Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-15 / 12. szám
1939 JANUAR 15. VASÁRNAP 20 élni. Innen a nagy vérveszteség, amelyet ezen a téren a vidék szenved, hiszen vajmi kevés a budapesti születésű művészek száma, legtöbbjük vidékről jött ide. Az első lépés a programszerű fejlesztés felé, amennyiben a vidéki városokról van szó, az anyagi feltételek megteremtése. Ez községpolitikai és társadalmi kérdés. Ezen a téren csak a kezdet első évei nehezek, a többi szinte magától jön. Művésztelepek szervezése csak akkor célszerű, ha a társadalom kiadósán pártolja. Szükséges és hasznos valóban jó műveknek gyakori kiállítása, a silány Mostanáig Igen gyakori volt az a pállasz. hogy a divat, szorosabban véve — a kalapdivat és a hajviselet között nincsen meg a kellő harmónia! Hogy a kalapok fantasztikusak és ezzel szemben a frizura nevetségesen kisleányos. Vagy fordítva. A hajtincsek fodrozása, hullámosítása, színe és lakkozása túlontúl komplikált az arcból kicsapott vagy áll alatt szendén megkötött bébi- kalapkákhoz. Hogy az igénytelen rövid hajhoz egyáltalában nem illik sejtelmesen asszonyos, hosszú fátyol. A ki borotvált nyakhoz pedig végképen stílustalan a nőies, virágdíszes kalap. És — így tovább ... A kritikusok világszerte gáncsoskod- tak. Váris pedig vállvonogatva fogadta a véleményeket. Egyszerre aztán, meggondolta magát! Ha csak éppen a stílszerűség hiányzik, ám tessék — kiáltással, alaposan meglepte nemcsak a kritikusokat, de főleg a nőket. A ruhadivat erősen a századelejei vonalakat utánozza. A kalapok is csodálatosképen az 1905-ös és 1906-os évek furcsa, előrebillent formáit követik. Mentségükre szólva — a kiabáló túlhajtások elhagyásával és a mai idők szerényeb ízlésének szem előtt tartásával ... És, a hajviselet? Meglepetésszerűen ez is hozzáidomult az általános „divathoz“ és szintén századelejei formákat öltött.,. Ufca — Uaituucalo4n? Mind ez ősszel derült ki. Akkor tudtuk meg, hogy a sok mindenféle meglepetéshez Antoine mester — hajviseletünknek Párisban székelő ura és pa- rancsolója — is hozzájárult. Azzal, hogy a fejtetőre fésült — mondhatnánk „sopfos“ frizurát nevezte ki azonnali érvénnyel „egyedüli“ divatosnak. Mert Antoine nem híve a lassú átalakulásnak és, amit egyszer elhatároz, azt gyorsan keresztül viszi. A fiúsán felnyírt eton-frizurák idejében sem sokat törődött azzal, vájjon a hölgyek szívesen áldozzák-e copfjaikat a divat oltárára? Elhatározta és a világ hölgytársadalma, sóhajtva bár, de minnél gyorsabban engedelmeskedett. Ezt a módszert követte most is. Bejelentette, hogy ezentúl, egészen a legközelebbi újításig, a nyakból felfelé fésült frizura és a nőies, apró pillékkel benőtt tarkó járja. És, mert az őszi divatot bemutató mannequinek előrebillentett kalapkáikat már mind felfelé tornyozott loknikra erősítették, a hölgyek lemondóan felsóhajtottak és — buzgó hajnövesztéshez láttak. Ma már ott tartunk, hogy csak az egészen makacsok tartanak ki a „fazonba nyírt“, kiborotvú't nyakú hajviselet mellett és ezek is egyre lankadó meggyőződéssel. Mert hiába. Mégha a hajnövesztés és a fejtetőre fésült fürtök sok kényelmetlenséggel és fokozott gondozással járnak is, meg van az a mindent feledtető előnyük, hogy — újak! Számunkra legalább is — újak ... Ilyen nyomós okkal szemben pedig hajlandóak vagyunk még arra is, hogy túltegyük magunkat azon tényen, mennyit nevettünk anyáinknak — termesztésen hét lakat alatt Őrzött — lánykori „sopfos“ fényképein. És, hogy most Antoinenak hála, utolért minket a nemezis! Mi is TEMJIDEfcl AköfewtHIRME portékával házaló vándor „műkereskedők“ ízlésrontó munkájának megakadályozása. A tisztán helyi művészek kiállításait nem tartom elegendőknek. A vidék közönségének az egész ország művészetének legjaván kell nevelődnie, hogy ízlése, látóköre