Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-14 / 11. szám

Ma: Uádiómellé Ara: 10 fillér II. évfolyam 11. szám. Budapest, 1939 január 14. Szombat Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. Telefon, kiadó­hivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz Az Egyesült Magyar Párt szembefordul mindazokkal! akik a reformtörvényeket akadályozzák és egy emberként áll Jaross mögött A végrehajtó bizottság felháborodással vette tudomásul, hogy a sekélyes napi politika személyes kérdése5 & helyez előtérbe A párt egységes állásfoglalása a jövőben ennek gátat fog vetni Törhetetleniil a kormány reformtörekvései mögött áll a párt Elvek és — nyelvek (d) Bennünket nem érdekelnek egyes kegyelmes urak személyi vitái, ben­nünket a magyar milliók kenyerének gondja érdekel, — mondotta Jaross An­dor egyik legelső magyarországi beszé­dében s ebben a kijelentésében benne volt a Felvidék egész politikai szemlé­lete azzal a parlamenti stílussal szem­ben, mely a tárgyilagos munka helyett sokszor szellemes és még többször szel­lemtelen személyeskedések színhelyévé avatja a magyar törvényhozás szenté­lyét. Ugyanezt mondotta el Jaross ma is. csak ma nem szavakkal, hanem az­zal a sokatmondó következetes maga­tartásával, hogy ebbe a szellemtelen személyi acsarkodásba akkor sem bo­csátkozott bele, amikor nyugalma és hallgatása miatt a mindenáron parla­menti szópocsékolást akaró ellenzék a személyében kezdte ki. Lapulásnak aposztrofálta az egyik ellenzéki szónok ezt a méltóságteljes magatartást s csak azért használta ezt az erős szót, hogy a sértéssel a Felvidék reprezentánsát szintén belesodorja a szópárbajba, ami­kor egyszerre tizen-huszan is szurkál- ják éles és mérgezett szavakkal egy­mást, nem nagy dicsőségére a parla­mentarizmusnak. A cél egy volt: a le- járatási szándék. Mert nem a tárgyról volt szó, nem a napirenden szereplő fontos reformjavaslatokról, amelyek mindegyike égetően sürgős államszük- séglet, ó nem, hanem főispáni megnyi­latkozásokról, stiláris helyreigazítás­ról és újságcikkek nehézményezéséről, csip-csup ügyekről, amelyek az ellen­zéknek mind fontosabbak, mint a kor­mány reformtervei. De a reformtervek ellen mit sem szólhatnak, mert az or­szág milliói mind reformisták; ezért ez az intrikahadjárat ilyen gerillarend­szerű személyi hátbatámadások takti­káját választotta, a reformok nyílt megtámadása helyett. Lehet, hogy az anyaország népe már túlságosan hozzá­szokott és beletörődött ebbe a parla­menti vitastílusba, de mi, felvidékiek, nem szoktunk még hozzá és nem is akarunk beletörődni. Számunkra ez meglehetősen idegen stílus, nekünk húsz év alatt a kenyér­ről és a nemzet megmaradásáról kel­lett mindenkor gondolkoznunk, nem értünk rá vesézési stílusgyakorlatokat tartani, mi ezt a stílust inkább pesti modornak, semmint magyar munka­módszernek tartjuk. Mi az elvek nyel­vén beszélünk, ezért számunkra fonto Babbak az elvek, mint a nyelvek. Hiába gondolják egyes pesti politikusok és toliforgatók, hogy az elvet nyelvvel is [ehet pótolni. Nálunk nem lehet. Na­gyon helyesen tette Jaross Andor, hogy tüntetőén nem engedte belesodortatni magát abba a vitastílusba, amely szó párbajokkal húsz évig nagy sikerrel taktikázta el a magyar reformokat. Éppen azokat a magyar reformokat, amelyeket most végre évtizedes késés­sel Imrédy akar tető alá hozni. Mi látjuk azt, hogy ez a személyeskedő stílus mindig olyankor csap torony- magas hullámokat, amikor valamely kiemelkedő magyar politikus a reform- politika útjára lép és reformprogram­ját az egész nemzet a magáénak kezdi vállalni. Ez volt a végzete Gömbös Gryulának és Darányinak, ugyanez a taktika indul rohamra Imrédy ellen is. A Felvidéki Egyesült Ma­gyar Párt hatvantagú Országos Végrehajtó Bizottsága pén­teken, január hó 13-án, délelőtt tíz óra­kor Budapesten ülést