Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-08 / 28. szám
MM DECEMBER 8. CSÜTÖRTÖK tovideKi • J^<3feÄRH!BIÄß Hitetlen Tamással a kálváriát járó magyarok ungvári nyomortelepén A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött tudósítójának riportsorozata Kárpátaljáról Ungvár, december 7. (A Felvidéki Magyar Hírlap tudósítójától.) Az éjszakai gépfegyveres kaland után visszatértünk a községbe, ahol a házak már riadtan nyitották ki piroskendős ablakszemüket. Felfigyeltek a fegyverropogásra. Az egyik házba betértünk. Félig felöltözve találtuk a családot. Az egyik ágyban fiatalasszony feküdt kisgyermekével, a másik ágyban a férje, maga a gazda már talpon volt, a gyermekek egy része is felöltözötten állott kíváncsian szembe velünk s az öregasszony, a nagymama aggódva kérdezte, hogy nem kell-e menekülniük? Szegények azért ugrottak talpra, mert féltek, hátha jönnek a csehek? Nem csoda, ha aggodalmaskodók: a csehek csak a minap tették át őket a határon, a generális rendszerű tíz perc alatt. — Éppen galuskát szaggattam, — mondja a fiatalasszony, — amikor jött a cseh csendőr és aszonta, hogy hagyjam el a házunkat mindenestől. Az uram nem is volt otthon. Mondom neki, legalább hagyjanak időt, hogy megebédeljünk. Csak nevettek. Elmentek azzal, hogy mindjárt visszajönnek. Gondoltam, talán csak lesz annyi emberség bennük és megengedik, hogy legalább a galuskát kifőzzem, hogy enni adhassak ezeknek az apróságoknak, de bizony nem tellett rá idő. Tíz perc múlva jöttek és mert látták, hogy nem készültünk el, kilökdöstek, még pnskatussal is megfenyegették a kicsinyeket, engem meg taszigáltak. — A gyerekek ríttak, mint a záporeső. A szoknyámba kapaszkodtak, a kicsit felvettem. Az öregmama hurcolt a hátán, batyuba, amit tudott, dehát mit tud ő már vinni? Meg mit tehet batyuba?... — így jöttünk át, oszt az urammal meg apámmal itt találkoztunk, mert őket meg a füdékről hajtották át. Ülünk az éjszakai szobameleg párás csendjébe, viszonozzuk a kis Juliska bá- mész tekintetét, amint ujját szájába rakva, kíváncsian várja, hogy mit mondunk, mit teszünk? Jó emberek va gyunk-e, vagy okosabb, ha mindjárt az anyja szoknyájába kapaszkodik? Jó volna mondani valamit nekik az emberszeretetről, az emberi jóságról és megnyugtatni, hogy akik velük így bán tak, nem emberek voltaki Nem voltak emberek, de nem is tudom megmagya rázni a dolgot. Néki ez még nagyon komplikált, sőt, — nekem is. Egyszerűen érthetetlen. A hajnali, ködöket terelgető szél jól esik. Belső hőséget is csitítgatok, Ung- várott mégis jól esik egy csésze tea. Szinte értelmetlenül nézek a szórakozó emberekre. Milyen nyugodtan vannak? Nem tudják talán, hogy mit történik kint a határon? Ők tudják, de talán túl a határon nem sejtik, hogy »mi folyik a Kárpátalján? Cseheknek bérpaloták, magyaroknak nyomortelep Hideg, zuhogó esős reggel köszönt reánk. Autóba szállunk és járjuk a várost, ahol hatalmas épületek és az új városrész pompás bérházai, új palotái csap- zottan állanak. Azért épültek, hogy a cseh kultúrát legyenek hívatva hirdetni, a cseh „kultúrát“, amelynek szívfacsaró nyomait azonban őszinte mivoltában a szerencsétlen embersorsokban látjuk. Itt van például az új város. Egész városrész. Most döbbenetesen üres. Nemcsak az utcák, az eső miatt, hanem maguk a lakások is. Lakóik elköltöztek. Nem mi küldtük el, maguk szaladtak csztvesztve át a határon a magyar katonaság bevonulása előtt Tehát — nekik építették. Mindent nekik, maguknak építettek, az épületek terhét pedig egyszerűen rátették magyarok vállára ötszáz százalékos pótadó képében. Mikor fogja ezt a város kinyögni, meddig nem lesz abban a helyzetben, hogy a maguk