szélesedjék s a maga igazi értékeit is felismerje és megbecsülje. * Ez a három nyilatkozat, mindegyik más és más szemszögből, más és más kultúrágazatból világítja meg a közművelődés decentralizációjának kérdését. Nekünk, akik húszéves kultúrmunkával a vállunkon tértünk haza, mindennél '"■i II mi—|»I —— közeli ismeretségbe kerülünk a póthaj, a kisebb-nagyobb fésűk meg a mindig hűlni készülő haj tűk kellemességeivel . . . átlátták a — käiiÜ... Mert a hasonlat nem tréfa. Az új hajviselet határozottan sopfos, azaz félköralakban keretezi a homlokot. Már most az, aki valamely oknál fogva a lapos csigákba vagy fejhez tűzött hosz- szúkás loknikba bodorított megoldást nem szereti, a sím a — egy-két mély betöréssel hullámosított — megoldást választhatja. És ehhez, hogy kiemelkedjen, a homlok meg a tarkó fölött, meg, hogy dúsan álljon: egy ici-pici „pótlék“ szükséges. Ezt a félköradakú pántot természetesen a kor igényeinek és a technika fejlődésének megfelelően, a haj színével pontosan megegyező lószőrből, vagy — lcezorrel keverten készült eredeti hajszálakból csinálják! Büszke, praktikus és leegyszerűsített múltúnkra gondolva, mikor először helyezi a fodrász homlokunk fölé a hajpótlékot, bizony egy kissé — elpirulunk. De aztán idegenné, asszonyosabbá vált képmásunkat szemlélve, megvigasztalódunk. Talán, talán ezzel az alátömött, berctválatlan nyakunkból kifé- siilt, fejtetőre húzott frizurával köny- nyebben találunk rá a külsőségeiben sokszor kinevetett, de azért annyiszor megálmodott „századolejei időkre“? ... A „sopfos“ frizurának most leírt változata síma. Ennél a felfésült hajvégeket nem loknizzák be. A fülek is szabadon maradnak és csak néhány mély, lapos hullám a „bodrozásuk“. Antoine mester — talán azért, mert az elkészítéséhez és az aránylag rövid hajnak ilyen formájú elrendezéséhez igazán nagy ügyesség kell, kedveli ezt a síma változatot. Nappalra természetesen legfeljebb egy szép csont- vagy teknős díszfésüt helyez belé. De este ékköves fontosabb, bogy az, ami ebben a kultür- munkánkban a mi sajátos, egyéni lelkűnkből kifakadt érték volt, ne olvadják föl a budapesti kultúráramlás nagy forgatagában. Ha a vidéki magyar kultúr- testületek összefogása a mi felvidc’ i kul- túréletünkre, mint támogató- és- hatóerőre számít, nem fog csalatkozi . Mi idegen légkörben teremtettük m ? az életünk minden vonatkozását, líg 'hogy az magyar maradjon. Most magy; r légkörben ez a mi kiverekedett mag ársá- gunk nem szállhat alá, csak emel edhe- tik. A kultúra nagy magaslatair kell emelkednie. * „‘9 csatokkal, homlokba hulló csillog i ékszerrel, tüli kokárdával vagy nagy strucctoll tüzékkel díszíti. Azt az óban elismeri, hogy csak a gömbölj i ar- cuaknak áll jól. Másik felfelé fésült új frizurán; már nem szükséges a mesterséges m gasí- tás, mert ezt a fejtetőn összefog tt és beloknizott fiirt,ök pótolják. Igen íőies a harmadik, szintén „felfelé“ ésült megoldás. Ennél az apró, becs .vart fürtök, halántéktól-halántékig, kői sorú- szerűen veszik körül a homlokot.. Uty - mtid Uii? Igen ám. de mi történien azt lkai. akiknek történetesen túl keskeny z arcuk, lapos a fejük, szabálytalan és nem éppen szobrász vésőjére való a nvak- hajlásuk? Nem kell félni. Az előrelátó Antoine — mindenkiről gondoskodott. Divatosnak minősítette az úgynevezett „félmegoldást“ is. Ez — szemből nézve — feltűnően hasonlít a már leírt „sopfos“ változatokhoz. Mert a füleket szab;».ion hagyja és a homlok fölött vagy egy nagy rolni, vagy több kisebb lökni, vagy a bizonyos „pótlás“ alátételével: felmagasodik. Hátul azonban még a régi. Azaz befelé csavartan alácsüng és csaknem befödi a nyakat. Ügyes és bájos megoldás. S ami a intőbbeknek áll jól, mint a körben felfésült megoldás. Azonkívül fiatalosabb is! A laposabb fejformával rendelkezők számára