Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
20 JFFjiVmEjci --ÍHaCíVaR-HIRDAB férfiak hiúbbak, mint a nők I Nőt a tolláról, férfit a ruhájáról lehet megismerni. Az öltözködés terén ilyesféleképpen lehetne megfogalmazni az emb er ismeretre vonatkozó azólásmondást. A hölgyek ugyanis egy kalaptollal is ki tudják fejezni egyéniségüket, a férü egyéniségét azonban egész ruházatának összessége árulja el. Pedig a férfidivat terén nincsenek olyan szélsőségek, mint a női divatban. A szövetek színe a fekete, a kék, szürke, a zöld és a barna variációiból áll, legfeljebb egy fehér nyári ruháról lehet még szó. Hasonlószínűek a kalapok, kabátok, cipőszínekben sem tobzódhat a férfidivat: fekete, sárga, barna és fehér. A színek szűk határai látszólag uniformizálják a férfidivatot és mégis — nem is kell hozzá túlságosan gyakorlott szem — az első percben a külső alapján meg lehet állapítani az illetőnek egyéniségét. Nem számít, hogy pénztárcája mennyire tömött. Az ízléses ember az olcsóbb szövetek közül is ki tudja választani a legmegfelelőbbet, míg a gazdag, de kultu- rátlan férfi ugyanakkor, amikor ötven pengőt ád a szövet méteréért, a legszerencsétlenebbül éppen azt választja, ami a barnák között is a legcsúnyább barna. Nem is beszélünk a ruházat többi részéről, különösen a nyakkendőről. A nyakkendőről, amely végérvényesen elárul mindent. Szövetet, cipőt, fehérneműt, mindent vásárolhat a gazdag, de kultúrátlan ember, a jóízlésű kereskedő tanácsára hallgatva, ami megóvja az ízlésbeli kilengésektől, de a nyakkendő kiválasztását minden férfi a maga legbensőbb ügyének tekinti. Ebbe nem enged beleszólást senkinek. És hiába a ruha csinos anyaga, az ügyes szabás, a nyakkendő alkalomadtán ordítja, rikoltja: — Ez vagyok én! ben. Kegyelmes asszony érkezett a szalonba, hogy férje számára ruhát rendeljen. A kegyelmes úr, aki egy igen nagy vállalat élén áll, részben nem hiú. rész ben nincs annyi ideje, hogy ruházkodással törődjék. A kegyelmes asszony választ anyagot, fazont s majd megtelefonálja, mikor lesz tíz perc ideje, hogy próbáljon. Elbúcsúztunk a férfi ruhaszalon tulajdonosától és ellátogattunk egy jónevü belvárosi ezabómühelybe, ahol a mester négy segéddel és pár inassal dolgozik. Az információ körülbelül ugyanaz volt, mint a szalonban, azzal a különbséggel, hogy a szabóműhelyben dolgoztató urak 160 pengőnél nem igen fizetnek többet egy ruháért s hogy a műhely kuncsaft1939 JANUÁR 1. VASÁRNAP jai, ha tekintélyes emberek is, mégsem rendelkeznek húszegynéhány rend ruhával. Nagyon örülnek, ha szekrényükben minden szezon számára leakaszthatnak két rend ruhát. És volt még egy különbség; nevezetesen az, hogy nem minden kuncsaft, — lcészpénzfizető közöttük. A legnagyobb része havonkint törleszt, de akad olyan is, aki tekintet nélkül akkor is fizet részletet, ha nem csináltat éppen ruhát, viszont ennek a számára nem gond, ha új ruha kell. Sétánkat egy körúti versenyszabóságnál fejeztük be, amiben, őszintén szólva, nem sok örömünk telt. Itt természetesen éppen az olcsóság miatt a ruhának meg- varrása, szabása közel sem járhat a belvárosi szabók munkájához, az anyag kevésbé jó, a hozzávaló érthetően gyengébb. Elvégre hatvan pengőért nem adhatnak jobbat s nem lehet csodálni, ha a ruha rövid viselés után úgy fest, mintha már ötéves lenne. Az elsőrangú ruha viszont akkor sem hat vadonatújnak, ha új, viszont újnak hat akkor is, ha már régi. ■ ■■i—ii .........................................ILLAT-FORRADALOM. Nem