céljára építhessenek valamit?... — Hová megyünk most? — kérdezem, hogy feleszmélek eltűnődésemből. — A sertéshízlaló telepre — kapom a választ. — Minek megyünk oda? — gondolom virrasztástól fáradt aggyal. — A sertések most nem érdekelnek, bizonyára kötelességszerűen híznak napról-napra, éppen úgy, mint Kőbányán. Vagy a cseh kultúra velük is csodát tett? Valami furcsa csodát? A sertésekkel nem, de a teleppel igen. A telep most nem kövér sertések ott hona, hanem kiéhezett sovány emberek menedéke. A Magyar a magyarért akció telepe. Ungvár nyomortanyája. A barakokban lázasszemű, megtört emberek, asszonyok és — gyermekek. Ilyenkor, amikor szinte állati sorba kény telenek lenni, az ember nem bánná, ha nem lennének gyerekek. Az égi küldetés, amivel Isten földre küldi kis angyalait, még ott fénylik a szemükben, síma kis homlokukon; amit odaát, a szebb világban, útravalóként kaptak, még töretle nül ép bennük, csak az hiányzik, amit a földi élet lett volna hivatva nékik megadni: a vér az erekben, a rózsapír az arcukon, a tagok gömbölydedsége és a vidámság, ami útravaló erőül szolgálna egy egész életre. És a szegény anyák arcáról is hiányzik a Madonna boldog mosolya, a gyermekét ölében ringató boldog arcú anya meleg derűje: helyette torz ránc és fájdalom. Ezek itt magyarok nagyrészben, de sok. igeu sok közöttük a menekült kárpátaljai. A csehek ott éltek a központi fűtéses gyönyörű palotákban, a terhet viselő magyarok legszegényebbjei idejutottak. A sertéshizlalótelepre. És alszanak pár lépés hosszú és széles szobában nyolcán, tízen, most mégis boldogabban, mert enni kapnak. Nem éheznek. Aki nem hisz a szemének sem Az egyik asszony zokogva mondja yF sorsát az újságírók előtt. > — Nagyszerű rendezés, — monc^a az Testvéri werelelte! várja vissza veiidéüeít udapesten a iasz amely, a1! békevilágban kedvefKotthona volt a Felvidékieknek egyik külföldi újságíró és bennünk, magyarokban, meghűl a vér. /Mit várhatunk mi a népek egyetemleges megértésétől, ha itt, ennek a szerencsétlennek zokogtató sorsát beállított rendezésnek látja, amivel nemzetét rajta keresztül meg akarjuk nyerni? Nincs nép a világon, amely ne szenvedett volna elnyomás alatt, bármily vitéz volt és hősi, nincs nép, amely elmondhatná, hogy a történelem színpadán csak a napfényes oldalön állott. És a hitetlen Tamás, a hitetlen külföldi kollega mégis úgy tud ránézni a kálváriát járó asz- 'szonyra, hogy komédiának tartja az egészet, Mert nem teheti he ujját az égő sebekbe? Valamelyik szónok ünnepi felköszöntőjében arra kért bennünket, hogy csak azt írjuk, amit látunk. Az egyik katonatiszt baj társaknak nevezett minket, mert kezünkben a toll, a világ legfélelmetesebb fegyvere. És ez a kollega, még könnybe se akarja mártani, elébe ontott könnybe sem, nemhogy vérbe, amely a határon átdobott véreinkből patakzik, amelyet nyilván nem is kíván látni. Ez volt a nyomortelep tragikus módon legmegrendítőbb élménye. Mert a nyomorgók helyzetén tud majd segíteni a város, munkaalkalmakkal az állam, jó szívével a magyar társadalom, do a meg nem értés hideg közönyét megtörni nem áll módunkban. Ez születési hiba, vagy — beállítottságé. Az ungvári gimnáziumban kárpátorosz osztályba léptünk. Lányok és fiúk vegyesen járnak ide, de tudnak magyarul és szemük csillogó melegséggel ragyog ránk magyar újságírókra. Nagyon, nagyon szeretnek bennünket ott a kárpátalján és az úgynevezett ukránok voltaképpen cseh emigránsok, akik JE APfcRITlF LIKŐR valami okból nem érezték jól magukat Prágában, hiába tartanak irtó háborút közöttük és tartják sakkban őket a fegyver erejével és a lélek kegyetlenségével, ezt a tüzet, a szeretet tüzet nem tudják a