Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-12 / 9. szám

1939 JANUAR 12. CSÜTÖRTÖK Sherlock Holmes inkognitóban Alfonz spanyol király kibéküli feleségével London, január 11. Az angol sajtó — tőként a Daily Mail és a Daily Express — közli, hogy Alfonz volt spanyol király kibékült feleségével. Találkozásuknak nagy fontosságot tulajdonítanak, mert szó lehet a spanyol királyság helyreállí­tásáról, arra az esetre, ha Franco győz, Valószínűleg a volt király kisebb fia, Don Juan kerül trónra. Panama! Panama! Panama i Vádirat, leleplezés, letartóztatás Romániában Kolozsvár, január 11. A Pasteur-inté- zetben nagyarányú visszaélést lepleztek le. Az egészségügyi vezérfelügyelőséghez több feljelentés érkezett arról, hogy Voariu Teodor, a Pasteur-intézet gond­noka súlyos szabálytalanságokat köve­tett el. A lefolytatott vizsgálat során megállapították, hogy az államot hűtlen kezelés révén több mint másfél millió lei kár érte.' A gondnok Kolozsvár kör­nyéki tanyáján számos kórházi ágyat, takarót, lepedőt és más értékes kórházi felszerelést találtak. Kiderült még, hogy Voariu gondnok meghamisította a bete­gek élelmezési lapját és ilymódon a napi élelmezési költségnél átlag 3—400 lei hasznot szerzett magának. Ezt a visszaélést már évek óta foly­tatja. A gondnokot állásától azonnal felfüg­gesztették és a vizsgálatot folytatják. Bukarest, január 10. A besszarábiai ki­sajátítási panama ügyében kedden köz­zétették a vádiratot és rövidesen meg (tartják a főtárgyalást- Az ügyészség kilenc vádlott ellen emelt vádat. Általános meglepetésre Dumitriu Sergiu volt belügyi államtitkár, a panamabot­rány egyik főszereplője, nincs a vádlót tak között. Az ügyész elejtette ellene a vádat, azzal az indokolással, hogy a volt államtitkár ellen nem merült fel ele gendő bizonyíték. A keddi bukaresti lapok egyébként újabb panamát szellőztetnek és azt írják, hogy az Arges-megyei Pi testi város adóhivatalában milliós sik­kasztás történt. Az adóhivatal főnökét és egyik ellenőrét letartóztatták. Ördög-jelmezben zsarolt egy öregasszonyt az agyafúrt szélhámos Varsó, január 11. A vilnai rendőrségnek si­került „magát az ördögöt“ elfognia. Az „ör­dög“ egy Kovalszki nevű parasztlegény volt, aki egy gazdag özvegytől több, mint három­ezer zlotyt csalt ki e sátán álarcában. A leleményes csaló éjszakánkint kopogott az özvegy ablakán és mikor az egy alkalommal kinyitotta az ablakot, rémülten látta, hogy éjszakai látogatója nem más, mint a „pokol fejedelme.“ Az ördög kifogástalan lengyel nyelven be­szélt az asszonnyal és elmondta neki, hogy el­halt férje rettenetes kínokat szenved a pokol­ban. Ha tehát segíteni akar rajta, ásson el némi pénzt a malompatak mel­letti öreg fűzfánál. A hiszékeny özvegy egy pillanatra sem kétel­kedett benne, hogy látogatója valóban az ör­dög és valahányszor enyhíteni akart férje túl- világi szenvedésein, mindig elásott kisebb- nagyobb pénzösszegeket az öreg fűzfánál. , Egyszer aztán a molnár rajtakapta, amint újabb lelki váltságdíjat, akart elrejteni a fa alatt, és kérdőre vonta. Az asszony elmondott neki mindent, a derék molnár pedig rögtön feljelentette az „ördögöt“ a rendőrségen. A rendőrök aztán lesbenálltak és egy éjszaka az özvegyasszony padlásán letartóztatták Bel­zebub alteregóját, mikor éppen újabb váltság­díjat akart az asszonytól kisareolui. Emlékiratain dolgozik egy nyu­galmazott rendőrfőtiszt, aki va­laha a budapesti detektivtestület egyik vezetője volt. Őszintén megír mindent — még saját magáról is. Régi, híres bűnügyek izgalmas sokasága között helyet kap egy-egy érdekes sokszor mulatságos kis eset is. Az emlékirat szerzője szenvedé­lyes tehetségkutató volt. Árgus­szemekkel kereste a detektiv-zseni- ket, hogy Sherlock Höhnest nevel­hessen belőlük. Különösen a rend­őrök közé szeretett kalandozni fel­fedező útra abban az időben, ami­kor a detektívek jórészét többnyire a rendőrök sorából válogatták. Egyszer nagy bűncselekmény történt az egyik dunántúli város­ban. Sokat írtak róla az újságok. Ugynevezett