezt az egyensúlyt biztosí­tottnak akarjuk látni. Ezt követeli tőlünk a húszesztendős sorsban kiala- kult, meggyökeresedett és a lelkünk egyik szentségévé lett magyar összetar­tozandósági érzés, amelyet nem lehetett új határok megvonásával megtörni. Hazatérve, a nemzeti élet szabadságá­ban fellélegezve, ott érezzük ma is lelkünk felét, ahol a velünk együttélt és egy lélekké kovácsolódott magyarok tízezrei maradtak, Ez az érzésünk ránkparancsolja, hogy a szlovákiai ma­gyar nemzeti kisebbségi élet minden gondját vállaljuk és minden akara­tunkkal úgy irányítsuk a mérleg itteni serpenyőjét, hogy az ottani ne merül­jön alá a jogtalanság szintjére. Min­den megértésünk az itteni szlovákokkal szemben a természetes nemzeti törek­vések iránti liberális érzésünkön felül azért is fakad és fog hatni, mert ezzel tartozunk azoknak, akikkel együtt vesztettünk húsz éven át vért, erőt, de együtt álltuk erőtvesztve is a ki sebbségi élet nagy harcát. Ők most elvesztették a mi vérünket, a mi erőn­ket is, őket a politikai okosság minden kitermelt gondolatával és a magyar lélek minden aggodalmas szeretetével szeretnünk kell. Ez a mi szeretetünk kell, hogy kihas­son a szlovákjainkra is és békének kell lennie, mert szeretet áll a békcakarat fókuszában. (8- i.) A* EgyeBÜlt Magyar Párt ián. 19-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor Ko­máromban tartandó kongresszusára a MÁV. különvonatokat indít a következő vonalakon: 1. Szene—Érsekitjv ár—Kom árom, 2. Léva—Érsekújvár—Komárom, 3. Somorja—Komárom, 4. Rozsnyó—Pelsőc — Bányaréve—Feled —Fülek — Losonc — Ipolyság—Párkány — Komárom. 5. Csatáról Lévára csatlakozással a léva—komáromi különvonathoz. Előreláthatólag indulás Szénéről 5.52, Léváról 6.00, Somorjáról 5.25, Rozsnyóról Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök ked­den délben 12 órakor a miniszterelnöki palota tanácstermében fogadta Munkács város küldöttségét. A küldöttségei R. Vosáry Aladár, a város országgyűlési képviselője vezette, tagjai pedig Bertók Béla református püspök, Sörös János római katolikus esperesplébános, Engel- breeht István dr. polgármesterhelyettes, Simon Menyhért dr. főszerkesztő, Dió- szeghy Erzsébet bárónő, a „Magyar a magyarért“ mozgalom megbízottja, Tár- czy Károly dr. kereskedelmi akadémiái igazgató, Molnár József mérnök, Rasko- vies Emanuel városi gazdasági tanács­nok, Demkó Mihály, a központi orosz nemzeti tanács alelnöke és Mandák Nán­dor városházi tisztviselő voltak. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, Pa- taky Tibor miniszterelnökségi államtit­kár, vitéz Kölosváry-Borcsa Mihály mi niszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője és Madarassy Pál miniszteri tanácsos kíséretében lé­pett a terembe. A miniszterelnököt a küldöttség tagjai lelkes éljenzéssel fogadták, majd R. Vo- záry Aladár országgyűlési képviselő üd­vözölte vitéz Imrédy Bélát. — Hálás tisztelettel köszöntőm Nagy­méltóságodat — mondotta —, mint an­nak a kormánynak az elnökét, amelynek pojitikája visszahozta Magyarországhoz a Felvidék nagyrészét, közötte Munkács városát is. Munkács közönsége mély bizalom­mal veszi körül a miniszterelnök urat azért is, mert ő volt az az ál­lamférfi, aki meglátta, hogy a ma­gyar életnek mire van szüksége. — Munkács részt kíván venni az új magyar életben — folytatta R. Vozáry Aladár —, a mai helyzet azonban a ha tárok és a gazdasági viszonyok követ­keztében olyan, hogy támogatást kér a magyar kormánytól, amely iránt hűse­gét, tiszteletét, január 6-án megmutatni igyekezett. Munkács a múltban sohasem kért kormánytól támogatást, nem is ka­pott, nem is vólt szüksége rá, mert maga tudta biztosítani a város életét. Sajnos, ma szükségünk van a támo­gatásra és ezt mély tisztelettel kér­jük, hogy Munkács boldogulni tud­jon a magyar haza javára. R. Vozáry Aladár szavaira Imrédy Béla miniszterelnök a következőket mon­dotta: — Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy Munkács város küldöttsége felke­res. első szavam a magyar testvér hálá­jának szava azért, amit Munkács város egész polgársága a közelmúlt napokban 21.54, Bánréve 23.29, Losonc 1.28, Ipolyság 4.49, Párkány 6.34. A pontos menetrend a vonalmenti