meghagyta a kettős rolnit. Igen kedves a füleket félig-meddig eltakaró — apródfrizura is. Hasonlít a rokokó-apródok enyhén hullámosított, magasan elválasztott és fül fölött hosszú lokniba csavart parókáihoz. Fokozza a hasonlatosságot, hogy a hajat hátul, a tarkónál, keskeny szalag fogja össze. A visszakunkorodó végű „copfot“ azonban hosszú loknik helyettesítik Amint láthatjuk — senki sem pa- naszkodhatik a hajviselet egyhangúsága vagy stílustalansága miatt. Legfeljebb abban az irányban lehetne megkockáztatni, hogjr a felfelé fésült frizurák meg a ravasz „apródhajak“ bizony; igen-igen gondos ápolást kívánnak* Állítólag az új hajviseletek bemutatóinál egyik kiváncsi divatriporter feltette a kérdést: „Mi történik a frizurákkal, ha összetörnek?“ Mire Antoine mester egyszerűen kijelentette: „Újra kell csináltatni őket... Igaz, hogy ez egy kissé költséges — fűzte hozzá a nagy haj diktátor — de olyan nőiesek és mindenkinek oly előnyösen állnak, hogy megéri...“ Vigasztalódjunk.., Barnák tí&ny&ui! Újdonság még, hogy a világos és élénk hajárnyalatok nem „divatosak“ többé. A hirtelenszőke és virító vörös színek — egyelőre — letűntek! „Vissza a természeteshez.“ így hangzik Antoinenak ezidőszerinti jelmondata, melynek hatása alatt a világosszőkék söté- tebbre, a vörösek pedig prózai barnára vagy feltétére változtak át. Mert a sö- tétszőko, a barna és a fekete hajszínek „vezetnek“. A letűnt kedvenc, a vörös, csak a legsötétebb, barnásba hajló árnyalatokban szerepel. Egyelőre ... De a szőke is annyira megsínylette azt, hogy évekn át a — szőkék voltak előnyben; hogy ma — már sok olyan valódi szőkéről tud a divatfáma, akik söté- tebbre festetik irigyelt szöszke fürtjeiket. Farsang van és ezért fontos még az a kérdés, mivel díszítik estélyiessé az újszerűén átfésült frizurákat? A szorosan vett hajviseletnél — nincsen nagyobb eltérés. A díszítésnél aztán annál több. Nappalra szelíd kis csatok, láthatatlan hajtűk és faragott tetejű csont, teknős vagy ezüst berakású fó- sücskék járják. Mindezek az elengedhetetlen fésűk és csatok lehetőleg minél csillogóbb kiadásban. Antoine igen szereti a nagy tüllbol készült rozettákat, melyekből egyet-egyet — kacéran a fejtetőro tűz. Meg a tollat is. Ez a kétvagy hárombolyhos strucctollból álló tűzékdísz, szintén a „századelejei“ divatstílus felelevenítésével tért vissza. De — függetlenül attól, hogy nekünk valóban új — még sem lesz népszerű... Öregít... Annál fiatalosabbak a fényes csatokkal lefogott kis máslicskák. Kicsit kiabálok, viszont a homlokba lógó ékszerdíszek. Mesekönyvek perzsa ki- rálylányai hordanak ilyen fejdíszeket. A virágok aránylag kis szerephez jutottak. * Mai divatképünk négy frizurát mutat be: Annak bizonyítékául, hogy Antoine, a körültekintő hajművész, valóban kellően gondoskodott rólunk. Radványi Magda, A Visszacsatoll Felvidék RdzséSI EMIjdrsstigaiiiak figyelmét felhívjuk a m. kir. beliigy miniszter úr 2S0/1938. B. M. sz. rendeletével beszerzésre ajánlott, Novák Jenő dr. összeállításában megjelent Községi polgári bíráskodás Című jogi könyvre, Bégi hiányokat pótló munka a községi bíráskodásra vonatkozó jogszabályokat tárgyalja, egységes szerkezetbe foglalva. A könyv használhatóságának előnyére szolgálnak a szakaszokhoz csatolt jegyzetek, melyek az egyes szakaszok összefüggésére mutatnak rá és a rendes bírósági gyakorlut mellett ismertetik a hatásköri bíróságnak a községi polgári bíráskodás hatáskörébe utalt kérdésekben követett gyakorlatát is. A mü használhatóságát az abban közölt 24 iratminta, valamint betűsoros mutató is előmozdítják. A könyv terjedelme 173 oldal. ÄRA 7— PENGŐ. Megrendelhető az összeg előzetes beküldése mellett: STÁDIUM Könyvkiadó- vállalatnál, Budapest, VI,, Rózsa-u. 111. Frizura-ujdonságok.., in mi—mm) 1 !■■,! ifi in \Ja&ázHQ,pi