mintha hiú lennék... A partom a legjobb fertőtlenítőszer Minderről egy férfi divatszalonban esik szó. A szalon a Belváros kellős közepén van. A belvárosi szalonban a szó szoros értelmében egymásnak adják a kilincset a „kuncsaftok“. Érdekes, hogy míg a kereskedőnek vevői, az orvosnak betegei, az ügyvédnek ügyfelei vannak, addig a szabónak minden magyarosító irányzat ellenére a megrendelői: kuncsaftok. Ezek a „kuncsaftok“ nem mágnások és pem is dúsgazdag emberek. A jól kereső polgári osztály tagjai. Most ketten jöttek éppen próbálni. Mi közben az egyik próbál, a másik tanácsokat ad a férfiruhaszalón fiatal tulajdonosának: — Itt a vállbán egy kicsit emelni kell — jelenti ki határozottan. A oégí'őnök be lyeslően bólint, a szabász szintén, min denki meghajlik a kuncsaft szabótudománya előtt, csak amikor elmegy, akkor villan össze a szemük mosolyogva, hiszen a ruhát éppen akkor rontanák el, ha emelnék a vállbán. A megrendelő szénbányaigazgató. Nem olyan foglalkozás, amely a szabósággal túlságosan rokonszakma lenne. ' — Érdekes, — mondja a cégtulajdonos — hogy a férfiak legnagyobb része úgy tesz, mintha értene a mesterséghez. Igaz. bogy a nők is így tesznek, de a hölgyek valóban értenek is az öltözködéshez és a legtöbbször találó a megjegyzésük. Aziránt érdeklődünk, hogy a tapasztalat szerint a férfiak vagy a nők hiúbbak-e? — Kétségkívül — a férfiak! — hangzik a megfellebbezhetetlen ítélet, azzal a kü- könbséggel, hogy a férfiak ezt nem ismerik be. Csak rájuk kell nézni, miközben a tükör előtt próbálnak. A szabóműhely tükre előtt a hajlotthátú fiatalember is bonviván-magatartást ölt, az enyhe po cakos nagy lélekzetet vesz, hogy mellkasa domborodjék ki inkább. Hiába kéri őket a szabó, hogy csak a normális, meg szokott testtartásban maradjanak, hiszen a ruhát nem behúzott rekeszizmokkal és felfújt tüdővel fogják viselni, nem használ semmit. A férfi hiú, hiúbb, mint a nő, csak tagadja, még pedig nemcsak szóban, hanem viselkedésben is. — Nem mintha hiú lennék, — szoktak mentegetőzni — csak éppen a rend kedvéért jegyzem meg — teszik meg kifogásukat. Ha vállbán kitömetik, kivattáztat- ják a ruhát, akkor nem azt mondják, hogy kérem, nekem nyeszlett vállam van. hanem azt mondják: egyik barátom most jött Angliából. Ö hozta hírül, hogy ez a legújabb divat. Néha ilyen különös kérdéssel állnak elő: — Mondja kérem, miért nem tudnak a magyar szabók olyan jóállasú ruhákat varrni, mint például az angolok? A szalon tulajdonosa ilyenkor ötöl- hatol, mindent mond, csak az igazat nem. az igazat, amit nekünk elárul: — A magyar férfiak tizedrészt sem sportolnak annyit, mint az angolok. S miközben ezt mondja, megjelenik a szalonban egy közismert nagyvállalkozó 22 éves fia. Igazán nem üdítő jelenség. Hajlott a háta, horpadt a melle « egész magatartása olyan hanyag, hogy ha az ember nem látná, milyen finom a ruhájának a kelméje, azt hihetnők, hogy égj állásnélküli kereskedősegéd. Az elegáns férfinek — meg kell mőmí — Mindenki szerelne szép és daliás lenni, — folytatja a főnök — de a szépséget és daliasságot tölünk várják. Nem mondom, a szalómüvcözet sok mindenen javíthat, sok mindent elpalástolhat, de az alapvető hiányosságokat nem tüntetheti el. Tessék az uraknak sportolni, tessék az izmokra vigyázni é« tessen az uraknak — itt elmosolyodik — megnőni. Természetes, hogy a magasnövésű, kisportolt angol férfin a ruha jobban áll, mint a mi közép- vagy alacsonynövésű, rossz