monstre - ügy volt, amelynek kibogozásához kevésnek bizonyult a városka rendőrsége. A felsőbbség tehát segítség után nézett. A választás történetünk hősére eseti. Megbízást kapott, hogy utazzon a vidéki városba. és vegye át a nyomozás irányítását. Összecsomagolt egy bőröndre való holmit, vonatra ült és egy kora. hajnalban megérkezett kül­detése helyére. Természetesen pol­gári ruhát viselt, a. szándéka az volt, hogy egy-két napig inkognitó­ban marad, rendőrségi műnyelven szólva „körülszaglássza“ egy kicsit a várost. Álnéven akart szobát bé­relni a helyi szállodában. Azelőtt sohasem járt még a város­ban. Budapesten csak annyi útba­igazítást kapott, hogy az Aranysas fogadóban szálljon meg, az a leg­jobb hely. Beült a pályaudvaron várakozó egyetlen konflisba és az Arany sas­hoz hajtatott. A fogadó elé érve bőröndjét a kocsin hagyta, maga pedig bement, hogy megtudakolja a aortástól, van-e üres szoba, hány percig tartott, amíg megtár­Kecskemét, január 11. Katonai gyász- pompával temették el szerdán délelőtt Koncz József főhadnagyot, aki a mun­kácsi cseh támadás alkalmával páratlan vitézséggel küzdve hősi halált halt. A hatalmas ravatalt a városháza előtti téren, a Kossuth Lajos-szobor előtt állí­tották fel. A bronzkoporsó két oldalán a helyőrség díszőrséget állt. Hatalmas kan­deláberek égtek jobbról és balról. A ra­vatalt rengeteg koszorú borította. Kivo­nult a temetésre a Rongyos Gárda három díszszázada is zászlókkal, Dénesfay Győző vezetésével. A téren katonai díszszázad sorakozott fel zászlóval és zenekarral. A teret és a környező házak ablakait ezrekre menő Kozma Miklós többek közt a követke­zőket mondotta: — Katonát temetünk! Katonát, aki harcban esett el. Harcban, Munkácsért, Zrinyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc váráért és városáért, amely magyar volt ezer esz­tendőn át és akkor is, amikor koronkint a véres győzelmekkel,: de bukásokkal is gyalta a dolgot a portással, azután kiment az utcára, hogy kifizesse a konflist és bevigye a bőröndjét. Az utcán várakozó konflis mel­lett rendőrt látott, A rendőr fe­szes vigyázz állásban tisztelgett neki, majd amikor közelebb lépett a kocsihoz, előzékenyen leemelte a bőröndjét, — Majd én beviszem, tanácsos úr, — mondotta, A rendőrtiszt, csak ámult: hon­nan tudja a rendőr, hogy ő kicsoda. Az örök zsenikutató természetével nyomban detektivtehetséget sejtett a rendőrben. — Tudja maga, hogy ki vagyok én? — kérdezte. — Hogyne tudnám, — hangzott a felelet és a rendőr rögtön meg­mondta pontos nevét és rangját. A tanácsos most már brUliro- akart, 5 maga magyarázta men ' vidéki Sherlock Holmesnek, miről ismerhette fel. — Kézzé csak, barátom, — mon­dotta, — úgy-e maga tudta, hogy a véirosban nagy nyomozás folyik, azt is olvashatta az újságban, hogy en­gem bízták meg a nyomozás irányi fásával. A szálloda előtt várakozó kocsistól hallotta, hogy a buda­pesti vonattal érkező utast hozott, talán a fényképemet is látta már az újságokban és igy jött ~á, hogy ki vagyok. így van? — Alássan jelentem, nem! — No! Hát akkor miről ismert rám? A rendőr tisztességtudó hangon, mint mondani szokás „halálosan ko­molyan“ vágta ki a választ: — Alázatosan jelentem, arról, hogy megnéztem a bőrönd fogó­jára erősített névjegyet, azon rajta van tanácsos úr neve, rangja, még a lakáscíme is! Barátunk egy időre abbahagyta a zsenikutatást... S-i tömeg töltötte meg. Megjelent a temeté­sen vitéz leveldi Kozma Miklós, Kiss Endre főispán, Liszka Béla polgármester vezetésével a megyei és városi hatóságok, a kecskeméti helyőrség tisztikara, to­vábbá vitéz Héjjas Iván, a Rongyos Gárda vezetője és vitéz Somogyi Béla. Tizenegy órakor kezdődött meg a gyász- szertartás, amelyet Kovács Sándor pápai prelátus végzett fényes papi segédlettel. Magasszárnyalású gyászbeszédóben köszö­netét mondott Koncz Józsefnek az egész magyarság nevében, hogy hősi önfeláldo­zásával sok ezrek nyugalmát és életét mentette meg. Utána vitéz Leveldi Kozma Miklós mon­dott búcsúztatót. teli magyar