fegyverek tüzévcl elégetni. Délután a zuhogva záporozó esőfüg- göny mögül néztük meg Ungvár határát — Ungváron. A határvonallal leszelt városrészen túl a temetőt, ahová csak cseh engedéllyel lehet magyar embert eltemetni. Ez talán még kisebb hiba. Élte-, metni a magyart — szívesen engedik. Da ott van a munkácsi országút, amely forgalmi artéria. Azt is elvágták. És ott vannak cseh területen a kutak, amelyeket bármikor elzárhatnak. Feszült érdeklődéssel néztem a külföldi hihetetlen Tamásra, vájjon mondja-« megint: Nagyszerű rendezés. Mert ha mondta volna, igaza lett volna. Valóban „nagyszerű.“ Máriáss Imre Pengi kiajánlásért fogházra ítéltek egy föidkirtokost A kir. ügyészség Schwartz Herman nagygéci földbirtokos és földbérlő ellen fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés büntette, valamint külföldi követelés gondatlan be nem jelentésével elkövetett vétség miatt emelt vádat és ma vonta felelősségre Lengyel Ernő dr. elnöklése mellett a büntető törvényszék, mint valutabíróság. A vád szerint Schwartz Herman 1935 év folyamán több tételben 200 pengőt juttatott Csehszlovákiában lakó rokonához, aki ennek ellenében fedezte a cseh fürdőhelyeken töltött nyaralás költségeit. Ezenfelül azt is terhére rótta a vádhatóság, hogy Mózes Mór- nevű romániai rokonánál 2250 leies követelés állott fenn, amit nem hozott a Nemzeti Bank tudomására és ezzel vétett á törvény rendelkezései ellen. , A 67 éves vádlott nem ismerte be bűnösségét. Azzal védekezett, hogy egyik rokona Budapesten volt, kölcsönkért tőle, Schwartztól, 50 pengőt, amit rendelkezésére is bocsájtott, de nem követettel semmiféle bűncselekményt. — Maga többször nyaralt Karlsbadban és Bikszádon, ki fizette a nyaralás költségeit? — kérdezte az elnök. —. Vittem magammal a Nemzeti Bank engedélyével bizonyos összeget s ha ez nem volt elég, rokonaim, akiket különben állandóan segélyezek, kifizették helyettem a tartozást. Ezek a rokonok többször voltak Budapesten vendégeim és ekkor én láttam el őket. — No és a Mózes-ié\c ügy? — Ez a rokonom is szegény ember, többször küldtem neki pénzt és amikor egyíz- ben nála jártam, kisegített 750 leivel. Ösz- szesen mintegy 2250 leinek megfelelő ösz- szeget juttattam el már régebben, apró tételekben hozzá, de nem tudtam, hogy az ilyképpen felmerült követelésemet a Népi- seti Banknak be kell jelenteni — védekezett SchwartzA törvényszék lefolytatta a bizonyító eljárást és kihallgatta Bódé Antal detektívet a nyomozás lefolytatására vonatkozóan. Emtán Kleitsch Imre dr. királyi ügyész és a védő szólaltak fel, majd a törvényszék meghozta ítéletét: bűnösnek mondta ki Schwarts Heima.nt pengőkiajánlás vétségében és ezért kéthónapl fogházbüntetésre ítélte, de megállapította bűnösségét a külföldi követelés gondatlan be nem jelentésével elkövetett vétségben is s ezért kétszáz pengő pénzbüntetéssel sújtotta. A pénzbüntetés jogerős. Fodrászok világversenye Budapesten A budapesti fodrászok ipartestülete január 22-én és 23-án nemzetközi fodrászversenyt rendez, valamint a verseny keretében árú bemutatót és a versenyre a világ összes fodrászait meghívta. A verseny fodrásztanulók hajvágó- és hajsütőversenyével kezdődik, , azt ugyanezek női vasonduláló versenye követi. Nyomban ezután négy nemzetközi verseny következik, még pedig férfi hajvágó és hajhullámosító, vízhullám, vasonduláló- és parókafésiilőverseny. A versenyek után a magyarországi fodrászmunkások egyesülete élőképben bemutatja Bihari „Cigány a bíró előtt“ e. világhírű festményét s ezenkívül is néhány történelmi maszkot. Másnap országos vasondulálóverseny, majd nemzetközi történelmi fésülőverseny lesz. JÓN MAR A MAGYAR TELEEIJNKEN KÁDIO ♦