testtartásé férfiainkon. Nem elég, hogy ha a szabó kitűnő, az alaknak is megfelelőnek kell lenni. Ebben a tekintetben azonban javul az irányzat, mert a fiatalok között egyre nagyobb tért hódít a sport. Megkérjük a cégtulajdonost, hogy most már mondjon jót is a „kuncsaftokról“. — Kérőm, nagy örömmel, — mondja. — Uraink szeretnek jól öltözni, szeretik, nagyon szeretik a finom anyagot, érlékelik a jó hozzávalót, a szabást, és ami fő, rendesen fizetnek is. Kéiezer pengős ruha — Igen, igen, csak kasszamunkát csinálunk, — bizonygatja hitetlenkedő vonásaink láttán. .— Egy angol szövetből készült ruha 259—330 pengő. Azelőtt több volt, de ma erős a verseny, le kellett szállni az árakkal. Egy olaszországi szabóüzletet említ, ahol egy ruha osináltatása ami pénzünkben kétezer pengőbe kerül. Ennyit fizetett ott a walesi herceg is. A férfiruházkodás költséges valami, költségesebb, mint a nőiruhazkodás, különösen, ha valaki megfogadja a jól öltözködő polgárember divatkódexének azt a paragrafusát, amel yszerínt minden szezonra négyöt ruhával kell rendelkeznie, zsaketten, szmókigon, frakkon és egyéb alkalmi ruhákon kívül. Ez még akkor is tekintélyes összeg, sőt egy kis vagyon, há nem is került egy-egy darab — kétezer pengőbe. Búcsúzóul még egy érdekes típusról hallunk, még pedig véletlen következté— ötven fillér egy nagy üveg rózsapar- főm! — hirdeti a kültelki drogéria s a kis masamódlány maga is kételkedik az árn valódiságában. Kinyittatja az üveget, megszagolja. Arcára a megelégedettség pírja ül. Igen, ez valódi. Ez ró- zsaparfőm! A kis masamódlány persze nem tudhatja, hogy nemcsak egy nagy üveg, de kis üveg rózsaparfőmöt sem lehetne adni 50 fillérért, mert igaz, hogy a déli országokban, Törökországban, Bulgáriában óriás területeken szüretelik a rózsát, de ez még nem jelenti azt, hogy a rózsaolaj olcsó, A nagyközönség lognagyobbivezt már tudja, hogy az illatszerek igen nagy része mesterséges illat: kőszénből, fakát- rányból, terpentinből, ecetsavból, fa- és borszeszből és hasonló anyagokból készül, 33 tonna ibolyácska A mesterséges illatkészítés az illatszeripar utolsó ölvén évében egész új utakat vágott és soha nem álmodott virágzó fejlődést biztosított, ötven esztendővel ezelőtt még csak a felsőtízezrek kiváltsága volt az illatszerek használata, ma százmilliók juthatnak hozzá filléres áron. A kémia csodát müveit ezen a területen és a forradalmi fejlődés még ma is tart. Kémikusok Százai kutatnak új és új il- latanyagok után. Ezen a téren a legmeglepőbb felfedezésekre lehetünk elkészülve. „A kutatómunkának kiindulási pontja a természetes illatanyagok összetételének és az egyes alkatrészek arányszámának megállapítása volt. Noha ez a munka még mindig nincs befejezve, az illatanyagok leggyakoribb alkatrészeit már ismerjük. A kémikusok munkaközben egész sereg olyan illatosvegyületet fedeztek fel, amilyen a természetben nincsen. A modern parfümök hatása azért újszerű, meglepő és izgató, mert nem emlékeztetnek semmiféle természetes illatra. Az illatszervegyészek kutatásszomjánál es találékonyságánál sok esetben csak merészségük volt nagyobb. Merészségük vitte rá, hogy egye« vegyületeket, amelyek a tiszta állapotban határozottan kellemetlen szagúak, tíz-húszezerszeres hígításban illatként hozzák forgalomba. Egyrészüknek hígított oldatuk, ha nem is illatos, de legalább js kellemes, vagy érdekes. A bromstyrol, vagy phenylace- taldehyd tömény állapotban nagyon kellemetlen, de nagy