állo­mások főnökeinél kellő időben megtud­ható. A vonatok az összes útbaeső állo­másokon megállauak. Jegyeket kizárólag az Egyesült Ma­gyar Párt helyi szervezetei árusítanak. Az állomásokon e vonatokra jegy nem váltható. Az Egyesült Magyar Párt központja ezúton hívja fel az említett vonalak mentén fekvő pártszervezeteinek elnökeit, hogy a legközelebbi MÁV. á 11 o­teljesített, amikor visszaverte a betörést és hősies nyugalommal viselkedett. A magyar nemzet nem felejti ezt el, mert Munkács megmutatta, hogy rabló­kézzel nem szabad és nem lehet en­nek az országnak a testéhez nyúlni. — Tudom, hogy Munkács helyzete — folytatta a miniszterelnök — az új ha­tármegvonás következtében nehéz. A vá­ros elvesztette mögöttes országrészének jelentős részét, közlekedési viszonyai ‘sem kielégítőek a város ellátása, valamint kereskedelmi és ipari életének fenntar­tása szempontjából. Itt teljesen jogos és méltányos az a kívánság, hogy ebbén a nehéz helyzetben Munkács városa a ma­gyar kormány és az egész magyar nem­zet segítségét, támogatását kéri. — Minisztertársaimmal együtt a leg­gondosabban áttanulmányozzuk mindazo­kat a kérdéseket, amelyeket emlékira- . tukban előterjesztettek. Legyenek meg- | más főnökkel lépjenek azonnal érintkezésbe. Bizományi áru­sításra igényeljék a szükséges jegyeket és az elszámolást legkésőbb a különvouat inda* lása előtt ,'tl) perccel ejtsék meg, Menetdíjak oda és vissza: Szénéről 2.44 P Léváról 2.04 P Érsekújvárról 0.74 P Somorjáról 1.84 P Rozsnyóról 5.94 P Rimaszombatról 5.34 P Losoncról 4.34 P Ipolyságról 2.94 P. győződve róla, hogy ezeket szerető szív­vel, gondoskodással fogjuk megvizsgálni. Ami segítséget tudunk adni, azt biz­tosan megadjuk, amit pedig ötlettel és leleményességgel pótolni kell, azt Munkács polgársága maga fogja hozzáadni. j — Amíg megtehetem — fejezte bő a miniszterelnök — hogy meglátogassam Munkács városát — ami rövid időn belül bekövetkezik — addig is kérem, adjak át Munkács vámsának a magam és a ma­gyar királyi kormány üdvözletét és le­gyenek meggyőződve arról, hogy szere­tettel fogadjuk Munkács városának ké­réseit. A miniszterelnök nagy tetszéssel foga­dott beszéde után hosszabb ideig a kül­döttség körében maradt és a küldöttség minden egyes tagjával kedvesen elbeszél­getve tájékozódott Munkács város hely­zetéről. Öngyilkos lett Szobota Ferenc cs volt kassii felsőbíróság másodelnöke Lőcse, január 17. Megdöbbentő ön- gyilkosság történt az elmúlt héten Lő­csén. Szobota Ferenc dr., a jelenleg Lő­csén működő volt kassai felsőbíróság másodelnöke a múlt hét keddjén délután azzal távozott el lakásáról, hogy hivata­lába megy. Azóta családja hiába várja haza. Jelentést tettek a csendőrségnek, amely napokig hiába kutatott az eltűnt bíró után. A hét közepén már a katona­ságot is bevonták a kutatásba és szomba­ton meg is találták Szobota dr. holttestét a Lőesefüred melletti erdőben. A holttest mellett egy véres borotva, egy olló, egy üveg és egy fiola feküdt, amelyben ál­matlanság elleni gyógyszer maradványai voltak. A csendőrség megállapította, hogy Szobota Ferenc dr. kedden délután való­ban bennjárt hivatalában, azonban csak néhány percig tartózkodott ott. Egy ollót vett magához és eltávozott. Útközben fél liter konyakot vásárolt és Azt az erdőben megitta, majd a borotvával felvágta kar­ján az ereket és elvérzett. Szobota a régi magyar birói karnak volt illusztris tagja, évekkel ezelőtt a kassai járásbíróságnak volt az elnöke, majd onnan Lőcsére helyezték át és a lőcsei törvényszék elnökévé nevezték ki. A Felvidék egyrészének visszacsatolása után, amikor a kassai felsőbíróság Lő­csére került, a szlovák kormány Szobotat a felsőbíróság másodelnökévé nevezte ki. Öngyilkossága annál megdöbbentőbb, mivel erős vallásos érzésű ember voll. Búcsúlevelet nem hagyott hátra. Tettét valószínűleg idegösszeomlás folytán kö­vette cl, mert háziorvosának már több­ször panaszkodott, hogy idegei felmond­ták a szolgálatot. Hétfőn temették cl nagy részvét mellett Lőcsén. Munkács küldöttsége Imrédy Bétánál Ami segítséget tudunk adni, azt biztosan megadjuk — mondotta a miniszterelnök, aki megígérte, hogy ellátogat Munkácsra

Next

/
Thumbnails
Contents