történelem folyamán rövid időre idegen uralom alatt nyögött. — Koncz József főhadnagy katona volt és elesett. A katona fogalma: felkészülés a harcra, fegyelmezett élet, parancstólje- sítés, bajtársiasság és köteles bátorság­Minden magyarnak tudnia *kell3 hogy nyolc magyar férfi verte visz- sza a cseh orvtámadás első lökését. Nyolc férfi, közülük hat tiszt és zászlós, kettő pedig legénység. Álmukból felriasztva egy tankokkal kí­sért hadilétszámú cseh század támadását verte vissza nyolc magyar katona. Közü­lük három esett el és négy sebesült meg, — Ki vagy te, Koncz József? Kik vagy­tok ti, Koncz Józsefek, hívjanak bennete­ket bárhogyan is. Kik a te halott és sebe­sült társaid? Csapó József százados, Rozs József zászlós, Szarka István karpaszo- mányos tűzmester és Krisztin Péter sza­kaszvezető? Ezek nevek, és magyar embe­rek voltak, de neveikben és emlékükben egy fogalom ól örökre Nevükhöz és emlékükhöz a katona és harcos ideáljának, a hazaszeretetnek, a kötelességteljesitésnek fogalma kapcsoló­dik, de hozzákapcsolódik a magyar élet legnemesebb formájának a fogalma is. — Katonát temetünk és mint katona be­szélek. Ti, magyar anyák és apák, ma­gyar feleségek és gyerekek, nektek tudnotok kell, hogy fiatok, férjetek, apátok mindig és elsősorban katona kell, hogy legyen, mert ez a magyar sors, ez a magyar jövő. Békében nem dolgozhatunk eleget és elég jól, de tudnuk kell a béke munkáját megszakítani bármely percben és kato­nává lenni. — A kormányzó úr őfőméltósága in­dította el Szegedről a szegedi gondo­latot és mi mindnyájan az ő katonái Toltunk, vagyunk és maradunk. Ö győzelmes és sebesült katona. Tudjuk biztosan, hogy lélekben ma ő is itt van ennél a koporsónál, amelyben egyik hős magyar fia és katonája nyugszik. Ez a koporsó sok mindenre tanít, örálió bátor fellépésre a veszélyben, izzó hazaszeretetre és hű bajtársi önfeláldo­zásra, szerény, önzetlen életre, amely a béke polgárából — ha kell — könnyen teremt kemény harcost. Megtanít minden erényre, amire minden magyar férfinek szüksége van, ha a magyarság jobb ma­gyar jövőt akar megérni. „Megcse’ekedte, amit megkövetelt a haza“ Máté József törvényhatósági bizott­sági tag a törvényhatóság és a város közönsége nevében búcsúzott Koncz Jó- zseftől. Az ősi Munkács földje — mon­dotta — új véráldozatot követelt és Te gondolkozás nélkül adtad oda ifjú viruló életedet. Azon a vértől pirkadó hajnalon, amikor pihenő helyedről egy pisztollyal ki­ugrottál és odavetetted életedet a betörő rablók vasszörnyetegei elé, akkor kihulló véreddel Vízkereszt hajna­lán gyönyörű hőskölteményt írtál be & magyar hősök történelmének egyik lap­jára. Zsabka Kálmán a Magyar Fajvédők Országos Szövetsége és a Rongyos baj­társak nevében búcsúzott Koncz József« tői. A Rongyos Gárda nem-felejt — mon­dotta —, ígérjük, hogy tudni fogjuk kö­telességünket. A frontharcosok nevében Schubert Aurél búcsúzott az elesett főhadnagytól, akiről — mint mondotta beszédében —< méltán el lehet mondani a magyar fér­fiú életének himnuszát: megcselekedte, amit megkövetelt a haza. A város valamennyi harangjának zú­gása közben délben 12 órakor indult el a gyászmenet a Kossuth-téTröl a temető felé. A menet elején a honvéd zenekar haladt, majd a helyőrség díszszázada, a Rongyos Gárda három díszszázpda és a frontharcosok díszszázada következett. A város házain gyászlobogók mel­lett nemzeti zászlók is lengtek. A te­metőbe vezető útvonal mentén a vá­ros apraja-nagyja, az egész lakosság felsorakozott, hogy megadja a végtisztességet Kecske­mét hős fiának. A sírnál tartott rövid gyászszertartás után Koncz József főhadnagy koporsó­ját a díszszázad tisztelgése közben a ma­gyar himnusz hangjai mellett bocsátot­ták le a sírba. felvidéki nagyarHirlap címei SZERKESZTŐSÉG: V., HONVÉD-UTCA 10. TELEFON: 125-3.10 KIADÓHIVATAL: Vili., József-körút 5. Telefon: 144-401 „Ez a koporsó sok mindenre tanít“ A Munkácsnál hősi halált halt Koncz József főhadnagyot katonai gyászpompával temették Kecskeméten

Next

/
Thumbnails
Contents