tartott. Az ülést többször félbe kellett szakí­tani, hogy a párt képviselői eleget te hessenek parlamenti kötelességüknek és résztvehessenek a parlament ülésén. A végrehajtóbizottság számos felszó­lalást figyelembe véve részletesen le­tárgyalta és elfogadta a párt program­jára és a párt ügyviteli szabályzatára vonatkozó javaslatot, amelyet a párt- kongresszus elé terjesztenek. Az anya­És Jaross ellen is. A nagy szócsatárok azonban elfelejtenek egyet. Jaross An­dor nem egy nyiltválasztásos vidéki törpe választókerület néhányszáz vá- asztója bizalmából ül a magyar parla­mentben, hanem egy milliónyi ma­gyart képvisel ottan. És egy milliónyi visszatért magyart sért meg az, aki a Felvidék választott vezérét szellemes- i ed ésével vagy szellemtelenségével sérti. Egy millió embert kovácsol össze zárt falanksszá ez ellen a stílus ellen. Mert Jaross a Felvidéket és a Felvidék Jarosst jelenti. Sőt már e® is tévedés: ma már nem egy millió ember vallja azt a népi politikát, amit Jaross hir­detett meg, hanem tessék megkérdezni az anyaország kisembereinek névtelen millióit, a kisgazdát, a postást, a vas­utast, a kisiparost, a napidíjast, a mun­országhoz való visszacsatolás követ­keztében ugyanis a párt programját és ügyviteli szabályzatát hozzá kellett alkalmazni az új helyzethez. A végrehajtóbizottság az ülés alatt megdöbbenéssel figyelte a parlament­ben időközben lejátszódó eseményeket Dr. Löcherer Géza indítványára a végrehajtóbizottság egyhangúan tör­hetetlen, teljes bizalmát nyilvánította Jaross Andor miniszter és pártel­nök iránt és kimondotta, hogy egy emberként áll mögötte s az ellene irá­nyuló érdemtelen támadásokat a leg­erélyesebben és egyhangúlag vissza­utasítja. A végrehajtóhizottság felháborodás­kást, magát az egyszerű népet, a nincs­telen , milliókat, tessék megkérdezni őket akár titkos, akár *ryílt szavazás­sal: meg fogják a szócsaták vitőrmeste- rei látni, hogy az ország hatalmas többsége, a nemzetet tevő nép egésze igenis attól a politikától és azoktól a munkamódszerektől várja a magyar nemzet és állam újjászületését, amelyet Imrédy és vele együtt Jaross vall és hirdet. Ha rövid a kardod, told meg egy lé­péssel, mondják a vitőrmesterek s ezt a mi parlamenti vitőrjeink iigy értel­mezik, hogy ha rövid az érved, told meg sértéssel. Rossz taktika, mert ez­zel Jaross esetében nem egy embert, hanem milliókat sértenek meg. A magyar népet nem zsonglőr szó­tornák, hanem a népért való munka és sál vette tudomásul, hagy a sekélyes napi politika még mindig személyi kérdéseket helyez a politikai élet elő­terébe, a nemzet égetően nagy kérdé­seinek gyors és erélyes megoldása he­lyett. Egyúttal kifejezte azt a reményét, hogy a Felvidéki Egyesült Magyar Párt egységes állásfog­lalása a jövőben ennek gátat fog vetni. A Felvidéki Egyesült Ma­gyar Párt törhetetlenül a kormány reformtörekvései mögött áll, mert a reformok végrehajtását a nemzet érde­kében halaszthatatlanoknak tartja. A párt szembe fog fordulni mindazokkal, akik a reformtörvények megalkotását meggondolatlanul akadályozzák. annak gyümölcse: a kenyér érdekli. A milliók kenyere. És vegyék tudo­másul, hogy hiába szálka a szemük­ben Jaross és a Felvidék, a Felvidék népe az utolsó emberig amellé a kor­mány mellé áll, amely a honvédelmi, szociális és népi reformokat hozza, mert e reformok nélkül a húsz éven át nemzeti vagyonából kiforgatott Fel­vidék' nem térhet magához. A refor­mok ellenségei bármilyen álarcba búj­hatnak, a magyar élet reneszánszáért megindult nemzeti harc, a milliók moz­galma el fogja sodorni őket a parla­ment porondjáról. Mert ismételjük: a népet nem érdeklik az úri szórakozást jelentő személyi viták, a nép reformot, reformot és reformot akar. És akár­hogy is vitézkednek a szóviadorok, az elvek erősebbek, mint a nyelvek.

Next

/
Thumbnails
Contents