hígításban megtévesztőié# hasonlít a jácinthoz. A zsír- savaldehydnek tömény állapotban a narancs. rózsa és jázmin illatára emlékeztetnek. A kumylaldehydnek egyenesen poloska szaga van, de nagy hígításban már érdekes illatú. Természetes, hogy az ilyen hí"ításból eredő illatok rendkívül olcsók, összehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy egy kilogramm jázminvirágból készült töményillat 12.000 francia frank: ugyanennyi jázmiijillat alfamvlfahéjsav-alde- hidből összesen 90 frank. Egy kilogramm tiszta ibolyaolaj előállításához 33 tonna ibolyavirágra lenne szükségünk, aminek értéké — a feldolgozást nem is számítva — 400000 francia frank. Egy kilogramm forgalomban lévő violetteeszenc abszolút ára is 30009 frank. Viszont egy kilogramm mesterségesen előállított ienon ára mindössze 160 frank. Védik az egészséget! A mesterséges illatanyagoknak állandó és pontos összetételük következtében könnyen adagolhatok, tehát illatuk egyforma, míg a növények illatanyaga klíma, földrajzi fekvés, évjáratok szerint változó. Igen nagy túlzás lenne azt állítani, hogy a mesterséges illatanyagok teljesen pótolják a természeteseket. Nem pótolják, csak előnyösen egészítik ki. Kezdetben attól féltek, hogy a mesterséges parfőmgyártás csökkenteni fogja a természetes anyagok termelését. Ez az aggodalom tévesnek bizonyult, mert az illóolajok termelése fokozódott. Citronel- olajból Jáva évente egymillió kilogrammot termel, félmillió kilogrammot Ceylon; Japán 600 900 kilogramm mentha- olajat termel. Az illatszer használata ma már nem luxus, sőt majdnem közhasználati cikk, de semmiesetre sem könnyelmű élvezethajhászat. A növények kártevő ellenségeik ellen védekezésül fejlesztik illatukat és ez bizonyos tekintetben áll az emberekre is, mert újabb vizsgálatok bebizonyították, hogy az illatunyagok nagy- része baktériumölő hatású, sőt sokszorosan felülmúlják a karbolsav fertőtlenítő hatását. Joggal állítható tehát, hogy a narfőmök ma már fontos közegészség- ügyi szerepet teljesítenek. Az emberek ösztönszerften érzik, hogy ami friss, jó illatú, az az egészségre hasznos, ami romlásnak indult szagú, az káros. Mindezzel azonban természetesen nem mondottuk azt, hogy a higiéné felesleges. Ha tehát a kis masamódlány 50 fillérjével nem is kapott valódi rózsaparfőmöt, de az illatszer így is teljesen megfelel rendeltetésének: kellemesebbé teszi az életét és egyben egészségének a megőrzéséhez is segíti, Baa* Most jelent meg! olvasnia heti}! Mást jelent meg! Dr. Badics László: Gróf CIANO előszavával A Duce már tizenegy évvel ezelőtt megjósolta, hogy 1035 és 1940 köpött a mai középeurópai határok meg fognak változni, ö volt az első, aki a ms gyar-plasz barátsági szerződés megkl tégével segítő kezet nyújtott az i getelt, kiuzsorázott és jogfosztott gyarország felé. Az újjárendezés érdi kében már 1933-ban sürgette egy n “ hatalmi egyezmény megkötését. A terv az idén meg is valósult. Vitéz Jákfai Gömbös Gyula, majd vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó római látogatása csak egyes állomjai a Duce cselekvő magyarbarátságának, amely a müncheni egyéSsrfénybpn és azóta is legelső és legfontosabb tényezője lett a MAGYAR IGAZSÁG érvényesülésének. Ezekről a tettekről, ezekről a történelmi eseményekről és dokumentumokról saAi ez a könyv. £ra fcem£ny kötésben P 1*50« Kapható: Stádium Ss’tóvállaia! R. T.-nál, Budapest, VI., Rózsa-u, Hl. Äs minden Jobb könyvkereskedésben. (Vidékre bélyeg ellenében is.)
